|
Chapter 5: Örömteli részegség
2012.05.15. 19:33
Stan pár óra múlva riadtan ült fel az ágyba, majd nézett körbe. Mikor meglátta Craig-et, kicsit meglepetten pislogott le rá, de végül vállat vonva, húzta fel a feketét az ágyra, majd ő maga újra magához vett egy könyvet, és azt kezdte olvasgatni. Kicsivel később ébret fel mint Stan, és sokkal nyugodtabban. Ahogy kinyújtózott nézet előre egyenesen Stan-re.
- Jól aludtál?
- Ühüm. - válaszolta, ahogy fel sem nézett a könyvből, ezúttal ez az egy iromány tényleg lekötötte. Amire a fekete csak sóhajtott és felkelve ő is elővette sajátját és kezdett tovább olvasni. Stan unottan sóhajtott fel, mikor vége lett a könyvnek. A végével kifejezetten nem volt megelégedve. Végül, vissza tette azt a polcra, és újabb mű után kutatott, végül rá is bukkant egy nagyon érdekesre... mikor elolvasta fura címét, vállat vonva vette le a polcról, majd olvasta el a hátulján lévő kis írást. Feje egyre vörösebb és vörösebb lett, de végül nyelve egyet, ugrott a fotelhoz, és kezdte hevesen olvasni a könyvet, hátat fordított a másiknak, hogy még véletlen se lássa címét. Craig viszont fel sem figyelt rá. Saját műve kötötte le. Stan viszont feszülten olvasgatta a könyvet. Keze meg-meg remegett, ahogy néha meg is szorította a könyvet. Ajkai kiszáradtak, mikor egy bizonyos részhez ért, arca egyre vörösebb lett, és mikor elért egy pontot... orrából folyni kezdett a vér. Meglepetten pislogott le magára, majd gyorsan vissza téve a könyvet, vetődött be a fürdőbe, és a csap fölé hajolva kezdte orrát törölgetni. Craig csak ekkor nézet fel.
- Pornót fogtál ki? - kérdezte unottan, ahogy a fürdő felé sandított.
- Nem! - válaszolt dühösen, bár egyértelmű tény volt amit a másik mondott, még sem volt hajlandó belátni. Mikor orra már nem vérzett, a konyhába ment, és egy kávét kezdett főzni magának.
- Melyik volt az? Elolvashatom én is? - kérdezte vigyorogva, ahogy nézegetni kezdte a könyveket. Szemöldöke megrándult.
- Ugyan, nem neked való... te ahhoz még kicsi vagy... - morogta ellenségesen, ahogy kezében egy bögrével sétált vissza a fotelhez.
- Hogyne - mondta, ahogy letéve könyvét sétált a könyvespolchoz, majd elgondolkodtatóan nézet rajta végig.
- Tényleg! Unnád, meg minden, tudod, csajok vannak benne... - morogta, ahogy belekortyolt italába.
- Csak, hogy ez az én könyves polcom és ha jól emlékszem... nincs pornó magazin benne - fordult meg ahogy gonoszul nézet rá - akkor viszont mit olvashattál. - Kezével megszorította a bögre fülét, és úgy nézett a fiúra.
- Akkor apád az egyik könyvét áttette ide... - morogta, ám arcán enyhe pír bontakozott ki.
- Apám soha nem jött ide nyaralni - közölte, ahogy kivette azt a könyvet amit Stan az előbb tartott a kezében - az egyik kedvencem. - Épp ekkor kortyolt, itala félre ment, mikor megpillantotta a másik kezében a könyvet. Köhörészve szólalt meg nagy nehezen.
- Nemh azth olvashtamh!
- Ezt olvastad - közölte nyugodtan, ahogy már vissza is csúsztatta a helyére.
- Honnan veszed?! - morogta a másiknak, majd az utolsó kortyot is legurította torkán.
- Mert nincsen több könyv amiben szex lenne - közölte, ahogy visszatérve dőlt az ágyra. Hallgatott, hosszas percekig. Ez egy tény volt, amit már nem tudott letagadni.
- Nos, elég érdekes könyv. - bökte ki végül. - Sőt... - hajtotta le fejét, és vigyorodott el.
- Az első igazi könyvem Élveztem minden oldalát - mondta, ahogy mosolyogva nézet hátra.
Szemei felcsillantak, ahogy ő is a fiúra nézett.
- Ráadásul! - mutat rá. - olyan dolgokat is leír benne amire te nem voltál képes válaszolni! - se perc alatt termett a polc előtt, majd lekapva a kötetet ment vissza a fotelhez. - Nagyon kíváncsivá tett... - suttogta maga elé, ahogy kikereste az oldalt ahol járt. Craig vállat volt. Ha őt érdekli ki ő, hogy megakadályozza bár nem akarta mondani Stan-nek, az csak könyv. A valóság tejesen más. Stan vörös fejjel, olvasgatta a könyvet. Többször orrvérzésben kötött ki, de pár eset után inkább maga mellé készített egy papír zsebkendős csomagot, miből bármikor vehetett ki zsepit, ha szüksége volt rá. Mikor befejezte a könyvet, hümmögve tette vissza a polcra, majd sandított Craig-re. Aki eközben már rég elolvasta sajátját és várt, hogy Stan is végezzen.
- Na? - Feje újra vörös lett.
- Érdekes volt de... - újra a könyvre nézett. - A valóságban... pár dolog másképp van.
- Helyes a megállapítás - kelt fel és lépdelt oda Stan mellé - például?
- Mikor valaki beléd... - elharapta a szó végét. - Az-az elsőnél kibaszottúl fáj...
- Az attól függ ki a partnered - közölte nyugodtan.
- Igen? - tekintett rá. - Valamennyire akkor is fáj...
- Mindig fáj, ha seggből megkúrnak, de hidd el közel sem annyira ha jó a partnered - mosolyogott, ahogy végül megfordulva nézet rá és kissé közelebb is ment.
- Persze... az is számít de... akkor is... - hangja kicsit rekedtes volt, ahogy a fiúra nézett, gyomra összeszorult mikor az közelebb lépett hozzá.
- Nem tudhatod, amíg nem érezted át. Lehet az sokkal kellemes érzés, mint gondolnád - mosolygott rá kedvesen, mire Stan nyelve egyet lépett hátrébb.
- Nem akarom érezni... - suttogta.
- Nem is mondtam, hogy kell. Tiszteletben tartom, ha valaki nem meleg - húzta fel a szemöldökét, ahogy ellépett mellette. Teste megremegett, ahogy kifújta a levegőt, mégis 0félve pillantott a másik után, a falnak dőlve. Ám Craig vissza lépve fonta a dereka köré a karjait és suttogott a fülébe.
- Ennek ellenére, ha nem tanulsz meg minimum tésztát csinálni szívesen tanítok egy két trükköt~ - kuncogott, ahogy kissé bele is fújt.
- Wáh! - Stan felnyikkanva pattant el a másiktól, így a földön kötött ki. Fülét fogva nézett fel rá. - M-Megtanulok!
- Helyes~ - vigyorgott, ahogy végül bevonulva a fürdőbe kezdte el megengedni a csapot. Stan nyöszögve nézett utána.
- A picsába mire vállalkoztam... - suttogta maga elé, ahogy visszaülve a fotelra lesett a fürdő felé.
- Egy tésztát elkészteni még nem buziság. Gondolj úgy bele, ha nem csinálod nem kapsz kaját és kénytelen leszel kijárni a faluba venni magadnak akármit.
Stan erre a kijelentésre felkapta fejét.
- Megtanulok tésztát főzni... - morogta. - De csak azt! - tette hozzá.
- Hogyne, hogyne... - hallatszódott ki, majd az ajtó becsukódott. Stan pedig morogva fészkelődött be a fotelba, azzal az elhatározással, hogy amíg nem muszáj, ki sem mozdul onnan. Egy bő óra múlva Craig egy száll törülközőben jött ki. Stan először lomhán nézett oda, majd mikor végig nézett a másikon, tekintetét elkapta és inkább visszatért a padló bámulásához. Craig lomhán sétált a fiú elé nem is zavartatva magát.
- Mennyire emlékszel abból amikor tésztát főztem?
- Őszintén? - felnézett rá, próbált nem zavartnak tűnni. - Semennyire.
- Rendben, akkor próbáld meg egyedül megcsinálni. Ameddig nem megy addig próbálkozol - mondta. Dünnyögve kelt fel a fotelból, és ment be a konyhába. Elővett egy lábast, majd ebbe vizet tett... ez nem volt nagy szám, otthon is látta már, eddig simán ment neki. A vizet feltette főni, és ezután jött a probléma. Oké, hogy beleteszi a tésztát, de rémlett neki annyi, hogy Craig magyarázott neki valamiről, amit még bele kell tenni, hogy ne ragadjon össze a tészta... nos, ez volt az, amire nem emlékezett. Morogva kezdett el a konyha szekrényekben kutakodni. A fekete ezalatt felvéve egy nadrágot és egy pólót ment be a konyhába és az ajtófélfának dőlve nézte mosolyogva a ténykedőt. Stan még egy ideig kutakodott, majd hirtelen ötlettől vezérelve, kivette az olajt, és Craig-re nézett.
- Ezt kell bele tenni, ugye?
- Igen - biccentett gonoszul, ahogy a lábosra nézet.
- Ő... és mennyit?... - kérdezte szemöldök ráncolva, majd ő is a lábasra pillantott.
- Találd ki~ - vigyorgott. Stan nyöszögve tette le az olajt a konyhapultra, majd kezét a lábas fölé tette, és mivel eléggé meleg árasztott magából, Stan beletette a tésztát, majd újra kezébe vette az olajt.
- Öhm... de... öhm... - Craig-re tekintett, majd vissza a lábasra. Nyelve egyet, fújta ki a levegőt, majd végül lecsavarva az olaj kupakját, öntött egy kicsit a lábasba. - Ennyit? - sandított Craig-re ám az még mindig mosolyogva figyelte, ahogy próbálta vissza tartani a feltörő nevetését. Stan viszont egyre jobban nyöszörgött.
- Craig ne csináld már... több kell? - pillantott a lábasra. A fekete még mindig vigyorgott, ahogy kissé már el is fordult.
- Craiig! - nyöszögte, ahogy inkább letette az olajas flakont. - Mond már mit csesztem el...! - nézett a fazékra, értetlen tekintettel. Craig ekkor kezdett el nevetni és inkább távozott mielőtt ténylegesen is összeomlik a helyszínen a röhögéstől. Stan morogva nézett utána, majd a fazékra. Szerinte semmi baj nem volt vele, hiszen volt benne víz, olaj, és tészta. Kell ennél több? Morogva hajolt a bugyborgó víz fölé, nem értve, hogy a másik min nevet. Kint eközben a fiú próbált lenyugodni, ahogy a könnycseppeket is kitörölte a szeméből, majd inkább megkímélve magát a további hülyeségtől lépet be a szobájába. Stan pedig morogva álldogált a fazék mellett. Ekkor már a szakácskönyvet is maga mellé varázsolta, és azt olvasgatva, figyelte a tésztát. Még sót is rakott bele. Mikor már szerinte elég ideje főt, kivéve egy villával egy darab tésztát kóstolta meg. Enyhén sósra sikerült, de ezt betudta annak, hogy először csinál ilyet. Sóhajtva
kapcsolta le a gáztűzhelyt, majd elvéve róla a fazék tésztát szűrte azt le. Ezután át is mosta, ahogy a szakácskönyvben is írták, majd a tésztával teli szűrőt a lábasra tette, és se szó se beszéd hagyta ott a konyhát. Morogva ült vissza a kanapéra, és nézett ki az ablakon.
- Na milyen lett szakácsok mestere~ - lépet elé szinte a semmiből a fekete.
- Enyhén sós... - morogta, ahogy fel sem nézett rá. - Szakácsok mestere az... #@&!?@... - morogta maga elé.
- Remek~ akkor majd máskor megpróbálod újra - simogatta meg a fejét, majd el is lépet mellőle és ő is a konyhába sétált. Stan nagyokat pislogva nézett Craig után, majd mikor az besétált a konyhába, a fotel háttámlája mögül kukucskált az említett helyiség felé. A fekete megkóstolta a tésztát, majd elmosolyogva szedett egy tányér és egy kis tejfölt ráöntve kezdte ott helyben enni. Ki sem ment az asztalhoz, hanem leülve a padlóra a szekrénynek vetve hátát falatozott és azon agyalt közbe mivel tölthetnék még el az itt töltött időt. Stan viszont egyre feszültebben figyelte a konyhát, és mivel senki nem jött ki, egyre nagyobb hülyeségeket talált ki magában.
- MI van ha belehalt ételmérgezésbe? - nyöszögte maga elé.
- Talán bemehetnénk a faluba... inni vagy nem tudom - tűzött egyet a villájára, majd bekapva rágott rajta párat - igen asszem ez nem is rossz ötlet...
- Ha meghalt talán sose jutok haza... - elmélkedett magában, ahogy hümmögve forgolódott a fotelban.
- Stan! Öltözz! - lépet ismét be az előszobába.
- Mi? Miért? - kapta fel fejét, és magában megnyugodott hogy a másik nem purcant ki főztjétől.
- Elmegyünk a faluba - mondta, ahogy magára kapta dzsekijét.
- Megyünk? - nyöszögött fel, ahogy ő is odalépett és magára kapta kabátját.
- Lásd nem vagyok annyira rossz, mit szólnál egy pub-hoz? Na jó a falu egyetlen pub-ja - rántotta meg a vállát, ahogy ellenőrizte pénztárcáját, majd már ki is lépet.
- Nem hiszem, hogy innom kéne... - nyöszögte, de ennek ellenére követte.
- HA te nem én megyek, nekem végül is mindegy - nézet rá komolyan.
- Megyek! - jelentette ki, ahogy mellé lépett. Bezárta az ajtót és már el is indult, és ahogy azt mondta tényleg csupán öt perc és már aszfaltos úton taposták a havat.
- Hamar ide értünk... - jegyezte meg Stan, majd szájára ismét ráhúzta piros sálját.
- Nincs messze mondtam, bár soha nem szerettem. Elég beteg emberek laknak itt - mondta, ahogy lefordulva egy kivilágított ház felé kezdett sétálni.
- Betegek? Milyen értelemben? - kérdezte szemöldök ráncolva.
- Idióták. Olyan falusiak akik azt hiszik mindenkinél jobbak... több baleset is szokott ez miatt itt lenni - elérve a házat nyitotta ki az ajtaját, ahogy belépet. Egy egyszerű söröző vagy akár kultúrhely. Kinek mi. Egyik oldalon a normálisok akik szórakozottan beszéltek a másikon a már bebaszottak. Craig jobbra fordult és a normálisaknál egy üres asztalhoz ült le. Stan pedig szorosan követte, majd pedig ugyan ilyen szorosan ült le mellé. Craig felvonta a szemöldökét.
- Komolyan... attól mert meleg vagyok nem kell úgy mutatkoznod mint a partnerem - morogta, ahogy lábával kicsit távolabb tolta Stan székét, majd mikor a kedves - extra méretű didkokal megáldott - pincérnő odajött hozzájuk Craig pillantása rá szegeződött. - Nekem egy csapoltat - mondta, majd Stan-re nézet - nem kérsz semmit?
- De... Colát. - nézett fel a nőre, majd annak begyeire. Craig felvonta a szemöldökét, de csak vállat vont. Ám nagykeblű pincérnő már nem volt ilyen elnéző.
- Hey Szívi~ nem kérsz semmi extrát? Neked akár ingyen is hozok~ mondjuk egy kis boros Cola? - pislogott rá, ahogy közelebb hajolva billeget neki.
- Oké... - motyogta Stan, ahogy kábán mosolyogva nézett fel a nőre. Kacsintva ment arrébb a pulthoz, ahol felkönyökölve mondta is a rendelést.
- Ugye tudod, hogy semmi esélyed nála, és hogy nem kapsz ingyen semmit... - Megrázta fejét.
- Persze. - lomhán nézett Craig-re. - És mellesleg nem akartam a partnerednek tűnni... - morogta ingerülten.
- Hogyne, akkor ne nyomulj rám úgy... - mondta, ahogy a sótartóval kezdett szórakozni.
- Nem volt szándékomban. - morogta, ahogy rádőlt az asztalra, és pár vihorászó lányt kezdett stírölni.Ezalatt a pincérnő visszatért és mint a kettőjük elé lerakta a kívánt italt. Stan pedig bátran kortyolt bele, és felét már le is gurította torkán. Craig már ennél szolidabban itt sajátját.
- Szóval neked az ilyen nők jönnek be? - kérdezte mikor a pincérnő tovább állt.
- Nem. - mondta, ahogy a másik felét is legurította.
- Akkor milyenek? - érdeklődött tovább ám Stan csak nevetgélt.
- Nem jönnek be a lányok... - kuncogta.
- Hmm? - kapta fel a fejét, ám ekkor ismét megjelent a nagykeblű nő és Stan üres poharát kicserélte egy telire.
- Tessék szívi~ - Újra lehajtotta annak felét.
- 4. óta nem érdekelnek a lányok... - nevetgél.
- Hogy hogy? Akkor nem... na várj, ezt nem értem - értetlenül bámult maga elé, majd Stan poharára. Ki megint bele ivott, ám most nem olyan sokat.
- Nem érdekelnek a lányok! Olyan unalmasak... folyamatosan vinnyognak meg csak vinnyognak... pff. - morogta.
- Remek, akkor nem érdekelnek a lányok. Nem nagy dolog~ - legyintett.
- Ja... nem nagy dolog mi... - morogta ingerülten, majd a maradékot letolta torkán.
- Nem mindenki szeretheti őket. Engem is hidegen hagynak de mint tudjuk én meleg vagyok - itta meg a maradékát.
- Ja, én is. - mondta nyugodtan. Craig majdnem félrenyelte az innivalóját, ahogy kissé megdöbbenten nézet rá.
- Hazudsz... - Nevetgélt.
- Hát, nem tudom. Érdekelnek a fiúk de... - tekintete elszomorodott. - azóta inkább nem erőltetem ezt a dolgot és próbálom elnyomni...
- Miért? Mi történt? - kérdezte, kíváncsian. Ajkai megremegtek.
- Nem mondhatom el mert... - lomhán néz a másikra. - Akkor újra eljönnek és megint megteszik...
- Megteszik, de mégis mit? Olyan... furcsán viselkedsz - kezdett bele, ahogy érezte az ő fejébe is már kissé beállt a pia bár közel sem érezte magát részegnek - amióta csak itt vagyunk... és most nem a hülye viselkedésedre céloztam.
- Nagyon vicces vagy... - morogta, majd kicsit közelebb hajolva hozzá suttogta. - Azt mondták, ha bárkinek elmondom akkor újra eljönnek, megteszik, és közel sem lesznek olyan kegyelmesek, mint akkor... - elhajolva tőle, tette saját szája elé mutató ujját. - De csss... így is túl sokat mondtam... - nézett körül.
- Hogyne... részeg vagy és félre beszélsz - legyintett, ahogy ismét körül nézet. Keserűen elmosolyodott.
- Te se hiszel nekem... miért nem lep meg... - sóhajtott, majd intve a nőnek kért még egy pohárral, és azt kezdte kortyolgatni.
- Nem az hogy nem hiszek neked csak egyszerűen nincs mit elhinni. Mert azt sem tudom mi történt...
- Elkaptak minket és molesztáltak. - lecsapta a poharat. - És Kenny se hitte el...! Pedig! Ott volt! És és... szörnyű dolgokat csináltak vele de... nem hitte el... - háborgása abba maradt, és újra pohara felé fordult. - Csak én tudom... csak én... - nyelt egyet. A fekete felállt, majd megragadta a fiú karját és kiráncigálta. Az asztalon otthagyta az ital árát és nem is szándékozta még a visszajárót sem elkérni.
- Ilyet ott ne üvöltözz már idióta - morogta, ahogy már visszafelé indult.
- Sajnálom... - motyogta, ahogy lehajtotta fejét. - Nem akartam...
- Csak máskor ne tedd... ezek részegek és hülyék is... - morogta még mindig - kell nekem állandóan a kedvedben járni komolyan. Ha tudom, hogy a pia így fejbe csap el sem jövünk.
- Tényleg sajnálom... - nyöszögte. - Nem kell a kedvemben járnod... - motyogta.
Craig viszont nem válaszolt hanem még mindig kézen fogva húzta vissza a ház felé. Stan félve pillangatott vissza a falura, de nem zavarta, hogy a másik fogja a kezét, sőt, még egy kicsit erősebben rászorított. Mikor vissza értek a fiú elővéve kulcsát nyitott be és rögtön az ágyra hengeredett. Stan nagy nehezen felakasztva kabátját a fogasra, ment oda a fotelhez, és ült le rá. Craig az ágyból nézet rá, majd felkelve elé sétált.
- Komolyan mondtad?
- Mit? - nézett fel kábán, arca kipirult volt, tekintete pedig ködös.
- Tényleg molesztáltak titeket - hajolt közel hozzá, ahogy a kék szemekbe nézet.
- Igen... - nyöszögte kicsit félve.
- De már nem kell félned hisz itt nem bánthatnak... csak meg félemlítettek - rakta nyugtatóan kezét a vállára, ahogy kedvesen mosolygott rá. Megrázta fejét.
- Nem kapták el őket... még mindig szabad lábon vannak... - suttogta. - Mindig úgy érzem hogy figyelnek... - hangja elcsuklott.
- De itt nem bánthatlak, megvédelek - mondta még mindig kedvesen. Megrázta fejét.
- Tőlük senki nem tud... - suttogta. Mélyet sóhajtott, majd jobb ötlet híján lehajolt és megölelte. A karjaiba zárta és úgy paskolta meg a hátát.
- Félelemben élni szar. Engedd el magad, hidd el. Itt nem találnak rád.
- Mindenhol ott vannak... és ha csak egy percre elhagyom magamat jönnek... - suttogta.
- Csss ez nem igaz - még jobban megölelte, majd elhajolva nézet a szemeibe. Nem válaszolt, teste kicsit megremegett, ahogy ő is mélyen nézett a másik szemeibe.
- Ugye nem mondod el senkinek?... - suttogta.
- Megígérem - bólintott, ahogy ismét egy biztató mosolyt küldött a fiú felé.
- Köszönöm... - dőlt neki.
- Miattuk vagy ilyen? - kérdezte, ahogy leült a fotel karfájára. Bólint, ahogy alsóajkába mar.
- Remek ezek szerint megváltozni sem fogsz - sóhajtott, ahogy hátra dőlt és a plafont kezdte bámulni, majd inkább lenézve a fekete üstököt. Keserű mosoly kúszott arcára.
- Nem merek... ha cuki leszek megint valaki molesztálni fog... - lehajtotta fejét. - Ő is ezt mondta...
- Szóval tudsz cuki is lenni - mosolyodott, el ahogy olyan közel hajolt le hozzá, hogy ajkaik közt alig volt távolság - szeretném egyszer azt az oldaladat is látni.
- De miért?... - pislogott rá, nem is zavarta a másik közelsége, észre se vette.
- Mert lehet aranyosabb és jó fej is vagy olyankor - vigyorgott mire Stan felkuncogott.
- És az neked miért jó? - nézett rá unottan.
- Mert lehet jobban kedvelném azt az oldaladat mint ezt - mondta, de arca kissé komolyabb lett, majd sóhajtva hajolt el, míg Stan kuncogva dőlt ki ő is, majd nézett fel a plafonra mosolyogva.
- Azt mondtad... meleg vagy igaz? - Lomhán néz fel rá.
- Az vagyok... - mondta nagyokat pislogva.
- Volt is már kapcsolatod vagy együtt voltál valakivel?
- Nem... - motyogta, lehajtott fejjel. Craig nem bírva pattant fel, majd elé lépet és lehajolva nyalta meg az ajkait ahogy keze a fiú pont középre nyomta.
- Akkor honnan tudod, hogy az vagy?
- És te honnan tudod? - kérdezte vissza suttogva.
- Megérzem és most is igen nagy erőfeszítésemben telik, hogy itt és most le ne támadjalak - nyomta meg még jobban a kezét. Felsóhajtva nyalta meg most ő a másik ajkait.
- Szerinted én nem küszködök magammal? - suttogta.
- Nocsak~ te is? - mosolyodott el, ahogy most bele is mart a gatyába - Csak nem bejövök neked~
- Deh... - nyögte.
- Micsoda véletlen - előre hajolt, majd a fülébe fújva suttogta - az első pillanattól fogva szeretnélek, magamnak. - Hozzá dörgölőzött.
- Akkor mire vársz?... - suttogta.
- Részegen nem fogok neked esni - közelebb húzódott hozzá, majd elvéve kezét térdét kezdte oda dörzsölni - az nem lenne fair veled szemben.
- Ez se fair... - sóhajtotta, ahogy lehajtotta fejét. - Kibaszottul szűk a gatyám...
- Azt nem mondtam, hogy én nem élvezhetem - vigyorgott, ahogy ismét végignyalt az ajkain, majd mélyen megcsókolta. Mohón csókolt vissza a másiknak, ahogy átkarolva nyakát húzta még lejjebb. Craig már az egész testével hozzásimult a fiúhoz, ahogy ő pedig a derekát karolta át. Nyelvével mohon falta a másikat. Amivel Stan sem volt másképp, csupán akkor hajolt el, mikor a levegőhiány nem adott neki más választást, de ezután újra birtokba vette a másik ajkait. Ahogy tudta magához préselte, majd ujjaival lágyan a fiú oldalát kezdte cirógatni. Felsóhajtva lökött egyet csípőjén, majd elválva a fiútól suttogta fülébe.
- Craigh...~ - Hirtelen kapta fel, majd az ágyra dobva mászott rá.
- Ha ilyen vagy aranyosként jobb hogy nem vagy az - mondta, ahogy a fiú nyakát kezdte csókolgatni, miközben próbálta leszedni róla a pólóját.
- Te mondtad, hogy kíváncsi vagy...~ - kuncogta, ahogy végig nyalt a másik arcán.
- Nem normális vagy hanem részeg~ a különbség pedig óriási - mondta, ahogy játékosan harapott bele a nyakába. Mire jólesően sóhajtott fel.
- Te is az vagy...~ vagy nem...~ - kuncog.
- Nem mondanám - vigyorgott rá, ahogy kissé feljebb emelte a fejét - ha az lennék, nem itt tartanánk.
- Hanem? - vigyorgott rá.
- Ohh~ azt nem részegen fogod megtudni - lassan elhajolt, de kezét végig futatta egészen a mellkasától kezdve az ágyékáig. Keservesen nyöszörgött fel, ahogy alsóajkába harapott. Álló tagja nadrágon keresztül is jól látszott.
- Na~ - nézet rá ahogy előtte térdelt - mennyire legyek gonosz? Hagyjalak itt vagy - ujjával kissé megnyomta a puklit - segítsek~ esetleg valami más?
- Bármit csak ne hagyj itt... - nyöszögte, ahogy lökött egyet csípőjén.
- Akkor~ elmondod mit szeretnél? - kérdezte ismét, ahogy keze rásimult.
- Térdelj le és szeress...~ - kuncogott.
- A második már megtörtént~ - mondta, ahogy dörzsölni kezdte a fiú nadrágját - az elsőre még részegen sem vennél rá~ - Feltolta magát kezeivel, és úgy nézett le rá.
- Tényleg... te nem szoktad... csak téged szoktak. - felülve lökte hátra a másikat, majd fölé mászva hajolt hozzá ágyékához, és szájával kezdte dörzsölni a másik tagját nadrágon keresztül. Craig felnyögött az érzéstől és az ő nadrágja is kezdett szűkös lenni.
- Aljas húzás... - nyöszörögte.
- Ugyanh miérth? - mondta a másik nadrágjának, majd szájával megszorította az éledező tagot. Craig felszisszent az élvezettől, ahogy előre kapva szorította meg Stan fekete tincseit. Vigyorogva hajolt el a másiktól, majd egy rántással húzta lejjebb annak nadrágját, majd nyalt végig a másik hosszán.
- Na jó... - morogta, ahogy felpattanva ragadta meg a fiú fenekét és markolt bele. Felnyögött a kellemes érzéstől, és egyúttal be is kapta a másik tagját, majd megszívta azt. Amitől neki is kicsúszott a száján egy sóhaj, de ezzel csak még jobban megszorította a fenekét. Ennek hatására még jobban bekapta a másik tagját, majd lassan mozgatni kezdte fejét.
- Nem csináltad és ilyen jó megy... - mondta, ahogy ujjai lassan felcsúsztak és végigszánkáztak a bordáin. Stan motyogott valamit, de ezzel csak annyit ért el hogy szájával megbizseregtette a másik férfiasságát ki ismét felnyögött így körmeit belevésve a fiú bőrébe. Felnyöszörgött az érzéstől, de még gyorsabban kezdte mozgatni fejét.
- Stan... Ez így nem... - mondta, ahogy beharapva alsó ajkát még jobban belekapott a fiúba. Hangosan nyögött fel, hangját a másik tagja tompította, ahogy még lejjebb nyomta fejét.
- El fogok menni... - nyögte ki, ahogy ismét megragadta a fiú haját. Viszont a feketét ez nem hatotta meg, erősen szívta meg a másik tagját, ahogy teljesen bekapta tagját. A fekete viszont eddig bírta. Belemarkolt erősen a fiú tincsei közé, majd elélvezet. Feljebb tolta a fejét, és így nyelte le a másik nedvét, majd kábán nézett fel rá. Craig még pár pillanatig élvezte az érzést, majd feltolva magát nézet rá a fiúra.
- Mennyire fogsz kiakadni, ha erre emlékezni fogsz? - kérdezte, mosolyogva. Vállat vont, ahogy felülve törölte meg ajkait.
- Ha emlékezni fogok rá, akkor nem nagyon. - mosolyog.
- Igen? - vigyorgott, majd megragadva a csuklóját húzta az ölébe és most ő vette kézbe. A gatya hamar távozott és az alsó is úgyszintén, ezután ujjai ráfonódtak és lassan mozgatni kezdte. Felnyögve dörgölőzött hozzá a másikhoz.
- Ajh Craigh~~
- Te is megérdemled, ha már le is nyelted - belecsókolt a nyakába miközben keze mozgása gyorsult.
- Ah...~ Neh...~ - görcsösen ölelte magához a másikat. - Ne hagydh abbah~ - Eleget téve a késének egyre gyorsabban és erősebben csinálta miközben ujjaival a hasát karmolászta. Hangosan nyögdécselt, ahogy egyre szorosabban ölelte magához, mind addig, míg teste meg nem feszült.
- Craigh~ Ah~ - nyögve a másik nevét élvezett el. Kezével leszorítva akadályozta meg két szétspricceljen. Mosolyogva nyalta meg így a tenyerét.
- Remélem kvittek vagyunk~
- Nagyonh... ish... - motyogta mosolyogva, ahogy nekidőlt a másiknak, és fejét annak vállába temette. Körülnézve valami rogy félét kereset, majd inkább kissé hátra dőlve vett el egy zsepit és abba törölte meg a kezét.
- Azt hiszem... én lefürdök.... - motyogta, ahogy felállt a fiúról, és a fürdő felé kezdett menni kábán. Craig némán bólintott ám végül felkelve ő is bement a fürdőbe.
- Csak kezet mosok - mosolygott, ahogy a csaphoz sétált. Stan eddigre már levéve magáról a pólót, dőlt be a kádba, majd indította el a zuhanyt, és kezdte magát lemosni.
- Csak nyugodtan... - Craig viszont a leglassabb kézmosást hajtotta végre amit csak lehetett. A tükörből Stan-t figyelte és többször is végigjártatta szemét a fiú testén. Ki nem is zavartatva magát, simogatta testét. Kezére nyomva a tusfürdőből, kezdte azt eloszlatni testén, ahogy néha felsóhajtott. Craig elmosolyodva lépet oda hozzá, majd ő is elkezdte a fiút mosni.
- Fordul~ - Stan engedelmesen fordult meg. Kezével a hátát kezdte simogatni, ahogy saját tenyerére is nyomot egy kis tusfürdőt. Stan elégedetten sóhajtozott, ahogy háta ívbe feszült. Miután végzet megfogva a tust engedett rá vizet ezután a rituálét egy csókkal zárta mely a finom bőrön landolt.
- A többi megy egyedül is?
- Igen... azt hiszem... - suttogta kéjesen, lehajtott fejjel. Biccentett, majd még saját kezét is leöblítve ment ki és egyenesen az ágyra dőlt le. Stan vörös fejjel mosta meg magát a többi helyen is, majd magára kapva egy törülközőt, ment ki a fürdőből. Az ágy felé tartott, de félúton elakadt, és inkább a fotelre dőlt le.
- Én hozzalak ide? - kérdezte, csukott szemmel.
- Nem... megy... ez... - nyöszögte, majd felkelve tántorgott el az ágyig majd vetődött le Craig mellé.
- MI nem megy? - kérdezte, ahogy átölelte és magához húzta. Felkuncogott.
- Most már semmi... sikerült... - bújt oda a másikhoz.
- Remek~ - motyogta, ahogy beszívta a fiú illatát, mire felsóhajtva bújt még közelebb.
- Craigh...~ - suttogta mosolyogva.
- Hmm~? - nem nyitotta ki a szemét csak lágyan simogatta tovább a mellette levőt.
- Hgyhghn... - motyogta félálomba, de végül nem bírva tovább hunyta le szemeit, majd aludt be. Elmosolyodva húzta még közelebb, majd ő is lehunyva szemét aludt el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó