|
Chapter 10 : A plaza réme
2012.11.22. 13:39
Ezalatt az idő alatt persze a Rhyth-ben sem állt meg az élet.
- Craig! - Kyle csillogó szemekkel ölelte át a feketét, aki ugyancsak viszonozta a kedves gesztust.
- Haver azt hittem elpatkoltál~ - Clyde belekapaszkodott az ajtófélfába. Nem egészen állt meg a lábán és tekintette is igen kába volt.
- Te be vagy drogozva?
- Hosszú... a hülye lézerkardos srác fogta és nem hagyta hogy bunyózzak! Franc tudja mi baja van?! - morogta mire, ismét jobban meg kellet kapaszkodnia. Craig persze felnevetett, ahogy levette a szmokingot magáról ezzel láthatóvá téve a szép kötését, de a két fiú nem szólalt meg. Valahogy mind a ketten sejtették, hogy dolga volt és azért nem jött vissza. Barátok, ha akarja elmondja ha meg nem, nem.
- Történt valami?
- Linda eltökélt, hogy egyre kevesebbet gyilkolászunk - mondta Clyde, ahogy lassan lecsúszott a már hő szeretett ajtófélfájánál.
- Engem nem zavar - Kyle odalépve hozzá próbálta talpra segíteni ám az csak ellökve formázott keresztet az ujjaiból.
- Távoz tőlem hitetlen! Az ölés és, hogy a Munduko hulljon szentírás itt és te nem akarod őket kicsinál? Pusztulj~- gargalizálva integetett mire a két fiú egymásra nézve rázták meg a fejüket. Egyet értettek. Clyde hülye barom volt.
- Miért baj az, ha kevesebben halnak meg? - kérdezte a fekte mire ő ismét elborulva kezdett zajongani.
- Hogy micsoda?! MICSODA?! Ellenségek! Utáljuk a másikat és ők is ölnek!
- Követni kell a példájukat? Micsoda fenomenális! így csak olyanok leszünk mint ők! - Kyle morcosan ült le Craig mellé, ahogy ő is a barnát nézte.
- Akkor? Simogassuk meg a buksijukat és mondjuk, hogy "jó fiú. maradsz és nem használsz semmit veszélyes tárgyat. ül. Okos~ jutalomfalat"? - Fetrengtek a röhögéstől ám a boldogság hamar véget ért mikor Linda jelent meg fölöttük és elkapva Clyde fülét kezdte onnan húzni, így egyedül hagyva a két fiút.
- Asszem találtam valakit - egy idő után Craig ezzel indított míg a vörös biccentett.
- Nem vagy egyedül...
- Legalább kedves?
- A tiéd?
- Elviselhető...
- Szexi... - A fekete felkapta a fejét és Kyle vörös arcát nézte aki felpattanva robogott ki.
- Felejtsd el nem szóltam - mondta, mire az csupán nevetve dőlt hátra.
~*~
A helyszín a bevásárlóközpont. Délután két óra. Az összecsapás... már javában folyt. A Munduko sok emberével együtt akarta kifosztani az egészet, de a Rhyth-em ismét fülest kapott és így akarták megakadályozni. A fegyverek itt is kimaradtak. Csak néhány magabiztosabb emberke tartotta a kezében, de az is inkább súlyként használta. Viszont a csekély emberszám nagyon is megnehezítette Lindák ügyét. Craig állta a sarat és mellette Kyle próbált minél több embert leteríteni. Clyde osztotta a pofonokat és kivételesen Damien is beszállt a bunyóba. Föntről Gregory fedezte őket, és csak akkor lőtt ha muszáj volt. De még így is rosszul álltak . Linda leütött ismét valakit ám helyére öten jöttek.
- Szórakoztok - szitkozódott, ahogy tartva magát verte őket is. Hirtelen durranásokat lehetett hallani. Mind az öt ember aki Lindát püfölte holtan feküdtek a földön. Shelly Marsh vigyorogva nézett a vörös hajú lányra.
- Egy kis segítség, ha persze elfogadod~ - mosolygott, mögötte pedig 4 fiú bukkant fel. Mindegyikük izmosabb lett, és mozgásuk is könnyedebb lett. Mindenkinél volt fegyver.
- Légy a vendégem - vigyorgott a lányra, ahogy felkelve biccentett neki hálásan, majd ugrott is tovább.
- Oszolj! - a parancs kiadva, és a négy fiú már indult is, és mészárolták a Munduko-s tagokat, vagy csak épp eszméletlenné tették őket.
Kevin nem rajongott az ölésért, így mindig fegyverével ütötte le az embereket. Clyde kicsivel arrébb rugdosta le magáról a lányokat és a fiúkat akik felé indultak.
- Felpörgök~ jó rég nem volt már ilyen... - vigyorgott, ám mikor valaki elkapta hátulról és keményen a gyomrába vágott felöklendezve esett a padlóra. Kevin felmorranva suhant oda, majd azt, ki az előbb leütötte a barnát, nemes egyszerűséggel vágta olyan erővel halántékon, hogy a fegyver fogata véres lett. Clyde maga mögé nézet, ahogy az ember lehullt a földre.
- Né má~ a lézerkardos - vigyorgott, majd észbe kapva pattant fel - basszus ha megint kiviszel a budiba esküszöm feldugom a seggedbe azt a szar botodat!
- Ezt? - húzta elő zsebéből a kardot, majd suhintott vele egyet, mire az megmutatta teljes hosszát, sőt, még be is kapcsolta így kezdett zölden világítani. - Inkább én dugom a te seggedbe~ - mondta vigyorogva.
A feje vörös lett, ahogy felemelve kezét lengette meg.
- Szó sem lehet róla! Aztán meg majd vibrál a seggem és ki tudja még elmehetek lámpának is! - megrázta a fejét - Kizárt! - vigyora még nagyobb lett, ahogy bökdösni kezdte a másik oldalát a karddal.
- Lehetnél a lámpám~~
- Meg a faszt Jedi lovag! - morogta, majd megragadva a ruháját húzta magához, de rögtön el is engedve fordult meg, így elrúgva a közeledő kis ribancot - Nem dugdosol nekem semmit sehova! Ahogy nem viszel be a budiba, vagy más helyre... kell az ember és én harcolni akarok!
- Akkor majd utána~ - vont vállat, majd egy mozdulattal tette el kardját, és ment neki néhány nagyobb darab embernek.
- Utána sem! - kiabált oda ám a többire már nem figyelt ugyanis elvolt foglalva, hogy a seprű nem éppen használatos módját gyakorolja néhány fiún.
Kenny nem sokkal odébb hajította félre az embereket azokkal a fogásokkal, amit a tanártól tanultak. Mégis, mikor lányok jöttek szembe, inkább kikerülte őket, sosem szerette a lányokat püfölni, úgy volt vele, egy férfi nem tesz ilyet. Kyle eközbem szélsebesen futott. Jobban szólva menekült, és bár tudta nem szép dolog mégis...
- Gyere vissza~ ígérem nem fog fájni - fekete hajú srác üldözte és kivételezve vele nem bántotta. Annál rosszabbat csinált a próbafülkébe és félt. Mert ha elkapja többet nem fog szabadulni. Ismét hátranézet nem is véve észre, hogy belefut valakibe, majd azzal a lendülettel el is esik. Ám a szőke még időben kapcsolt, és megfogva Kyle csuklóját húzta magához, majd ölelte meg.
- Kyle~ - ölelgette. A vörös felsóhajtva fúrta fejét a szőke mellkasába és olyan erővel kapaszkodott bele akár csak egy mentőövbe.
- Áhhh~ itt vagy aranyom. Gyere egy körre - vigyorgott a fekete, ahogy zsebre rakta a kezeit - a segged már elővan készítve rendesen~
- Neh... - nyögött bele a másik mellkasába.
Kenny szemei kikerekedtek, és a feketére emelte tekintetét.
- Mit tett veled? - kérdezte ridegen, ahogy még mindig a feketét nézte, viszont a kérdést a vörösnek szánta. Ám az csak megrázta a fejét.
- Add ide nekem~ - a fekete közelebb lépet. Gyors volt és ahogy megragadta a vörös vállát kihúzva a szőkétől lépet vele hátra. Keze rögtön annak tagjára simult míg másikat a nadrágjába csúsztatta. - milyen édes~ - vigyorogott, ahogy megnyalta Kyle arcát, aki remegve nézet rá a szőkére. Kenny arca megrándult, és előrelépve húzta magához Kylet. Baljával görcsösen ölelte magához, míg jobbjával elővéve fegyverét hátáról oldotta ki, majd sütött el a sörétest, egyenesen a másik térdére lőtt vele, fél méter közelségből. Felüvöltött ugyanis nem éppen volt kellemes. A kis golyók szétvitték a lábát és szó szerint elbicsaklott, ahogy eltört neki a csont.
Kyle ismét hozzábújt barátjához, majd kilesve nézet a férfira. Megérdemelte, de a látvány még neki sem volt a legjobb. Undorító hússzag ami megcsapta az orrát hányingert keltett benne mégis nem akart gondot okozni. Kenny hátrébb lépett vele, kék íriszei üresen csillogtak.
- Nem adom meg neked azt a kegyelmet, hogy megöllek... - suttogta, ahogy a fiú mellé sétált, és a másik lábát is meglőtte közelről. - Ha még egyszer, csak a közelébe mész Kylenak... - hangja remegett a dühtől, ahogy a véres puskacsőt a fiú karjának nyomta.
- Ne! NE! - kiabálta ordítozta, ahogy megrázta a fejét.
- Ken! - Kyle jobban megölelve szinte kérlelően szólt hozzá - Ne bántsd... már így is szenved...
Lehunyta szemeit, majd mikor újra kinyitotta szemei tisztán csillogtak, majd lenézett a vörösre, ahogy fegyverét visszatette hátára.
- Rendben... - mosolygott, majd átkarolva a vörös derekát kezdte húzni. - Mit csinált veled? Fáj valahol?
- Csak egy kicsit ott... - motyogta, ahogy hagyta magát és szégyellve sütötte le a tekintetét.
- Elől vagy hátul? - kérdezte nyugodtan, ahogy továbbra is a fiút nézte.
- Hátul... - arca ismét piros lett, ahogy felnyögött.
Alsóajkába harapott, majd magához húzva ölelte át szorosan. Muszáj volt megtennie, maga se tudta miért, talán ott helybe letámadta volna a fiút, de ez nem lett volna túl előnyös. Végül elengedve, fogta meg állát, és nézett a szemeibe.
- Keresünk neked valamit... amitől kevésbé fog fájni, oké?~ - mosolygott.
Kyle némán biccentett, ahogy megtörölte a szemeit. Mert nem sírhatott. Előtte még egyszer nem. Elmosolyodva húzta magához, majd húzni kezdte arra felé, amerre egy patikát sejtett. Kyle némán hagyta magát, hogy barátja húzza. Nem hitte volna, hogy ezután a két hét után még látja, vagy hogy emlékszik rá.
- Hogy telt a két heted?~ - kérdezte mosolyogva, ahogy szemeivel az üzleteket vizslatta.
- Pörgösen... - motyogta, ahogy a földet vizslatta.
- Sok harc volt... - megtorpant, majd megfordulva tette kezeit a vörös vállára. - Ugye nem bántott senki azalatt a két hét alatt? - Kyle hallgatott. Csendben és némán nézet félre, ahogy ismét érezte a szégyen kiül az arcára. - Kyle...! Történt valami? - kérdezte aggódóan.
- Nem... semmi - rázta meg a fejét ám még mindig nem nézet rá a másikra.
- Biztos?... - suttogta, ahogy kicsit közelebb hajolt a másikhoz, ki elbizonytalanodva nézet ismét hátra.
- A héten... többször is elkapott... de más nem történt - motyogta halkan.
Kenny alsóajkába harapott, majd megint húzni kezdte a fiút.
- És mindig... ugyan ezt tette veled? - kérdezte, ahogy kiszúrva a patikát, gyorsított be kicsit.
- Igen... fogjuk rá, de már jól vagyok... - mondta bár sejtette a szőke is tudja ez nem így volt. A segge fájt, ha nem is annyira mint mikor Stan náluk volt. Craig segített neki és mikor kellet ellátta, de mások nem tudtak róla. Pech-je volt mindig és valahogy ez a csávó mindig megtalálta. Kenny belerúgott az ajtóba, mi magától dőlt ki. A patika már kissé romos volt, mégis, mikor a hátsó részhez értek hol a gyógyszerek voltak, az még ép volt.
- Tudod melyik kell neked? - nézett a vörösre.
- Nem... de egy kis fájdalomcsillapítóval is megvagyok. Nem nagy ügy... - legyintett.
- Azért nem szabad véletlenre bízni a popsid épségét... - veregette meg a másik vállát. - Ha többször is történt... akkor Craig biztos ellátott... ő az orvos nálatok, igaz? - lépett az egyik szekrényhez, és kihúzva a fiókot kezdtet benne kutakodni. - Ő hogy kezelt le téged? - fordult a vörös felé.
Piros szín ismét kiült az arcára, a "popsi" szó hallatán.
- Van valami saját kenőcse... nem tudom micsoda, de komolyan jól vagyok. Segítünk kell a többieknek és már bő egy hete szenvedek vele, szóval jól bírom.
Keze megállt a matatásban.
- Bő egy hete... - suttogta, ahogy lenézett a kenőcsökre és vattákra amik a kezénél voltak.
- Mostanság a Munduko kicsit többet van kint mint szokott. Megtámadnak mindent amit csak lehet és... általánosságban ott szoktam lenni a csatáknál is, ahogy az a srác is - mondta, ahogy nyugodtan állt és a cipőjét bámulta - már az első alkalomkor... nem tudom... fájt piszkosul... de mindig szerencsém volt... csak az ujját, meg fogdosott de... - szemeibe kis könnyek jelentek meg, ahogy halkan felsírt - a francba már! Bocsánat, ne is törődj velem. - Kenny ellépve a fióktól, lépett oda a vöröshöz, majd ölelte magához határozottan, ügyelve arra, ne szorítsa meg túl erősen.
- Tudod szívem szerint kinyírnám azt a szemetet de mivel megkértél... - végig simított a vörös hátán, nyugtatás képpen. - Kyle. Meg szeretnélek védeni... meg akarlak védeni! - mondta határozottan. Kyle nagyokat pislogott, ahogy ő is átölelte szinte reflexből a szőkét.
- De... nem akarok a terhedre lenni - mondta komolyan.
- Nem vagy a terhemre én...! Kedvellek, nagyon is... sose lennél a terhemre... - ölelte még jobban magához.
- Akkor sok dolgod lesz - kuncogott fel, ahogy még jobban hozzá bújt - balszerencsés vagyok...
- Akkor itt az ideje hogy egy kis szerencsét vigyek az életedbe~ - mosolygott.
Elhajolva tőle nézet rá és zöld szemeiben a hála csillogott meg. Amíg meg nem látta Kenny háta mögött azt akit most per pillanat talán nem kéne.
- Craig? - nézet rá a feketére, akinek kezeiben, ki tudja honnan egy próbababa láb volt. Szemeit járatta hol a szőkén, hol pedig a vörösön, majd egy halk "aha" jött ki a száján, ahogy övtáskájából egy kis fiolát dobot oda Kenny-nek.
- Csak kicsit és óvatosan - mondta, majd már futott is tovább. Kenny meglepetten pislogott utána, majd a vörösre pillantott, ezután pedig a fiolára.
- Szóval ez lenne az... - emelte a fény felé, ahogy a tartalmát nézte. Egy halk bólintás volt a válasz.
- Akkor... gondolom... segítenem kell... - tekintett a vörösre.
- Én is megtudom csinálni... - motyogta zavartan, ahogy arca elvöröslőt, majd hátra pillantott - illetve... megpróbálom.
- Biztosra kell mennünk. - mondta, majd elmosolyodva kezdte az egyik szűk folyosón húzni. - Nyugi, nem foglak bántani vagy hasonló...
- De... - motyogta, ahogy követte a fiút ennek ellenére is. Benyitva az egyik ajtón, nézett körül a helyiségben. Középen egy vizsgáló asztal volt, ám pár polc felborítva állt ott, és a lámpát is már szétlőtték.
- Itt szerintem jó lesz... Helyezd magad kényelembe~ - bökött az asztalra.
- De komolyan megy egyedül is... nem szükséges - legyintett, ahogy próbálta kivenni a szőke kezei közül a kis üveget. Ki szemöldök felhúzva pillantott rá.
- Biztos?
- Persze, persze megoldom valahogy... - motyogta, ahogy arca ismét vörös lett. Természetesen tudta, jól hogy nem megy neki... Mikor Craig bekente akkor is tiltakozott és akkor sem ment.
- Ez a megoldom valahogy nem túl magabiztos... - mondta, ahogy ellépve a vörös mellett, lépett az egyik felborított polchoz, majd nézegette az abból kiborult dolgokat. - Gondolom nem véletlen kellett Craig segítsége... - fordult Kyle felé.
- Jó de... - motyogta, majd sóhajtva lépdelt az asztalhoz és feküdt fel rá hason. Kenny elmosolyodott, majd mögé lépve nézett a másik fenekére, majd kapta el tekintetét. Még közelebb lépett hozzá, majd lassan kezdte lehúzni a másik nadrágját. Arcát eltakarta, ahogy kissé megrezzent.
- Mivel fogod bekenni?
- Itt nincs vatta meg pálca úgy hogy... - kicsit megállt, majd még lejjebb húzta a fiú nadrágját. - A kezemmel.
- A kezeddel? - akadt ki, ahogy ránézet a szőkére - De... akkor és én... meg... mármint...
- Nyugi... - lehajolva, simított végig a másik hátán, majd suttogta fülébe. - Óvatos leszek... ígérem. - Mintha csak ez kellet volna neki, megnyugodva maradt csendben és megbabonázva nézet a fiúra. Bíztatóan mosolygott a másikra, majd mikor teljesen lehúzta róla a nadrágot, felhajolva vett egy mély levegőt. Ujjára tett egy keveset a kenőcsből, majd egyik kezével kissé szétfeszítve a másik fenekét, kente be először bejáratát.
Felszisszent a hidegtől ám amondó volt, hogy azért nem volt annyira rossz. Kenny alsóajkába harapott, majd még egy kicsit kenve ujjára, szusszant egyet, majd ujját kicsit betolta a fiúba. Befogta száját, hogy a fájdalmas ordítása annyira ne legyen vészes ám még így is könnyek szöktek a szemébe. Fájt neki. Jobban mint szokott, ugyanis egy vatta és egy pálcika mégsem volt olyan mint mondjuk a másik ujja, mégis egy idő után kellemes érzés töltötte el, ám szemeit csukva tartotta, ahogy a kezét sem vette el. Kenny ezt észrevéve hajolt lejjebb, majd kezével a másik oldalát kezdte simogatni, ezzel próbálta nyugtatni, ahogy ujját lassan és óvatosan dugta még beljebb.
- Ez fáj... - nyöszögött fel a kezei közül, ám ennek ellenére egy nyögés is kiszökött.
- Sajnálom... - hajolt lejjebb, és suttogta a másik fülébe, ahogy ujját nem mozgatta tovább.
Ellazulva nyögött fel ismét, ahogy hátra nézet. Szemei kissé könnyesek voltak, ahogy vágyakozva pillantott rá a másikra.
- Ken... - motyogta. Kenny alsóajkába harapva nézett rá.
- Igen?... - kérdezte, de hangja kissé megremegett.
- K-kész vagy...? - kérdezte, ahogy ismét felnyögött és kissé feltolta csípőjét ám ezzel magának ártott és ismét felnyögött.
- Nem még... nem... - nem bírta ki, lassan bár, de még beljebb tolta ujját.
- Ahh~ - elterülve az asztalon remegett meg, ahogy körmével annak padlóját kezdte markolászni. Kenny felszisszenve mart alsóajkába, ahogy ujját teljesen a fiúba nyomta.
- Ahh~ Kenny... - nyögött fel, ahogy teste teljesen remeget - kérlek... ez fáj...
- Bocsi... - suttogta, majd lassan kezdte kihúzni ujját.
Lehunyta szemeit, ahogy mélyeket lélegzett. Valami furcsa érzés kerítette hatalmába és lassan a vége felé már nem fájt neki hanem élvezte. Lassan kihúzta ujját, majd kicsit hátrébb lépett a fiútól.
- Akkor... meg is volnánk, igaz? - nézett a vörösre.
- Azért... egy pálca vékonyabb... - nyöszögte, ám nem bírt megmozdulni - miért sajog most jobban? - Kenny elhúzta száját.
- Nem tudom... - nézett a másik fenekére. Kyle kissé feltolta magát, majd felült ám rögtön előre is bukott egyenesen a szőkére. Ki egyből magához ölelte, nehogy a fiú leessen az asztalról.
- Hey, jól vagy? - nézett le rá.
- Vastag ujjad van... - motyogta, ahogy még mindig nehézkesen vette a levegőt - fáj a seggem..
- Sajnálom...! - nézett rá aggódva, majd kezét kezdte tanulmányozni. - Nem is vastagok... - majd megfogva a vörös kezét, nézte meg annak ujjait. - Bár neked vékonyabbak az ujjaid... - Kyle kissé mérgesen pillantott fel.
- A seggemhez képest vastag jó?! Nem volt valami kellemes - akadt ki.
- Jól van, többet nem dugdosom az ujjam oda~ - nézett félre. Pislantott párat, majd elmosolyodva bújt hozzá a másikhoz.
- Jó... megegyeztünk. - mosolyogva nézett le rá, majd simított végig hátán. Kyle felnyüszögött a kellemes érzéstől, majd lassan kinyitva szemét jött rá, hogy rajta most nincs nadrág, így elugorva a szőkétől húzta fel ám ennek következtében elvesztve egyensúlyát kezdett eldőlni. A szőke még időben kapcsolt, és elkapva ölelte magához.
- Mostantól én leszek a személyi testőröd~ - vigyorgott.
- Ohh és hogy magyarázod meg a főnöködnek és az enyémnek, hogy sülbe főbe együtt vagyunk ha~?
- Hm... ezt még ki kell találnom... - hümmögött, ahogy felnézett a plafonra.
- Amíg te kitalálod addig - most kissé óvatosabban tolta el magától, ahogy nadrágját tartotta – felöltözöm. - bólintott, majd megfordult, és arrébb lépkedett.
- Rendben~ - Kyle elfordulva húzta fel előbb boxerét rendesen majd végül nadrágját is. Amikor kész volt felsóhajtott és ismét a szőke felé pillantott. Ki unalmában lábával egy üveggel focizott.
- Kész vagyok - biceget mellé, ahogy az üvegre nézet - jó sokáig kimaradtunk...
- Tényleg. - kapta fel fejét, majd a vörösre nézett. - Vigyelek a hátamon?~ - nézett rá csábosan.
- Nem kell... visszamegyek, de inkább nézd meg a többieket. Lehet kell nekik a segítség és a te hasznodat meg lehet hiányolják - mosolygott rá.
- Ugyan, boldogulnak~ - indult el az ajtó felé, majd megpördülve nézett a vörösre. - És szívesebben védelek téged~
- Kenny... - sóhajtott, ahogy megrázta a fejét - menj már... - Végül mosolyogva vont vállat, majd lekapta fegyverét hátáról, és felhúzta.
- Rendben. - majd ki is suhant az ajtón, és az egész patikából is. Kyle sóhajtott, ahogy megdörzsölte fenekét, majd lassan ő is kifele kezdett sétálni.
Stan morogva lőtt le pár felé futó egyént, majd mikor hallotta maga mögött a lépteket, megfordulva kezdett azokkal verekedni. Szinte lecsaptak rá és többen is támadtak rá egyszerre. Mivel tára már üres volt, így magával a fegyverrel püfölte az embereket, és próbálta őket ellökni. Az emberek pedig hullottak akár a legyek ám egyvalaki piszkos módon hátul támadott. Kezében a fegyvert a feketére szegezte, ám hamar leejtette mikor egy kemény tárgy csapódott a fejének.
- Ezt most elkobzom - mondta Craig, ahogy a fegyvert kiürítette, majd arrébb dobta, míg másik kezében a próbababa lábat fogta. Stan meglepetten fordult meg, majd pillantott a másikra, aztán annak fegyverére.
- Craig? - pislogott arra a bizonyos lábra. Mellé lépve támaszkodott meg azon.
- Jó rég láttalak. Gondolom te is gyúrtál mi? - vigyorgott rá.
- Ennyire látszana? - tekintett le magára.
- Kissé, de tetszetős. Jól elbántál velük - túrt bele a fekete tincsek közé - kösz a segítséget.
- Ez csak természetes~ - vigyorgott, ahogy újra töltötte a tárat.
- Bár furcsállom, hogy nővéred mostanság elég sokat segít nekünk, vagy őt nem érdekli semmi, csak az hogy a Munduko haljon mi...
- Igen. - mikor végzett, felhúzta a fegyvert. - Neki is elege van már ebből az egészből... nagyon is.
- Akkor nincs egyedül - morogta, ahogy a fegyvert nézte - miért jó mindenkit meglőni?
- Én csak a veszetteket lövöm le~ - legyintett.
- Oh így érthető - nézet rá, majd felkapva a lábat, nézet körül. Mire Stan felnevetett, vicces látvány volt a fekete azzal a lábbal.
- Ugye tudod, hogy nagyobbat üt mint gondolnád - vigyorgott rá - strapák és könnyűek~
- Ez egy női, vagy férfi láb? - vigyorgott rá.
- Nő~ kecses és szép. Azért választottam ezt, mert hasonlít a te lábadhoz - Stan lába mellé állította, majd egyetértően hümmögött - igen tökéletes~
- Mi van?! Kicsit se hasonlít rá! - morgott, ahogy ő is a két lábat méregette.
- Nézd csak meg. Piszkafa mind a kettő~ - mutatott rá, majd felkuncogott.
- Ha-ha! - morgott, majd felhümmögött. - Mi lett a baba többi részével? - szemei kikerekedtek, majd vádlón mutatott a másikra. - Biztos megsexuáltad! - A fejéhez csapot, ahogy megbizonyosodott arról, Stan-nek még mindig hiányzik pár agysejtje.
- Letört és ezt kaptam fel. Ennyi.
- És még mesét is kitaláltál, hogy ne lepleződj le... - mondta elmélyülten, ahogy fejét simogatta.
- Stan... feldugjam ezt a seggedbe, vagy abba hagyod ezt a hülyeséget? - kérdezte kissé ingerülten.
- Abbahagyom. - vágta rá, habozás nélkül.
- Remek, akkor most menjünk és segítsünk a többieknek - biccentett, ahogy előre kezdett futni. Stan pedig szó nélkül követte, ahogy haladtak egyre több Munduko tag került elő köztük egy ismerős is.
- Hali Drága~ - Wendy ugyancsak a strecs lila ruhájában volt és kezében egy kisgolyóssal szórakozott.
- Hogy ez még, hogy nem döglött meg... - morogta orra alá Stan. Wendy felkuncogott, majd egyszerűen megvonta a vállát.
- Több vagyok mint hinnéd~ amúgy hoztam neked ajándékot - vigyorgott, majd előkapva egy másik fegyvert az övéből célzott Stan-re - édes álmokat~ - vigyorgott, ahogy a tű megcsillant a fegyverben. Stan felmorranva suhant be az egyik nagyobb dísznövény mögé. Míg Craig egy másik mögé állt.
- Áá így nem buli~ pedig a főnök külön kérte, hogy te kapd meg - megropogtatva ujjait vette most elő igaziját és avval lőtt a bokrok mélyére.
- Ó, ennyire szeret? - kérdezte Stan, ahogy felhúzva fegyverét, mérte be a lányt.
- Ohh ha tudnád~ - ismét lőtt ám most egy fal mögé húzódott be.
- Franc... - morgott Stan, majd vállat vonva lőtt párat a falra. - Nem is ismer, és így szeret... megtisztelő! - morogta a lány felé.
- Ugyan ugyan~ ő kiszemelt magának és a cél te vagy~ - vigyorgott, majd ő is kihajolva lőtt.
- Kiszemelt? Mégis mire? - lőtt ő is párat.
- Később~ most dolog van - vigyorgott, ahogy a falnak dőlve leset ki. Stan vállat vonva célzott a lányra, majd lőtt. A lány ismét kinézet, majd észrevette. A másik fiú tökéletesen látszott a bokrok mögött.
- Ha te nem akkor ő lesz a tesztalany~ - vigyorgott, majd előbújva vette elő ismét a kis eszközét és célzott. Craig felszisszent mikor a tű beléállt, majd megfogva a kis fecskendőt kihúzva dobta félre. Persze az anyag már rég a szervezetében keringet - sok szerencsét Stanley~ remélem nem fog kinyírni~ - vigyorgott, ahogy megpördülve lőtt párat Stan felé, majd a tárcsere közben kifutott az ajtón.
- Ez a csaj kikészít! - mászott ki a bokorból, ahogy morogva nézett utána, majd Craigre pillantott. - Eltalált? - Craig kezei közt fogta a kis fiolát.
- Ajánlom, hogy ne halálos legyen mert én öllek meg - sziszegte, ahogy felkelt, ám szemeiben már látszott, hogy a szer lassan hatni kezdett. Stan felszisszenve lépett párat hátrébb.
- Csak nem halálos... - motyogta.
- Hogyne... - motyogta, ahogy Stan-t nézte. Agyában valami kattant, majd elengedve a próbababa lábát kezdett felé lépkedni. Stan érezve a bajt, lépkedett hátra.
- H-Hey... mit érzel?... Ő... minden rendben?... - Craig nem felelt. Valamit érzet valamit, de rég nem volt már önmaga. Szemei üvegesen és üresen csillogtak, ahogy előre nyúlva ragadta meg Stan gallérját és erősen markolta azt. Stan félve tekintett rá, ahogy megfogva a másik kezeit próbálta azokat lefejteni magáról.
- Ne ölj meg! - nyöszögte. Nagyot lökött rajta, melytől így a falnak csapódott, majd lefogva a kezeit simult olyan közel hozzá amennyire csak lehetett. Stannek nyikkanni sem volt ideje a meglepettségtől.
- Craig?... - Egyre közelebb és közelebb hajolt, majd mohon kapott a nyakára, ahogy megszívta azt. Stan meglepetten nyikkant fel.
- Mi a... MIT CSINÁLSZ?! - kezdett mocorogni. Ám Craig nem is figyelve rá folytatta. Lágyan harapott rá a másik bőrére ahogy haladt egyre feljebb, majd mélyen a szemeibe nézve csókolta meg. Stan arca mélyvörös lett, ahogy meglepetten sóhajtott fel, majd görcsösen hunyta le pilláit. Craig nem hagyta abba. Jólesően dugta át a nyelvét, ahogy végigsimított a másik ajkain, majd szájpadlásán is. Belesóhajtott a csókba, teste enyhén megremegett, és felnyitva pilláit nézett a másikra. Aki ugyan abban a pillanatban vált el tőle. Szemei még mindig igen üvegesek és üresek voltak. Mintha nem is lenne magánál, ujjaival végigsimított Stan mellkasán, lassan, míg másikkal a fenekét markolta meg.
- Craig...! - hajtotta le fejét, alsóajkába harapva, húzta végig körmeit a falon. Meg sem hallva folytatta, ahogy megnyalta a másik nyakát.
- Craig... - hangja remegett, ahogy ismét lehunyta szemeit. Egyre lentebb haladt, ahogy kezével ismét belemarkolt Stan fenekébe, ám meg is állt. Keze remeget de nem mozdult tovább. Stan kicsit szaporábban vette a levegőt, majd kihasználva az alkalmat, lökte el magától a másikat. A fekete a fenekére csücsent le és értetlenül nézet maga elé.
- Huh... - sóhajtott, ahogy ő is lecsúszott a földre, és így dőlt neki a falnak. - Remélem hamar elmúlik... - morogta maga elé, ahogy felfelé nézett.
- Szeretlek... - suttogta a másik, ahogy még mindig maga elé bámult. Stan meglepetten pislogott rá, majd sóhajtott.
- Kemény cucc mi... - morogta, míg Craig felpattant, majd elé lépve nézet le rá.
- Komolyan mondtam...
- Elhiszem... - motyogta, majd elmosolyodott. - Én is szeretlek~ - Leguggolva elé ölelte át. Szorosan és szinte valami kapocsként. Stan először meglepődött, de végül ő is átölelte a fiút
- Komolyan gondoltam... minden egyes szót... szeretlek - suttogta a fülébe, midőn arca ismét mélyvörös lett, ahogy félrenézett.
- Én is... szeretlek... - veregette meg hátát. Elhajolva tőle, mosolyodott el, ahogy ismét lecsapott az ajkaira. Meglepődött, nem is kicsit. Épp hátrahajolt volna, ám ekkor feje koppant a falon. Craig ismételten sem adta fel. Még közelebb bújt a másikhoz, ahogy lehunyva szemeit élvezte a csókot. Stan lehunyva szemeit, próbálta nyelvével kitúrni szájából a másik nyelvét. Ő csak még közelebb húzta magához. Nem törődött vele élvezte így is úgy is. A másik mellkasára téve kezeit, próbálta magától eltolni erőtlenül. Craig végül elhúzódott, ahogy kissé csalódottan nézet Stan-re.
- Kár... pedig én tényleg kedvelek - motyogta, ahogy előre hajolva tette fejét a fiú mellkasára, ahogy lehunyta a szemeit.
- Tudom hogy... szeretsz... - kapkodta a levegőt. - Csak nem értem, miért kell ezért megcsókolni?... - tette kezeit a másik vállára.
- Mert szeretlek... - suttogta, ahogy hangja kissé elhalt.
- Igen de... barátként... - mondta, bár ő maga se volt ebben már olyan biztos.
- Egy ideig, aztán már... nem - elmosolyodott, majd felsóhajtva szenderedett el. Arca mélyvörös lett, ahogy lepillantott a másikra. Végül véve egy mély levegőt, vette hátára a fiút ki halkan szuszogott, majd még felkapva fegyverét indult el arra, amerre a többieket remélte.
- Ohh nem ölt meg~? – kérdezte a lány, ahogy kint észrevette őket.
- Ahogy látod. - mondta nyugodtan.
- Na tessék... szar egy szer, majd mondom a főnöknek – vigyorgott, mire Stan előkapva fegyverét, lőtte vállon a lányt.
- Siess. - felszisszent, ahogy beleállt a vállába a fájdalom, de ennek ellenére mosolygott.
- Várd ki a végét~ remélhetőleg nem döglik bele - mutatott a feketére, majd hátat fordítva el is futott onnan. Morranva tekintett a másikra, majd újra futni kezdett.
Shelly morogva ütötte le az egyik kopasz nagydarab fazont, majd jól meg is rugdosta. Linda közvetlen mellette verekedet, egy nagyobb bottal, amit valahonnan kitörhetett.
- Jól jött a segítség~
- Csak nem hagyhattuk, hogy a Munduko győzzön... - kapott fel egy hosszabb botot, amit az épp agyonrugdosott hozott magával.
- Utálom őket~ ahogy megvolt az infó jöttünk - vigyorgott, ahogy pofán rúgott egy másikat.
- Véget kell vetni ennek az egésznek... - mondta, ahogy a lányra pillantott.
- Egyet értek - nézet rá komolyan, ahogy hátracsapva ütött le ismét egyet.
- De külön-külön egyikünknek sem fog menni... - megfordulva, ütött le egy lányt ki felé tartott. Ismét egy helyeslő bólintás, majd körül nézve szemlélte meg a művüket. Több sérült eszméletlen és egy két halott. A maradék spurizott el.
- Nos... amondó vagyok, hogy meg kéne tárgyalni. Esetleg van kedved inni valamit? - mosolyogva dobta félre a botot.
- Persze~
- Remek~ - füttyentett, majd mire az emberei rá figyeltek - eltűnni! A bázison találkozunk! - kiabálta nagy hangerővel.
- Pip! Te vagy a főnők amíg távol vagyok! - ordított a szőkének, ki bólintott egyet.
- Nos mit szeretnél inni? - kérdezte, ahogy eldobva a botot porolta le magát.
- Valami erőset, most rám fér. - vigyorgott.
- Remek, akkor menjünk - biccentett, ahogy a fölső szintre mutatott - most akár ingyen is~
- Kihagyhatatlan ajánlat~ - vigyorgott, ahogy el is indult.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó