|
Chapter 8: A falusiak és a titkaik
2012.05.16. 19:22
Stan telefonja nagyban kezdett csörögni. Nyöszögve vette fel azt.
- Háló?...
- Szió szíví~ hova lettél? - Bibi gonosz hangja hallatszódott a vonal végéről. Stan testét kirázta a hideg ettől a hangtól.
- Te meg hogy szerezted meg a számom?
- Ez a kis barátod mobilja~ kölcsön adta nekem... illetve elvettem. Nem nagyon tiltakozott - kuncogott bele a készülékbe.
- Mi?... - kerekedtek ki szemei. - Mit csináltál vele?! - háborodott fel, de ekkor már lerohant az előszobába, és magára kapva kabátját kezdett rohanni.
- Nem tudom... valami francos tűt nyomtam belé, azóta nem nagyon mozdult meg. Tudod gondoltam meglátogatlak~, de mikor azzal a szomorú kifejezéssel nyitott ajtót, sejtettem, hogy elmentél. De semmi gond~ Papus-tól elvettem valami szert... ő keveri a pincében, majd azt szépen beadva neki szórakoztam vele, bár veled jobb lenne~
- Mit műveltél vele?! - sziszegte ingerülten, ám ekkor elérte úti célját. A falnak döntött motorra rutinosan pattant fel, majd bedörömbölt az ablakon. - Kenny elviszem a mocid! - a szőke köpni nyelni nem tudott, hiszen Stan beindítva a járgányt indult el a ház felé.
- Semmi gond~ mondom semmi baja, de ha jót akarsz magadnak és szeretnéd még talán ébren is látni akkor idejössz és végre szexelsz velem! - kiabálta bele a telefonba, majd csörömpölés hallatszódott a háttérben - tíz percenként beadok neki egy újat~ ajánlom siess! - Dühösen csapta le a telefont, majd nem törődve a jeges úttal ment max sebességgel, így elég hamar odaért a házhoz, mi előtt épphogy csak lefékezett, így hatalmas hófelhőt kavarva. Ezután minden nélkül berontott a házba. Bibi egyedül ült a fotelban lábát lógatva.
- Hol vanh.. Craig?! - kérdezte zihálva.
- Talán megmondom, ha végre hajlandó leszel engem megpakolni!
- Talán hajlandó?! - dühösen trappolt oda hozzá. - Miért akarsz ennyire dugni?! Menj és vasalj! - vetette oda.
- Rendben~ de akkor a kis barátod ma még tuti meghal~ - vigyorgott, mire Stan alsóajkába harapott.
- Hol. Van? - kérdezte nyugodtan.
- Nem találod meg, ha csak nem elégítesz ki itt is és most~ - vigyorogott.
- És így mégis, honnan tudjam, hogy él e még? - kérdezte ingerültebben.
- Jó kérdés... lehet megfagy mielőtt végre megfektetnél - morogta.
- MI?! Hol van?! - ragadta meg vállait. - Addig nem teszek semmit, amíg nincs biztonságba!
- Ha megmondom, hol van akkor igen? - kérdezte, ahogy megnyalta az ajkait.
- Igen... - morogta a fiú, ahogy elvette kezeit a lány válláról, mik ökölbe szorultak.
- A ház mögött van a farakásnak döntve - kuncogott fel, ahogy az ágyra vetődőtt. Stan kitépve az ajtót, futott hátra, hol tényleg ott volt a fiú. Gyomra görcsbe rándult, ahogy leguggolt elé, és megrázta vállait.
- Craig! - Ám az nem kelt fel. Teste kissé rázkódott és szaporán vette a levegőt.
- Na él még? - kérdezte a lány, ahogy ő is megjelent, ám nem is foglalkozva Bibivel kapta fel a fiút, majd vitte be a házba, és a kandalló elé fektette, ahogy elkezdte róla leszedni a hideg ruhákat. A lány követte és úgy nézte.
- Na most már velem is foglalkozz!
- Nem, még nem. - mikor leszedte ruháit, felkapva a fiút ment be vele a szobájába, majd fektette ágyára. A szekrényből kitúrva pár ruháját adta rá, majd takarta be és kezdte dörzsölni.
- Craig! Craig! - szólongatta.
- Ne is próbálkozz! Nem fog magához térni... vagy négy adagot nyomtam belé - vont vállat, ahogy közelebb menve kezdte elhúzni a feketétől. Viszont Stan nem hagyta magát, és tovább dörzsölte a fiút.
- Úgy volt, hogy ha megduglak nem hal meg. - komoran nézett a lányra. - Viszont ha nem kel fel, hozzád se érek!
A lány cöhintett, ahogy kimenve a szobából, ott helyezte magát kényelembe. Stan tovább szólongatta a fiút, ahogy leülve az ágyra, húzta ülésbe, és úgy dörzsölte tovább.
- Craig...! Kelj már fel...! - Teste már nem rázkódott ám szaporán véve a levegőt, melytől néha teste megremeget. Nem bírta ki. Magához ölelte Craig-et, és úgy simogatta hátát, ahogy szemébe könnyek gyűltek.
- Te hülye... - ajkai megremegtek, ahogy ezt suttogta.
Craig ekkor nyitotta fel lomhán a szemét, ahogy az ölelő karokra nézet.
- Azt... hitten itt hagytál... - nyöszögte.
- Hiba volt... - morogta. - Nem bírsz el ezzel az asszony állattal... - Még morogott valamit ám ismét elvesztve az eszméletét dőlt a fiú karjába. Egy megkönnyebbült sóhaj csúszott ki belőle, ahogy vissza fektette az ágyra, és kezét simogatta.
- Felébredt már? - kérdezte kintről Bibi.
Stan nem válaszolt, csupán sóhajtva kelt fel a fiú mellől, és ment ki a szobából, persze becsukta maga után az ajtót.
- Unalomból csinálod, ugye? - nézett rá komoran.
- Nem... a faluban nincs más... - morogta, majd rávetődött a fiúra.
- Ne hogy azt mond már, hogy mindenki lány. - morogta ingerülten.
- Én nem fekszem le vén fószerekkel! Nekem te kellesz!
- Nekem te vagy öreg... - morogta.
- Az már engem hidegen hagy~ - vigyorgott, ahogy keze a fiú férfiasságára csusszant. Ahonnan el is lökte a másik kezét.
- Hey! Nincs nyúlka piszka! - morogta.
- Én teljesítettem a kérést, most te is! - Nyöszögve nézett a lányra, majd felkapva fejét, állt fel, és kezdte magával húzni a lányt.
- Hova is tettem... - vigyorgott.
- Ne próbálj meg átverni! - morogta, bár a fiúval együtt mozgott - Lehet annak rossz vége lenne~
- Mégis mi? - pislogott Stan, ennek ellenére tovább húzta a lányt.
- Ha a kis barátodnak bármi baja lesz, nem fogom elmondani mit adtam be neki~ - vigyorgott - kockáztathatsz, de vajon megéri? - Stan megtorpant, és komoran tekintett a padlóra. Szerette Craig-et... nagyon. Nem volt hajlandó kockára tenni az életét, de a szüzességét sem egy ilyen lánnyal akarta elveszteni. Megfordulva nézett a lányra.
- Kénytelen vagyok megtenni, igaz? - kérdezte arcán keserű mosollyal.
- Igen~ - mosolygott, majd átölelte a fiút. Szó nélkül kezdte el tolni az ágy felé, ahogy gyomra görcsbe rándult. Végül a lágy volt az aki előbb döntötte rá, majd mászott is a fiúra.
- Hol kezdjük~
- Az előjátékot hagyjuk ki... - morogta. - Essünk túl rajta... - nézett oldalra.
- Ohh~ micsoda kis huncut vagy. Már attól is - hirtelen elhallgatott, ahogy teste megrándult, majd szuszogva dőlt rá Stan mellkasára.
- Csoda?... - nézett a lányra szemöldök felhúzva.
- Olyan mázlid nincs... - motyogta a fekete, ahogy az ajtófélfába kapaszkodva állt. Még mindig nehezen vette a levegőt és nagy erő kellet ahhoz is, hogy lábai remegése ellenére is megtartsa magát. Kezében még egy tűt forgatott, olyat ami most Bibi hátsójából állt ki - csak utálom... ha valaki... arra mászik rá... aki nekem kell. - Stan feje vörös lett, ahogy a fiúra pillantott, majd legurítva magáról a lányt, ment oda hozzá.
- Mit csináltál vele? - bökött Bibire. Nem szólva semmit mutatott annak fenekére melyből egy tű állt ki. Mire Stan elismerően hümmögött fel.
- Ügyes de... - átölelve a fiút, tolta el az ágyig, mire aztán le is lökte. - Most szerintem pihenj... - mondta aggódóan.
- Semmi bajom... - mondta, bár látszott rajta hazudik - miért... vagy itt?
- Mert aggódtam érted! Az ott! - mutatott ki a lányra. - Veszélyes! - Felkuncogott, ahogy lehunyta szemeit.
- Aggódott...
- Bedrogozott? - nézett rá szemöldök felhúzva, ahogy közelebb ment az ágyhoz.
- Valamit beadott... nem emlékszem rá, de többször is - nézet rá, majd ismét elmosolyodott. Stan leülve az ágyra, méregette a fiút.
- Basszus... így hogy nem tudjuk mit adott be, elég cink... - sóhajtott.
- Semmi bajom! - győzködte tovább - Bár az, hogy te itt vagy... lehet hallucinálok - bólintott.
- Nem, nem hallucinálsz... - rángott meg arca. - Visszaviszlek a városba. - jelentette ki, ahogy felállt.
- Utazunk? Így...? Hallottam a motor hangját... - mondta tovább - alig birok mozogni és ha csak... nem kötsz hozzá, nehezen fog menni.
- Akkor magamhoz kötlek... - bólintott csak magának Stan, majd elkezdte a fiú cuccait összepakolni. Craig egy ideig nézte, majd megerőltetve izmait, tolta fel magát ülésbe.
- Én nem megyek vissza... - mondta szárazan. Stan felkapta fejét, majd ránézett.
- Tessék?... Miért nem?...
- Menj ha akarsz én itt maradok - dőlt el ismét, ahogy hátat vetett neki.
- De miért?! - lépett hozzá közelebb.
- Az nem fontos... - morogta, de nem nézet fel Stan-re ki cöhintett egyet.
- Én viszont, nem hagylak itt egyedül. - morogta, majd elindult Bibi felé azzal a céllal, megint eltűnteti. A fekete nem szólt semmit csak kicsit megrázkódott az ágyon. Noha a szer tényleg hatott a testére, valamiért betegsége is előjött. Pont rosszkor. Nem akarta kimutatni Stan előtt és örült neki, hogy megint kicsit távozik. Talán addig sikerül bevennie egy gyógyszert, bár félt, hogy a beadott szer és amaz keveréke nem biztos, hogy jót tenne neki. Stan eközben vihogva kapott elő pár bilincset, és övet, mivel akár egy kötözött sonkát kötötte meg a lány, és ahelyett, hogy elvitte volna, az egyik sarokba egy pokrócot terített, és oda ültette le a még eszméletlen lányt. Mikor ezzel végzett, újra bement Craig szobájába.
- Nem viszed el? - kérdezte, ahogy kissé felszisszent. Megrázta fejét.
- Jó lesz játéknak. - legyintett, majd még közelebb lépkedett az ágyhoz. - Jól vagy?...
- Mondom, hogy semmi bajom... - morogta, de nem nézet fel. Szemeiben ugyanis látszott hogy fáj neki. Piszkosul. - túl sokat aggódsz - hunyta le őket. Stan szemöldök ráncolva nézett a fiúra, majd odasétálva az ágyhoz ült le rá, és simított végig a másik testén. Craig viszont nem reagált semmit. Továbbra is lehunyt szemmel feküdt, ahogy kezeivel a takaróba mart.
- A betegséged, igaz? - suttogta halkan a fekete. Beharapva alsó ajkát mordult fel.
- Ne aggódj már...
- De aggódom, mert szarul vagy. - morogta Stan.
- Semmit nem tudsz ellene tenni, azért meg kár aggódni...
- És a gyógyszered?... - suttogta.
- Lehet kinyírnám magam, ha beveszem... nem tudom mit adott be - mondta, ahogy kissé összerándult.
- Az a hülye... - morogta ingerülten, ahogy felállt, majd kisétált a lányhoz, és megrázta vállát. - Hey! Asszony állat! - Bibi kissé kómásan nyitotta fel a szemeit, ám mikor megérezte, hogy nem tud mozogni felsikoltott. Stan viszont befogta száját.
- Nyugi van. - elengedte. - Nos, válaszolj már kérdésre, és elengedlek.
Az viszont csak megharapta a fiú kezét. KI felszisszenve kapta el.
- Veszélyes... - morogta.
- Nem válaszolok semmit! Hazug dög vagy! A barátod meg dögöljön meg! - kiabálta, ahogy mozogni is elkezdett. Persze esélye sem volt a bilincseknek és öveknek köszönhetően, Stan csak sóhajtott.
- Mit. Adtál. Be. Neki? - kérdezte tagoltan, és annál komorabban.
- Nem mondom meg! - sziszegte és parasztiasan szólva arcon köpte Stan-t. Komor arccal törölte le magáról a másik nyálát, majd felállva fogta meg, és vonszolta ki a lakásból, egészen ki, hol kidobta az udvarra, és ott is hagyva indult el vissza felé a házba. A lány kukac formájára kezdett a hóban vergődni.
- Nem félek! Itt nőttem fel! A minusz 30-ban sem fagyok meg - ordította, majd ismét ordítani kezdett. Stan az ablakból nézte a lányt, unottan, persze szemei ördögien csillogtak.
- Papus! Valaki!!! - kiabált, ahogy egyre jobban belepte a szállingózó hó. Erre már elmosolyodott.
- Papus... - fogta fejét. Végül elsírva magát zokogott a hóban.
- Engem mindenki utál... soha nem fogom elveszteni! - Stan felkapta fejét, majd kirobogott a lányhoz, és meglepetten nézett le rá.
- Te szűz vagy?!- Felkapta könnytől maszatos arcát, ahogy bólintott.
Stan pár pillanatig csak pislogni tudott, majd leguggolva fogta meg a lányt, és húzta be a házba, egyenesen a kandalló elé vitte. Az viszont tovább sírt, ahogy rá sem pillantott a fiúra. Taknyos orrát a szőnyegbe dörgölte. Stan leguggolva mellé nézett rá.
- Ha szűz vagy, akkor olyannal éld át az első alkalmat, akit szeretsz.
- De itt olyan nincs... a faluban mindenki ronda és nem is kedvelnek, csak az öregek... nincs senki! - szipogott.
- Néha beutazhatnál városba ismerkedni... - vont vállat, bár kicsit megremegett a csak az öregek kedvelnek dumától.
- Úgy gondolod? - nézet rá, majd elfordítva a fejét és mit felszipogott - Haza akarok menni... engedj el! - Stan sóhajtott, de nem engedte el a lány, újra húzni kezdte.
- Igen, így gondolom, a városiaknál lenne bőven esélyed... - morogta, mikor már kint jártak.
- Oké... de most már engedj el! Fáj a csuklom és Papus dühös lesz ha nem megyek haza...
- Majd mindjárt... - morogta Stan, majd mikor elérték az utat, akkor oldozta csak el a lányt.
- Miért húztál is ki...? - kérdezte, ahogy Stan-re nézet.
- Mert amilyen veszélyes vagy, csak itt biztonságos téged elengedni. - magyarázta komoran, majd a lányra pillantott. - Mit adtál be Craig-nek?
- Nem vagyok veszélyes! - fortyant fel.
- De! Láttad, mit csináltál vele... - bökött a ház felé.
- Az én szeremtől legfeljebb kiüti magát! - morogta, ahogy karba vonta a kezeit - Altató és kis bénító keveréke... semmi baja nem lett volna. Fogadok az lehet amit az a doki mondott a telefonban!
- Miért? Mit mondott?! - kapta fel a fejét. Bibi, ekkor előkotorta Craig telefonját.
- Miután beszéltem veled az után csörrent meg... azt mondta adjam át neki, hogy... őőő ja igen! Hogy talán mégis el kéne mondani a szüleinek, és hogy újabb vizsgálatokra kéne bemennie a kórházba. - Stan kikapva a kezéből a készüléket kezdett el visszafelé rohanni.
- Kösz Bibi! - intett neki messzebbről. A lány még pislogott, majd elindult vissza felé.
Stan berontott a házba, majd egyenesen Craig-hez ment, és rávetődve az ágyra, vonta felelősségre.
- Vizsgálat? Kórház?! Hallani akarok mindent! - morogta dühösen. A fekete felnyikkant, ahogy az ágy is megpattant, és ahogy a kérdések hada is megbombázta.
- Nincs semmi...
- Persze! Akkor miért hívogat egy orvos? És a szüleid nem is tudnak róla... Craig! Mégis miféle betegséged van?! - hangja egyre kétségbe esetten és aggódóan csengett. Felpattant és ekkor jól látható volt a kissé fájdalmas arckifejezés.
- Semmi! Nincs semmi bajom és anyámék ezért nem tudnak róla! Az orvos meg állandóan hívogat! NE KÉRDEZŐSKŐDJ! - kiabálta, de rögtön utána kissé előre bicsaklott. Stan elkapva nézett le rá komoran.
- Bibi egy kis altatót és bénítót adott be neked.
- Akkor... alsó fiók... - nyöszögte.
Stan visszadöntve a másikat az ágyra, pattant oda a fiókhoz, majd kapta ki a másik gyógyszerét, és dobta is oda neki. Craig felpattintotta, majd kivéve belőle egy bogyót nyelte le, ezután ismét eldőlt az ágyon. Stan nem kérdezősködött tovább, csupán leülve az ágyra, figyelte a fiút. Aki pár pillanat múlva már szuszogott is. Stan kábán pislogott párat, mi tagadás, ő is eléggé elfáradt, így nem sokkal később ledőlve a másik fiú mellé szendergett el ő is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó