Délután járhatott az idő, és Stan csupán délben volt képes bejönni. Kenny is másnapos volt, mégis boldogan dolgozott, ellentétben Stan-nel, ki folyamatosan kávét vedelt, hogy fent maradhasson. Ötlete se volt, hogy szerezte azt a sebet, főleg hogy semmire nem emlékezett, és még senki nem osztotta meg vele, hogy Kyle vitte haza. Egy kis tükörben nézegette a szemöldöke feletti sebet. Amikor kivágódott az ajtó a szokásos helyet most egy fekete hajú fiú jelent meg. A legújabb divat szerint öltözködött és kérdően nézet körül a helyiségben. Mindenki felkapta fejét, még Stan is hajlandó volt félretenni a tükröt, ahogy a jövevényre nézett, majd gyomra görcsbe rándult.
- Mi a faszt keres ez itt... - sziszegte maga elé, nem akarta hogy más hallja, ám Kenny füléig mégis eljutott ez a kis kijelentés, mire már kissé ellenszenvesen kezdte méregetni az idegent. 
A vörös ajtaja ekkor nyílt ki és jövevény elé sétált, majd kedvesen rázott vele kezet.
- Örülök, hogy ideértél. Összeszedem a cuccom és már megyek is - mondta mosolyogva, ahogy ott is hagyva sietett vissza az irodájába. Stan kezében eltört a szorongatott csésze, ám a nagy zsivajban mi eluralkodott a termen, csupán rajta kívül ketten hallották. A falfehér arcú Kenny, kinek arca meg-meg rándult, ahogy ránézett, és Tweek, ki haját tépve rohant el a konyhába. Stan-nek szerencséje volt, nem vágta meg a kezét, így csupán a törmelékeket söpörte a kukába. Craig feléjük nézett, majd mikor észre vette a feketét elmosolyodott. Kedvesen intett neki, majd mikor megjelent Kyle csak neki szentelte a figyelmét. Persze Stan már nem is figyelt arra, tőle nem megszokott komolysággal gépelt, majd kezdett bele a munkába. A vörös nevetése bezengte a termet, majd mikor megragadva Craig kezét kezdte húzni sokan felfigyeltek rájuk. Köztük Stan is. Dühös volt, de mielőtt még valamit összetörhetett volna, Tweek után ment, egyenesen a konyhába, honnan már csak egy visítás jött ki. Amit persze mindenki más is halott és újabb pusmogás vette kezdetét ám onnan több hang nem szűrődött ki, csupán később a csap zúgása hallatszódott.

Az este lassan eljött, és mivel a főnők nem tartózkodott ott, mindenki lassabban haladt a munkával. Stan asztalán már tornyokban állták a csészék, miközben folyamatosan gépelt, felsőtestét nem takarta semmi. Ingjéből Tweek nyöszögve próbálta kimosni a kávé foltot, mit a szőke okozott, még délután, mikor ijedtében lelocsolta a forró löttyel a fiút. Ennek következtében volt egy vöröses folt a mellkasán, de semmi egyéb. Kyle kábé ez tájt ért vissza. Mosolygott, ahogy a padlót bámulta, majd ahogy belépet mindenki felfigyelt a jelenlétére és annyira milyen is jó a közérzete. Ám mikor elérte alkalmazottai asztalát felmorrant.
- Marsh! Ez nem striptiz bár! Azonnal öltözz fel! - Stan arca megrándult, majd felállva, támaszkodott asztalára, és így nézett főnőkére.
- És mégis, mit vegyek fel? - kérdezte kissé ingerülten, mégis arcán semmiféle érzelem nem volt látható.
- Leszarom! Tőlem a függönybe is bugyolálhatod magad, viszont ha nem veszel fel valamit, akkor ezen a héten nem kapsz semmi fizetést. 
Fogcsikorgatva akart ismét megszólalni, ám ekkor Kenny lekapva pulcsiját, húzta rá a feketére, majd tolta le azt újra a székre, persze ezután a szőke egyből visszaült helyére. 
- Köszönöm - nézet rá a szőkére, majd el is vonult az irodájába. 
- Önuralom... Önuralom... - sóhajtotta a szőke, míg a fekete morgolódva dolgozott tovább. Amíg ismét meg nem zavarták. Ugyanis Butters szinte berobbant az épületbe és nem Kenny-hez futott először, hanem Stan-hez.
- A konyhába, most! - mondta ellent, mondást nem tűrve. 
Stan persze azonnal felkelt, majd oda is ment, és Tweek-et egy könnyed mozdulattal lökte ki onnan, ki a mosdóba ment tovább szenvedni a másik felsőjével. Butters ellenőrizte - ötször is - hogy nincs e senki a közelbe, majd átnyújtotta becsesz fényképezőgépét.
- Elfogsz így késni - mondta, ahogy látható volt a kis képen Kyle és Craig. Mind ketten nevettek és határozottan látszott, hogy a fekete a vörös kezét fogta. Stan kezében remegtek a képek, és hatalmas önuralom kellett hozzá hogy ne tépje szét őket.
- Mégis mióta ismeri?.... - sziszegte. 
- Nem tudom, egyáltalán ki ő? - kérdezte - Egész nap együtt lébecoltak. Sétáltak meg beszélgettek, sőt még fagyit is ettek! Epreset, ami Kyle kedvence! 
- Valamilyen divattervező, asszem... - legyintett Stan. 
- Akkor meg miért hagyod, hogy rámásszon! - morogta, ahogy szenvedően dőlt a falnak - Az én barátom, de nem hagyhatom, hogy ilyennel járjon... 
- Hogy érted, hogy ilyennel? - kapta fel fejét. 
- Ugyan... nézz rá. Kedves aranyos, de divattervező, akik mozognak. Beleszeret és majd megkéri, hogy menjen vele Párizsba meg New York-ba meg ilyen helyekre és itt hagy engem - motyogta, ahogy felszipogott - de... a boldogsága számít igaz... 
- És akkor mi lesz a munkájával? Ezzel az újsággal, ha ő elmegy?! - nem csak ez számított neki, hogy bírta volna ki ha nem láthatja nap mint nap a vöröst... 
- Ugyan. Ez egy divat magazin. Ha elmegy egy divattervezővel mindig adhat friss híreket mellőle - mondta ahogy felnézet - az pedig megy neten keresztül is. 
- Akkor sem hagyhatom basszus! Bele döglenék a féltékenységbe! - morogta magából kikelve, talán hangosabban, is mint kellett volna. Mikor felfogta mit mondott, Butters-re pillantott, majd elkezdte vakargatni tarkóját. - Jó oké, de ha neten keresztül add infót, az nem ugyan olyan! - A szőke mosolygott.
- Akkor vesd be magad! 
- Hogyan? Ha elhívnám valahova elküldene a picsán túlra is... - dobta az asztalra a képeket. 
- Össze kéne melegednetek~ valahol - morfondírozott el. 
Stan felkapta fejét, majd kezébe véve újra a képeket nyomta Butters kezében.
- Van egy ötletem. 
- Komolyan - csúsztatta a zsebeibe őket, ahogy csillogó szemekkel nézet rá. Stan bólintott.
- Vedd rá Kyle-t, ha végzünk a mostani számmal, tartson egy bulit! Mondjuk... - hümmögött. - Azért, mert ez lesz a nem tudom hányadik számunk, de a sokadik. - vont vállat. 
Persze a kis szőkének nem kellet több szó. Kiviharzott egyenesen Kyle irodájába, ahova jó időre be is zárkózott. Stan pedig visszalépve asztalához, kezdett még gyorsabban dolgozni. Butters vigyorogva jött ki Kyle irodájából és sétált egyenesen a feketéjéhez.
- Most hétvégén Buli~ elintéztem, hogy a jó munkáért megérdemeljetek egy kis pihenőt szóval nem elkésni~ a faliújságra majd kiteszi~
- Buli? - kapta fel fejét Kenny.
- Király~ Ezért Kenny elvisz téged egy vacsorára~ - vigyorgott Stan, Butters-re.
- Hogy mi? - kapta fel fejét a szőke. - Oké! - vágta rá. 
- Komolyan~ - ujjongott a kisebbik, ahogy a szőkére nézet.
- Igen~ Mikor érsz rá~ - mosolygott rá csábosan. 
- Bármikor~ - kuncogott fel, ahogy rádőlt a szőke asztalára. 
- Holnap este?~ - vigyorodott el. 
- Kilencre gyere értem~ - csókolta meg, majd már el is sprintelt. 
- Milyen édes~~ - vigyorgott Kenny, ahogy elnyúlt az asztalon.

A hétvége hamar eljött és az irodában rendezett parti szinte vadító volt. Mert az, hogy az újságot jól szerkesztette Kyle az egy dolog volt. A másik viszont más. Ugyanis ő volt az egyik legjobb bulik és egyben rendezvények szervezője is. A pia tökéletes és elég. A klotyók tiszták voltak és hülyék soha nem jelentek meg rajta. A zene szólt és minden tökéletes volt. Ahogy most is. Kezében egy üveg édes borral nézte a táncolókat és csupán mosolyogva konferálta, hogy megint eltalált mindent. Stan már kissé ittas volt, hála szőke barátjának, ki egyből leitatta, hogy kicsit oldódjon. A fekete kábán mosolyogva támolygott a vörös mellé.
- Gratulálok, Mr. Broflovski. 
- Köszi Marsh - mondta boldogan, ugyanis már ő sem volt annyira józan, mint kellet volna. 
- Oh bor... szereted, igaz? - mosolygott rá boldogan. 
- Igen. A pultnál van, ha te is kérsz - bökött a kis asztal felé. 
- Megkóstolom~ - indult el kissé kótyagosan a pult felé, majd kezdett is magának tölteni. Nézte egy ideig, ahogy eltűnődött azon vajon mi járhat a fejében. Ugyanis nem bírta kiverni a fejéből azt az estét mikor haza kísérte. Olyan más volt.
- Innom kell... - morogta, ahogy leöntve a torkán a maradék italát ment be a konyhába, ahol raktárt állított fel és ott rögtön felbontott egy üveggel. Stan azután a pohár bor után nem ivott többet. Tervéhez csupán várni kellett, és mikor érezte eljött az idő, felkapva fekete táskáját, ment be a vörös utána kis konyhába. Aki már az üveg fél tartalmát legurította és épp egy rekesz sörön gubbasztott.
- Hülye este volt és még a kutyája is jobban kedvel, mint ő... pedig milyen szépen bekötöttem a hülye fejét - motyogta kábán. Stan elmosolyodott, ahogy gyorsan leesett neki, ki kötözte be fejét. Ördögien elmosolyodva csukta be maga mögött kulcsra az ajtót, majd lépdelt a vörös felé.
- Köszönöm, hogy bekötözted a fejem. - mondta nyugodtan. 
- Pedig meg sem érdemelted - emelte fel vádlón az üveget, ahogy Stan felé bökött - olyan hülye vagy... meg idióta. Ott hagyhattalak volna meghalni, vagy elvérezni... 
- Ugyan, ahhoz túl cuki vagy, hogy ilyet tegyél. - tette le a táskát, majd kezdett benne kotorászni. 
- Én nem vagyok cuki Marsh... én... én nagyratörő vagyok! Craig is ezt mondta - nevetett fel, ahogy hátra dőlve nézet a plafonra. Arca vörös volt és szemeiben nem látszott nagyon a józan ész. 
- Ohh, szóval ennyire kedveled? - kérdezte, ahogy elővéve egy injekciót, töltött bele valamilyen anyagot. 
- Kedves velem és múltkor vett fagyit... epreset~ imádom az epret - motyogta, majd mikor lenézet furcsán nézet a tűre - te orvos vagy...? 
- Nem, de tanultam elsősegélyt. - mosolyogva állt fel, majd a fiú elé lépve, húzta magához közelebb lágyan karját. - Ez most kicsit fájni fog, de utána sokkal jobban fogod magad érezni. - mosolygott, majd a fiú felkarjába szúrta a tűt, és testébe engedte az anyagot, pontosabban ajzószert. Kyle felszisszent, ahogy a tű a bőrébe hatolt.
- De én nem vagyok életveszélyben, akkor mégis mit...? - kérdezte, de lassan teste már kezdte is tudatni mi is volt az a valami. 
Mikor kihúzta a fiúból a tűt, az injekciót visszatéve táskájából, húzta azt közelebb, majd leguggolva a fiú elé nézte, és várt.
- Na, jobban érzed magad? 
- Bizsereg... - motyogta kábán, ahogy szinte megrázkódott. Teste szinte forrt és az érzékeit is a maximumra kapcsolták. 
- Oh, ez milyen? - ért hozzá a másik fiú tagjához, de csupán két ujját tette rá, de ez is épp elég volt ahhoz, hogy szinte azonnal elkezdjen keményedni és még fel is sóhajtott.
- Éget... égetnek - motyogta, ahogy előre dőlt a fiúra - égeti a bőröm... - A fiú lehúzva magához, kezdte simogatni a hátát, majd suttogta fülébe.
- De azért jó érzés, nem igaz?~ - nyalt végig fülén, majd harapta meg azt lágyan. 
Újabb elhaló nyögés jött ki a száján, ahogy megremeget.
- Ahh~ 
- Tudod mennyire féltékeny vagyok arra a fiúra?... - húzta fel a másik pólóját, majd így kezdte a másik mellbimbóját nyaldosni. 
- Fiúra... ahh~ - nyögött ismét, ahogy képtelen volt feldolgozni a másik szavait. Csak épp, hogy megértette a mondatott. 
- Itt az ideje, hogy egy kicsit én is kapjak belőled... - mosolygott, ahogy lejjebb hajolva, kezdte hasát nyalogatni, mellbimbóját ujjával izgatta tovább. 
- Stan~ - nyögte, ahogy a feketét nézte. Arca vörös volt és az érzékek szinte ellepték az elméjét - nehm kéne... a bulih és énh vagyok... ahh~ 
- Te most csak az enyém vagy, semmi más. - suttogta, majd lehúzva a másik nadrágját, kapta be tagját, és szívta meg. Hangos sóhaj töltötte be a szobát, ahogy belemarkolt a fa padlóba. 
- Oh ez így nem lesz jó... túl hangos leszel. - kuncogott, ahogy elővéve táskájából egy szorító gyűrűt tette a fiúra. A csalódottan nyögött fel, ahogy saját tagjára nézet.
- Neh... már megint... - nyöszögte. Stan mosolyogva húzott ki táskájából egy szájpeckét, majd tette rá a fiúra, így elhallgatatva. Ismételten csalódottság jött felőle, ám az hogy a másik kényeztette szinte megbénította néha. Mosolyogva hajolt le ismét tagjához, és kezdte lomhán mozgatni fejét. Jobbját felemelte, és megpróbálta kicsatolni a pecket ám ujjai remegtek így nem jutott semeddig. Lehetetlen volt akármit is tenni. Az érzés pedig szorította már most. Hangosan nyögött fel, ahogy csípőjét is emelkedni kezdte. Egy cuppanással vált el tőle, majd elővéve síkosítót, húzta le a fiú nadrágját teljesen, és kezdte bekenni, ahogy végig tekintett a vörös testén. Aki szinte nyöszörögve tűrte az édes kínzást. Megnyalva kiszáradt ajkait, kente be ujjait is, majd csúszatta be egyiket a fiúba. Felnyögött és kissé megrázkódva harapdálta a pecket. Mosolya egyre elégedettebb lett, ahogy még egy ujjával belé hatolt, és így kezdtet benne ollózni. Ismét egy nyögés, ahogy fájdalmasan kezdett mocorogni. Végig simítva oldalán, hajolt hozzá közelebb, majd kezdte nyakát csókolgatni, harapdálni, míg szabad kezével a fiú tagján kezdte kezét mozgatni.
- Mhh~ - nyöszögött, ahogy belekapott a fekete ruhájába. Ki ezen csupán felkuncogott, majd még egy ujjat csatlakoztatott a többihez. Ismét felnyögött ahogy szemeiben könnyek csillantak meg. A fekete viszont lassan mozgatni kezdte ujjait, ahogy tagjának tetejét megnyomta hüvelykujjával. Fájdalmasan nyikkant fel, ahogy teste kissé elernyedt. Rosszul volt. Szinte szét vette tagját és bágyadtan nézet rá a feketére. Szinte kérlelte,hogy engedje. És ő nem bírta ki. Egy laza mozdulattal szedte le a másikról a szorító gyűrűt, majd kapta be tagját, és kezdte gyorsan mozgatni fejét. Teste megfeszült és háta is ívbe állt. Nagyot élvezet a fiú szájába. Ki felmorrant kissé, ennek ellenére készségesen nyelte le a fiú élvezetét, majd hajolt el tőle, és törölte meg száját. Kyle kifeküdve a padlón szuszogott. A pecek még a szájában volt így igen nehezen kapott levegőt. 
- Ennyitől kidőltél volna?... - hajolt fölé a fekete, ahogy végig simított arcán. Kyle kinyitotta szemét mely még mindig ködfátyolos volt. Kérlelően nézet rá, ahogy ismételten a szájához nyúlt. Stan elmosolyodva szedte le róla a szájpecket is, ám ezután rögtön saját ajkait tapasztotta a másik szájára, és adott neki egy szenvedélyes csókot. Kyle visszacsókolt, ahogy még jobban bele kapaszkodott a feketébe. Ujjait újra mozgatni kezdte benne, ahogy vörös tincsei közé túrva sóhajtott fel. Kyle ugyancsak ahogy csípőjét lágyan ringatta ide oda. Nagy nehezen bár, de elvált tőle, majd kihúzva ujjait, síkosított be pillanatok alatt egy vibrátort, majd a fiú bejáratához téve, tolta belé lassan. Hangosan nyögött fel, ahogy erősen bele markolt Stan hátában.
- Ahh~ - Az elégedetten nézett rajta végig, majd kapcsolta be az eszközt, egyből maxra nyomva a fokozatot. 
- Stanh~ - nyögött ahogy még jobban hozzá nyomta csupasz testét. 
- Kyle... - sóhajtotta a másik nevét, hiába tűnt határozottnak, az alkohol az ő szervezetében is dolgozott, és akárhogy is próbálta türtőztetni magát, ez nem ment neki. Elővéve tagját, fogta össze a másikéval, majd kezdte kezét mozgatni mindkettőjük férfiasságán. A vörös ismét felnyögött, ahogy megérezte a másik ujjait, majd elhajolva követelt ismét csókot. Amit a fekete habozás nélkül megadott neki, kezeit egyre gyorsabban mozgatva. Belenyögve a csókba tette saját kezét a fiúéra ahogy azt kezdte dörzsölni. Kábult volt, ahogy egyre jobban elérte ismét azt a pontot. Stan is kezdte egyre jobban elveszíteni eszét, csípőjüket össze dörgölte, ahogy kéz mozgása nem állt le. 
- Stanh~ - nyö9gte ahogy elvbált a feketétől és megnyalva ajkait nézet a szemeibe - elfogok... 
- Énh ish... - óhajtotta lehajtott fejjel, ahogy még erősebben dörgölőzött a másikhoz. Kyle ment el előbb ám most nagyot nyögve csupán belefúrta fejét a fekete vállába. Stannek sem kellet sok, pár pillanat múlva egy sóhajjal élvezett el, így bemocskolva a másik hasát. Szuszogva ölelte át, ahogy még közelebb húzódva kezdte tisztogatni a fiú hasát, na mega többi részét is.
- Örülök, hogy tetszett... - mosolygott rá kissé kábán. 
- Stan~ - nyöszögött még mindig, ahogy hozzá dörgölőzött - még mindig... jóh~ - Mire meglepetten kapta fel fejét.
- Még mindig?... - motyogta, ahogy megcirógatta a másik tagját ujjaival. 
- A fenekem... ahh~ - motyogta. 
Stan egy laza mozdulattal húzta ki belőle a vibrátort, majd pillantott a másikra ki végre fellélegzett. Feneke sajgott és kezdett kicsit magához térni is ám túl fáradt volt. Olyan más volt minden. A fekete gyorsan tisztította meg teljesen a vöröst, az elhasznált zsepiket pedig a kukába száműzte. Fellélegzett, hogy a vörös ruhájára semmiféle testnedv nem került, ellentétben saját pólójával, mit egy sóhajjal kapott le, majd dobta azt is a kukába. Ezután a fiúra ráadva nadrágját, és pólóját, tette vissza a sörös rekeszekre, majd tette el eszközeit, és dobta táskáját vállára, így nézett le rá sóhajtva. 
- Elfogsz menni? - kérdezte kábán, ahogy a kék szemekbe nézet. 
- Talán nem kéne... - motyogta, majd felsóhajtott. - De muszáj. 
- Utálom mikor... egyedül ébredek - motyogta, ahogy lehunyta pilláit - ráadásul, hehe~ utálom mikor nem emlékszem majd... semmire... 
- Jobb is... - sütötte le tekintetét. 
- Stan - nyitotta ki ismét a szemeit majd mosolyogva nézet rá - erre emlékezni akarok... én k... - motyogta ám szeme ismét lecsukódott és halkan szuszogni kezdett. Stan alsóajkába harapva nézett le a fiúra. Maga sem tudta miért de piszkosul fájt neki, ez az egész... végül sarkon fordulva, ment ki a konyhából.

A vörös másnap ébredt fel. Az idő 4 tájt lehetett és kint a zene még szólt, vagyis biztos volt benne, hogy a buli még tartott. Kissé kótyagosan kelt fel. Annyira rosszul érezte magát és a háta és a feneke ismét sajgott.
- Többet nem alszom rekeszeken - morogta, ahogy kilépet a konyhából. Odakint hatalmas felfordulás volt. Szinte minden romokban, Stan pedig az egyik asztalon táncolt, jobb oldalán egy bögyös szőke nő ropta vele együtt, míg balján Tweek volt, kinek az alkohol olyan énjét hozta ki, min mindenki meglepődött. A fekete fején egy fekete csipkés tanga volt, nem lehetett tudni kitől származott, kezében pedig egy zöld whiskys üveg virított. Kyle morogva nézet körül, majd az állványhoz lépve szüntette meg a zenét, majd szólt a mikrofonba.
- A bulinak vége - közölte és tudta innen már nem az ő dolga haza jutatni a többieket. Helyette az irodája felé sétált, hogy hívjon valami takarító szolgálatot. 
- Kyle, ne legyél már punci! - mondta hangosan Stan, mire mindenki ledermedt. 
- Te meg mióta lettél alsóneműs fiúk? - morogta hátra, ahogy nem törődve sétált tovább. 
- Köcsög! - intett be neki, majd ezzel a lendülettel esett is lenyikkanva az asztalról. Kyle dühös volt ám türtőztetve magát fordult meg.
- Menj haza Marsh! 
- Nem! - pattant fel. - Nem akarok! 
- Indulj vagy olyat teszek amit megbánsz! - sziszegte. 
- Mintha már nem lenne mindegy... - morogta mag elé. - nem megyek...! - tántorgott meg kissé. 
Mások persze már most elhagyták a helyet. Tudták milyen ha a főnöknek ellent mondanak. Ami viszont nem volt bölcs döntés, az-az hogy mikor a legdühösebb ellent mondanak neki.
- Marsh - lépet elé és nézet a kék szemekbe - ki vagy rúgva. 
- Bekaphatod... - morogta, ahogy hátrébb dőlt, így távolodva a vöröstől ki sarkon fordulva ment az irodája felé. 
- Kyle... Szeretlek! - szólt utána, ahogy kezéből kiejtette az üveget. A vörös szinte rögtön hátra fordult, ahogy ránézet. Arca mélyvörös volt és néhány lépést még tett is felé, ám Stan fejéhez kapva dobta le magáról a tangát, majd nézett fel ismét Kyle-ra.
- De akkor is bekaphatod... - morogta. 
Az a bizonyos száll itt pattant el. Arcára a keserűség ült ki, majd a bánat és végül a düh. Megragadta Stan karját, majd vonszolni kezdte. Nem szólt hozzá még akkor sem mikor egy nagydarab őrhöz lökte.
- Dobja ki kérem és többet ne engedje be. Már nem dolgozik itt! - közölte hidegen, ahogy hátat fordítva tűnt el. 
- Kyle! - nyúlt volna utána, majd morogva nézett fel a férfira. - Hey! Maga meg ne molesztáljon itt, hagyjon! - kezdett mocorogni. 
- Uram kérem távozzon - közölte a maga mély hangján, ahogy felkapta egy kézzel és kicipelve rakta le az utca közepére. Az eső nagyban szakadt, mit a fiú meztelen felsőtesttel igen morgósan észlelt. Kábán kezdett el támolyogni az egyik irányba. Kyle eközben felment az irodájába, majd értesítette a takarítókat és az összes vendéget kitoloncolta. Egyedül volt, ahogy szokott lenni mégis... most az egyszer jobban fájt neki mint eddig valaha.

Stan csupán másnap este ébredt fel. Az irodában használt dolgai már otthon voltak bedobozolva, és a szőke volt ki közölte vele, Kyle kirúgta, és hogy ki lett tiltva az épületből. 
Fájt neki, persze, piszkosul, mégis dolgoznia kell, így újságban folyamatosan cikkek után kutatott, ám a vörös ajánló levele nélkül elég nehéz dolga volt. Sóhajtozva ült kedvenc kávézójába, hol ismét egy újságot olvasgatott, állás után kutatva. 
A fekete nagy nehezen bár, de talált egy tökéletes állás hirdetést. Titkárt kerestek, ami neki nagyon is kedvező volt, ráadásul nem is volt annyira messze. Felkapva táskáját, már indult is a címhez. Amikor az épület majdnem a régi irodájától egy sarokra volt. Úgy tűnt a lap ugyancsak divattal és egyéb érdekes cikkel foglalkozott és a főszerkesztőnek pont kellet egy titkár. Amikor odaért szinte rögtön fogadták. Egy nő vezette fel, a főnők irodájába, hova egy kopogás után, be is nyitott. Az iroda nőiesen volt berendezve. Kényelmes ülések. Poszterek melyek vezércikkeket ábrázoltak és a falak rózsaszínűen csillogtak. Az asztalnál egy lila laptop és mögötte egy sötét kosztümös lány ült. Nem nézet ki idősebbnek a fiúnál, mégis a smink kicsit öregítette.
- Jó napot. Az állásinterjúra jött? 
- Igen. Örvendek, a nevem, Stan Marsh. - lépett oda az asztalhoz, majd nyújtotta előre jobbját. 
- Wendy Testaburger - nyújtotta ő is ki kezét, majd intett neki, hogy foglaljon helyet - nos mesélne magáról egy keveset? Minek szeretne nálunk dolgozni. Mik kötik le. Miért ön lenne a jó választás? - Leülve az egyik székbe, kezdett bele.
- Ezelőtt már dolgoztam egy divat rovatnál, így elég jártas vagyok e téren... az előző főnökömnél évekig dolgoztam, szerinte is kiváló munka erő voltam... 
- Ohh igen~ - könyökölt rá az asztalra ahogy lila szemeivel vizslatta a fiút - és~ melyik újságnál is? 
- A Post-nál. - mondta nyugodtan. 
Szemei felcsillantak és gúnyosan elmosolyodott.
- Oh hogy ott mi~ 
- Igen... - kissé hátra hökkölt a másik mosolyától. 
- Nos, kedves Mr. Marsh. Ha nálunk akar dolgozni, illetve nekem akkor reggel 8-ra minden nap várom kivéve vasárnap és ha hívom. Ha végezet a napi teendőivel el is mehet - mondta, ahogy megírta a papírokat, majd Stan elé tolta - a fizetés persze annyi, amit meghirdettem. Remélem így elfogadható. 
- Természetesen... - pislogott párat, majd felkapva egy tollat írta is alá. - Köszönöm a lehetőséget... 
- Nem Stan. Én köszönöm, hogy itt vagy~ - mosolygott rá bájosan. A fekete viszonozta a mosolyt, majd felállt helyéről.
- Akkor holnap reggel 8-kor. - mosolygott. 
- Viszlát holnap~ - intett neki, ahogy mosolyogva nézte, ahogy kilép, majd hátradőlve kacagott fel - Broflovskinak mi~

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.