|
Chapter 6: Szerződések
Stan már egy hónapja meg sem jelent az iskolába. A tanárok se tudtak semmit, egyedül Kenny, és Kyle tudta, hogy Törökországban van épp. Liz persze ezalatt az idő alatt nagyon is keverte a dolgokat, míg a fiú távol volt. Viszont Stan olyan visszavágásra készült, mit álmaiban se hitt volna. Kenny viszont teljesen elvolt keseredve, hogy legjobb barátját, egy hisztis nőszemély miatt kellett elveszítenie, lehet végleg. Kyle persze eközben ugyancsak érzékelte Stan hiányát. Többször is végiggondolta a beszélgetést amit hallott és ami a helikopterben történt. Miért is mondta az utolsó mondatát? Nem tudta, de a szájára jött. Ezen kívül úgy tűnt Stan kis kiruccanás ténylegesen is titok volt. Mindenki előtt.
- Lehet ilyen szörnyű volt a randi? - Lucy szomorúan rágódott még mindig ezen a témán és a vöröst néha csak egy hajszál választotta el, hogy el ne mondja neki.
- Lehet csak beteg vagy valami... - próbálta vigasztalni a lányt, aki viszont teljesen elfancsalodott ezalatt az egy hónap alatt.
- De hisz olyan kedves volt velem... lehet mégis neked volt igazad és nem is érdekeltem - mondta mire a fiú átölelte és simogatni kezdte a hátát.
- Ez nem igaz. Személyesen tőle tudom, hogy nagyon normálisnak tart. Úgy többi rajongóhoz képest - Lucy elmosolyodott és úgy bújt barátjához, de még mindig bántotta ez az egész. És habár már kora reggel volt. Kenny csalódottan sétált be az osztályterembe. Hiányzott neki barátja, túlságosan is, ám mikor kinézett az ablakon, arcára hatalmas vigyor szökött.
- Végre... már azt hittem meghalt... - suttogta maga elé. Pár perc múlva be is lépett Stan, kezében egy halmaz mappa volt, oda sétálva Kenny elé, ejtette le rá a mappa halmazt.
- Ez meg mi?... - kérdezte szemöldök felhúzva a fiútól, ki belenézve a mappákba röhögött fel. - Hey! Ez nem vicces! - morrant rá a fiú.
- Jó színed lett ez alatt az egy hónap alatt... - kuncogta a szőke. - Hiányoztál~ - Stan elmosolyodott.
- Te is. - Kyle közvetlen a fiúk után jött meg, de mintha Stan nem is lett volna a teremben sétált tovább a mögötte levő lánnyal egyetemben.
- Stan? - Lucy mellé lépve nézet rá hitetlenkedve - Szia... hiányoztál - motyogta.
- Szia Lucy~ - köszönt neki boldogan a fiú. - Te is~ - mondta csábosan mosolyogva, mire Kenny röhögcsélve nézte tovább a mappákat. A lány elmosolyodott, majd hirtelen átölelte a fiút.
- Sajnálom ha megbántottalak bármivel... - motyogta ahogy a másikat ölelte - tudom lehet szörnyű volt a randi... igaz? - Stan meglepetten pislogott a lányra.
- He?... Dehogy is! - lepődött meg. - Teljesen más oka volt, hogy nem jöttem... - nyugtatta a lányt.
- Tényleg. Jaj~ ennek úgy örülök... Kyle mondta, hogy te nem vagy olyan, aki csak úgy elmegy, de... - elengedve szipogott párat majd kedvesen mosolyogva hajtotta le a fejét. Stan megfogva állát, nézett a lány szemeibe.
- Ugyan már Lucy. Kedvellek, ne aggódj ilyen butaságok miatt. - mondta kedvesen, ám mikor Kenny kezébe került a legvastagabb mappa, és ledőlve a székről röhögött, Stan megejtett felé egy rúgást. Lucy még jobban elpirult nem is látva a kis rúgást, majd kosza tincsét a füle mögé túrva adott egy puszit Stan arcára.
- Köszönöm, és örülök, hogy újra itt vagy - megfogva jegyzetét sétált oda Kyle mellé akit ugyancsak megölelt, majd heves karmozdulatokkal kezdett neki mesélni. Stan leült helyére, majd felhúzta a még mindig röhögő Kenny-t.
- Elég nagy szarban vagy... - röhögte a szőke.
- Tudom... és basszus, alig maradt időm csinálni valamit! Ráadásul a suli is! Ken segítened kell! Kell egy normális nő, akivel lehet házasodni, minél előbb!
- Nő?... Hány éves? - kérdezte komolyan.
- Minimum 30 felett... - Kenny felröhögött.
- A MILF-ekre buksz? - Stan leütötte.
- Hülye! Nem nekem, az apámnak! Megadok egy leírást, és a szerint keress egyet... úgy, max 3 napon belül. - vett elő egy lapot és kezdett rá körmölni.
- Rendben~ Szerintem előbb meg lesz. De miért nem házasodsz meg te? Ha akarod elveszlek feleségül... - Stan kezébe eltört a toll, mire Kenny védekezően emelte maga elé kezeit. - Csak mert, tudom lányt nem akarsz elvenni, és hát ha fiút veszel el az is okés papírügyben, és nem kéne emiatt a csaj miatt aggódnod, az ügyvédek úgyis a mi kezünkben vannak... én eltudtam intézni távolság tartást Liz-től, ha megházasodnál neked is menne.
- Elég ha az apám elvesz valakit az anyja helyett. - morogta.
- Te tudod~ De mielőbb megházasodsz, annál előbb felszabadulsz tőle. - kuncogta a szőke.
- Majd egyszer, valamikor. Soha napján. - nyújtotta oda a papírt Kenny-nek, ki sóhajtva vette el.
- Hallod, ezt már olvastad? - kérdezte vihogva Kenny, majd elvéve Stan a mappát, olvasott bele. Arca egyre falfehérebb lett, mire Kenny röhögve dőlt le a székről, majd utána vissza is mászott, csak hogy lássa a fekete arcát. - Durva mi?
- Ez a kurva befestette a szobámat rózsaszínre és... új bútorokat vett bele... RÓ-ZSA-SZÍN-EKET?! - akadt ki Stan, majd felpattanva ment volna az ajtóhoz, ám Kenny visszahúzta.
- Hey~ Előbb legyen vége a sulinak~ - Stan felmordult.
- Kenny én így nem tudok élni, a tudattal, hogy rózsaszín a szobám... - nyüszögte. Hátulról ugyan csak kuncogás és Kyle a fejét a padra hajtotta, hogy úgy tompítsa nevetését.
- Basszus... és mi az hogy csipkés szőnyeg?! Ezezezez kegyetlen! Istenem... és fluor-os poszert is kirakott.... miééért... - Stan meghalva dőlt rá a padra, mire Kenny újra lefordult a székről.
- Istenem Stan~ Ma veled megyek haza, lefotózom, és bekereteztetem.
- Ne merd megtenni! - morgott a fekete, mire Kenny újra felnevetett Kyle-al együtt aki ugyancsak nem bírta tovább.
- Hey, neked meg mi bajod? - kérdezte Lucy, ahogy befejezte a kis beszámolóját.
- Ha röhögsz, itt és most megbaszlak... - morogta a szőkének, ki erre még jobban felnevetett. - H-Hallod?! - kérdezte kicsit vörös fejjel, mire Kenny megnyalva ajkait ült fel a székre, és hajolt közel Stan-hez.
- Úgy sem mered... - Stan felhúzta egyik szemöldökét.
- Te perverz állat. - a szőke ismét felnevetett, mire Stan morogva dőlt rá a padra. Pár nagykeblű lány jött oda a szőkéhez.
- Később találkozunk~ - kuncogta a szőke, majd a lányok társaságában elhagyta a termet.
- Kyle mi a fenén röhögsz? - kérdezte Lucy ám mikor telefonja megcsörrent, ott hagyva sétált ki ő is a teremből. Eközben Kyle még mindig néha felkuncogott. Stan mérgesen sandított felé.
- Nem. Vicces. - morogta. Kyle felkapta a fejét de a vigyor nem bírt leolvadni az arcáról.
- Hidd el~ az én szemszögömből igen is röhejesen vicces.
- Akkor is az lesz, ha veled tapétáztatom ki újra feketére?~ - kérdezte vigyorogva, de vigyora lehervadt. - Na ne! Nem hagyhatom hogy te is lásd azt a förtelmet... - morogta maga elé. Kyle lehajtotta fejét és úgy röhögött tovább, majd egy jó perccel később ismét képes volt beszélni.
- Azért~ sajnálom, hogy nem láthatom végül is~ nekem volt először a terveim közt - vigyorgott még mindig, de végül inkább elfordítva fejét nézet ki az ablakon.
- Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, felőlem tapétázhatsz Kenny-vel együtt... - morogta, ahogy rádőlt a padra.
- Ugyan, már - mosolyogva kelt fel, majd sétált Stan mellé és kedvesen nézet rá - inkább örülnél, hogy végre itthon vagy. Úgy tűnik elég sokan hiányoltak - nézet a telefonáló Lucy-ra. Stan 3 ujját mutatta a vörösnek.
- Nagyon sok... - mondta ironikusan. - Viszont, többet nem mehetek el itthonról... legalábbis egy darabig... - sóhajtott lemondóan.
- Mit izgat, hogy mennyien? Akik nem a barátaid ők nem számítanak és amúgy, nekem is hiányoztál - közölte, majd elsétálva a fekete mellet ment ki az osztályból egyenesen a telefonálóhoz, aki abban a pillanatban rakta le a telefont. Stan hitetlenkedve pislogott Kyle után. Rádőlve a padra, morgott fel.
- Nem lesz ez így jó... - suttogta maga elé.
Az első óra kémia volt, és tanárnő meg Stan hatalmas csevelybe kezdtek az 1 hónapos kimaradás után. Mikor becsöngettek 2. órára is, és Stan nem volt a helyén, Kenny riadtan futott oda.
- Ne... biztos hazament rendbe szedni a szobáját... - nyüszögte Kenny, ám mikor Stan megkocogtatta vállát, felderült.
- Csak hugyoztam... - morogta, mire Kenny csak felnevetett. Az órák hamar elteltek, és mikor az utolsóról is kicsöngettek, Stan és Kenny szélsebesen hagyták el az osztálytermet.
- Mit csinálsz ma? - Kyle és Lucy az utolsók között voltak.
- Dolgozom. Adam-mal egy régi házba vagyunk hívatottak - mondta lelkesen, mire Lucy felsóhajtott.
- Hogy tud érdekelni az a tömérdek kacat?
- Az a kacat ami a nyakadba lóg is elég régi - mutatott a kis medálra amit még Kyle adott ajándékba a lánynak, aki nagyon is tudta ezt, így inkább vállat rándítva búcsúzott el és indult el a másik oldal felé. Az iskola előtt a 2 limuzin versenyezve indult el, amit mindenki csak tátott szájjal bámult.
Másnap reggel Kenny vigyorogva sétált be a terembe. Kezében egy nagy mappa volt, mit vigyorogva ölelgetett. Kyle kicsivel utána lépdelt be ugyancsak mosolyogva kezében egy kis zacskót tartott, majd ahogy haladt a padja felé intett a szőkének is. Kenny felpattanva lépdelt oda Kyle padjához, majd vigyorogva nézett le rá.
- Akarod... látni?... - kérdezte halkan.
- Ha nem ölnek meg értek, akkor igen - mosolyodott el, ahogy a kis zacskót a padba süllyesztette. Kenny elvigyorodva tette le a ki mappát, majd csúsztatta oda Kyle elé, majd saját helyére sétált. A vörös körülnézve nyitotta ki, majd mikor meglátta a képeket elvigyorodott. Kenny-nek persze már több másolata is volt a példányokból. Nem sokkal később Stan megérkezett, és mosolyogva sétált oda Kenny-hez.
- Ma már a saját szobámba alszom~ - mondta vígan. Mire Kenny megint csak felnevetett, de aztán komolyan nézett a fiúra.
- Megvan a nő, randira kész. - Stan bólintott.
- Remek... - suttogta, ahogy előkapva telefonját kezdett rajta pötyögni. Kyle eközben becsukta a mappát és azt is padjába süllyesztette, mondván, jobb ha nem Stan előtt adja vissza a szőkének.
- Ugye tudod, hogy ha ez nem jön össze, el kell venned azt a szőke ribancot?... - mondta szemöldök ráncolva Kenny.
- Ja... - válaszolt semlegesen Stan.
- Csalni fog, neked nem fogja hagyni hogy sexelj, nyúlni fogja a pénzed és...
- Tudom... - vágott szavába Stan.
- Jó csak próbálom benned növelni a feszültséget~ - kuncogott a szőke, mire Stan lecsapta.
- Így is eléggé feszült vagyok... - morogta, mire Kenny legyintett.
- Jól van na~ - viszont mikor a tanár bejött, csöndbe maradtak, és Stan a pad alatt pötyögött tovább.
Péntek késő délután, hívta fel Mary Kyle-t.
- Hello Mary - üdvözölte Kyle a már sokszor látott telefonszámot.
- Üdvözlöm Kyle. Volna egy kis... dolga. - mondta a nő halkan.
- A suli elé megint? - kérdezte fáradtan, ahogy már elkezdett bepakolni a táskájába.
- Igen, a limuzin már várja. - mondta a nő, majd le is tette a telefont. A hátára kanyarintva a táskát, sóhajtott egy mélyet, majd lefutva a lépcsőn máris az iskola felé kezdett sietni. Negyed óra múlva már ott is volt, ahol a szokásos sofőr állt meg. A fiú gyorsabban kinyitotta az ajtót magának, majd beülve köszönt és már indultak is. Kicsivel később már a palota bejáratánál álldogált ismételten. Mary biccentve neki, üdvözölte.
- Üdvözlöm Kyle, kérem kövessen. - A nő gyors léptekkel sietett Kyle ajtajáig, majd szó nélkül hagyta ott a vöröst. Aki megborzolta fürtjeit, majd kopogott hármat és a szokásos módon belépett a szobába. Stan asztalánál ült, már az egész szoba fekete volt, a fürdővel együtt. A fekete szőnyegen jól láthatók voltak a hatalmas bordó foltok az ágy körül, melyeknek alkohol szaga volt. Kíváncsi tekintettel méregette őket és kicsit el is fintorodott a szagra, de tudomást sem véve róla várta, hogy a fiú mondja mit tegyen, bár sejtette, hogy megint takaríthat. Stan sóhajtva dobta félre füzetét, majd kinyújtózva nézett a fiúra.
- A fürdőszobába találsz tisztító szereket. - csupán ennyit mondott, majd ásítva feküdt rá ágyára.
- Oké - vont vállat, majd ledobva táskáját indult be a már szokásos dobozért. A fürdőszobában ott volt a vödör, na meg a tisztító szerek, és a wc-n pedig a kicsit megviselt ruhás doboz. Stan elővéve egy újságot, kezdte olvasgatni. Kyle a ruhára tekintett, de nem szívesen vette volna fel... megint. Mondta egyáltalán? Felkell neki azt venni?
- A ruhát is mi...? - nézet ki kissé rosszul állóan.
- Nem muszáj... - mondta Stan, ahogy lapozott egyet. Kyle-nak felcsillantak a szemei, majd megfogva csak a dobozt lépet a feltehetőleg borfoltokhoz és kezdte őket kiszedni. Stan ásítozva olvasgatta az újságot. Sőt, egy idő után rádőlve a papírra, kezdett halkan szuszogni. A vörös eközben fel sem nézet, pedig ő is hallotta a szuszogást. Mikor végzet visszarakta a fürdőbe a cuccokat, majd az alvóra sandított. Megfordult a fejében, hogy felébreszti, hogy akar e még valamit, de benne volt a pakliban, hogy lehet talán nem kéne... viszont, hogy elmehet e azt nem tudta. Kicsit hezitálva ugyan, de végül leült táskája mellé és elővéve abból egy könyvet kezdett olvasni. Stan békésen szuszogott, még akkor is, mikor Mary bejött, és kivitte az eszközöket, meg a ruhát.
- Mi van az úrfival?... - kérdezte suttogva a vöröstől.
- Elaludt miközben olvasott én meg nem tudom, hogy hazamehetek e - nézet fel a nőre a könyvéből.
- Ó... hát, ébressze fel. - mondta vállat vonva, majd kiment.
- Igen? Remélhetőleg, nem fogom a halálos ítéletemet ezzel megírni... - mondta, ahogy a könyvet visszacsúsztatta, majd halk léptekkel lépet Stan mögé, majd lágyan kicsit megrázta a vállát - Hey, ébredj. Stan? Kész vagyok... - Stan felkapta fejét.
- Ja... Igen... - megdörzsölte szemeit. - Megvagy?... Akkor mehetsz... - motyogta, ahogy végig nézett a tiszta szőnyegen.
- Szuper - sóhajtott megkönnyebbülve, ahogy ellépett a fekete mellett ismét a táskája felé. Stan félredobva az újságot, dőlt vissza az ágyra. Eközben Kyle felkapta táskáját, majd még egyet pillantva a feketére nyúlt a kilincs felé.
- Hello - köszönt el, majd lépet ki. Mary mosolyogva várta kint.
- Megint elaludt? - kérdezte.
- Visszadőlt az ágyra. Nagyon fáradtnak tűnt - mondta szintén mosolyogva, ahogy az ajtóra sandított. Elégé meglepődött, hogy most nem kellet felvennie a ruhát, de különös képen nem zavarta, hogy nem kellet. Mary még jobban elmosolyodott.
- Jöjjön, lekísérem, utána meg őt is rendbe szedem~
- Rendben~ - bólintott a vörös, ahogy már a szokott út felé fordult. Lassan kezdte megszokni a nagy kastélyt. Miután lekísérte a fiút, az egyik limuzinhoz, Mary visszasietett Stan szobájához. A megszokott sofőr helyet most egy öreg nő volt, ő nyitotta ki Kyle-nak az ajtót.
- Köszönöm - szállt be a járműbe. A nő csupán biccentett, majd elindult az autóval.
- Az iskolához vigyem? - kérdezte.
- Igen, azt megköszönném - mondta, ahogy ismét az ablakon kezdett el kibámulni. Mikor elérkeztek a suliba, a nő kinyitotta a fiúnak az ajtót. Kyle biccentett, majd lassan hazafelé kezdett el sétálni.
Kyle apja hétvégén szokatlanul keveset volt otthon. Csupán Vasárnap este jelentette be a vacsoránál, hogy Stan-t fogja képviselni az egyik perben.
- Ó, igazán drágám? - kérdezte Kyle anyja meglepetten.
- Igen. Egy lány zaklatja folyamatosan, azt mondta, ha megnyerem neki az ügyet, elengedi a tartozásomat a banknál! - vigyorgott apja, mire anyja boldogan tapsikolt.
- Éljen Éljen! Mindenképp meg kell nyerned! - Kyle ugyancsak felkapta a fejét, de ha ez tényleg igaz, akkor ő is szabad lesz.
- Hajrá Apa! Mindent bele! - mondta lelkesen.
- Köszönöm fiam! Könnyű lesz megnyernem, hiszen az a lány egy igazi őrült...! - A nő érdeklődve kérdezgetett a lányról, majd a két felnőtt együtt szörnyülködött annak viselkedésén. A hétfő pedig hamar eljött, Kyle-t még reggel letámadta apja, mielőtt az elindulhatott volna a suliba.
- Kyle fiam, elakarsz jönni a tárgyalásra? - kérdezte lelkesen.
- Persze - bólintott, ugyanis igen is kíváncsi volt, nem csak a lányra de magára az egészre is.
- Rendben! Akkor az iskolához érted megyek, na jó napot fiam!~ - azzal ki is lökte a vöröst az ajtón. Stan persze nem jött iskolába, sőt, Kenny sem. Mindketten a tárgyalásra készültek, mi délután 4kor kezdődött. Kyle apja fél 4kor ért be az iskola elé.
- Szia... - szállt be a kocsiba kissé fáradtan, ugyanis ahhoz képest nehéz napot zárhatott le maga után.
- Szia. Milyen napod volt? - kérdezte apja, ahogy egyből neki indult.
- Fárasztó... - válaszolta, ahogy kifele bámult - és felkészültél?
- Igen. Biztos siker lesz az ügy. - vigyorodott el apja. - És többé nem kell törlesztenem a Marsh banknak.
- Éljen~ - mondta boldogan, ahogy apjára nézet.
- Hogy hogy ennyire feldob ez az ügy, Kyle? - kérdezte meglepetten az apja, hiszen fia a megszokottnál is boldogabbnak tűnt.
- Ha helyre rázódnának a törlesztések, az csak mindenkinek jó - mosolygott és komolyan is gondolta. Az meg, hogy ezzel csupán le is telik a szerződése a fiúval bonusznak számított.
- Igaz Igaz~ - mikor megérkeztek, már csak 5 perc volt a tárgyalásig, így Gerald futva húzta maga után fiát, majd ismét az első sorba ültette, közvetlen maga mögé, ahol már Kenny is helyet foglalt.
- Ó, szia Kyle. - köszönt mosolyogva.
- Szia - mosolygott rá a szőkére, majd tekintetével apja papírjaira sandított. Stan is már ott ült, és Gerald nagyban magyarázott neki, amit a fekete fiú figyelmesen hallgatott. Ekkor megérkezett a lány is, mögötte egy ügyvéddel, és anyjával. Ők is helyet foglaltak, majd a szőke lány vigyorogva nézett Stan-re, míg az flegmán elfordította tekintetét, mire a lány felmorrant. A bíró is megérkezett, és az esküdtek is, így elindult a tárgyalás.
- Az ügyfelem felkéri Mrs. Lizzy-t, hogy többet ne rontson csak úgy be a lakásába, ne rongálja a magántulajdonait, és ne zaklassa házassági kérelemmel. - Az esküdtek összesúgtak, míg a bíró felkuncogott.
- Tiltakozom! Én csak a szerelmemet mutatom ki iránta! - mondta dühösen a lány.
- Csak a pénzem kell neked. - morogta Stan, mire a lány még dühösebb lett.
- Ez nem igaz! - a bíró hangos kopácsolással hallgatatta el a lányt. Felmerültek, hogy miket is tett eddig a lány. A folyamatos zaklatások, az út rongálás, és az egyéb extrémekné,l extrémebb dolgok. Talán a leglehengerlőbb az volt, hogy a lány többször is Szavi, és Kenny életére tört.
- Az ügy eldöntve! - szólalt fel a bíró. - Az esküdtekkel együtt meghoztuk a döntést. III. Lizz Hemilton. Ezentúl nem zaklathatja Mr. Marsh-t, csak ha arra a fiú is engedélyt adott! Ha ezt megszegi, fegyelmi eljárást fogunk alkalmazni! - a lány felsírva feküdt rá az asztalra, míg Stan boldogan vigyorodott el. Kenny hátulról ölelgetve szorongatta.
- Ezaz ezaz ezaz! - éljenezett a szőke. Stan előhúzva egy mappát, vette ki belőle az öreg sárgás papírokat, majd pár firkantás múlva, odanyújtotta Gerald-nak.
- A tartozása ezennel rendezve lett. Viszontlátásra, Mr. Broflovski. - egy kéz rázás után, a fekete és a szőke el is hagyta a tárgyaló termet.
- Gratulálok apa - mosolygott a vörös, ahogy odalépett apjához mosolyogva.
- Köszönöm fiam! Ezután még jobban tudlak támogatni az álmod elérésében, most hogy nem kell ezt a magas törlesztést fizetnem. - mosolygott a férfi, ahogy elindultak kifelé.
- Köszi, de megoldom... próbáljunk most kicsit talpra állni - vigyorgott az apjára, ahogy elhagyták a bíróságot.
A másnap hamar itt volt és Kyle szinte kidobta az ágy így elsőnek ért be a terembe, nagy meglepetésére. Cuccát a pad mellé dobta, majd fejét rá hajtva dőlt el rajta. Stan nem sokkal később érkezett meg. Hona alatt egy mappa volt, azok ellenére hogy tegnap megszabadult attól a lánytól - már amennyire - kifejezéstelen arccal sétált Kyle padja elé. A vörös megérezvén, hogy valaki más is van bent felpillantott a feketére, majd kicsit álmoskásan törölte meg a szemét.
- Gratulálok a tegnaphoz... - mondta egy ásítás közben.
- Kössz. - a kezében lévő mappát a fiú asztalára tette, majd kinyitotta. A szerződésük volt benne, de hozzá volt csatolva még pár papír, amin a szerződés felbontása állt, mivel rendezték a tartozást. Stan elővéve egy tollat írta alá saját részét, majd oda tolta a fiúnak. Kyle felpillantott a feketére, majd elvéve a tollat firkantotta alá, majd tolta vissza a papírt és ismét lefektette fejét a padra.
- A fülbe valót nyugodtan kiszedheted. Lehet még beforr a sebed. - tette hozzá, majd elvéve a mappát, már ott is hagyta a vöröst.
- Kezdtem megkedvelni... - dünnyögte, ahogy végigsimított a kis körön, de végül bent hagyva azt dőlt ismét rá a padra. Nem érzete azt a felszabadulást amit kellet volna, és furcsállta is. De boldog volt, hogy végre vége. Apja is örül és a családja is. Csak nem lehet most már semmi gond... Stan némán ült helyén. Mikor Kenny bejött, csak akkor kapta fel fejét.
- Haver.~ - ment oda hozzá a szőke. - Csak most tudtam meg, hogy mi is az igazi tény állás...~ - vigyorgott rá, ahogy leült mellé.
- Ha?... - értetlenkedett Stan.
- Lizz nem rongálhatja a tárgyaidat, nem bánthatja barátaidat de~ Amíg meg nem házasodsz, addig zaklathat a szerelmével~ - Stan lemondóan sóhajtott.
- Jah... De nem akarok senkit elvenni... - morogta.
- Figyelj, elég ha egy haverodat elveszed... akár. - Stan felhúzott szemöldökkel nézett a szőkére.
- Nem vagyok meleg. És tudtommal te se... - mutatott a szőkére, ki felkuncogott.
- Nem, nem azért. Csak papíron, ott lenne hogy a feleséged. Nem zaklathatna Liz, és neked nem lenne kötelességed bármit is csinálnod az emberkével. - Stan felhümmögött.
- Akár lányt is vehetnék el így... - morfondírozott.
- Pontosan~ Mindegy hogy kit, a lényeg, hogy Liz nem zaklatna. Akár én is bele mennék, hiszen attól hogy házasok vagyunk sexelhettek nőkkel, hiszen téged úgyse zavarna - Stan bólintott. - De sajnos több jelöltem is van akivel leéljem életem~ - mondta boldogan Kenny, mire Stan csak sóhajtott.
- Szereznem kell valakit... - morogta maga elé. Ezután minden visszaállt a régi kerékvágásba. Stan újra csendes lett, és csak Kenny-vel beszélt, a napok pedig unalmasan teltek. Kyle-nak is több ideje lett és ahogy nem kellet Stan-hez járkálnia nem is nagyon beszélt vele. Minden visszakerült a régi kerékvágásba. Egészen a jövő hét elejéig, mikor is... Egy szőke hajú lány vonult végig a folyosón, nem törődve azzal hogy óra van, tört be Stan-ék osztálytermébe.
- Stanley!~ Üdvözöld az új osztálytársad!~ - mondta boldogan a lány.
- Na ne... - motyogta Kenny, ahogy félve húzta maga elé a feketét. - Itt ez a barbár!
- ***** a barbár! - intett be a lány a fiúnak.
- Elnézést öhm... maga Liz? - kérdezett rá félénken a tanár.
- Igen~ Én vagyok az új tanuló, üdvözöljetek~ - az osztály nagy része kórusban köszönt. Liz nem messze ült Stan-től, és végig a fiút figyelte, ki rá sem hederített. Kyle ugyancsak azok között volt, akik nem köszöntek a lánynak, helyette nagy gonddal körmölt valamit füzetében.
- Eh... Januárig elkell végeznem egy csomó szakot... basszus... - morogta a fekete, ahogy rádőlt a padra.
- Miért? - kérdezte meglepetten a szőke.
- Mert akkor veszem át a céget...
- És veszel el engem feleségül igaz?!~ - termett a fiú előtt a lány csillogó szemekkel.
- NEM! - mordult fel Stan.
- Na de Stanley~ Naaa~ - mondta a lány mézes mázosan ahogy nyakába ugorva fojtogatta a fiút. - Naaa...~ - sziszegte dühösen.
- Engedjé' má' e'! Te deszka állat... - morogta Stan, ahogy próbált szabadulni.
- Nem vagyok deszka! - lökte fel a fiút, majd hagyta ott morogva. A napok így teltek. Stan csöndes volt, kivéve akkor, mikor az a lány a közelébe ment, akkor mindig kisebb cirkuszt vágtak le, mit Kenny csak messzebbről mert nézni. Kyle viszont egyáltalán nem törődött a gazdagékkal. Próbálta kizárni az elméjéből őket és koncentrálni a tanulásra és a dolgozatokra. Több szabadideje miatt több munkát is vállalt be viszont ennek következtében általában a szüneteket mindig végigaludta a padon fekve. Most sem volt másképp. Lucy épp olvasott valami magazint, míg a vörös halkan szuszogott mellette.
- Stan~ Ezt a ruhát akarom~ - mondta csilingelő hangon a lány, ahogy már a fiú padján ült, és egy újságot olvasgatott.
- Akkor vedd meg magadnak! - morogta flegmán.
- De ez olyan drága lenne nekem~~~ Te pedig a kisujjadból kiráznád az árát~
- Nem veszek neked semmit! - sziszegte.
- Miért nem?! - hisztizett a lány.
- Mert nem kedvellek, sőt! - morogta neki a fiú, mire a lány újra bevágta a sértődöttet és otthagyta a feketét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó