|
Chapter 10: Véletlen balesetek
Másnap reggel a szokásosnál is melegebb volt. Erika már korán reggel felkeltette Stan-t, hogy menjenek fürdeni, persze, ezt a vörös nem észlelhette, hiszen a gyógyszer eléggé kiütötte. Stan felvéve fürdőruháját, na meg úszószemüvegét, hagyta, hogy a kislány oda vigye, ahova akarja. Ki csak egyre messzebb és messzebb vitte el a szállás helytől. Kyle eközben halkan szuszogott és mikor felébredt akkor is csak azt látta, hogy egyedül van.
- Basszus... ez olyan volt mintha szívtam volna. - Elizabeth meglepetten pislogott Kyle-ra.
- Öhm, szerbusz Kyle... - mondta kuncogva. A vörös kis híján szívbajt kapott.
- Jesszus! - ugrott fel bár mégis kis kábásan köszönhetően az ágy mellé csúszott.
- Óvatosan... - nevetgélt kicsit zavartan. - Sajnálom hogy zavarlak de... nem láttad Erikát, meg Stan-t? - kérdezte kissé aggódva.
- Eltűntek? - kérdezte ahogy kómásan tartotta a fejét - Sajnos aludtam... esetleg nem úsznak? - A nő megrázta fejét.
- Már mindenhol megnéztem őket... na mindegy, estére talán haza tévednek... - mondta kicsit aggódva a nő, ahogy kiment a szobából.
- Hova tűnhettek el? - kérdezte magától, ahogy próbálta vissza idézni a tegnapot. Nem ment neki. AZ a gyógyszer annyira betett plusz kicsivel később - vagyis most - rájött talán nem egy másikra kellet volna bevenni. A szülők jobb ötlet híján, újra túrázni mentek, remélve, hogy közben talán gyerekeikre is rábukkannak. Nem sokkal ezután, rohant könnyezve Erika a szálás hely felé, ruhája kicsit szaggatott volt, arcán is volt pár kisebb vágás. Kyle otthon maradt pont azért ha Stan-ék megjönnek minden rendben legyen ám, rögtön kiment a fejéből mikor megpillantotta a kislányt.
- Erika! MI történt? - kérdezte aggódva.
- Üm... Stan... miattam... le... és és nem tud... mert a lába... meg az oldala... - dadogta sírva. - Én nem akartam! - ölelte át a fiút. Kyle megrémült a kislány szavaitól és elengedve nyugtatgatta.
- Semmi baj. Megoldjuk, rendben - mosolygott, ahogy simogatni kezdte, majd elengedve rohant be és egy hátizsákkal jött ki - megtudod mutatni hol van? - Erika bólintott, majd szemöldök ráncolva nézett a vörösre.
- Azt mondta, hozzak neki kötelet... - motyogta zavartan.
- Van nálam - bólintott ahogy megpaskolta a hátizsákot. Erika elszántan bólintott, ahogy új erőre kapva kezdett el rohanni. Először a part mentén mentek, míg végül Erika egy éles kanyarral ment be az erdőbe. Nem egy kidőlt farönköt ugrott át, sőt, még néhány barlangot is lehetett látni. Végül pedig egy kisebb 'tér' félére értek, hol egy nagy kő volt, rajta ábrákkal. Talán nagyon régen, szertartási hely lehetett. A kő előtt egy lyuk volt, amihez Erika odarohant, majd letérdelve mellé kiáltott le.
- Staaaan! - a fekete felkapta fejét, keze oldalán pihent, amivel eltakarta sebét. Vádliján is volt egy nagyobb vágás.
- Erika...! Hoztál kötelet? - kérdezte reménykedve Stan, ahogy megpróbált felállni a földről, kisebb nagyobb sikerrel.
- Én hoztam - Kyle ugyancsak letérdelt a gödör széléhez és úgy nézet le - Stan, minden rendben? - Stan meglepetten pislogott fel a vörösre.
- Kyle... - suttogta maga elé, majd vérző oldalára, és lábára nézett, majd a gödörben lévő csontvázakra. - Mondhatjuk... - kiáltotta fel.
Elég szerencsés volt, hiszen a gödör alján kiálló fadarabok voltak, mégis, azok az időnek köszönhetően elkorhadtak, így 'csak' pár nagyobb sebet ejtettek rajta. Vörös bólintott, majd előhalászott egy vastagabb kötelet és egy fához kötözte, majd azt a dereka köré.
- Eri~ - fordult a kislányhoz, majd kezét a vállaira rakta - menj vissza szépen és léccives hívd fel anyukádat és Randy bácsit, hogy Stan megsérült és, hogy biztos kell neki orvos.
Erika elszántan bólintott.
- Igen is! - azzal már el is viharzott.
Stan meglepetten pislogott fel, de végül csak vállat vonva dőlt neki a falnak sóhajtva. Ezalatt Kyle még egyszer ellenőrizte a kötelet, majd hátizsákját a vállára véve, kezdett el lemászni és pár perc múlva már közvetlen Stan előtt állt.
- Ellátom a sebeidet után fölhúzlak - közölte nyugodt hangon, ahogy gézt és fertőtlenítőt szedett elő. Stan csupán bólintott, ahogy felszisszenve vette el kezét oldaláról. Kyle szinte profiként dolgozott és szinte percek alatt kötözte be a fekete oldalát.
- Így. Ez kitart amíg ideérnek a többiek. Van még sebed? - Stan leülve, nézett fel lomhán a vörösre.
- Ja. - bökött vádlijára, min egy hosszú vágás volt. Kyle leguggolva nézet végig a hosszú vágáson.
- Ez nagyon ronda... - ért kissé hozzá, majd ezt is fertőtleníteni kezdte.
- Jah... - morogta Stan sóhajtva. Habár csípte a fertőtlenítő szer, arcán semmiféle érzelem nem látszódott.
- Mégis mit történt? - nézet fel rá, ahogy már a gézt tekerte rá. Újabb sóhaj.
- Eri amint meglátta ezt a hülye helyet, rohanni kezdett, én meg futottam utána... és amikor elértük ezt a szertartási helyet, mindenképp meg akarta nézni azt a hülye követ... de nem akartam hogy baja essen, így én mentem előre és... ez történt. - vont vállat, ahogy felnézett.
- Még szerencse, hogy nem eset komolyabb bajotok. Erika anyukája már aggódott, hova tüntettek és engem is aggaszott - mondta, majd mosolyogva konferálta, hogy végzett. Stan elmosolyodott.
- Értelmetlen aggódni... nem hagyom, hogy baja essen... - legyintett.
- Én nem csak miatta aggódtam - felkelve fogta meg a kötelet, majd rázta meg - remek. Felmászok és utána felhúzlak.
- Feltudok én is mászni... - morogta, ahogy a falba kapaszkodva állt fel. Ám Kyle kirakva kezét állította meg.
- Megvágtad magad és ki tudja milyen gomba meg nem tudom mi volt ezeken. Ha mozogsz a vérkeringésed felgyorsul és akkor még rosszabb lesz. Hallgass egyszer légyszíves rám - morogta, ahogy belekapaszkodva kezdett felfele mászni.
- Jó... - dünnyögte Stan, ahogy karba tett kézzel dőlt neki a falnak, majd feltekintve nézte, ahogy a vörös felmászik. Nehezen sikerült neki ugyanis a fal tökéletes sima volt. Már majdnem felért mikor megcsúszott és kissé vissza eset.
- Francba - morogta, ahogy kezei égtek a kötél markolatától. Stan csupán fél szemmel nézte a vöröst, majd sóhajtva szólalt meg.
- Ja amúgy van egy rossz hírem... - Mikor végre kiért, kissé rosszállóan nézet hátra.
- Mondjad - morogta ahogy kifújta magát.
- A szigeten nincs térerő... legalábbis a házban... - mondta semlegesen, ahogy leült. Kyle a fejéhez csapott, majd mérgesen nézet le.
- És ezt nem tudtad volna, beközölni amikor elküldtem szegény lányt?
- Már mondtam... tegnap előtt, este. Te felejtetted el. - vont vállat, de azért elmosolyodott a másik fiú reakcióján.
- Remek... - morogott, majd megrántotta a kötelet és a dereka köré csomózta - fogd meg! - Stan sóhajtott egyet, majd ellökve magát a faltól, fogta meg mindkét kezével a kötelet.
- Fogom... - szólt fel. Kyle meghúzta, majd még jobban. Lassan húzta fel a feketét, de végül sikerült neki. Mikor végre kint volt fáradtan omlott össze a fűben. Stan mellé sétálva, nézett le rá.
- Talán mégis csak felkellet volna másznom... - mondta magának.
- Jól vagyok, te meg fogyózhatnál - motyogta, ahogy jóformán meg sem mozdult.
- Dagadtnak látszom? - nézett le kocka hasára a fekete. - Az izom nehezebb, mint a zsír~ - vigyorgott.
- Nem érdekel - legyintett, ahogy oldalára fordult, majd kezeit maga elé emelte melyeken a bőr feljött és itt még vérzett is. Stan kikerekedett szemekkel nézett a másik fiú tenyerére.
- Hey - szólalt meg érzelem mentesen. - kötözd be a saját kezed is. - ellépve a vörös mellett, sétált kicsit messzebb tőle.
- Köszi... - motyogta, ahogy felállt de behajlítani sem tudta az ujjait, így inkább hagyta a fenébe és a táskát a hátára rakva indult vissza. Stan nem nézett hátra a fiúra, előtte pár méterrel haladt, kissé kótyagosan, mikor kiértek az erdőből, egyből nem egy orvos támadta le őket.
- Mi a...?! - a feketének feleszmélni sem volt ideje, hiszen pár orvos megragadva őt, rángatták el. Míg egy kedves ápoló nő Kyle-hoz ment oda.
- Te is megsérültél? - nézett a fiúra.
- A kezeim - mutatta oda a nővérnek - de amúgy kutya bajom. Stan jobban megsérült.
A nővér egyből elkezdte ellátni a fiú kezeit. Stan-t eddigre már bevitték a házba, és ott kezdték el leápolni. Kyle mellé Erika sétált, arcán nem egy sebtapasz volt, de nem igazán volt baja.
- Kyle mi történt? - kérdezte aggódva.
- Semmi gond~ milyen ügyesen szóltál mindenkinek - mosolygott a kislányra. Kinek arcára szintén mosoly kúszott.
- Igen! Nem volt térerő a házba, de kerestem egy helyet ahol van. - mosolygott a kislány. A nővér végezvén lépett el a fiútól. - Köszönöm Kyle hogy segítettél. - ölelte át a fiú lábát Erika.
- Ugyan~ a kishercegnőt mindig megmenti a királyfi nem? - vigyorgott rá, majd a ház felé mutatott - Megnézzük ő is jól van e? - Erika felkuncogott, majd elengedve a fiút, kezdett el sétálni a ház felé.
- Oké~ - Kyle is követte a házba ott ahol Stan-t ápolták aki unott fejjel hallgatta apja siránkozását arról, hogy mennyire sajnálja, és mennyire szereti.
- Jól van apa elhiszem... - morogta, mire a férfi sóhajtott egyet.
- Rendben akkor megyek inni valamit~ - azzal ott is hagyta, amin a fiú már meg sem lepődött.
- Szerencséd volt fiam... semmi fertőzést nem kaptál el... legalábbis eddig úgy tűnik. - mondta az orvos, ahogy az utolsó kötést is rárakta a fiúra. - Viszont a sebeidet nem érheti víz, úgy hogy ha fürdesz, vagy hasonló, fóliázd be! - adta ki a parancsot, mire a fiú csak felmorrant. Se perc alatt eltűnt a hatalmas orvos sereg a házból. Erika odafutva Stan-hez, csimpaszkodott rá a nyakára. Kyle az ajtófélfából figyelte, ugyanis nem volt kedve a durcással nagyon sokat beszélni. Még egy köszönömöt sem bírt kinyögni neki, akkor meg minek? Tudta ő... utálja mint a rossz pénzt.
- S-Sajnálom Stan! Máskor nem megyek olyan helyekre. - a fiú megveregetve a kislány hátát, tolta el magától.
- Nem haragszom Erika. Köszönöm, hogy szóltál másoknak. - mondta mosolyogva, mire a lány megörült.
- Várj hozok neked egy kis csokit!~ - kuncogta a lány, majd el is tűnt. Stan félszemmel figyelte a kislány eltűnését, majd mikor már nem volt a helyiségben, kifújta a levegőt.
- Kyle... - szólt oda a vörösnek. - Köszönöm. - mondta, de nem nézett a másikra.
- Nincs mit. Gondolom barátok között ez olyan természetes - rántotta meg a vállát, ahogy kioldalazott a szobából, de kint megállt és kissé elvörösödve mosolygott.
- Barátok?... - motyogta maga elé, ahogy meglepetten pislogott a fiú után. Viszont mikor Erika, visszatérve vetődött neki, és szájába egy csokit kezdett tukmálni, nyöszögve próbálta magáról lefejteni a kislányt.
- Nem kéérekkkkk
- Csak egy kicsit~~ - Kyle eközben tekintve, hogy kezei ennek ellenére is fájtak ment a játékterem egy sötétebb pontjára, majd leülve oda kezdett dúdolni halkan. Hosszas 'csata' folyt Erika és Stan között, végül a fiú nyert, ugyanis a kislány kidőlve aludt el, így nem kellett csokit ennie. Miután a fiú felvitte a kislányt a szobájába, sajátját célozta meg, ahogy bicegve haladt a folyosón. A nagy pityegések és játékterem zúgása közül Kyle hangja hallatszódott ki. Egy szebb dalt énekelt, ahogy fejét a térdére hajtotta. Stan felfigyelt a különös hangra, és végül meg gondolva magát, bicegett el a játékteremig. Az ajtófélfának dőlve, nézett rá a vörösre.
- Hát te?... - kérdezte, kissé rekedtes hangon. Kyle felkapta a fejét és úgy nézet rá Stan-re.
- Fáj a kezem és nem tudok mit csinálni - válaszolta, ahogy ismét visszahajítottat a fejét.
- Tv? - pillantott a nagy plazma tv-re.
- Nem nézek pornót! - pattant fel kissé vörös arccal. Stan eddigre már a tv előtt állt, és fa arccal váltogatta a csatornákat.
- És ezt? - állt meg egy természet filmnél.
- Ezt talán - motyogott, ahogy leült a kanapéba ő is. Mielőtt Stan bármit mondhatott volna, a tv kikapcsolt, az összes többi játékkal együtt, így teljes sötétség borult a szobára.
- Mi a fasz... - morgott Stan.
- Elment az áram?! Na majd én megszerelem... - lehetett apja hangját hallani, mire a fekete csak felsóhajtott.
- Na ez se lesz kész egy hamar... - Kyle fájdalmasan dőlt el, ahogy feje csak néhány centire landolt a fekete lábától.
- Mikor is utazunk vissza?
- Asszem 2 nap múlva... - sóhajtotta a fekete. - De jó lesz... - tette hozzá suttogva.
- JA~ halálra unom magam valakivel, aki nem is kedvel~ remek - morogta.
- Kedvellek. - mondta semlegesen Stan, ahogy zsebre dugta kezeit.
- Hogyne - legyintett, ahogy felnézet a fekete körvonalaira, ugyanis a sötétben nagyon nem látott - nem muszáj ezt mondanod. Akit az ember kedvel azzal nem ilyen. - Stan vállat vont.
- Ha nem hiszed el... - morogta maga elé, mégis, örült neki hogy ilyen sötét volt, hiszen így nem láthatta a másik teljesen vörös arcát.
- Nem~ ha érdekelne annyira téged bebizonyítanád~ nincs igazam kishercegnő? - kuncogott fel. Stan felmorrant, majd lepillantott a vörösre.
- Nem vagyok hercegnő! - morogta. - Ha már kettőnk közül valaki az, az inkább te vagy. - bökött a fiúra.
- Hogyne~ mindazon által, ezt nem mosod le magadról. Ha nem tudnád kettőn közül neked van több pénzed és te csinálsz úgy, mint a borsó hercegnő, de tekintve hogy az a név foglalt, maradsz Kishercegnő - vezette le ahogy a mélykék szemekbe nézet. Stan lehajolva a fiúhoz, nézett vissza a másik szemeibe.
- Ne akard, hogy hercegnőt csináljak belőled. - morogta.
- Késő~ - paskolta meg az arcát - már többször is megtetted - vigyorgott rá.
- De úgy tűnik, még mindig nem jegyezted meg, hogy TE vagy a hercegnő. - morogta.
- Mert én nem vagyok az. Ellenben ezzel a viselkedéssel nagyon azt kelted~
- Igen? - kérdezte érzelem mentesen Stan, majd kicsit lejjebb hajolva, lehelt gyors csókot a vörös ajkaira. - A hercegnőt szokták megcsókolni. - tette hozzá, ahogy újra felült.
- Azt hiszem még ebben is gyorsabb voltam tegnap - mondta pimaszul, de Stan nem láthatta, hogy arca vörös lett. Csak ennyitől.
- Nahát... emlékszel is... - morogta a fekete, majd úgy sandított Kyle-ra. - Azt hittem semmire nem fogsz. - vont vállat.
- Nehéz lenne elfelejteni a bűzölgő szádat - morogta, ahogy felkelt és ismét ült. Stan nem válaszolt, csupán sóhajtva kezdte a plafont nézni.
- Hülye... - morogta maga elé.
- Idióta... - Kyle oldalra nézet, hogy vörössége kicsit lankadjon. Stan félszemmel nézett a vörösre.
- Vöri. - morogta.
- Csoda, hogy képes vagy még a színeket felismerni~ - nézet rá vigyorogva.
- Ja, csoda... melletted. - mondta morogva, ahogy csak félszemmel nézett a másikra. A játékok újra bekapcsoltak.
- Háhá! - lehetett Stan apjának boldog hangját hallani kintről, mire a fekete csak felsóhajtott.
- Rekord idő... - morogta. Habár a játékok vissza kapcsoltak, még így is csak félhomály volt a szobában. Stan meglepetten tekintett Kyle felé. - Hey... a füledbe... - ledöbbenve fogta ujjai közé a fülbevalót. Kyle kissé elvörösödött és úgy kapta ki a fejét a fiú kezei közül, hogy majdnem hátra esett.
- Jó éjt... már nem akarok tv-zni - mondta, ahogy bemenekült a szobájukba. Stan vigyorogva állt fel, majd ment utána, és csukta be maga mögött az ajtót.
- Ugye tudod, hogy az a jelkép, azt szimbolizálja, hogy még mindig a szolgám vagy? - kérdezte érzelem mentesen.
- Kiveszem akkor - mondta ahogy bajlódni kezdett vele. Stan vigyorogva zárta be kulcsra az ajtót, majd félre dobva a kulcsot, sétált a vörös mellé.
- Segítsek?~ - kérdezte vigyorogva.
- Kivenni? Ugyan perverzkém, húzz a közelemből - kezdett hátrálni ugyanis a fülbevaló nem akart kijönni. Bezzeg mikor először vette ki simán lejött. Stan vállat vont, de azért közelebb lépett a fiúhoz.
- Én vagyok a perverz? Te gondolod azt, hogy mindig meg akarlak baszni. - mondta semlegesen, egy félmosoly kíséretében.
- Ki kelti bennem ezt az érzést? - nézet rá mogorván - Bár nem is értem, hogy a Kishercegnők, hogy tudnak ilyen pöcsök lenni~ mikor azoknak nincs is.
Stan felmorrant, majd lökve egyet a vörösön, taszította a falnak, majd kezével megtámaszkodott a fiú feje mellett, és így nézett rá.
- Szerződés ide, vagy oda, nem tűröm hogy így beszélj velem. - mondta komolyan, ahogy a fiúra nézett.
- Mégis mi bajod van? Akár mikor abbahagynám, csakhogy egyenlőre nem a varázs szóval mondtad~ Kishercegnő - sziszegte a másiknak.
Stan arcára egy ördögi félmosoly kúszott.
- És nálad mégis, mi számít varázsszónak? - hajolt közel a másik nyakához, majd nyalt rajta végig. Kyle megremegett, és megpróbált félre húzódni.
- Talán kérlek vagy valami...
- Heh... - vigyorodott el Stan, ahogy újra végig nyalt nyakán, egészen füléig. - Én nem ismerem ezt a szót, SAJNOS....
- Ne már... - tolta el magától ám mikor erősebben próbálta kezei megfájdultak így elkapta őket - akkor viszont kishercegnő maradsz! - Stan lágyan beleharapott Kyle nyakába.
- Szerintem nem... - suttogta, ahogy kezével végig simított a másik combján. Aki erre még jobban össze rezzent. Nem akarta többször azt amit vele csinálta a fekete így kézfájás ide vagy oda, fogta és csapta meg az oldalát ahol a seb volt, majd amíg a fekete görcsölt vele kibújt alóla és az ajtóhoz rohant. Stan oldalát fogva, dőlt neki a falnak. Arcára nem ült ki fájdalma, mégis, legszívesebben ordított volna.
- Hülye... - morogta maga elé, ahogy sebét fogva, ült le ágyára, alsóajkába harapva.
- Nem... csak tudom, hogy fájni is tud és hidd el! Nem éppen kedvelem mikor így szórakoznak velem! - ordított és nem volt mérges. Ohh nem~ félt attól, hogy megint megtörténik és azt nem akarta. Nagyon nem... csak ezért tette amit tett. Soha nem bántaná őt.
Stan sóhajtva nézett rá.
- Sose erőszakolnálak meg... - morogta szemöldök felhúzva, majd elvigyorodott. - Bármennyire is szeretnéd... - újra oldalához kapott, majd lehunyva szemeit, fújta ki a levegőt.
- Nem akarom és nem csak arról beszélek - megpördülve ment oda Stan elé és szemei szikrákat szórtak, ahogy rá nézet - az amiket csináltál velem. Amikre kényszeríttettél~ ohh nehogy azt hidd, hogy élveztem! Utáltam! Gyűlöltem minden pillanatát, de legalább valaki jót szórakozott nem igaz? Kit érdekel szegény fiú aki retteg már attól ha megérinti~ ohh kit zavar, hisz legalább a kishercegnőnek legyen jó elfoglaltság! - Stan semlegesen nézett fel rá.
- Befejezted? - kérdezte sóhajtva, egyben unottan.
Nem tudta mi ütött belé. Dühös lett és legszívesebben kinyírta volna a feketét, alatta, de helyette lehajtotta a fejét és elállva tőle ment az ajtóhoz, majd megpróbálva kinyitni, de mivel nem sikerült neki, ezért az ablakhoz sétált, majd azon ugrott ki a sötétbe. Stan felpattanva nézett utána. Persze, a vörösnek semmi baja se lehetett, hiszen közel volt a talaj, ezt ő maga is tudta. Oldalát fogva, dőlt neki az ablaknak. Egyre beljebb és beljebb ment. Nem is nézte merre tart csak ment előre, majd mikor úgy gondolta elég messze van már leguggolt és sírva fakadt. Stan szomorúan nézett utána.
- Te tényleg... hülye vagy... - suttogta maga elé, ahogy lecsúszott a földre.
- Kyle... - szólalt meg egy cincogó hang a sötétben, ahogy a halk léptek egyre közelebb mentek a fiúhoz. A fiú összerezzent a hangtól, ahogy védekezően emelte fel kezét. Erika nagyokat pislogva, sétált oda hozzá.
- Kyle... mi a baj? - kérdezte, ahogy szemei aggódóan csillantak meg.
- Eri... - a vörös megdöbbent, hogy a kislány ilyenkor itt van és gyorsan próbálta letörölni a könnyeit, hogy a lányka ne aggódjon miatta - a por miatt van...
- Biztos?... - kérdezte aggódva, szemöldök ráncolva.
- Biztos~ miért nem mész aludni? - kérdezte mosolyogva, ahogy felkelt és leporolta magát. A kislány megdörzsölte szemeit.
- Hát ... - ásított. - Oké csak... nem értettem miért ugortál ki az ablakon... - pislogott nagyokat.
- Szokásom~ menj csak vissza. Semmi bajom és anyud aggódna ha eltűnnél - lökdöste visszafele lányt.
- De hát... ő most itt sincs... - motyogta, de végül elindult vissza felé. - Jó éjt Kyle, és vigyázz a porral! - tette hozzá, ahogy felemelte mutató ujját, majd elmosolyodva futott vissza a szálláshoz. Kyle még egy ideig mosolygott, majd szomorúan ült le ismét.
- Nincs az a pénz hogy még egy napot itt maradjak - motyogta a kezei közé.
Másnap reggel, Stan szobájának ajtaja tárva nyitva állt, ám senki nem volt benne. Hiszen a fekete Erika szobájának padlóján feküdt, hasán egy mesekönyv, a kislány pedig mosolyogva aludt saját ágyában. Miután felkelt, Stan-t egyből lerángatta magával reggelezni, ezután sem állt meg, folyamatosan magával hurcolta a feketét, kinek egy perc nyugta sem volt. Mindaddig, amíg a kislány ki nem feküdt ebéd után, akkor sóhajtva egyet, fóliázta be sebeit, majd feküdt be az egyik jakuzziba a teraszon. Kyle ilyen tájt ért vissza és egyenesen szülei szobájába ment.
- Vissza akarok menni - közölte érzelem mentesen.
- Fiam... mégis miért? Hát nem jó itt? - értetlenkedett apja.
- Már csak egy nap, csak kibírod, nem? - kérdezte anyja.
- Haza szeretnék menni. Légyszíves kérjetek meg valakit aki haza vinne - lehajtott fejjel szinte már könyörgött a szüleinek. Anyja szemöldök ráncolva lépett oda hozzá, majd fogta meg vállát.
- Kyle... mi a baj? - kérdezte aggódva, majd hátra pillantott férjére, ki értve a dolgát, ment ki.
- Csak haza akarok menni anyu. Ennyi... rosszul vagyok a tengertől - motyogta. Az anyja sóhajtott.
- Semmiképp se bírod ki holnap reggelig?... Megkérhetem Mr. Marsh-t, hogy korábban induljunk... - mondta.
- Nem szeretném elrontani a ti nyaralásotokat... én csak... - elfordította tekintetét, majd végül visszanézet anyjára - kérlek anyu. Biztos megoldható.
Anyja lemondóan sóhajtott.
- Hát jó... beszélek Mr. Marsh-al. - mondta lemondóan, majd ellépett fia mellett. Férjével együtt indultak el arra a helyre, ahol Randy és Elizabeth várta őket, már az erdőben. Kyle helyet foglalt az ágyon és türelmesen várta, hogy anyja vissza jöjjön.
- Kyle... - motyogta a kislány, ahogy szemeit dörzsölgetve sétált be a szobába, kezében a Stan baba fityegett, a Kyle babával együtt. - Nem tudod, hol van Stan? - mondta egy ásítás kíséretében.
- Sajnos nem. Nincs szobánkba? - kérdezte mosolyogva.
- Nem volt ott... - motyogta, majd mikor lépteket hallott a földszinten, eldobva babáit, rohant ki.
- Stan~ - lehetett hallani messziről.
- Eri! Eri ne! Hall... ÁÁáááá - fájdalmasan kiáltott fel Stan, ahogy a kislány bekötözött oldalára csimpaszkodott. Kyle óvatosan kipillantott, de rögtön be is csukta az ajtót. Erika a nap további részében is lefoglalta Stan-t, végül már arra is rávette a feketét, hogy este nála aludjon, így a fekete takarója a lány szobájába kötött ki. Lassan Kyle anyja is vissza tért, Mr. Marsh kíséretében, ki kissé szomorúan nézett a fiúra.
- Szóval Kyle, haza szeretnél menni? - kérdezte sóhajtva.
- Igen szeretnék - bólintott.
- Rendben. - bólintott a férfi is, majd előkapva telefonját, rendelt oda egy repülőt. - Pár óra múlva itt is lesz egy helikopter. - mosolygott a férfi. - Sajnálom, hogy elrángattam magukat a tengerhez, ha tudom, hogy a fia nem kedveli, máshova tervezek üdülést... - mondta sóhajtva a férfi, mire a nő hevesen legyinteni kezdett.
- Ugyan! Mi is élveztük, és szerintem ő is... - szép lassan elhagyták a szobát. Kyle ugyancsak elhagyta, ahogy a szobájába sétált, hogy összepakolja a cuccait. Erika teljesen kifárasztotta a feketét, ki nem bírva tovább, aludt el a kislány ágyán. Viszont az nagyon is unatkozott, így benézett Kyle szobájába.
- Kyleee~~ - mosolygott, ahogy benézett, ám mikor meglátta a másikat pakolni, arca fal fehér lett, majd berohant a fiú mellé. - Kyle! Miért mész el? - kérdezte nyüszögve, ahogy szemében könnyek gyűltek. A vörös remélte, hogy nem kell majd eljátszaniuk, de persze hogy tévedett.
- Túl sok a por... állandóan sírok miatta - morogta, ahogy átölelte a kislányt - ugyan~ még biztos találkozunk.
Erika szemeiből már patakokba kezdett folyni a könny.
- Biztos hogy nem... - hüppögött. - Apu is ezt mondta... és eltűnt... azóta se láttam... - sírdogált, majd átölelte a fiút. - És ha felporszívózom az összes port, nem maradsz itt? - kérdezte reménykedve.
- Eri, jaj ne sírj - simogatta a fejét - megígérem, hogy sokat fogunk találkozni, de tényleg haza kell mennem - mondta, ahogy puszit nyomot a lány pisze orrára - megfulladok ezen a helyen és még egy porszívó sem segít.
A kislány szemöldök ráncolva hüppögött tovább, észre sem véve, hogy Stan az ajtófélfának dőlve nézi a kis jelenetet, fa arccal.
- Akkor... szia Kyle... - hüppögött sírva. - Remélem még találkozunk... - motyogta, majd eddig egyik hóna alatt szorongatott babát, átnyújtotta neki. - Tessék, ezt neked adom! - a morgós Stan baba. A fiú elmosolyodott és erősen megölelte a kislányt.
- Ha találkozunk kapsz tőlem egy szebbet, aki mosolyog is - vigyorgott rá, ahogy elvette a babát. Erika is elmosolyodott.
- Oké~ - ám ekkor Stan oda sétálva kapta hona alá.
- Na gyere Eri, hagyd pakolni Kyle-t. - mondta semlegesen, ahogy hátat fordítva a vörösnek, sétált ki a kislánnyal. A vörös ügyet sem vetett rá, ám a Stan babát kissé jobban megszorította, majd bőröndjébe rakva csukta végül össze. Nem sokkal később, a helikopter is megérkezett.
- Kyle, fiam, itt van a repülő! - nyitott be a fiú szobájába anyja.
- Megyek! - megfogva a bőröndjét sietett ki a géphez. Mikor oda ért, egy pilóta automatikusan vette el tőle bőröndjét, majd rakta be a gépbe.
- Vigyázz magadra! - szólt utána anyja, ahogy apjával karöltve integettek a fiúnak. Sőt, még Randy, és Elizabeth is integetett neki, Erikával karöltve, kit viszont Stan tartott ölében. A fekete volt az egyetlen, aki nem integetett, csupán nézte a fiút.
- Sziasztok és köszönöm a vendéglátást - mosolygott ám mikor Stan-re terelődött a pillantása szomorúan fordította el és mászott fel a helikopterbe ami pár perc múlva el is indult. Mikor az felszállt a szülök közösen indultak vissza a házba, Erikával együtt, és csupán Stan volt az, ki a parton állva nézett a helikopter után.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó