|
Chapter 5 : A múlt kísértetei
2012.10.27. 11:54
Pár nap múlva, az összeszokott csapat gyors léptekkel haladt az épület felé. Hírek szerint egy hatalmas adag lőszer, és plusz fegyverek érkeztek ide. Persze hatalmas, és magas épület, mégis, a 6 ember rezzenés mentes arccal ment be.
- Kettes szétoszlás. - adta ki a parancsot Shelly, majd a 3 kis csapat már szét is szóródott az épületben, ahogy a Rhyth is felkészülve mentek.
- Ez őrültség! Miért pont ide hoztak volna egy ekkora cuccost? - hallotta Clyde hangját, majd Gregory szólalt meg.
- Minden az elegancián tetőzik! Sokkal szívesebben jövök egy tiszta kulturált helyre mint egy mocsaras raktárbejárathoz.
- KUSS! - Craig a füléhez kapta a kezét, majd kissé lehalkított a kis csippen - Nem chatként használjátok ezt a szart! Keressétek meg aztán tűnés!
A Red Altran tagjai fekete ruhákban suhantak az épületben. Ők nem álltak már rosszul lőszerben, mégsem engedhették meg, hogy a másik csapat megszerezze, most már ellenségnek számított minden Rhyth-s. Kenny és Stan mikor egy elágazáshoz értek, a szőke egy kis voki-tokit dobott oda a feketének.
- Maradj vonalba, vigyázz a seggedre, és bármi van, AZONNAL szólj. - azzal már tovább is futott, ahogy Stan is, és végül egy nagyobb irodateremben kötött ki, hol pár dobozt kezdett vizsgálni. Jobban volt, de azért még nem nagyon hajolgatott.
- Hey rég láttalak csini~ - az ajtóban a fekete hajú lány támaszkodott. Ismét egy fezsülés lila ruci volt rajta. Stan felkapta fejét, majd a lány felé fordult.
- Én is téged. - mondta nyugodtan, ám komorabb volt mint a múltkor.
- Milyen kár, hogy most látlak utoljára~ - mondta kuncogva, majd előkapva két 22-est szegezte Stan-re és már lőtt is. Stan felmorranva vetődött be az egyik asztal mögé, majd fájdalmasan kiáltott fel, mikor fenekébe a fájdalom nyílalt, de nem is törődve vele, vett elő egy Magnumot, majd lőtt a lány felé. Aki addigra az ajtóval kezdett védekezni és néha kilesve lőtt arrafele amit sejtett.
- Csak nem fáj a feneked? Felhorzsoltad~?
- Olyasmi. - morogta, ahogy eltéve a magnumot, az eddig hátán pihenő vadászpuskát vette le, majd célzott az ajtóra, majd lőtt rá ott, ahol a lányt sejtette. Az ajtó szinte majdnem kitört a helyéről akkorát csapódott, így a lányt, jól fejbe is találta.
- Az a kur... - sziszegte, ahogy a seggére ülve simogatta fejét. Stan elmosolyodott, majd újratöltve a fegyvert, most egyenesen a lány fejét vette célba, aki viszont rögtön kapcsolt és kigurult a szobából ahol a falnak vetette a hátát.
- Hey Stan~ ismered a barátom? Gránát bácsit? - kérdezte, ahogy kihúzva a kis pöcköt gurította be, majd már futott is el. Stan felszisszenve rohant a bombához, majd kidobva az ajtón, kezdett a másik irányba futni, persze a robbanás még így is elérte, így nem egy törmelék csapódott neki, minek hála a földön kötött ki, pár törmelékkel magán. A hangok elhaltak ami azt jelentette, hogy a lány még épp időben rohant el és hogy nem halt meg... ahogy valaki más sem.
- Innen jött... nem nem sérültem meg - Craig az ajtóba állt, ahogy lehetett látni, hogy pont ott robbant a gránát - Clyde fogd már be! Mondom, hogy nincs itt senki!- Stan köhörészve tolta fel magát, így a törmelékek nagy porfelhővel estek le róla, ahogy leporolta magát, és tovább köhörészet, észre sem véve a másikat. Ellenben Craig-el, akinek feltűnt, de mikor meglátta ki az azt kívánta bár maradt volna a földön.
- Segít vagy nem segít... - nézet rá, majd végül vállat vonva sétált be ám egy asztal mögött meghúzódott - Hey~ megsérültél? - Stan felkapta fejét a hang hallatán, majd lomhán fordult felé, ahogy tincsei közé túrva rázta ki abból is a port.
- Csak azért kérdem, mert vissza adhatom a kötszeredet, ha gondolod - kukucskált ki az asztal mögül.
- Milyen kötszert? - húzta fel egyik szemöldökét, ahogy még mindig köhörészet.
- Amikor eltaláltál odaadtad a gézedet. Nálam van - elővéve lengette meg.
Stan nem válaszolt, csupán elindult a fiú felé, ahogy belső zsebében matatott. Craig felkelt, majd az asztalra helyezte a gézt és inkább hátrált pár lépést hátra. Ám a fiú még mindig vészesen közelített felé, majd előkapva pár képet, vágta azokat hozzá, mintha csak kések lennének, és az lenne a célja, hogy azok szanaszét vágják a fiút.
- Erős kötelék volt köztünk... de én elszakítom ezt a köteléket! - sziszegte, majd nem is törődve a gézzel, rohant el a másik mellett, ki a szobából.
- He? - nézet után nagyokat pislogva - Ebbe meg mi ütött? - kérdezte, ahogy lehajolt a képekért ám mikor meglátta azokat szíve hevesen kezdett verni. Ő volt rajtuk és Stan... csak éppen mini változatban - Érthető, hogy miért tudta a nevet, de még így sem emlékszem semmire - magyarázta és felpattanva leset ki ám Stan-nek már hűlt helyét sem látta, így visszamenve rakta el a képeket, majd végül a gézt is.
Kyle ismét benyitott egy ajtón. Kezében fegyver volt egy kisebb, ám még nem sütötte el, bár már találkozott nem egy emberrel is ám mindig megbújva várt. Pedig lett volna rá alkalom, hogy eltegye láb alól őket de nem volt képes.
- Ne aggódj Kyle~ én még nem találtam semmit - Butters vidám csilingelő hangja ott vízhangzott a fülében.
- Jó de te legalább megmered húzni a ravaszt, sőt amilyen béna vagy az ellenséged állandóan tökön lövöd... - morogta, ahogy ismét bevett egy kanyart.
- Ez tehetség Kyle~ ohh bocsi kiszállok. Mintha lett volna itt valaki.
Kenny fütyörészve sétálgatott a folyosón, pisztolya már véres volt, és mikor befordult, meglátta a vöröst, így fegyverét vállára vetve, figyelte Kyle-t, megbújva a kanyarban.
Kyle morogva nyitott ismét ki még egy ajtót, ám abban csupán egy felmosó és néhány tisztítószer volt.
- Tipikus, hogy mindig én botlok az ilyenbe bele...
- Nem csak te. - mondta Kenny, ahogy már a folyosó falának dőlve figyelte a másikat mosolyogva, ki felkapta fejét, majd oldalra nézve csillogtak meg a szemei.
- Kenny! - mosolyodott el, mire az említett viszonozta a mosolyt, ahogy közelebb lépkedett hozzá.
- Szóval te is csak ilyen szobákba botlasz~
- Általánosságban. Ez vagy a 20-dik de kiszámolja ma már - legyintett, ahogy becsukta melytől így bent kisebb zajt keltett, de nem foglalkozva vele nézet végig a másik fegyverén. Nem zavarta a vér. Az jobban lesújtotta, hogy ő még elsütni is alig képes a szaros pisztolyát. Kenny hátára tette fegyverét, így elrejtve annak csövét.
- Mizujs veled?~ Nem láttalak úgy... pár napja...~ - kuncogott.
- Megvagyok... vagyok... élek - összegezte - amúgy neked most nem éppen kikélne gyilkolnod belőlem a lelket? Az a lány nagyon nem csipáz már minket.
- Jah igen, ti vagytok most a fő ellenségeink mert Stan segge kurvára fáj... - gondolkozott el, majd a vörösre nézett. - De én téged biztos, hogy nem foglak bántani. - mosolygott.
- Sajnálom a barátod fenekét. Beleszúrt egy villát az egyik barátunk gyomrában Craig meg kiakadt rá... - nézet oldalra, majd vissza a szőkére - de én örülök neki, mármint, hogy nem ölsz meg, meg ilyesmi. Én sem tudnálak... nem mintha bárkit megtudnék, de téged főleg nem - hadarta, ugyanis mikor kissé zavarban volt szokásává vált.
- Tudod, én csak téged nem tudlak~ - vigyorgott rá, ki kissé elpirult, majd lesütve fejét fixírozta a cipőjét.
- Az jó... - motyogta, majd észbe kapva ismét felnézet ám olyan hirtelen, hogy majdnem lefejelte a szőkét, ki erre kuncogva túrt a vörös tincsek közé, majd recsegve szólalt meg rádiója.
- Kenny! menj a keleti részre, MOST! - lehetett hallani a lány hangját.
- Mennem kell, sok sikert~ - mosolygott rá, majd ellépve mellette futott el. Kyle még utána nyúlt, majd morogva fordult meg.
- Basszus... így soha nem mondom el neki a nevem - mondta, ahogy ismét elindult.
Loholva futott a folyóson miközben a szerzett fiókot maga elé tartotta. Nyomában egy szőke srác loholt aki valamiért állandóan kiabált és káromkodott. Ez volt a mázlija. Mert így a pisztolyt állandóan megrántotta és a golyók rossz szögben általánosságban a falba hatoltak bele. Ellentétes irányból is zajokat lehetett hallani. Folyamatos lövöldözés, és nem egy káromkodás, amivel a menekülőt illeték. Stan Marsh fogcsikorgatva loholt, segge fájt, nem is kicsit, ennek ellenére gyorsítva a tempón szaladt, ám fájdalmában felkiáltott. Pont egyszerre. Centik kellettek, hogy nem ütköztek össze.
- Pozitív vagy negatív?
- Tessék? - értetlenkedett Stan, ahogy pislogni tudott csupán, és még haragudni is elfelejtettem a másikra.
- Mágnes - közölte szárazon, majd mikor meghallotta az ordítozást és a másik oldalról meg látta a támadókat jobb híján megnyomta a mellettük lévő lift gombját, majd egyszerűen behúzva Stan-t nyomott meg egy gombot amitől a lift hirtelen mozogni kezdett - negatív oldal lehetsz. Én általában pozitívan állok a dolgokhoz. Ugyan az meg nem lehet, mert általánosságban vonzzuk egymást.
- Ez balszerencse, nem vonzás! - morogta kelletlenül, ahogy a liftnek dőlve kapaszkodott annak falába.
- Figyi, én sem kívántam - rántotta meg a vállát.
Stan nem felelt, ám mikor a lift megállt, és az ajtó nem nyílt ki, feszülten nézett a gombok alatti kijelzőre... alsóajkába harapott, mikor felfogta, elakadtak.
- Hogy rohadnának meg...! - sziszegte Stan, míg Craig is a panelra nézet, majd úgy volt vele rosszabb nem jöhet. Össze van zárva azzal akinek a segge miatta fáj, ráadásul mint kiderült az a barna hajú lány őt akarja kinyírni ez miatt. Persze, hogy nem lehet rosszabb, így csupán nyugodtan heveredett le a sarokba. Míg Stan voki-tókia recsegni kezdett.
- Stan?! Stan hol a faszban vagy?! HA MEGINT FÁJÓ SEGGEL JÖSSZ VISSZA KINYIRLAK! - lehetett hallani a lány dühös hangját. Stan sóhajtva csúszott le a földre, ügyelve arra, hogy óvatosan üljön le.
- Pár tetű elintézte hogy a liftben ragadjak...
- Lift, értettem. - volt sokkal nyugodtabba lány hangja, majd az adás meg is szakadt, és Stan sóhajtva engedte el a voki-tokit.
- Megbocsátasz? - kérdezte Craig hirtelen, ahogy Stan előtt termett. Ki erre meghökkenve simult hozzá a falhoz.
- Mi van?! - értetlenkedett.
- Ha a barátnőd kivisz innen, akkor meghalok. Ráadásul, ha nem bocsátasz meg az rossz pont odafent és kétséges, hogy a mennyországba kerülök. A meleget meg nem bírom - vont vállat, ahogy leült Stan mellé.
- Shelly nem fog kinyírni, szóval ha emiatt érdekel ennyire hogy megbocsájtsak, akkor lenyugodhatsz... - morogta, majd felkapta fejét. - BARÁTNŐM?! - akadt ki.
- Amúgy is - forgatta meg a szemeit - tekintve, hogy nem éppen voltam veled kedves. Amúgy igen. Miért? Ő nem a barátnőd? Vagy haver?
- A nővérem... - mondta, ahogy arca egyre zöldebb színt kezdett ölteni, és arca meg-meg rándult ahogy a másikra nézett.
- Oh vagy úgy. Akkor érthető, hogy megakar ölni - nézet fel.
- Jah... - nézett előre.
- Remek - legyintett, ahogy lejjebb csúszva feküdt el. Stan levéve vadász fegyverét, ellenőrizte a tárat, majd töltötte meg teljesen. Craig lomhán leset rá. Különösebben nem izgatta soha az ilyen nagyobb puskák. Nem tudta rendesen használni a kicsivel meg könnyebb. Stan viszont nagyon is szerette ezt a fegyverét, mert erős volt. Nagyon. Így hát mikor ellenőrizte, letéve maga mellé, dőlt ő is a falnak sóhajtva.
- Képeket vissza szolgáltassam?
- Másolatok. - mondta nyugodtan. - Ráadásul rengeteg van még... - nézett félre.
- Akkor berakom a fotó albumomba. Amúgy sincs semmi a gyerek koromból. Nem emlékszem semmire - lomhán nézet fel Stan-re - még most sem.
- Én se... - nézett rá. - De miért nem emlékszem rád?
- Miért nem emlékszem én rád? - felpattanva emelte fel az egyik képet, amin a mini Stan édesen mosolygott - egy ilyen cuki arcot nehéz elfelejteni.
- Ezt is... - morogta, ahogy egy újabbat vett elő, amin Craig mosolygott nagyban, Stan pedig mellette szunyókált. Arca grimaszba rándult, majd kissé felnevetett.
- Aranyosak - nézet ismét a kis képre a kezében - de így már érthető miért nem vagyunk képesek a másikat megölni.
- Ja, sajnos... - morogta, majd dühösen nézett rá. - A kardomat fogom feldugni a seggedbe...! A pengés oldalával. - tette hozzá.
- Ha ettől jobban érzed magad kis szamuráj - legyintett még mindig vigyorogva. Stan előhúzva kardját, szegezte a másik torkának.
- Nem vicceltem! - sziszegte, mégis kissé elpirult. Craig ugyan ilyen komolyan nézet rá.
- Nekem sem szokásom. - Stan szólásra nyitotta száját, ám ahogy mélyen belenézett a szemeibe, egy apró képfolt ugrott a fejébe... fényes nap, és a fiú ugyan így nézett a szemeibe. Elejtve kardját nézett rá nagyokat pislogva, mikor a kép eltűnt. Erre már felkapta a fejét és kérdően nézet rá.
- Hey? Jól vagy? - Stan kicsit hátrébb csusszant tőle, ahogy pislogott rá.
- Ja igen persze... - hadarta, majd sóhajtva túrt fekete tincsei közé.
- Biztos? AZ arcod kicsit kipirosodott. Van nálam gyógyszer ha kell - közölte, ahogy előhúzta táskáját, Ám Stan megfogva kezét, rázta meg fejét.
- Nem kell. Kösz.
- Oké - biccentett, majd tovább kutakodott a táskában ám abban nem talált semmit, ami érdekes lett volna. Stan sóhajtva dobta a másik ölébe azt a képet, amit az előbb az arcába nyomott, majd a falnak dőlve hunyta le szemeit. Craig megfogva a képet nézet végig saját magán, majd a mini szuszogón.
- Tudnál még így aludni rajtam? - Stan pillái felnyíltak, ahogy lomhán oldalra sandított.
- Honnan tudjam... - morogta.
- Próbáld ki - bökött a combjaira. Stan meglepetten nézett rá.
- Ezt... te komolyan gondolod? - döbbent le kissé. Craig meglengette a képet, majd elővette a legkíváncsibb pillantását. Stan pislogott párat, majd elpirulva nézett félre, és dőlt le a másik ölébe.
- Nekem könnyebb... több képet láttam. - morogta, míg Craig szinte rögtön beletúrt a fekete tincsek közé.
- Kellenek az emlékek. Hátha beugrik valami.
Stan lehunyta szemeit, ahogy a másik a tincsei közé túrt.
- Ja... kellenek... - motyogta.
Craig hirtelen azon kapta magát, hogy megbabonázva nézi a fiút és egyszerűen nem akarta elengedni. Mint régen... futott végig az agyában, aztán elküldte ezt a hülye gondolatot és inkább ismét felfele pillantott. Hol Stan halkan szuszogott békésen.
- Craig. Leszedtem kettőt! Büszke vagy rám? - füle recseget, ahogy Clyde szólt bele ám mikor az nem válaszolt hangja idegesebb lett - Francba ez elaludt! Kapja be! Én vagyok a beteg és én gyilkolok!
- Idióta.... - morogta.
Stan kissé felnyöszörgött a hangra, ahogy megfordult, és így fúrta fejét a másik fiú hasába, aki kissé felkuncogott, majd tovább simogatta a fiút.
- Stan...? - Ki halkan szuszogott tovább, mégis arcán egy lágy mosoly volt, amit ő meg mosolyogva konferált is. - Voltaképp, ha alszik tényleg olyan az arca. Cuki zabálnivaló mályvafalatok - paskolta meg, de végül csupán végigsimított rajta. Stan nyöszögött egy kicsit, majd még jobban odafúrta fejét a fiúhoz, így már ágyékához dörgölőzött.
- Ajzószer nélkül? Fél siker - mondta, ahogy kissé visszább tolta a fiú fejét. Ki halkan szuszogott tovább, ám most az ő voki-tokia szólalt meg.
- Stan? Hol vagy? itt Ken. - mondta a szőke, és kicsit sem volt boldog. - Stan itt valami nagyon nem stimmel... - újabb durranás, majd egy ember visított fel. - Stan? Stan hol vagy? - kérdezte egyre feszültebben. Craig hezitált, hogy vissza szóljon e. De végül felpillantott, majd felsóhajtva vette ki Stan ki készülékét.
- Hello. Craig a Rhyth-emtől és semmi baja. A liftben ragadt. Gyertek érte a... hetes és a nyolcas szint között van. Érdemes a nyolcasról jönni - mondta, ahogy óvatosan levette fölsőjét, majd össze hajtotta és a földre rakta - semmi baja. Kissé elbóbiskolt. - azzal kikapcsolta, hogy a további dolgokat a másik fél ne hallja, majd megfogva Stan-t óvatosan helyezte át a pulcsijára, majd ő maga felkapva a táskáját hajolt le a fiúhoz - Remélem még összefutunk Stanley~ - vigyorgott, majd felugorva nyitotta ki a lift tetejét, és mászott ki rajta, majd zárta is vissza a fedőt. Stan arra ébredt, hogy a liftajtót hangosan feszítik fel, majd egy dühös Shelly és Kenny állt az ajtóban. Stan felülve gyorsan nézett rájuk, mire felszisszent.
- Craig a Rhyth-ből mi? - ismételte ingerülten a lány, ám Stan szó nélkül kapta fel puskáját, és a másik pulcsiját is, és így indult el, Kenny szó nélkül követte.
- EZEK UTÁN A MINIMUM HOGY MEGSZEREZD A LŐSZERT! - ordított utána a lány, majd ő is elviharzott. Azt a lőszert ami csak a legfelső szinten lehetett és ahol kész háború alakult ki. Hullák feküdtek a földön és több sebesült is mérgesen és egyben kitartóan lőtte a másikat.
- Esély sincs. Fedezünk titeket! - Linda üvöltött, majd Kyle és Damien kiugrott ám velük szemben egy másik pár is ugyan azt akarta. Az ajtót kinyitni. Kenny és Stan pontosan oda tartottak, Stan a Magnummal a kezében, míg Kenny hűn imádott sörétesével rohant. Látták maguk a párost, akik ki akarták nyitni az ajtót. Nemes egyszerűséggel lőtték őket le már messzebbről. Ahogy ők eldőltek úgy mintha csak valami furcsa kitörés történt volna, úgy kezdtek az emberek elszivárogni míg nem csupán a két csapatból voltak emberek.
- Neked ez nem furcsa? - kérdezte a vörös ám a fekete csak hümmögött, ahogy próbálta eltalálni a fiúkat.
- Nyisd ki - közölte szárazon.
Stan és Kenny viszont türelmesen várt az ajtó előtt, ahogy a fekete a szőkét fedezte, míg az az ajtóhoz tapadt. Kyle már ott volt az ajtónál és kinyitotta volna, mikor ismételten egy robbanás rázta meg a termet.
- Franc... - Craig bevánszorogott. Ekkor az ajtót is berúgták, a mi épp hogy nem találta el a vöröst, sőt, nem is hederítve rá, kezdtek el tüzelni. Mole, Kevin és Stan, ahogy menedékbe lopakodtak.
- Na most lett elegem! - sziszegte Mole, majd hátáról levéve az AK-47et-et dobta félre az Uzit, majd kioldva a fegyvert, sorozta végig az előtte lévő mindenséget. Mindenki lebukott és többen felüvöltöttek, ahogy a golyó beléjük hatolt. Linda alsó ajkába mart, majd már épp előre ugrott volna, amikor Craig lefogta.
- Idióta elfogjuk...
- MI?! - kiabálta olyan hanggal, hogy túlharsogta még a lövőket is. Mikor Shelly, oldalán Tom-mal már be is jött, ekkor indult el az akció, mindenki előre rohant, majd Tom mindenkit beelőzve, nyitotta ki az ajtót... balszerencse, na de mekkora. Amint kinyitotta az ajtót, hatalmas robbanás szabadult ki onnan. A fiú természetesen egyből odaveszett, a többieket meg messzire röpítette a robbanás hullám, sok sok töredékkel együtt. A törmelék szinte mindenkit eltalált és volt aki megszenvedte. Aki nagyon közel volt az ajtóhoz.
- Ez fáj baszus! - hallatszott egy kiáltás, majd Linda dobot le magáról néhány törmeléket, ahogy jobb karját fogta.
- SPURI! - kiabálta, majd mindenki akinek csak szólt pucoltak a helyszínről. Craig körbe kémlelt. Arca véres volt, ahol valami felvágta neki, majd mikor megpillantotta Damien-t, aki az ájult Kyle-t cipelte oda rohanva segített neki.
- Stan! Stan! - lehetett hallani Kenny kiáltozását.
- A SEGGEM! - ordított az fel, az egyik törmelék halom alól, mire Kenny kicsit megnyugodva húzta ki, ki erre ismét felordított, majd újra, mikor a fiú hátára kapva kezdte kifelé vinni. Mole és Kevin, Shellyt húzták kifelé, ki ordított.
- TOM! TOM! TOOM! - a lány besokkolt, mikor látta legjobb barátját szénné égni, így hát Kevin nemes egyszerűséggel vágta tarkón, majd vállára dobva, ők is eltűntek a helyszínről.
Pip dalolászva nyitotta ki a főhadiszállás ajtaját, a robbanás után mindenki padlón volt, így most ő látott el mindenkit. Fáradt volt, így az ajtókat is nyitva hagyva, ment be dúdolgatva. Ami persze nem volt túl szerencsés. Illetve nekik biztos, hogy nem ugyanis Craig simán betudott slisszolni. Arcán egy nagyobb gézdarab volt, amit ő eszkábált fel magának. Profi volt az ilyesmiben, és biztos volt benne, hogy meg is látják elkapni nem tudják. Viszont a bázis csendes volt. Hiszen éjszaka volt, mindenki aludt, és gyógyult.
- Ah~ az a gyógyszer Stanleynek kell elvinnem~ - mondta mosolyogva Pip, ahogy lefordulva az egyik folyosóra a 3 közül indult el. Fülelve követte és próbálta feltűnés mentesen ezt intézni. Pip viszont egyszer csak megállt, és sarkon fordulva nézett a másikra. Először meglepődött, majd elmosolyodott.
- Á egy vendég. Üdvözöllek itt, Craig Tucker....
- He-hello - dadogta, ahogy elő lépet - itt már mindenki tudja ki vagyok? - Legyintett.
- Csak hárman. Engem is beleértve. Láttam azokat a cuki videókat, ahol Stan próbálta kimondani a neved~ Ajj kicsiként milyen cukin selypített... - csóválta meg fejét mosolyogva. - Na gyere, úgy is az ő szobája felé tartok... - indult el újra. Craig elkuncogva magát némán követte, ahogy ide oda lesett. Pip egy idő után elért egy fekete ajtót, majd kopogás nélkül nyitott be. Stan békésen aludt hasán, ahogy egy nagyobb párnát ölelt. Csak egy bokszert viselt, így jól lehetett látni mellkasán, törzsén, és bal lábán a kötést.
- Jaj alszik... akkor nem kell fel egy hamar... - sóhajtotta Pip.
- Ilyen mélyalvó? - kérdezte, ahogy mellé sétálva simított végig a kötéseken.
- Igen... ráadásul mikor felkel minimum félóráig olyan kába, hogy mindenkit össze kever mindenkivel... - mondta, ahogy letette a gyógyszereket Stan asztalára, amin a fekete doboz is van. - Áh itt vannak~ Meg akarod őket nézni? - kérdezte Pip, ahogy megemelte a fekete dobozt, melyet készségesen vette el, majd biccentve köszönte meg, ahogy felnyitotta. Szinte felcsillantak a szemei. A sok kép és azok a dvd-ék amik benne voltak.
- Van valami amin meg lehet nézni?
- Az.~ - bökött a tévére, aminek tetején egy dvd lejátszó volt és előtte pedig egy kanapé. - Halkan nézd, és ha fel kel, van fél órád~ - mosolygott, majd ki is ment.
- Tudnék neki valakit aki megrontja~ - vigyorgott, majd bekapcsolva a tv-t rakta be az egyik filmet és kezdte nézni halkan. Pont az volt amiről Pip mesélt. Stan és Craig egymással szemben ültek, és Stan elszántan mondta.
- Cjaig Tjuckej! - mondta elszántan, mire Craig megrázta fejét, mire Stan tovább próbálkozott elszántan.
- Most komolyan... már értem miért mondják erre a nők, hogy mézédes muffincsupor - kuncogott. A videónak vége lett, és a következőn épp pár tócsában tapicskoltak, ám sütött a nap. Stan nyikkanva esett seggre, majd nyöszögött fel, erre Craig leguggolva kezdte fejét simogatni, mire az egyre boldogabb lett, lehetett hallani az anyák beszélését.
- Milyen édesek~~ - Craig itt kapta fel a fejét és hallgatta továbbra is figyelmesen a kis lemezt. A következő videón egy mini medencébe lubickoltak, és Stan kuncogva fröcskölgette le a morcos Craiget, ki erre vissza fröcskölt, de ezen Stan csak nevetgélt.
- Legalább kiderül, hogy kicsiként is morcos egy gyerek voltam - hátra pillantott Stan-re, majd vissza a videóra - viszont kezdek kételkedni, hogy egy és ugyan az a személy van a videón és itt a szobában. Hogy a fenébe lehetett ennyire... - elhallgatott, majd morcosan dőlt hátra a fotelban - aranyos? - A következő videón a játszótéren játszottak, és itt kicsit zajosabb volt a felvétel... Stan nyöszögve nyitotta fel pilláit, majd tekintett előre.
- Kevin?... - nyöszögte.
- Franc... - morogta, ahogy megállította a felvételt, majd felkelve sétált Stan ágya mellé - aludj csak - mondta nyugodtan, ám az morogva ült fel, és nézett fel kábán.
- Mit keresel itt? - motyogta.
- Én... - nézet körbe, majd sóhajtva ült le az ágy szélére - a sebeidet néztem meg.
- Mit nézel rajta? - kérdezte meglepetten, ahogy végig simított oldalán, ahol a kötés volt.
- Hogy rosszabbodott e vagy sem. Tudod ilyen rutin ellenőrzés, de már megyek is. Aludj csak - próbálta vissza dönteni.
- Jó de... - lehunyva szemeit dőlt vissza. - Bekapcsolnád a tévét? - motyogta kábán. Bólintott, majd odasétált és kikapcsolta a dvd lejátszót.
- Tessék - fordult meg.
- Köszi... - mosolygott rá, ahogy újra felnyitotta pilláit, és kicsit kábán nézett rá.
- Minek akarod, hogy menjen? - kérdezte, ahogy ismét odasétált elé.
- Utálok... csendben elaludni... - motyogta, ahogy lehunyta szemeit.
- Miért? Egyes helyeken nagyon jól megy. Például... liftben.
- Az más... ott volt... valaki... - motyogta, majd elmosolyodott. - De jó volt ott aludni.... miatta...
- A srác igaz? Craig - mondta ki saját nevét, ahogy Stan fölé hajolt és úgy nézet rá - Miért volt jó? Hisz azt hittem haragszol rá.
- Ja de... amikor a közelembe van... az olyan jó érzés.... - nézett fel rá megint kábán.
Nem bírta ki, hogy ne simítson végig a fiú arcán. Túl aranyos volt, túl ártatlan. Akár a videókon.
- Biztos ő is így érez - folytatta, ahogy felegyenesedett.
- Ja... persze.... - hunyta le ismét szemeit.
- Hidd el. Tudom, hogy ugyan így érez és nem szokásom hazudni. - hangja komoly volt, ahogy kifele tekintett, majd az órájára.
- Hm? - ült fel, majd szemeit megdörzsölve, nézett fel a másikra. - Kevin... te nem szoktál ilyeneket mondani.... - motyogta.
- Jobb ha alszol! - paskolta meg a fejét, majd már sietett is kifele.
- Igaz... - motyogta, majd vissza dőlt az ágyba, majd oldalra fordulva, nézte az épp kifelé menőt.
- Amúgy... - mikor az ajtóhoz ért hátra tekintett a fiúra és rávigyorgott - nem Kevin vagyok - majd már ment is tovább. Stan értetlenkedve pislogott utána, de végül csak lehunyva szemeit, szenderedett el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó