Stan nyögve egyet kelt fel, feje zúgott a fájdalomtól, majd kábán nyitotta fel pilláit, és nézett körül. Egy kisebb szobában volt. A falak szürkék voltak és az ablak nélküli helységben csupán egy kis körte adta a világítást. Stan-t a falhoz láncolták ki és tehetlenül lógot a falon. A szobában nem sok minden volt mégis lehetett sejteni hol is lehet. Az egy kis asztal melyen egy doboz helyezkedett el, és mellette a szék, melyen pedig valaki helyet foglalt. Craig lomhán nézte a fiút, akinek ruhái az asztalon hevertek. Stan kábán pislogott Craigre, majd automatikusan rángatni kezdte karját.
- Ne már... - morogta kábán. 
- Gondolom a sors iróniája - mondta, ahogy felkelt. Ruhája mos más volt. Sapkája nem volt rajta így kócos tincsei kissé belelógtak a szemébe. Magán egy fehér köpenyt viselt míg kezén gumikesztyű díszelgett - azt mondták én vallassalak ki. - Stan ismét rápillantott, majd le magára, majd dühösen nézett vissza a fiúra.
- A ruháimat miért kellett levenni te perverz?! - rángatta még jobban karjait. 
- Nekem ilyenek a módszereim - rántotta meg a vállát és Stan elé lépve húzta végig ujját a mellkasán, mire a fekete abbahagyta a rángatózást, és kissé megborzongva préselődött neki a falnak, ahogy görcsösen hunyta le pilláit, remélve hogy ez csak egy rossz álom. 
- Mennyi lőszeretek van pontosan? - kérdezte, ahogy felnézett rá. Vett egy mély levegőt, majd azt kifújva, varázsolt arcára érzelem mentes kifejezést, majd hidegen nézett fel a fiúra, ahogy meg sem szólalt. 
- Hallgatsz? - húzta fel a szemöldökét, majd eléve tőle sétált a kis dobozhoz melyből egy fecskendőt vett elő - nos mint mondtam, meg vannak a módszereim a szóra bírásodra. - Félig nyitott ajkai megremegtek, de arcán továbbra is ott volt az érzelem mentes kifejezés, egy gyengéje volt, és azok a tűk voltak... Megfordulva közelített hozzá majd meglengette lőtte.
- Keverék. Drog és ajzószer. Általánosságban kiüti az emberek olyannyira mint a fene. - Stan továbbra is makacskodott, ahogy ugyan olyan hidegen nézett a fiúra. 
- Nem foglak bántani - mondta, ahogy a nyakába nyomta a tűt,majd a benne levő anyagot is bele fecskendezte, ezután ellépve ült le ismét. Stan lehajtotta fejét, próbált minél kevésbé mozogni, ezzel lassítva a szer felszívódását, de hiábavaló volt. Érezte ahogy teste bizseregni kezd egy bizonyos ponton, egyre jobban, és kezdte szaporán venni a levegőt. Craig nyugodtan ült, ahogy őt nézte, majd elővéve egy kis füzetet a dobozból firkantott rá valamit. Ajakai megremegtek, ahogy görcsösen kapaszkodott bele a láncokba, amik tartották őt. Arca kipirult, és érezte ahogy a kéj kezdi ellepni elmélyedt. Tagja odalent egyre keményebb lett, mire kissé félve tekintett le. Craig hümmögött egy keveset, majd felkelve rakta el a papírokat, majd rá sem nézve Stan-re ment ki a szobából és oltotta le a villanyt. Stan még küszködött egy ideig, végül alsóajkába harapva kezdett nyögdécselni, ahogy lábai megremegtek, majd felmondva a szolgálatot bicsaklott össze, csupán a lánc tartotta ott a falnál, ahogy ő halkan nyöszörgött. Craig két óra múlva tért vissza egy vödörrel együtt.
- Na hogy vagy? - kérdezte, ahogy becsukta az ajtót. Stan nem szólt semmit, szája már sebes volt, teste még mindig remegett, de ahogy belépett a fekete, minden nyöszörgését elfojtotta. Craig oda lépet hozzá, majd a vödörből kivett egy szivacsot és azzal kezdte mosni Stan hasát.
- Tudod mind a kettőnknek könnyebb lenne. - Stan görcsösen hunyta le pilláit, ahogy lehajtotta fejét. A óvatosan mosta minden porcikáját, majd a mellbimbójánál körözni kezdett.
- Legalább mondhatnál valamit. - Szólásra nyitotta száját, de mivel azon csak egy nyögés csúszott ki, újra alsóajkába harapva hallgatott. 
- Több mint a semmi - vont vállat, ahogy most a nyakánál kezdett időzni. Erre már nem bírta visszatartani halk sóhajait, ahogy félig felnyitva pilláit, nézett a másikra ködös tekintettel.
- Perverz dög... - nyögte. 
- Miért? Nem csináltam veled semmit. Ha nem látnád mosdatlak - közölte, ahogy elvéve a vizezte be újra, majd most a fiú férfiasságát kezdte mosni. 
- Craigh...! - nyögött fel hangosan, majd erőtlenül kezdte ráncigálni láncait. - Ne ne ne ne ott neh~ - nyögte. 
- Oh~ emlékszel a nevemre? - kérdezte és most először mosolyodott el, majd elvéve a szivacsot most a fenekéhez csúsztatta. Stan lihegve nézett fel rá, ám megszólalni nem bírt, csupán kapkodta a levegőt. Mikor ott is végzet a lábai következtek. Szétfeszítve a lábait kezdte a belső combján. Stan nyöszögve dörgölte testét a falnak, ahogy lehunyta pilláit. 
- Nem akarok rosszat, de ha nem szedek ki belőled semmit hidd el rosszabb lesz és azt már nem én fogom megtenni - mondta ahogy felemelve a jobb lábát a talpát kezdte sikálni. Stan felnyöszörgött, majd erőtlenül bár, de megrázta fejét. 
- Tudom, hogy ez árulás, de valamit akkor is mondanom kell majd nekik - közölte, majd most a bal lábát emelte fel. Stan lehajtotta fejét, de továbbra sem volt hajlandó beszélni. Mikor végzet a szivacsot a vödörbe hajította, majd úgy nézet ismét a feketére.
- Nos rendben - mondta, ahogy felkelt, majd a dobozból ismét elővett egy tűt. 
- Nem akarok tűt... - nyögte, ahogy ismét ráncigálni kezdte a láncokat. 
- Talán ha több ajzószert kapsz - mondta, ahogy elé sétált és a szemeibe nézet. Szemöldök ráncolva nézett fel rá, persze hogy nem akart többet... de nem mondhatott semmit. 
- Mennyi lőszeretek van pontosan? - kérdezte ismét, ahogy a tűnek a hegyét végig húzta a mellkasán. Teste megremegett, de nem válaszolt. Craig megrázta a fejét, majd ismét bele nyomta a nyakába a tűt és ezzel bele fecskendezve az anyagot.
- Próbálj agyalni rajta - simított végig a testén, majd ismét felállt és kiment a szobából. Stan félve nézett maga elé, majd mikor érezte hogy az anyag kezdi kifejteni hatását, hangosan nyögött fel. Az idő ismét telt és Craig most csupán egy órát maradt kint. Stan feje erőtlenül bicsaklott előre, ahogy ő maga folyamatosan fel-fel nyögött. 
- Na? Hogy vagy? - kérdezte, ahogy becsukta az ajtót, majd elé állva ő maga emelte fel a fejét az állánál. 
- Craigh... - nyögte, ahogy kábán nézett fel rá. 
Felhúzva szemöldökét nézet rá, ahogy ismételten végig simított a testén. Jólesően nyögött fel rá. 
- Stan... bírod még? - kérdezte, ahogy keze a tagjára fonódott. 
- Craigh~ - nyöszögött fel, ahogy már szétharapdált alsóajkába mart. Lágyan kezdte mozgatni az ujjait rajta, ahogy közel hajolva suttogott a fülébe.
- Mond el és ígérem nem kínozlak tovább. 
- Nem tudom... - nyögte, ahogy fejét a másikénak dörgölte. 
- Mit nem tudsz? - megnyalta a másik fülét, ahogy keze lassúbb mozgásba váltott. 
- Nem tudom mennyi van még... nem mondta el... csak Pip tudja és ő... - nyöszögte. 
- Jó fiú - keze még gyorsabban kezdett mozogni, ahogy beleharapott a fülébe. Hangosan nyögött fel, ahogy csípőjét ringatni kezdte. 
- Mikor akartatok ránk támadni? - elhajolva emelte fel a fejét így nézet a szemébe. 
- Nem tudom... - nyögte. 
- Tudtok még szállítmányról ami jönne be ezen a héten? - keze ismét lelassult. 
- Szállítmány?... - nyögte értetlenkedve. 
- Lőszerből - nyalta meg ismét az arcát - gyerünk Stan. Válaszolj. 
- Nem tudok róla... - nyögte. 
- Jól van. Ügyes - keze ismételten gyorsabb tempóra kapcsolt, ahogy közelebb húzódott hozzá.
- Ah~ - nyögte, ahogy jobban széttárta combjait. Craig végig simított a belső combján, de tagjának kényeztetést nem hagyta abba. Stan teste megremegett, ahogy hangosan nyögdécselt. 
- Hányan vagytok a csapatban? - tette fel az újabb kérdést. Stan lehajtotta fejét, majd megrázta fejét. Nem mondhatta el... 
- Gyerünk Stan, kérlek - keze ismét lelassult, ahogy a fülébe suttogta. 
- Öten~ - nyögte. 
- Az egészre gondoltam. Hányan vagytok összesen? - nyalt végig az arcán 
- Öten... - ismételte nehézkesen. 
- Nem lehetek csak öten. - morogta, de tudta az idő fogy és ha nem végez le fogják cserélni - hazudsz? 
- Öten vagyunk... - nyöszögte. Megrázta a fejét, majd eszébe jutott még valami.
- Minek akartok túszt szerezni? - keze ismét felgyorsult, ahogy a másikkal a nyakát kezdte simogatni. 
- Mert... ah~ - alsóajkába harapott, majd kissé megremegett, ahogy elélvezett. Keze mocskos volt ahogy felemelve nézet rá, majd vissza Stan-re. Sejtette, hogy erre a kérdésre már nem fog választ kapni. Hangosan kapkodta a levegőt, ahogy ismét erőtlenül bicsaklott előre. Felkelve húzta magához a vödröt ahogy ismét elkezdte letisztítani.
- Jól vagy? - Stan kábán tekintett maga elé, majd fel a fiúra, szót nem tudott magából kipréselni. Sóhajtva oldotta ki a bilincseket, majd húzta oda az ölébe. Stan felnyöszögött erre, de végül erőtlenül dőlt neki a másiknak. Craig végig simított a hátán, majd a karján is.
- Stan - szólította meg a fiút. Nem akarta, hogy elaludjon. Az kíváncsian nézett fel rá, de íriszei még mindig ködösek voltak. 
- Elmondod nekem miért? Miért akartok foglyokat? Nem olyanok vagytok mint a Munduko akkor miért? - kérdezte, ahogy végig simított az arcán. 
- Azért hogy... hogy... meg... - motyogta egyre halkabban, végül pilláit leeresztve, dőlt neki ismét a fiúnak, és szuszogott halkan. 
- Franc - morogta ám nem tehetett semmit. Felkapta a fiút, majd a ruháival együtt távozott.

~*~

Stan nyöszögve kelt fel, látása homályos volt, és csupán lassan tisztult, ahogy füle is sípolt. Most egy ágyon feküdt. A szoba ugyan olyan komor és rideg volt mint az előző ám most csupán a bokáján volt egy lánc amivel az ágyhoz kötözték. Ezen kívül semmi más nem volt a szobában. Stan felülve, tette kezét egyből a láncokra, majd markolta meg azokat. Esélye sem volt szabadulni... Kintről zajok szűrődtek be, majd az ajtó nyikorogva nyílt ki és Craig lépet rajta be. Kezében egy tálca volt melyen egy kis süti és mellé egy villa helyezkedett el.
- Oh felkeltél? - nézet rá. Stan nem válaszolt, csupán nagyokat pislogott a fiúra. Emlékfoszlányok a fiúról... ahogy hozzá ér és... khm... és ő nem is ellenkezett. Szégyellte magát, így hát inkább elkapta tekintetét. 
- Hoztam neked egy kis ételt - oda sétálva rakta le az ágyra a tálcát, majd komolyan nézet rá annak ellenre, hogy érezte az kerüli a tekintetét. 
- Kaját is adtok a raboknak? - kérdezte, ahogy a tálcára nézett. 
- Nem vagyunk embertelenek - közölte szárazon. 
- Ezért fogtok eltűnni... - suttogta. Craig hallgatott, majd sóhajtva rázta meg a fejét.
- Nem akarunk győzni. Rég nem erről szól ez az egész. Arról, hogy túléljük és hogy vigyázunk a másikra. Nem fogunk eltűnni, mert úgy bánunk veled mint egy emberrel. 
- Ezért nem fogtok eltűni? Mert velem emberként bántok? - kérdezte, ahogy felnézett a másikra.
- Azért mert mi még tudjuk hol van az a határ amit ne lépjünk túl - szemei komolyság csillogott, majd így hajolt közelebb Stan-hez - és fogadok bennetek is ugyan ez van meg. 
- Nem igazán. - mondta az nyugodtan, de nem hajolt el. 
- Akkor miért nem hagytál ott a romok alatt, vagy mondjuk támadtál vissza? - kérdezte kíváncsian - Hallottam a hangod. A nevemet ordibáltad- Stan erre megrezzent kissé.
- Nem lett volna fair... - hazudta. 
- Itt nincs fair játék. A bölcs ember a ti szabályotok szerint elfutott volna, de te nem tetted. 
- Nem tudom miért tettem... - vallotta be, de nem törte meg a szemkontaktust. 
- Ahogy én sem tudom miért nem tudlak megölni - ismét azokba a kék szemekbe bámult. Olyan furcsák voltak. Ismerősek. Ahogy neki is a másik tekintete... mindig Deja vu érzése volt, mindig erősebb, mikor újra és újra ránézett. A szája éppen szólásra nyílt mikor Clyde rontott be.
- Na kiszedtél már belőle valamit? - kérdezte, ahogy eléjük állt. Arcán több lila zúzódás is díszelgett, ahogy mérgesen nézet a feketére. Stan morogva nézett rá, ahogy arca kissé megrándult. 
- Clyde húzz el! A betegszobán kéne lenned! - Craig felkelve próbálta meg kilökdösni ám az nem ment sehova.
- Bökd ki amire szükségünk van aztán tőlem meg is dögölhetsz! - sziszegte Stan arcába. 
- Azt várhatod, köcsög.... - sziszegte ugyan olyan ingerülten. 
- Sértegetsz is? Már rég a lefolyóban lenne a helyed és akkor könnyebb lenne a mi életünk is - oda lépve ragadta meg a pulcsiján fogva majd húzta magához és úgy nézet dühösen a szemeibe - az ilyenek miatt sérülnek meg olyanok akik nem is érdemelnék meg! 
- Nem én gázolok el mindenkit azzal a szar autóval... - sziszegte ingerülten. Clyde dühösen eset volna neki ám Craig megragadva húzta vissza, mire Clyde megfordulva nézet rá.
- Ez a köcsög...
- Clyde hagy abba és húzz innen!
- Craig! Miért vagy ilyen kedves vele? Csak a bajt hozza ránk ráadásul nem is árult el semmit, te meg itt babusgatod mint egy csecsemőt! - Stan arca megrándult a csecsemő szó hallatán, ahogy megigazította pulcsiját. 
- Fogd be - mondta nyugodtan és egyben komolyan, ám a barna nem tudott leállni.
- Minden az ő hibájuk! Ki kéne belezni, majd a haverjaival együtt! - Stan keze ökölbe szorult, majd dühösen morrant fel.
- Esélyed sincs egyikünk ellen se! - sziszegte. 
- Nem tudom ki ül most ott az ágyon megkötözve és akinek a gardedámja sütit hozott! - nézet rá. 
- Ha ő nem lett volna ott vertelek volna agyon! - vetette oda. 
- Te szemét! - eddig bírta. Craig későn kapott utána, ugyanis már az ágyon Stan-en feküdt miközben kezei a nyakára fonódtak. Stan felnyikkant, majd félrenézett. A villa... tökéletes volt számára, felkapva azt, döfte egyenesen a másik hasába, majd kezdte felfelé tolni, ezzel még jobban felsértve a testét. Clyde felordított, majd egyenesen legurult az ágyról. Craig szemei kikerekedtek, ahogy oda szaladva húzta magához és kezdte megvizsgálni. Arca gondterhelt volt, ahogy felkapta a barnát aki nyüszögött párat, majd se szó se beszéd hagyta ott Stan-t. Stan köhörészve dobta félre a villát a földre, majd torkát simogatva, köhörészett tovább. A másik nem kímélte erősen ugrott nyakának.

~*~

Az idő telt és már lassan több óra is elmúlt mikor Craig jött be. Most szokásához híven kicsapta az ajtót és arca igen dühös volt. Stan felkapva fejét nézett rá. A sütihez hozzá sem ért, ahogy kezeivel a láncot feszegette. Elé sétált nézet rá, majd zsebéből egy kis pirulát húzott elő, majd megfogva Stan álkapcsát kényszerítette, hogy nyissa ki a száját, majd nyelette vele le. Stan kelletlenül morrant fel a pirulára, ahogy dühösen nézett fel rá. Craig viszont vissza húzódva vett elő a háta mögül egy kisebb tojás vibrátort. Stan szemei kikerekedtek.
- Mi a franc! Mégis mit akarsz azzal?! Te minden raboddal ilyen vagy?! - akadt ki ahogy hátrébb mászva az ágyon simult neki a falnak. A fekete viszont nem felelt, csupán ismét odalépet a fiúhoz, majd lefogva kezdte róla lerángatni a nadrágot, ám az makacsan ragaszkodott nadrágjához.
- Hagyj! Ezt nem teheted! - morogta, Craig viszont egy nagyobbat ütött a tarkójára.
- Ne mozogj. Akkor rosszabb lesz - szinte sziszeget, ahogy ismét elkezdte tépni róla a nadrágot. Stan nyöszögve kapott tarkójához, ahogy azt simogatta, de elengedte nadrágját. Mikor az lekerült róla a bokszerrel nem is törődve tépte le simán, majd a hasára fordítva ült rá. 
- Ne csináld.... én még... soha senkivel... semmit... kérlek... - nyöszögte, ahogy a paplanba nyomta fejét. 
- Miért legyek veled kedves - megragadva a haját húzta hátra a fejét - tudod te egyáltalán mit tettél? Ő a barátom. A legjobb és nem igazán tetszik, ha csak úgy megpróbálják megölni. - Stan felnyikkant.
- Bazd meg... ő kezdett el fojtogatni... hagyjam, hogy csak úgy... kinyírjon?... - mondta kissé ingerülten. 
- Nem tette volna meg. Semmit nem tett volna, mert ő nem olyan, vagy ha igen leszedtem volna rólad - ismét a paplanba nyomta a fejét - utálom ha ok nélkül történik minden. Ő is hülye, de te még hülyébb vagy mert folytattad! 
- Nem ismerem... nem bízhatom az életemet a véletlenre... - morogta a paplanba, de kicsit sem volt boldog sőt, inkább szomorú... 
- Véletlen?! - idegesen mart bele a másik oldalába - Komolyan ennyinek hiszed?! Ostoba idióta vagy, aki nem lát a maga kis világán. Tanulj baszki, mert így megdöglesz! - a vibrátort a fenekéhez nyomta, mire teste összerezzent, és görcsösen hunyta le pilláit. Egyre dühösebb lett, így hát megpróbálta magáról lelökni a másikat. Ám az tartotta ennek ellenére is, majd végül nem törődve semmivel nyomta bele a kis vibrátort. Stan szemei kikerekedtek, majd fájdalmasan ordított fel.
- BAZD MEG! - ahogy lábait görcsösen összeszorította, Craig még jobban bele nyomta a kis szerkezetet, majd kezeit is lefogva hajolt oda hozzá.
- Miért akartok foglyokat magatoknak? 
- Köcsög perverz dög... - sziszegte, ahogy szemébe könnyek szöktek, és tovább ficánkolt. Mire csak még mélyebbre ment.
- Én a helyedbe válaszolnék... - Stan nem válaszolt, görcsösen hunyta le szemeit, ahogy fejét a paplanba fúrva ordított fel fájdalmasan. 
- Válaszolj különben tolom beléd a következőt - sziszegte a füleibe. Stan kapkodta a levegőt, de válaszolni nem volt hajlandó. 
- Makacskodj csak - mondta türelmesen, ahogy ismét előhúzott egyet, majd azt is a fiú bejáratához tette, melytől összerezzent, és lábait még jobban összezárta, ahogy továbbra is próbált kimászni a másik alól, de sokkal erőtlenebbül. Ő viszont még ezt sem hagyva nyomta bele a másodikat is.
- Válaszolj! - Újra felordított, majd a nagy fájdalomtól észvesztve kezdett el nyöszögni.
- Kenny segíts! Meg fogok halni segíítts Kenny... 
- Stan! Miért akartatok foglyokat ejteni?! - sziszegte, ahogy azt is beljebb nyomta. 
- Meghalok meghalok meghalok... - kántálta kétségbe esetten, elvesztette öntudatát, ahogy lehunyva szemeit remegett. Craig arca ismét nyugodt lett, ahogy kihúzta mind a kettőt a fiúból, majd félre dobva vizsgálta meg. Kegyetlen volt, de elvesztette a fejét. Utálta ha olyat bántanak akit szeretett, de perpillanat még ez sem izgatta. Lekászálódott róla, majd felkelve sétált ki. Stan ahogy halotta az ajtó kattanását, kezét fenekéhez kapva, simított ott végig, majd emelte maga elé kezét. Vérzett persze, de most nem volt olyan állapotba, hogy ezt felfogja. Riadtan próbált lemászni az ágyról, de így csak azt érte el hogy a láncnak hála nagyot nyikkanva terült ki a földön. Felsírt fájdalmába, majd minden elsötétül előtte.

~*~

Craig szó szerint robogott. A folyosó sárga színben pompázott ahogy a nap sugarai besütöttek, de mikor belépet egy nagyobb szobába a színek hírtelen zöldes fényre váltottak. A szoba tele volt növényekkel és ezeken kívül csupán egy nagy asztal volt még benne. A főhelyen a vörös hajú lány ült, és szinte egy mesterhez fogható gyorsasággal írt valamit. A lapokat folyamatosan félre rakta amit pedig egy kis szőke kezdett el átolvasni.
- Kiszedtél valamit belőle? - fel sem nézet az érkezőre, mégis megkérdőjelezhetnénk, vajon honnan látta mikor az megrázta a fejét - Sejthető... soha nem fog nekünk elmondani semmit! Túl makacs!
- Talán ha egy kicsit úriasabban bánnánk a vendégünkkel biztos kikotyogna valamit.
- Gregory fogd be! Az ilyeneket markos kézzel kell vallatni és abban Craig a legjobb!
- Orvos vagyok nem pedig vallató, ha elfelejtetted volna - morogta, ahogy lábait felpakolt az asztalra, majd jobbra nézet ahol egy fekete alak csöndben pihentette a fejét az asztalon - azon kívül elájult és egyben kikészült. Semmi esély, hogy hamar felépülne.
- Franc... pedig lehetne kissé készségesebb... - morogta a vörös, ahogy felkönyökölve nézet fel pont akkor mikor egy kis szőke robogott be. Haja kissé csapzott volt amit egy rózsaszín csattal tűzött fel.
- Linda... gond van... - lihegte, ahogy egy levelet szedett elő a kabátjából - Kyle... - A lány rögtön kikapta a levelet, majd feltépve kezdte elolvasni. Ahogy haladt öklei úgy szorították, egyre jobban a kis levelet, majd mikor a végére ért kis cafatokra kezdte össze tépkedni.
- MI az? - Craig kíváncsian nézet rá, ám mikor látta a lány szemében a dühöt már sejtette, sőt tudta jól mi történt. - Elmegyek érte... te addig puzzle-d össze, hogy hol lesz a csere - mondta komolyan, ahogy felállt, majd kisietett az ajtón.

~*~

Békés egy hely volt. Narancssárga szoba, és maga a vörös egy fehér ágyon feküdt. Pár narancssárga lámpa, és illat gyertya adta a szobának a kellemes hangulatot, míg a falon kacskaringós virágok voltak 
festve vanília színben. A terem közepénél egy szintén vanília színben játszó asztal volt, min két fiú ült. A szőke fején most is ott volt levakarhatatlan sapkája, és ismét fehér köpenyt viselt, ahogy kezeiben a rózsafűzért szorongatva suttogva imádkozott. Míg a mellette lévő barna csapzott hajú, morogva nézett a felkelő vörösre.
- Felkelt... - mondta Mole, majd előkapva dobozát, kezdett szikéket, és különféle fogókat elővenni. 
- Idióta! - csapta tarkón a szőke. - Nem bántjuk, egyenlőre. - tette hozzá, mutató ujját felemelve, majd rózsa fűzérét vissza aggasztva nyakába, sétált Kyle elé.
- Szia~ A nevem Pip!~ - nyújtotta oda jobbját. - Téged hogy hívnak? - mosolygott.
- Az ellenséggel szövetkezel! - morogta Mole, de a szőke rá sem hederített. 
- Hol vagyok? - kérdezte, ahogy végignézet a barnán, majd a szőkén is - Hogy kerültem ide? 
- A Red Altrean főhadi szálásán vagy, túszul ejtettünk. - mosolygott még mindig a szőke. - Mindenek előtt, fel kell tennem egy nagyon fontos kérdést. - mondta komolyan. 
- Mi lenne az? - kérdezte nyugodtan,, ahogy tovább feküdt. 
- A Rhyht... szövetkezett a Mundukoval? És ha igen, te még tag vagy? - kérdezte mosolyogva. 
- Tessék?! - háborodott fel, ahogy felült, ám mikor megszédült ismét eldőlt - Mégis kitől hallottátok ezt a hülyeséget? 
- Ez csak egy feltételezés, de gondolom, így nem igaz... - sóhajtott fel, ahogy szívéhez tette kezét. - Köszönöm uram. - nézett fel.
- Akkor nekem itt semmi dolgom... - tette el morogva a barna az eszközöket, majd ment ki. Kyle furcsa pillantást küldött a kifele menőre, majd ismét a szőkére nézet.
- Ez a pletyka terjeng nálatok? Ez miatt akartatok túszt ejteni? 
- Igen, csak ez miatt akartunk, hogy biztosra tudjuk nem szövetkeztetek-e... - nemes egyszerűséggel ült le az ágy szélére, majd nézett Kylera. - De most hogy ezt tudjuk, elmehetsz, amint megtörténik a csere. - mosolygott. 
- Azért a fiúért igaz? - kérdezte, ahogy emlékezett a fekete hajúra. A szőke bólintott.
- Igen, a főnők nagyon aggódik érte. 
- Oh... értem - bólintott ahogy egy sóhajjal ült fel ismét - mikor lesz? 
- Ma este. - mosolygott. - Éhes vagy? - mosolygott rá. Megrázta a fejét, ahogy ismét végig nézet a szobán. Olyan vidám volt és hangulatos. Nem volt vele baja viszont aggódott. Ő tudta azt amit a másik nem... hogy nem biztos, hogy ez a csere olyan rendben fog zajlani mint hiszik.

~*~

Craig összeszedve saját betegládáját - amit a köznyelv elsősegély doboznak hívott - nyitott be Stan-hez. Azóta volt már bent és behozatva egy asztalt és egy plusz széket a fiút is vissza rakta az ágyra. Maga mögött halkan csukta be az ajtótó nem tudta, felébredt e már. Stan ébren volt, így összerezzent mikor az ajtó becsukódott. A fal felé fordulva feküdt háttal a másiknak, és most hogy a másik bejött, még közelebb kúszott a falhoz. Szó nélkül rakta le az asztalra a dobozt, majd kivéve belőle egy pár gumikesztyűt húzta fel.
- Fáj még? - kérdezte. Nem válaszolt, csupán lehunyva szemeit nyomta homlokát a hideg falnak. Felsóhajtott, majd kirakott pár dolgot az asztalra. Két tubus kenőcsőt. Egy hosszú pálcikát és némi vattát.
- Fordulj erre és nézz ide. Kérlek. - Stan viszont nem mozdult, csupán felnyitva pilláit bámulta a falat. Ismét egy fáradt sóhaj, majd odasétálva hozzá nézet le rá.
- Elismerem. Elszartam és fájdalmat okoztam, de szeretnélek lekezelni. Kevésbé fog fájni. Saját fejlesztésű gyógyszer. - mondta biztatóan - hidd el a Munduko-tól is jöttek már haza szőrnyebb sebesültek, szóval értem a dolgomat. De ahhoz az kell, hogy felfogd. - Stan alsóajkába harapott, majd átfordult másik oldalára, de nem nézett a fiúra. Rámutatott a két kis üvegcsére, míg a kis pálcikára vattát csavart.
- Ezzel fogom bekenni. Az egyik fertőtlenítő a másik fájdalomcsillapító. Rögtön hatnak szóval kissé csípni fognak - mikor készvolt a nagyobb vattás pálcával előbb az egyik kis fiolából öntött rá, majd odasétálva mellé nézet rá - fordulj a hasadra. - Stan a hasára fordult, majd fejét a paplanba temette. Ráülve az ágyra nyitotta szét kissé a másik fenekét, majd kezdte óvatosan bekenni óvatosan. Ujjaival a paplanba mart, ahogy fejét még jobban a takaróba nyomta. 
- Sajnálom - mondta halkan, ahogy elvette a kis vattát, amit leszedve kezdett rá újabbat csavarni. Stan nem válaszolt, csupán teste remegett meg. Most a másikból öntött rá egy keveset, majd ismét odamenve kezdte ugyan azt a műveletet mint az előbb. Stan görcsösen mart alsóajkába, ahogy ismét a paplant marcangolta, ám egy nyikkanást sem hallatott. Mikor végzet az egész pálcikát a kukába dobta, majd velük együtt a gumikesztyűt is.
- Ma este csere lesz. Érted a barátunkat. - Stan felkapta fejét, majd ismét befordult a fal felé, ahogy szíve hevesen kezdett verni. 
- Hoztam neked tiszta alsót és a gatyádat is - rakta azokat az asztalra, míg cuccait visszatette a dobozba - remélem jobban leszel addig. Stan lehunyva szemeit, sóhajtott fel. Még nézte őt egy darabig, majd megragadva a dobozt kezdett kifele sétálni ám az ajtóban megállt, majd hátra fordulva megmakacsolva magát fordult meg.
- Utálom mikor bántják a barátaimat. Elvesztettem a fejem. Nem kellet volna azt tennem veled, és ezt röstellem és sajnálom. - magabiztosan nézet rá - de hidd el nem vagyok ilyen. Biztos vagyok benne, ha nem így de te is valahogy bosszút álltál volna, ha mondjuk a te barátod lett volna. Nem kérem a bocsánatodat, de azért érts meg. - ismét elhallgatott, majd felsóhajtva fordult ismét meg - a ruhád mellet hagytam két fájdalom csillapítót. Ha szeretnéd vedd be - azzal ki is lépet. 
Mikor a másik becsukta az ajtót, várt még egy darabig, utána felkelve biceget el az asztalig, egyből lenyomta torkán a két fájdalom csillapított, majd nyöszögve küszködte magára az alsókat, és ment vissza az ágyra gubbasztani, várva az estét.

~*~

A csere helyszíne egy rét volt, az erdő mélyén. Shelly állt az élen, csípőre tett kézzel. Most is hosszú barna kabátot viselt, ami alatt egy fekete rövidszoknyás egybe ruha volt, és fekete magassarkút
viselt mellé. A többiek mögöttük álltak, mindegyiküknél volt fegyver, Kenny volt ki a vörösre 'vigyázott...' jobban mondva, mellette állva, játszadozott játékosan sörétesével kezében, ahogy mosolyogva a fiút nézte. Kylera nem tettek láncokat, vagy hasonlókat, hiszen minek... nyugodtan voltak, kivéve Shelly, ki feszülten várta hogy a rét túl felén feltűnjön végre a Rhyht. A vörös ugyancsak a szőkét figyelte, ám mikor megpillantotta a túloldalon a többieket feszülten figyelni kezdett. Linda felkötötte vörös a haját és kivételesen nagy dzsekiben jelent meg és mellette Stan sétált. Csupán a keze volt összekötve. A másik ember Craig volt. Ennyi. Többen nem jöttek és úgy tűnt nem is fog senki más jönni. Megálltak tisztes távolságra a többiektől, majd felszisszenve nézet rá a lányra. Ki tekintetével öccsét vizslatta, és a másik kettőre nem is nézett. Arca egyre dühösebb és dühösebb lett, és csak még dühösebb. Körmeivel saját kabátjába vájt, mire a szőke felszisszenve, lökte a másik páros felé Kylet.
- Siess! - mondta neki. Elindult, mire Linda is intett a feketének, hogy elindulhat. Stan bicegve indult el lassan, arca nyúzott volt, így a lány inkább elkapta tekintetét, és ekkor pillantotta meg őt... Craig Tuckert...
- Te...! - ordított fel dühösen. - TUCKER! - hangja bezengette az egész erdőt. - TUDHATTAM VOLNA! EZÉRT RABOLTÁTOK EL PONT ŐT! - Stan látva nővére kiakadását, még gyorsabban próbált menni. Craig szinte olyan meglepett volt mit a többiek. Kyle ugyancsak odasietett a társaihoz, majd mikor odaért hátra fordulva nézet hátra.
- Honnan tudja a neved? - kérdezte a vörös, ahogy a feketére nézet aki nem bírta levenni szemét a lányról. 
- TE SZEMÉT! - ordította felé a lány, majd mikor Stan odaért, a barna megragadva vállait, nézett öccsére. - Rá akart venni hogy csatlakozz hozzájuk, igaz?! - mondta a kelleténél hangosabban.
- Mi? Dehogy is...! Shelly ez fáj...! - nyöszögte, ahogy a lánymérgében saját testvére vállába markolt, de végül odalökte Kennynek, ki egyből ölébe kapta, hiszen látta a fiún állni alig bír. A lány dühösen nézett újra Craigre.
- EZÉRT MEGFIZETSZ! - mutatott rá. 
- Tünés... - sziszegte lány, majd mind megfordultak. Egyedül Craig pillantott még a fiúra, a szőke karjaiban, majd ő is megfordulva futott be az erődbe. 
- Mostantól ők is a listánkon vannak... - sziszegte a lány, lehajtott fejjel. - Minden egyes Rhyht tagot kivégzünk! - a tagok bólintottak, kivéve Kennyt, kinek esze ágában sem volt a vörössel végezni. Végül ők is lassan eltűntek.

~*~

Hamar visszaértek a bázisra. Stan morogva ült ágyán, vele szemben pedig Kenny ült. Kártyáztak, póker, de közben teljesen más volt a téma.
- Jobban vagy?
- Fogjuk rá.
- Mit tettek veled?... - kérdezte Kenny, mire Stan megremegett.
- Nem szeretném... én... - nézett félre, ahogy szemei szomorúan csillantak meg, mire a szőke csak megveregette vállát, és biztatóan nézett rá, mire Stan meglepetten pislantott rá.
- Nyugi, nem kell, a sántításodból sejtem, de ugye még szűz vagy? - kérdezte.
- Igen! - vágta rá ingerülten, mire Kenny bólintott.
- Jó. Emlékszel honnan hoztak a rétre?
- Nem igazán... - motyogta Stan.
- Kár... na mindegy, majd kapnak egy kis megtorlást, hiszen Shelly nagyon bekattant... ki az a Tucker? - pillant a szőke a feketére, ki erre vállat vont.
- Fogalmam sincs, és még el sem mondja... - morogta Stan, az ajtó kinyílt, és az említett személy állt ott. 
- Kenny kimennél? - kérdezte az nyugodtan, mi igazán meglepő volt tőle így a szőke azonnal kiment. A lány odasétálva az ágyhoz, ült le rá. Kezében egy nagyobb fekete doboz volt, minek felnyitotta fedelét, majd egy fotó albumot nyomott a fekete kezébe, ki habozás nélkül nyitotta ki. A képsorok láttán szeme kikerekedett, és némán tátogott
- Ő, Craig Tucker… - mondta a lány nyugodtan, majd az egyik képre bökött, hol Stan és Craig nagyon jól eljátszottak egy kis autóval, még csak bölcsődések lehettek. – A szüleink nagyon jóba voltak… legjobb barátok letettek… nem lehetett titeket szétválasztani. Folyamatosan együtt voltatok… egészen addig. – mondta Shelly, mire Stan felkapta fejét, majd végig simított egy másik képen, ahol esőben ácsorogtak, Craig tartotta az esernyőt, ő pedig nevetgélve ölelte a mosolygó fiút. – Jogod lett volna tudni de… nem akartam hogy át állj hozzájuk… - hajtotta le fejét a lány. 
- Shelly… akármi történt volna, én melletted álltam volna ki mindvégig! – nézett rá elszántan a fiú, mire a lány felkapva fejét, nézett rá mosolyogva.
- Örülök neki… - mosolygott, majd a dobozt Stan ölébe nyomta. – Tessék, ebbe van pár cd pár videóval, és még sok kép. – azzal felállva, hagyta magára a fiút, ki tovább vizsgálgatta a tömérdek emléktárgyat.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.