|
Chapter 1 : A megterhelő munka és annak örömteli pillanatai
2012.08.01. 16:54
A szerkesztőségben fontos volt az összetartás. A fényképész, a riporter, a vágó és az egyéb munkásoknak összhangban kellet dolgozni különben az egész újság egy nagy bukta volt. Örökös határidő és ezt a főnök Kyle Broflovski nagyon is jól tudta. Az ő keze alatt futott a "Pisz" mely mondhatni divat és tanácsadó magazin is volt. Valljuk be... igazi női magazin és ő bár ezt jól tudta mégis imádta csinálni, ám az évek alatt a sok stressz és az egyéb gondok nagyon meglátszódtak rajta. 20 évesen szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, ahogy este kilenc körül még az irodájában csinálta a másnapi prezentációt amivel megnyerhette a vevőket és még várt, hogy a nyomdából vissza szóljanak.
- Így a büdös életbe soha nem jutok haza... - sóhajtott kelletlenül. Stan Marsh lomha léptekkel haladt főnöke irodája felé. Ő maga sosem volt karrierista, pont ezért vállalta el a titkár munkát, azt remélte ott nem kell semmit csinálnia... tévedett. Kyle Broflovski mellett nem volt pihenés. Bekopogott az irodába. Kyle felpillantott, majd intett a fiúnak hogy jöhet.
- Meg jöttek már...?
- Még nem... - mondta sóhajtva, ahogy beljebb sétál. - Mr. Broflovski, szerintem már magának is le kéne pihennie... - sétált az asztalhoz, ám a vörös válasz helyett dühösen csapott az asztalra, ahogy felpattant így pár papír lerepült onnan.
- Marsh törődj a magad dolgával! Ráadásul miért nem szóltak még vissza! Holnapra az újságosoknál kéne lennie a magazinnak! Nem hiszem el, hogy nem képesek vissza szólni! - Stan sóhajtva, fordult sarkon, és indult is kifelé.
- Felhívom őket újra... - ment is ki.
Kyle visszaülve a helyére morgott tovább, ahogy az elmenőt nézte.
- Mondja meg nekik ha nem lesz holnapra készen minden, én dugom egyesével a seggükbe a magazint! - A fekete szemei felcsillantak, és nem bírta ki.
- Annak még örülnének is~ - sandított hátra a vörösre válla felett, ezután vigyorogva ment ki gyorsan, becsukva maga mögött az ajtót. Valami csattant az ajtón és tört darabokra. Nos igen... Kyle nem éppen volt hidegvérű az ilyen estéin. Stan száját fogva tompította nevetését, Imádta húzni főnöke idegeit, ki fura módon ennek ellenére sem rúgta ki, végül megegyezett magában azzal, hogy ő túl jó munka erő ahhoz, hogy kirúgják. Röpke fél óra múlva, Stan ismét kopogott az ajtón. Válasz viszont nem érkezett, ugyanis ezalatt az idő alatt tökéletes pihenőidőnek is számított a vörös számára. A bőrhuzatos székében halkan szuszogott. Stan egy újabb kopogás után, be is nyitott, majd mikor látta az alvó vöröst, odalépkedve asztalához, rázta meg lágyan vállát.
- Mr, Broflovski...! - Kinyitotta szemeit és kissé megtörölve nézet a feketére.
- Válasz?
- 15 perc múlva itt lesznek. - Kyle felpattant, majd felkapta a telefont és dobolva az ujjaival az asztalon várt, majd mikor felvették üvöltött bel.
- Öt perc! Öt perc és itt akarom látni az első példányt az asztalomon! Nem nincs kifogás és leszarom, hogy dugóban vannak! - kiabálta, majd lecsapva a telefont ült vissza.
- Ne hozzak egy kávét? - sóhajtott Stan.
- Feketén - morogta, ahogy határidő naplóját nézegette. Stan-nek több sem kellett, sarkon fordulva sietett ki, egyenesen az automatához. A vörös ez alatt összerakva a táblát rakta el az asztaláról, majd megfogva pár papírt kezdte őket alá írni. Stan ez alatt hamar visszaért, majd a fekete kávét egy lazamozdulattal tette le Kyle asztalára. Aki csak biccentett és megfogva kortyolt bele.
- Most már elmehetsz. Megvárom amíg ide ér és utána én is megyek - intett neki fel sem nézve.
- Jó munkát. - mondta Stan, majd kilépett az irodából. Mikor becsukta az ajtót, fáradtan dőlt annak neki. - Végre....~~ - nyújtózott ki, majd megdörzsölve szemeit, indult el haza. Kyle morogva vette át az első újságot és mikor minden rendben volt rábólintva adta vissza. Elmúlt éjfél is. Jó munka volt és irány az ágy... rohadt munka. Hogy utálta és mégis... nem tudott nélküle élni. Lekapcsolva a villanyokat ő is elindult haza fele.
Stan másnap reggel ásítozva battyogott el asztaláig, hova leülve, egyből ráborult az asztalra.
- Na mi az? Tegnap egész este dugtál?~ - kuncogott egy szőke, ki épp asztala előtt állt. A fekete fel sem nézve rá morgott, mire Kenny csak mosolyogva tett a fekete asztalára Cappuchinot, majd ő maga is leült asztalához, ami közvetlen Stan asztala mellett volt.
- Meghoztam a képeket~ - lehetett hallani egy dallamos kis hangot a bejárattól. Butters mosolyogva sétált a szőke asztalához. Ő volt a magazin fényképésze és mint mindig a gépe egy kis táskán lógott a vállán. Különlegesnek számított a csoportban... - Tessék Kenny~ - ugyanis a kis szőke volt az egyetlen, akit a főnök soha nem ordított le még ha késett is a képekkel.
- Oh~ Köszönöm Butters~ - mosolygott csábosan a szőke a másikra, ahogy a képekkel nem is foglalkozva tette le asztalára.
- Nincs mit~ majd Kyle-nak léci adjátok oda. Tegnap írta, hogy sürgősen kéne neki - vigyorgott, majd Stan-re nézet - Hey~ veled mi újság? Olyan fáradtnak látszol.
- Ah, tegnap sokáig bent voltam a főnőkkel...~ - legyintett, mire Kenny máris pajzánul elvigyorodott, így egyből felkapta a képeket. - Na mindegy megyek és oda is adom neki! - intett Butters-nek majd el is viharzott.
- Te mindig mosolyogsz, ha ők kerülnek szóba - vonta le a tanulságot a kis szöszi.
- Mi mást tehetnék...~ - sóhajtotta Kenny, ahogy lágyan mosolygott Butters-re.
Eközben Stan már megköszörülve torkát, kopogott be Kyle-hoz.
- Gyere! - hallatszott bentről. Stan benyitott, majd egyenesen az asztalhoz téve, tette le rá a képeket.
- Butters elkészült velük.
- Remek! - mosolygott, ahogy kivéve őket kezdte rendezgetni az asztalon, fel sem pillantva a feketére. Stan sóhajtva vágta zsebre kezeit, majd indult is el kifelé, ahogy főnöke irodáját kezdte fixírozni.
- Marsh nincs jobb dolgod, mint fixírozni a cuccaim? - kérdezte ingerülten a vörös. Stan felmorranva, sietett az ajtóhoz, majd ment ki.
- Na~? - Butters közvetlen előtte állt meg, ahogy a feketét nézte.
- Örült a képeknek... asszem. - sóhajtott, ahogy fekete tincsei közé túrt.
- De jó~ beköszönök neki - nyitott be.
Stan pedig ellépve mellette, ment vissza asztalához. Sóhajtva vetődött le rá, és ivott bele a Cappucinojába.
- Gondterheltnek tűnsz... - sóhajtotta Kenny, ahogy a könyvelést intézte.
- Nem értem hogy bírhatja Butters ennyire őt... - morogta a fekete, mire Kenny csupán kuncogott. Butters már ki is jött és integetve csukta be a vörös ajtaját.
- Tiszta jó~ a hangulata is jobb mint a múltkor - mosolyogva ment oda a fiúkhoz.
- He?... - nézett rá ledöbbenve Stan, ám Kenny csak kuncogott.
- Még nevetett is - csapta össze a kezeit - tiszta jó hatással vagy rá Stan~ - Kenny ekkor kapta fel fejét, és nézett fel Butters-re, ezúttal ő is meglepetten, míg Stan ledöbbenve pislogott rá.
- Tessék?... - kérdezte vissza szemöldök felhúzva.
- Mióta te itt dolgozol, sokkal vidámabb és nyugodtabb~ - paskolta meg Stan vállát - Annyira örülök neki~ - Stan csak pislogni tudott tátott szájjal, míg Kenny elmosolyodva tért vissza a könyveléshez.
- Ohhh! Repül az idő. Hey~ ma este iszunk Kyle-al, ha akartok ti is jöhetnétek~ - mondta, ahogy főképpen a szőkére nézet.
- Megyünk! - jelentette azt ki, ahogy Stan-t is átkarolta. - Igaz Stan? - kérdezte, majd megragadva a fekete állát, kezdte azt fel-le tolni így boldogítani vele. - Na ő is jön~ Este hol, hánykor? - vigyorgott a szőke.
- Itt szemben a Top Night Coffee-ban - mondta boldogan - jaj annyira örülök~ Kyle-t olyan nehéz rávenni, hogy jöjjön el velem inni~, na mindegy akkor olyan 9 körül ott találkozunk~ sziasztok - intett a fiúknak, majd már száguldott is.
- Most mi van?... - nézett a szőkére Stan.
- Semmi, 9kor találkozunk a Top Night Coffee-nél. - vigyorgott a szőke.
- A főnökömmel megyek el inni... de jó... - sóhajtott Stan, ahogy visszatért italához.
- Inkább örülj neki~ Lehet előléptet! - vigyorgott a szőke, majd ismét munkájába merült, míg Stan az asztalra dőlve szundikált.
- Marsh! - Kyle kinyitva az ajtót üvöltött ki - Told ide a segged! Hova lettek rakva a múlt havi befizetések! Az asztalomon akarom őket látni, most! - Stan azonnal felriadt, majd kómásan kapkodott ki pár mappát, és indult el az iroda felé, míg Kyle türelmetlenül ült az asztalánál, ahogy várta a feketét, ki kissé kómásan tántorgott be, még kopogni is elfelejtett, csupán odalépve a vörös asztala elé, tett le pár mappát.
- Hova a fenébe kevered mindig őket! - morogta, ahogy kinyitotta, majd lapozva párat morgott fel - ez nem az!
- Mi?... - pislogott, majd ő maga is felvett egy mappát, majd több meztelen nő képe tárult elé. Vörös fejjel kapta ki a vörös kezéből a mappát. - Elnézést, egy pillanat... - rohant ki, egyenesen asztalához, majd vágta fejbe a szőkét a mappákkal, majd fejmosást tartott neki arról, még mindig ne használja fiókját. Ezúttal átnézve milyen mappát is, ment be újra Kyle-hoz, és tette le elé.
- Ha titkos vágyaid vannak, akkor adok emelést és menj el egy bárba, de ide többet azokat ne hozd! - kapta el a mappát.
- Nem az enyém volt...! - hivatkozott, ám végül lemondóan sóhajtott.
- Hogyne... ide többet ne hozd! Ráadásul ha megtudom, hogy az asztal alatt vered ki magadnak, veled fogom felsikáltatni a padlót!
- Mintha tettem volna ilyet valaha! - akadt ki a fekete.
Kyle legyintett.
- Butters, sokat mesélte már - mondta, ahogy a mappát forgatta.
- Mi?! - csapott az asztalra, majd nézett rá hitetlenkedve. - Összekevert valakivel! - Csupán ekkor pillantott fel és húzta fel a szemöldökét.
- Te még mindig itt vagy? Kifele!
Stan persze rögtön kapcsolt, majd sarkon fordulva viharzott ki az irodából. Amint becsukta maga mögött az ajtót, mérgében rácsapott az egyik lány fenekére, ki épp előtte ment el.
- A francba is már! - morogta, ám a lánynak nem tetszett Stan művelete, így egy jól irányzott balegyenessel ütötte ki a fiút.
- Azzal vádol, hogy recskáztam az asztal alatt... - morogta Stan, kötéssel pofáján.
- Kinézem belőled, de azt azért észrevettem volna~ - vigyorgott a szőke. A motor hangosan süvített az utcán, majd nagy nyikorgással állt meg a Top Night Coffee előtt. Kenny vigyorogva szállt le, míg a mögötte ülő fekete koránt sem volt ilyen boldog, ce végül, mind ketten össze szedve magukat, léptek be a helyiségbe. Már messziről lehetett hallani a kis szőke hangját a sarokban. A szokásos ruháit viselte és még mindig ott lógott az oldalán a gépe. Ami inkább mondható furcsának az a főnök volt. Kyle mosolygott. Nem is akárhogy. Vígan mesélt éppen valamit barátjának, ahogy az üveget fogta. Haja kócos volt és a tipikus ing helyet most lezser pólóban és farmerban mutatkozott. Mindketten egymásra néztek, majd a szőke vállat vonva indult el az asztalhoz.
- Hali~ - intett vigyorogva Kenny, míg Stan inkább főnőkére pislogott. Butters mosolyogva köszöntötte őket, míg Kyle kicsit vissza véve nagy jókedvéből nézet oldalra.
- Csücs~ - vigyorgott szélesen, ahogy megragadta a szőkét és maga mellé húzta, míg Stan-nek Kyle mellet volt hely. A fekete sóhajtva ült le, majd kezdte stirölni a csajokat a bárba, míg Kenny sokkal inkább Butter-sel volt elfoglalva.
- Ilyenkor is magaddal hordod?~ - bökött Kenny a fényképező gépre.
- A jó képeket ilyenkor lehet megörökíteni~ - vigyorgott, majd Kyle-ra nézet - így barátkoztam vele is össze~ - Kenny felkapta fejét.
- Igazán? Meséljétek el~ - könyökölt az asztalra mosolyogva, ahogy most Kyle-ra nézett, ki éppen nyitotta volna a száját, hogy ellenkezzen, ám Butters gyorsabb volt.
- Lefotóztam, ő pedig dühösen a falnak vágott, hogy miért pont őt fotózom~
- Oh~ És aztán?~ - nézett ismét Butters-re Kenny, Stan is rájuk sandított, kezdte felkelteni az érdeklődését a téma.
- Nos megmutattam neki a képeimet, így nem lettem palacsinta sőt annyira tetszet neki, hogy felvett az újsághoz - vigyorgott.
- Nem is kentelek fel a falra.... - morogta a vörös kissé kipirultan.
- Ohh~ oké nem kent fel, de azért az a kép leeset ami azon a falon volt~
- Oh~ Miket lehet itt megtudni Mr. Broflovski-ról~ - mosolygott a szőke, ahogy nemes egyszerűséggel ölelte magához Butters-t, aki felkuncogott ellenben Kyle-al.
- Nem vagyok kegyetlen fajta... - morogta, ahogy legurította maradék italát a torkán. Stan ebben a pillanatban állt fel, majd ment oda a bárpulthoz.
- Persze~ - kuncogott Kenny, ahogy mosolyogva nézett Kyle-ra, míg az fekete után nézet ám mikor Butters ismét elé rakott egyet elfogadva azt figyelt inkább rá. Stan nem sokkal később visszatért, ő maga kólát ivott, míg Kenny-nek a kedvenc koktélját hozta.
- És ti? - Butters az érkezőkre pillantott - Ti mióta vagytok jóban~?
- Kölyök korunk óta~ Stan volt a kis sírós ártatlan fiúcska akit mindenki vert, én meg a hős, aki megvédte~ - vigyorgott Kenny.
- Ezt meg mikor álmodtad? - kérdezte felhúzott szemöldökkel a fekete, majd sóhajtott. - Igaz, kiskorunk óta ismerjük egymást. A szüleink jóban voltak így sokat találkoztunk. Aztán egy általános suliba jártunk... gimibe... egyetemre... stb... - legyintett.
- Ki hitte volna, hogy még egy munkahelyetek is lesz~ - ugrándozott Butters, mire Kyle csak felmorrant.
- Puszta véletlenek...
- Szerencsés véletlen~ - mosolygott Kenny, ahogy belekortyolt italába, min elmosolyodva Stan, kortyolt bele ő is saját italába. Így fogytak az italok és már lassan éjfél körül járhatott az idő. Mindenki nagyon jó hangulatban volt bár ez betudható a piának.
- Esküszöm! Én nem akartam lefotózni de tiszta Marili Mounró-s jelenet volt! - szabadkozott Butters, ahogy egy napi storyját mesélte. Kenny piától kipirult arccal, és ködös tekintettel ölelgette nevetgélve a szőkét. Stan volt az egyetlen, ki köztük józan volt, ő így egy kicsit diszkrétebben, de a többiekkel együtt nevetett. Kyle eközben teljesen felengedett ugyan úgy nevetett a többiekkel, ahogy arca kissé ki volt pirosodva.
- Asszem lassan menni kéne~ - mondta mosolyogva a szöszi.
- Ja... Lassan... hova... is? - kérdezte Kenny szemöldök felhúzva, egyben nevetgélve.
- Oh~ úgy tűnik, csak ketten maradtunk akik még tudják mi a józan ész - nézet a feketére, ki pedig erre csak sóhajtott.
- Úgy tűnik... - nézett a szőkére, majd üres kólás üvegét félre tolta.
- Én viszem Kenny-t te Kyle-t! - stoppolta le hamarabb.
- Mi? Miért?! - értetlenkedett.
- Mert! Előbb mondtam, plusz én is tudok motort vezetni~ - lóbálta meg a kulcsokat amiket elkobzott a szőkétől, majd a vörösre bökött aki kuncogva nézte a az embereket.
- És mégis hova vigyem?... - nézett lomhán Kyle-ra.
- Itt a címe~ - írta le gyorsan egy lapra, majd felkelve ölelte át a szőkét - Kenny~ gyere. Ma nálam alszol~
- Oké~ Örömmel~ - vigyorgott Kenny, ahogy ölelgette Butters-t.
Stan sóhajtva sandított Kyle-ra.
- És ő mégis mivel jött? - nézett Butters-re.
- Metróval, Bye~ - majd már el is tűntek.
- De fasza... - morogta Stan, majd Kyle-ra nézett. - Hey... - A vörös visszanézet rá, ahogy felnevetett.
- A masztizos~ - Stan feje vörös lett, majd felállva, húzta fel a vöröst is.
- Nem szoktam masztizni! - morogta.
- Na! Én nem verem ki neked Kezesmatyi! - morogta, ahogy kissé dülöngélve állt fel.
- Mintha akarnám... - morogta Stan, majd átkarolva Kyle vállát, indult el vele kifelé. A vörös hagyta, majd mikor kiértek a csípős levegőre felszisszent.
- Te bitang rossz vagy ha így reszketek...
- Mi van?! - lepődött meg Stan, majd túltéve magát az érzelmi sokkon, indult el a metró felé.
- Marsh! Milyen hülye neved van... nem is értem miért vettelek fel... bár igazán jó munka erő vagy... csak azok a képek meg a pufogásod... - motyogta magában.
- Azok a képek nem az enyémek voltak...! - morogta, ahogy magában ismét püfölni kezdte a szőkét.
- Hogyne... ha ennyire barátnőre vágysz szerezz egyet - nézet fel rá mosolyogva.
- Ha annyira vágynék egyre szereznék... - válaszolt sóhajtva.
- JA persze~ - nevetett fel.
- Megfojtom mielőtt haza vinném... - morogta maga elé Stan, ám mikor a lépcsőhöz értek, nemes egyszerűséggel kapta az ölébe a vöröst, aki vörös arccal kapaszkodott bele a fiúba, majd nézte az arcát, míg az lesietett.
- Ugye tudod, hogy utállak és nálam nem jössz be~
- Ja, tudom... - morogta, majd mikor leértek, óvatosan tette le a földre. Aki persze ismét dülöngélni kezdett így nekidőlt a fiúnak.
- Ohh szóval bejövök mi~?
- Ezt meg honnan a faszból szalasztottad? - kérdezte Stan ingerülten, ahogy arca is meg-meg rándult, ám mikor látta, hogy ellenőrök már nincsenek, kissé megörülve indult el a fiúval a peron felé.
- Sejtettem~ - vigyorgott - legfeljebb van még egy ember aki kedvel~
- Mégy egy? - pislogott rá, ahogy leült az egyik padra.
- Butters aranyos és úgy szeret amilyen vagyok - nevetett, majd Stan-re bökött - te kedvelsz~?
- Ja nagyon... - morogta, ahogy leült mellé.
- Akkor két ember~ hurrá - üvöltött, ahogy vigyorogva dőlt hátra.
- Képtelenség hogy csak két ember kedvel... - morogta Stan.
- Csodás két ember - kuncogott.
- Mi van a szüleiddel? - pislogott.
- Kaliforniában élnek és vagy 3 éve nem találkoztam velük~ - Stan nagyokat pislogott a fiúra, majd épp szólni akart, ám ekkor a metró zúgása megtörte a csendet. Stan felpattanva, kapta fel Kyle-t is, majd sietett a peronhoz, amint kinyílt a metró ajtaja, be is libbent rajta, Kyle-t pedig egyből az egyik ülésre tette.
- Olyan gyorsan megyünk - motyogta, ahogy hátra dőlt és behunyt a szemét. Stan előkapva a kis cetlit, nézegette, majd a metró állomásait. Szerencséjére jó irányba haladtak, sőt, még azt is tudta hogy juthat el oda. Kyle kinyitva a szemét nézet fel a feketére, majd pislogva ragadta meg annak pulcsijának az ujját.
- Te most miérti s vagy velem?
- Hazakísérlek. - mondta nemes egyszerűséggel.
- Követsz mint egy kiskutya~ - mosolygott ismét, ahogy előre hajolva ölelte át a fiú lábait. Stan csupán pislogni volt képes, ahogy lenézett a fiúra.
- Mindig is akartam egy kutyust~
- Én nem leszek a kutyád... - mondta kissé ingerülten.
- De hisz követsz hazáig... - nézett fel rá.
- Attól hogy haza kísérlek, még nem vagyok a kutyád... - simított végig a másik tincsein automatikusan, de ezután el is kapta kezét.
- Pedig tök aranyos kutyus lennél - dörgölőzött neki.
- Miért?! - pirult el kissé.
- Úgy hívnálak, hogy Sparki~ - motyogta.
- Sparki mi... - morogta, ahogy inkább elfordította tekintetét.
Kyle ezután már csöndben volt ám még mindig nem engedte el a fiút helyette neki dőlve szuszogott. Stan lágyan eltolta magától, majd ölébe kapva, a metró pont ekkor állt meg, a fekete pedig kilibbenve ajtaján, ment is fel a felüljáróból. Sóhajtva nézett körül, majd indult el.
- Jó kutyus... - motyogta félálomban, ahogy még mindig a feketének dőlt. Stan ezúttal nem morgolódott, csupán némán figyelte a vöröst, persze néha az útra is pillantott.
- Ha haza értünk adok neked jutalom falatot - kuncogott, ahogy felnézet kábán a kék szemekbe.
- De jó lesz nekem... - morogta, ahogy megállt egy ajtó előtt. - Kulcsaid, hol vannak?
- Kulcsok...? Minek, te nem a lábtörlőn alszol? - kérdezte halál komolyan.
- És téged, hogy vigyelek be?! - morogta.
- Asszem a zsebemben - motyogta, ahogy megtapogatta a jobb zsebét melyben tényleg ott lapult a kis kulcscsomó. Stan keze lazán simult be a másik zsebébe, majd kikapva a kulcsokat, nyitott is be pillanatok múlva a lakásba. Nem volt olyan nagy, mint elsőre gondolta. Sima apró lakásban rend uralkodott, ám mégis valami nagyon feltűnő volt. Szinte minden nem csak, hogy tiszta volt, de még azt a tökéletes Ikea beütést is adta mintha csak éppen bevásárolnánk. Semmit nem használt. Mintha nem is itthon élt volna, ha meg igen csak az ágyát, a zuhanyt és azt az egy szem bögrét használta, amiben kávéját melegítette.
- Te... itthon élsz egyáltalán?... - indult el befelé, az ágy irányába.
- Szerzek neked majd kis tálkát, és ha aranyos leszel, alhatsz mellettem - figyelmen kívül hagyva kapálózott, ahogy mutogatni kezdett, mire Stan sóhajtva tette le az ágyra, majd nézett le rá.
- Most el kell mennem... maradj. Itt.
- Neee! - karolt bele - Akkor megint aludhatok egyedül!
- Ha itt maradok, holnap megölsz. - mondta nyugodtan.
- Ha megígérem, hogy nem, akkor sem maradsz? - nézet rá mosolyogva.
- Úgyis meg fogsz de... - sóhajtva dőlt ki a vörös mellé. - Fáradt vagyok, úgy hogy szarok rá! - morogta a párnába. Kyle elmosolyodott, majd úgy hunyta le szemeit.
- Sparky~ jó kutyus~ - Stan morgott egyet, de megszólalni már nem tudott. Fáradt volt, mindig sokáig bent maradt, a vörös oldalán, és most percek alatt elnyomta az álom. Ahogy később a vöröst is, aki még simogatta egy kicsit Stan haját.
Másnap reggel szinte rázúdult és csupán nyolc körül tért magához. Fejfájás és enyhe rosszullét és 100%-os másnaposság. Az ágypartnerről nem is beszélve.
- Ki a fenét szedtem én össze...? - morogta, de mikor megpillantotta a fekete kósza tincseit arca elvöröslött és kipattanva az ágyból menekült arrébb egyenesen a könyves polchoz, ahogy már befegyverkezve pár lexikonnal kezdte dobálni az alvót. - Kifele! Mi a büdös francot keresel az ágyamban Marsh! - Stan nyöszögve próbált félálomban védekezni, végül nyikkanva gurult le a földre.
- Basszus... tudtam, hogy ez lesz... - morogta maga elé, fejét dörzsölgetve. – Mr. Broflovski! - szólalt meg erényes, határozott hangon, így tekintett a másikra.
- Kifele! Máskor ha haza hozol Marsh, tegyél róla, hogy minimum, ha járni sem tudsz a kanapén ébredj! - üvöltötte, ahogy most egy atlasz száguldott egyenesen a feje felé.
- Egy rohadt köszönömöt legalább kinyöghetne, miután haza hurcoltam! - sziszegte, ám tudta közeleg a veszte, így felpattanva helyéről, dobta a kulcsokat a vörös ágyára, majd kezdett el a kijárat felé slisszolni. Kyle abba hagyta a dobálást, ahogy arca elé emelte az újabb kötetet. Szinte lángolt a vörösségtől... utálta mikor részeg! Ohh~ hogy ne gyűlölte volna, hisz olyankor más... sokkal másabb.
- És mára szabadnapot követelek! - pufogott még magának Stan, ahogy becsapta maga mögött az ajtót, majd ugyan ilyen dühösen indult el. - Miért nem tud mindig olyan lenni mint... - felkapta fejét, egy pillanatig elgondolkozott, de végül vállat vonva, ment tovább. Kyle mikor hallotta az ajtó csapódát, sóhajtott fel, majd az órára nézve felszisszent és a fürdőbe vetve magát kezdett készülődni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó