A m�snap v�g�l lassan de biztosan elj�tt. Az a bizonyos vas�rnap. Hab�r a legt�bb ember ilyenkor otthon pihent, Wendynek szinte �tlagos volt, hogy ilyenkor is bej�rt dolgozni. M�r reggel h�tkor Stan a k�v�f�z� hangos dar�l�s�ra �bredt. Hisz bar�tn�j�nek minden reggel kellett a frissen �r�lt fekete csoda. Tincseit borzolgatva s�t�lt ki a konyh�ba majd pillantott Wendyre, ki m�r elk�sz�lve egy eleg�ns fekete koszt�mben �llt a k�v� g�p mellett, nem kiss� morg�san v�rva hogy a g�p v�gezzen.
- J� reggelt, Wendy. – k�sz�nt a fi� kedvesen, ahogy odal�pkedve, �tkarolva a l�nyt puszilta meg.
- J� reggelt, Stan… - s�hajtotta az, ahogy �pphogy csak megsim�totta a fi� arc�t, r� sem pillantva arra. Az minden reggel pr�b�lta jobb kedvre der�teni, de hi�ba, erre egyed�l a k�v� volt k�pes, Stan pedig b�rmennyire is nem akart ebbe belet�r�dni, lassan k�nytelen volt.
- Csin�lok reggelit… mit k�rsz? – k�rdezte v�g�l a fi� ahogy ell�pve a l�nyt�l ment a h�t�h�z.
- Omlettet… h�s n�lk�l. – �s�totta az ahogy lassan megd�rzs�lte szemeit, �s homlok�t. Szinte m�r term�szetes volt a sz�m�ra, hogy a fi� k�rbe ugr�lja m�r kora reggel.
- Rendben. – sz�lt m�g oda Stan egy halv�ny mosollyal, �m ahogy h�tat ford�tott a l�nynak ez el is t�nt. A h�t�b�l kiv�ve mindent ami kellett, l�pett a t�zhelyhez majd l�tott is hozz�. Keze gyorsan �s rutinosan j�rt, tal�n ez volt az egyetlen j� dolog amit apj�t�l tanult, �s amit szeretett is csin�lni. Mik�zben elk�sz�lt az omlett, a k�v� is lef�tt v�g�l pedig ahogy Wendy belekortyolva a t�k�letesen friss italba, �gy s�hajtott fel. Csak ez kellett neki, �s m�r egy halv�ny mosollyal �lt le a konyhapulthoz, mintha csak kicser�lt�k volna.
- Majd mosd ki a ruh�kat Stan, �s a nappaliban is porsz�v�zz fel. – mondta a l�ny a teend�ket bar�tj�nak, ki ek�zben v�gezve a reggelivel, szedte ki azt a serpeny�b�l.
- Persze, nem felejtettem el. – v�laszolta ahogy odal�pve az asztalhoz, tette le a k�t t�ny�rt, majd ev�eszk�zt is hozva maguknak, �lt le a l�nnyal szemben.
- Remek ennek �r�l�k! Na meg, k�sz�n�m. – mosolyodott el Wendy, ahogy m�g �thajolva az asztalon nyomott egy gyors puszit bar�tja ajkaira, szinte k�telez�en, hisz az illem csak megk�vetelte ezt is. Mik�zben ettek, a l�ny egyb�l el�v�ve telefonj�t kezdte �tn�zni �zeneteit. Nem tudott sok�ig elszakadni munk�j�t�l, �s ha nem �ppen laptopj�n int�zte dolgait, hordozhat� eszk�zein olvasgatta virtu�lis leveleit. Stan csendben �lve vele szembe, ette reggelij�t nagy lomh�n, hisz neki, nem volt hova sietnie. N�ha kiss� csal�dottan felpillantott bar�tn�j�re ki r� sem heder�tett. �gy ment ez minden reggel. B�rmilyen reggelit var�zsolt szerelm�nek, vagy b�rmi egyebet tett… annak csak a k�v� kellett, egy gyors reggeli, hogy szaladhasson a munk�ba. Ez pedig, ma sem volt m�sk�pp. Amint az utols� falat elt�nt a t�ny�rr�l, a l�ny elt�ve telefonj�t, t�r�lte meg sz�j�t.
- Na akkor megyek, lehet ma sok�ig maradok, sz�val a vacsival nem kell megv�rnod. – mondta ahogy odal�pve a fi�hoz, nyomott egy gyors puszit arc�ra.
- Rendben dr�g�m, legyen j� napod. – mosolygott az vissza r�, Wendy pedig nem is v�rva tov�bb, t�vozott siet�sen h�zukb�l. Stan m�g lassan ut�na intett, majd egy s�hajjal, n�zett le �tel�re. A fel�t meghagyva, rakta vissza az omlettet a h�t�be, majd neki is l�tott azoknak amiket bar�tn�je k�rt t�le. Lassan haladt, mint minden egyes vas�rnap. Hisz ut�lta a t�nyt, hogy ezen k�v�l nem is volt t�bb dolga, �s hogy m�g ez is milyen unalmas volt. Hi�nyoztak neki azok a reggelek ahol legal�bb m�g besz�lgetett bar�tn�j�vel… t�l r�g is voltak azok. M�ly s�hajjal, r�zta meg fej�t, majd l�tott neki jobban az otthoni feladatoknak. Bepakolva a mos�g�pet, l�tott neki a porsz�v�z�snak is, m�g ment a mos�g�p. El�g gyorsan haladt, m�g �gy is hogy pr�b�lta min�l tov�bb h�zni. Mikor a mos�g�p v�gzett, a ruh�kat is lassan kiteregette. Mindennel elk�sz�lt, �gy led�lve a kanap�ra s�hajtott fel, majd n�zett az �r�ra. Alig m�lt t�z… �s hab�r ennek �ltal�ban nem �r�lt, ahogy esz�be jutott a tegnap este, �s hogy kiv�telesen nem kell egyed�l t�ltenie a vas�rnapot, sokkal izgatottabb lett. Lepillantva a doh�nyz� asztalra n�zett a kis fecnire, amin Craig sz�ma volt. M�g tegnap este hagyta ott, hogy majd k�zn�l legyen, �m ahogy elj�tt az a bizonyos pillanat hogy fel is k�ne h�vnia a m�sikat,  elbizonytalanodott. Hisz volt oszt�lyt�rsa nem �pp �gy t�nt mintha unn� az �let�t… s�t. Ciki lenne ha saj�t unalm�ban pr�b�lna r�akaszkodni… mind azok ellen�re, ahogy v�gign�zett a lak�sba, r�kellett j�nnie. Ink�bb a megal�ztat�s, mint a mag�ny, �gy megragadva a cetlit p�ty�gte be mobilj�ba a sz�mot. A telefon kicsengett a m�sodpercek pedig hosszasnak t�ntek. A negyedik cseng�sn�l a fekete elh�zva a sz�j�t, akarta volna m�r lerakni, �m pont ekkor vette fel Craig.
- Tucker. – sz�lt bele a telefonba k�z�mb�sen.
- Hey, Stan vagyok… - kezdett bele kiss� bizonytalanul, �m a fekete a vonal m�sik v�g�n egyb�l elmosolyodott, ahogy meghallotta a hangj�t.
- Hey Marsh. El�g kor�n h�vsz. – jegyezte meg, azzal a szok�sos cinikus hangs�llyal, mire Stan egyb�l saj�t homlok�hoz kapva egyre zavartabban n�zett maga el�.
- Ahh, bocs gondolom t�l kor�n… nem akartalak zavarni… - szusszantotta kiss� idegesen, mire Craig vonal m�sik fel�n halkan felnevetett.
- Csak sz�vatlak. Akkor ma r��rsz? – k�rdezte a nagyobb kertel�s n�lk�l, mit�l Stan egyb�l r�szor�tva a telefonra mosolyodott el. Hisz m�g k�rdeznie sem kellett v�g�l.
- Persze! Az eg�sz napom szabad… - s�hajtotta ahogy m�r felkelve indult szob�ja fel� �lt�zk�dni.
- Remek, akkor m�r tudom is ma hova megy�nk. – Stan izgatottan dob�lta ki ruh�it a szekr�nyb�l, n�mi v�logat�s ut�n pedig kiv�lasztva a megfelel�ket, h�zta m�r mag�ra nadr�gj�t.
- T�nyleg? Na �s hova menjek? – k�rdezte halkan szuszogva a telefonba, ahogy m�r a t�k�r el�tt haj�t igazgatta. 
- F�l �ra m�lva a mozi el�tt? – k�rdezte Craig, hisz � maga m�r r�g k�sz �s �bren is volt. Kocsi kulcs�t el�v�ve, indult kifel� �m az a mosoly csak m�g sz�lesebb lett arc�n.
- Az t�k�ly… akkor a mozi el�tt. – mosolyodott el a m�sik fekete is egyre jobban, ahogy �v�t igazgatta.
- Akkor ott. – mondta m�g a nagyobb, majd azzal le is tette. Stannek amint szabadd� v�lt m�sik keze is, m�g gyorsan �tfutva mag�n, indult el. Ellenben a m�sikkal, neki a t�megk�zleked�st kellett haszn�lnia, a kocsi mindig Wendyn�l volt, �gy n�ha el is felejtette, hogy egy�ltal�n az is van nekik. Hi�ba j�rtak ritk�n a buszok ilyenkor, szerencs�j�re t�meg sem volt �gy a megbesz�lt id�pontra oda�rve, n�zett k�r�l a mozi el�tt. Nem sok�ig kellett keresnie. A fekete a parkol�ban, saj�t kocsij�nak t�maszkodva telefonozott, v�rva a kisebbet.
- Hey. – l�pett oda hozz� Stan, mire az lomh�n felpillantva, mosolyodott el halv�nyan.
- Hey. Csak ide�rt�l. – tette el telefonj�t.
- Bocs ha k�stem… el is felejtettem milyen h�ly�n j�rnak a buszok. – h�zta el kiss� sz�j�t, �m a nagyobb csup�n legyintve, biccentett fej�vel a kocsi fel�, ahogy � maga be is sz�llt. Stan pislogva p�rat, m�rte v�gig m�g k�v�lr�l a j�rg�nyt majd be�lve a m�sik mell� vette jobban szem�gyre bel�lr�l is.
- Woah… el�g p�pec kocsi. – h�mm�gte, �m Craig csup�n v�llat vonva, ind�totta el.
- Egyenl�re elmegy. – a motor felb�gott �s hab�r a fekete alig l�pett a g�zra, �gy is gyorsan indultak el. A kisebb bek�tve mag�t, kiss� zavartan pillantott k�rbe, fura volt �gy, hogy nem tudta hov� mennek, na meg ennyi id� ut�n, pont Craiggel b�rmit is csin�lni.
- Na �s… te hogy hogy r��rsz? – k�rdezett r� egy id� ut�n, mire a nagyobb lopva fel� pillantott.
- Nekem nem kell senkihez igazodom. – Stan ezt hallva kiss� elh�zva sz�j�t, pillantott ki az ablakon.
- Jah… az el�g kir�ly lehet. – h�mm�gte �m erre, m�r nem kapott v�laszt. Craignek nem nagyon kellett k�rdeznie, a m�sik �lete szinte nyitott k�nyv volt a sz�m�ra, olyan tipikus volt, �s nem egy bar�tj�n�l l�tta ezt lezajlani. Pot ez�rt nem is sz�lt semmit. Nem taglalni akarta, helyette valami olyat mutatni a fi�nak, amit m�r el�g r�g tapasztalhatott. Sz�rakoz�st, �s azt, hogy mennyivel is jobb lehet az �lete… ha egy kicsit v�ltoztat. Hab�r, nem mutattam vagy mondta ki, val�j�ban nagyon is �rdekelte, hogyan alakul Stan �lete.  Mikor meg�rkeztek a b�rhoz, Craig leparkolva, sz�llt ki, a kisebb pedig egyb�l k�vette. Ahogy felismerte a r�gi b�rt elmosolyodva, indult is el fel�.
- Woah el�g r�gvoltam itt… - nevetg�lt fel a kellemes eml�kekt�l. A v�ros r�gi r�sz�n, annak is a sz�l�n volt, hol az�ta nem j�rt hogy sikeresen megszerezte diplom�j�t.
- Pedig ez a hely az�ta csak m�g felkapottabb lett. – l�pett mell� Craig m�r zsebre dugott kezekkel, majd � maga ment is tov�bb.
- Igen? De h�t… annyira kint van. – ment ut�na a fekete.
- �s m�gis. A legt�bb embert visszah�zza a nosztalgia. – Stan hallva ezt, szegte le kiss� fej�t. Az �vek alatt bele sem gondolt mennyit v�ltozott bar�tn�je miatt, mennyi mindenr�l lemondott, legink�bb azokr�l amiket � szeretett, a l�ny viszont, ki nem �llhatta. �m a nagyobb nem hagyta, hogy t�ls�gosan elmer�lj�n a gondolataiba, m�g nem. Gyors�tva a fi�n l�kte be maga el�tt az ajt�n, majd ut�na l�pve, tolta is beljebb. Musz�j volt hisz ahogy bel�ptek Stan meg�llva kezdte  helyet b�mulni. R�g volt itt, a sok �jdons�g �s eml�kek pedig akaratlanul is n�ha lezsibbasztott�k. Craig egyenesen a billi�rd asztalok fel� terelte, majd kib�relve az egyiket maguknak, rendelt az alkalomhoz ill�en italokat is.
- Hogy mennyit v�ltozott minden… mintha nem is az a r�gi b�r lenne. – h�mm�gte Stan ahogy a rudak k�zt v�logatva, emelgette azokat, m�g Craig egyb�l r�ny�lva az egyikre, kezdte annak tetej�t megkr�t�zni.
- Nem csak ez. Lehet, hogy ez r�gi v�rosr�sz, de m�r szinte mindent fel�j�tottak. – s�hajtotta ahogy k�zelebb l�pve az asztalhoz, tette fel a billi�rdgoly�kat.
- �rthet�… k�l�nben minek j�rn�nak ide. – jegyezte meg m�g halkan Stan, ahogy kiv�lasztva v�g�l egy rudat, l�pett a m�sik mell�. – Szeretsz billi�rdozni? – k�rdezett r�.
- T�rsas�gt�l f�gg. – felelte az k�nnyed�n, egy sejtelmes mosollyal, mi b�ven el�g volt ahhoz hogy a m�sik ezen kezdjen agyalni.
- Ahh v�g�l is… ezt szinte mindenre lehet mondani. – nevetg�lt fel zavartan ahogy megfogva a kr�t�z�t  er�sen nyomkodta neki botj�nak.
- Milyen igaz, de el�g r�lam. – felemelve a kez�ben l�v� rudat,  s�t�lt �t az asztal m�sik fel�re majd pillantott onnan a kisebbre. – Ink�bb mes�lj magadr�l. – Az ezt meghallva, szem�ld�k r�ncolva n�zett a m�sik fel�. Nem volt benne biztos, hogy Craig megint csak sz�rakozik-e vele, ennek pedig hangot is adva t�maszkodott meg a billi�rdasztalon.
- Szerintem m�r mindent tudsz r�lam. – s�hajtotta �m a fekete szemei ekkor csillantak meg. T�ny sokat tudott… de m�gsem eleget.
- Nem. Nem hiszem. – v�gta r� mire a kisebb is felkapta a fej�t. Nem �rtette hisz… t�nyleg, ennyib�l �llt az �lete. Volt Wendy �s k�sz…hogy azon k�v�l b�rmi? Semmi nem jutott esz�be. M�r r�g nem volt saj�t �lete, �s ink�bb nem is gondolt arra, milyen is volt a l�ny el�tt.
- Nos ha a r�szletekre gondolsz… egy irod�ban dolgozom, pap�rokat int�zek… - ahogy csak kimondta ki�lt az undor arc�ra. – Meg hasonl�… �rdekes dolgokat csin�lok. – hangj�b�l s�t�tt az ir�nia mit neh�z lett volna nem �szre venni.
- Amit gondolom nem szeretsz… - jegyezte meg a nagyobb ahogy egy int�ssel, engedte �t a kezd�st Stannek, ki egy biccent�st k�vet�en, megtette az els� l�k�st.
- Ki szeretn�! M�rmint… biztos van, p�r ember… persze…  de am�gy. Nincs is ann�l unalmasabb. – c�hintette, ahogy a j�t�k k�zben kezdet�t vette.
- Tudod, ak�r fel is mondhatn�l. – mondta k�nnyed egyszer�s�ggel a fekete, ahogy bel�kte els� goly�j�t.
- �h… Wendy �r�l hogy ott dolgozom… mert biztos hely. – s�hajtotta megt�maszkodva botj�n.
- Akkor t�nyleg j�l l�tom… � d�nti el m�r teljesen az �leted, igaz? – �les k�rd�s, ahogy egy �jabb goly� ment a lyukba, Stan pedig hab�r felmorrant, egy lomha b�lint�ssal helyeselt r�. Hisz minek is hazudott volna… nem volt �rtelme, Craignek, soha.
- Minek tagadjam… az egy�rtelm�t. – szusszantotta a kisebb tincsei k�z� t�rva. – De h�t �gy megy ez, nem? �sszej�ssz valakivel akit szeretsz… akir�l azt�n kider�l tal�n, m�gsem olyan t�k�letes. – kezdett bele a nagyobb pedig nem szak�tva f�lbe, csup�n csendben figyelte.
- De m�g az sem sz�m�t, mert h�t kit �rdekel… ha igaz�n szeretsz valakit elfogadod olyannak amilyen de… - c�lozva az egyik lyukra, l�tt r�, de hi�ba, mell� ment. – Mikor egy teljesen m�s ember lesz bel�l�k… kicsit m�s… - suttogta lemond�an, ahogy nekid�lt a k�zeli falnak. Craig leengedve botj�t, l�pdelt oda a fi�hoz, majd d�lt � is lassan a falnak.
- Nem minden p�rkapcsolat ilyen szenved�s. – jegyezte meg, mire a kisebb ism�t fels�hajtott.
- Tudom… Na meg, szeretem Wendyt… mindenn�l jobban, � volt az �lmom... – arc�n ez az �rz�s j�l l�tszott. Hab�r nem azaz er�s �szinte szerelem volt, a kitart�s, hogy a l�nynak seg�tsen…m�g mindig benne volt, na meg az a makacss�g, hogy nem v�lasztott olyan rosszul.
 - Sz�val… m�g �gy is �r�l�m k�ne, hogy vele lehetek, nem igaz? – mondta �m erre nem v�rt reakci�t kapott. Craig kelletlen�l morrant fel mellette �s ahogy r�n�zett egy ehhez t�rsul� pillant�s is fogadta.
- Ez kor�nt sem �gy m�k�dik, Stan. – cs�v�lta meg fej�t a fekete, ahogy visszal�pve a billi�rdasztalhoz, hajolt el�re. – Hi�ba �ldozol mindent valakire… ha te k�zben sz�p lassan darabokra hullasz. – a goly�k halkan kopogtak, majd Craig felhajolva pillantott a kisebb fel�, ki csak ekkor gondolt bele igaz�n. Hisz t�ny volt… m�r kor�nt sem csin�lta akkora �r�mmel a dolgokat, vagy b�rmit… Hi�ba volt elm�letben � a nagy szerencs�s mindenki szerint… kor�nt sem �rezte mag�t annak, m�r nagyon r�g.
- Ebben… igazad van. – elengedve a botot, d�nt�tte azt a falnak. – Csak m�g… senkit�l nem kaptam, ilyen v�laszt. – vallotta be halkan, majd keze szinte �szt�n�sen a k�zben kihozott italra fogott r�. Felemelve azt, h�zta is le a t�m�ny piros kokt�lt egybe. A nagyobb l�tva ezt pislogott p�rat, hi�ba Stan a mai napig n�ha meglepte, annak ellen�re hogy tudta, mennyire is im�d az pi�lni. Az viszont meg sem sz�d�lve mindett�l,  egy szusszan�ssal, t�r�lte le sz�j�t.
- Bocs Wendy nem hagyja hogy igyak… hi�nyzott m�r. – szuszogta egy zavart mosollyal, ahogy lepillantott az �res poh�rra.
- Ne agg�dj, a vend�gem vagy. – legyintett r� a fekete egy f�lmosollyal, m�gis � maga is let�ve a botot, l�pett vissza  Stanhez.  –  �s ahogy eln�zem, nagy sz�ks�ged volt erre. – h�mm�gte ahogy saj�t ital�t is odatolta a feket�nek, ki most m�r sz�gyentelen�l, h�zta le azt is, m�g gyorsabban.
- Elk�pzelni sem tudod… mennyire. - lihegte kiss�, ahogy letette a poharat.
- �lj�nk le. – jelentette ki Craig a m�siknak pedig nem kellett k�tszer mondani. Le�lve a legk�zelebbi asztalhoz, k�nyelmesen d�lt h�tra a sz�kbe, m�g bar�tja le�lve vele szembe m�rte v�gig ism�t. Most hogy a kisebb be volt csiccsentve kezdtek el�j�nni val�di von�sai, �s mozg�sa is teljesen megv�ltozott. Erre a Stan Marshra volt k�v�ncsi… az igazira, hisz az m�g mindig ott volt, valahol j� m�lyen, csak ki kellett hozni bel�le.
- �szinte leszek veled Marsh, nem hi�ba kerestelek fel. – kezdett bele ahogy ujjait �sszefonta, hisz az sem volt v�letlen hogy aznap elment oda Clydeal. Tudta j�l el�re hova mennek, �s hab�r nosztalgi�zni is akart, legink�bb m�gis csak a vele szemben �l� fekete �rdekelte.
- Igen…? – k�rdezett az r� viszont meglepetten pislogva, hisz ilyenre, kor�nt sem sz�m�tott.
- Fot�s vagyok. – jelentette ki Craig, mire a kisebb�l kisz�k�tt egy halk ’wow’.
- H�t gratul�lok de… ennek mi k�ze hozz�m? �n nem �rtek a f�nyk�pez� g�pekhez. –cs�v�lta meg fej�t, az viszont csak elmosolyodva, kuncogott fel.
- H�t nem is az�rt. Modellt keresek a k�vetkez� rekl�momhoz… �s arra gondoltam lehetn�l, te. – b�k�tt r� mire Stan elh�zta a sz�j�t.
- Csak nem valami k�z�pkor� sz�rke embert keresel? – k�rdezte az tincsei k�z� t�rva, m�g Craig h�trad�lve nevetett fel, hisz a fi� t�ls�gosan beletraf�lt.
- De, pontosan azt. L�tom te is �szrevetted, mennyire is illik ez r�d.
- Igen… sajnos igen. – egy halk morran�ssal, intett kez�vel m�r egy �jabb ital�rt, hisz keser� t�ny volt ez, amit csak az alkohol er�s �ze nyomhatott el benne.
- Ugyan k�rlek. Sz�p fizet�st kapn�l, �s egy alkalom lenne az eg�sz. – folytatta a nagyobb, mire Stan lomh�n r�pillantva, gondolta �t. Ugyanis mi tartotta vissza… legal�bb ennyi izgalom lett volna az �let�ben, a kis plusz p�nz pedig sosem j�tt rosszul… r�ad�sul, ezzel �jabb h�tv�gi programja volt bebiztos�tva.
- J�l van, de csak h�tv�genk�nt �rek r�… h�t k�zben 8-t�l este 10-ig dolgozom. – s�hajtotta  hisz ahogy csak esz�be jutott m�r felfordult a gyomra… a sok pia sem tudta volna gyorsabban megh�nytatni, mint a munkahely�n l�v� unalmas l�gk�r.
-  Rendben, ez �rthet�. – biccentett r� a fekete, hisz am�gy is �gy tervezte. Minden �gy ment, ahogy akarta, k�zben pedig a pinc�r is ki�rve, tette le a t�m�ny kokt�lt a fi� el�, a poh�rnak viszont ideje sem volt koppanni az asztalon. Stan szinte egyb�l r�kapva, nem t�r�dve a pinc�r arckifejez�s�vel kortyolt nagyokat a kokt�lba.
- �gyis csak egy alkalom, hamar meglesz�nk vele… – h�mm�gte Craig, m�gsem b�rta ki hogy ne mosolyodjon el Stan szomj�s�g�n, az alkohol ir�nt. Hisz az hi�ba b�logatott arra amit mondott, l�tszott rajta, m�r kezd becsiccsenteni.
- Sz�val… te ennyire nagymen� fot�s vagy? – k�rdezett r� elgondolkodva, mire a nagyobb h�trad�lve szusszant fel.
- Fogjuk r�. A rekl�mokban nagy p�nz van. – vont v�llat, m�g Stan felnevetg�lve tette le a poharat kicsit.
- Akkor gondolom ki�led magad a francia csajaiddal~ - nevetg�lt fel sz�j�hoz kapva, �m Craig ezen csak sz�lesen elmosolyodott. Nem �lt sz�nd�k�ban megosztani a fi�val nemi identit�s�t egyenl�re, �s hogy mennyire hidegen hagyja az ellenkez� nem.
- Sok mindent lehet a p�nzzel, Stan. Te m�gis minek gy�jtesz? – a kisebb leh�zva a kokt�l marad�k�t, szusszant fel hangosan. H�la annak hogy a l�ny r�g hagyta inni, most ez  p�r poh�r, er�sen, �s egyre jobban hatott r�.
- Fogalmam sincs. – jelentette ki, halkan az asztalra csapva, arca kiss� kipirult, �s �gy hogy azt hitte, Craig csup�n �zleti c�lokb�l l�gott vele nem volt mi�rt visszafognia mag�t. Hisz tudta, �gysem a j� modora kell ide.
- Wendy m�ni�ja ez az eg�sz… �n sz�vesen elmenn�k nyaralni vagy venn�k egy git�rt de arra… felesleges. – c�hintette ahogy kez�vel m�r lomh�bban intett a k�vetkez� ital�rt.
- Egy git�rt? M�gis minek… - nevetett fel kiss� cinikusan a fekete, �m a kisebb szemei ennek ellen�re izgatottan csillantak fel.
- Hogy minek?! Im�dok git�rozni! Ahh b�r t�bbet tehetn�m, ha lenne egy saj�tom, minden unalmas vas�rnapomat azzal t�lthetn�m… csak �n, �s a zene… - a kisebb lehunyva pill�it, s�hajtott fel ahogy belegondolva fogott r� k�pzeletbeli git�rj�ra. Nem mintha nem lett volna neki r�g… hogy azzal mi lett… nem szeretett r� vissza eml�kezni.
- Ha ennyire szereted… mi�rt nem abban pr�b�lsz elhelyezkedni? – k�rdezte a nagyobb, hisz Craiget kifejezetten �rdekelte, �s nem csak ez, minden, m�g ha Stan abban a hitben is volt most, hogy csup�n �zleti dolog az eg�sz. Hisz a feket�t nagyon is aggasztotta Stan �llapota, �s ahogy eln�zte, annak sz�nalmas, nyomorult �let�t… �gy �rezte m�g pont id�ben tal�lt r�.
- Wendy szerint zen�b�l nem lehet meg�lni… - s�hajtotta m�ra kisebb csal�dottan, ahogy el�re d�lve t�maszkodott meg k�ny�k�vel az asztalon. – Na meg semmi hasonl�b�l… csak a pap�rmunk�ba hisz. – feje pedig ekkor koppant az asztalon. – Holnap pedig megint mehetek be… 
- Nos… akkor jobb ha ezt a napot m�g ki�lvezz�k. – v�gta r� mire Stan felkapva fej�t n�zett fel r�.
- De az �zletet m�r megbesz�lt�k, nem? –pislogott nagyokat.
- �s? – k�rdezte vissza egyb�l a m�sik.
- H�t gondoltam… - arc�ra halv�ny p�r sz�k�tt a m�sik reakci�j�t�l, hisz olyan �szinte, �s ny�lt volt. – Csak ennyit akart�l…
- � nem… - r�zta meg fej�t egy sejtelmes mosollyal, ahogy el�r�bb hajolt az asztalon. – Az �zlet csak mell�kes, Marsh. Csak az�rt nem hoztalak volna ide. – ezt hallva pedig Stan ha lehetett most m�g meglepettebben n�zett r�.
- Ohh ez… ennek nagyon �r�l�k. – s�hajtotta megk�nnyebb�lten, mit�l Craig mosola csak m�g sz�lesebb lett, f�leg mikor a fi� egy �jabb ital�rt intett.
- M�rmint, �rted! Jobb mint otthon unatkozni, egyed�l… - birizg�lta meg tark�j�t zavar�ban, hisz t�ny, a suliba j�ban voltak, az�ta m�gis sok id� eltelt. M�gis ahogy a k�vetkez� italt is letett�k el�, err�l m�r el is feledkezve, fogott r� a poh�rra, �m azzal a lend�lettel engedte is el.
- Nem k�ne ennyit innom d�lel�tt… - suttogta �m Craig, csak jobban el� tolta a poharat.
- A vend�gem vagy. Ragaszkodom hozz�, hogy j�l m�lass. – mosolygott r�, a kisebb pedig erre nem tudott nemet mondani. Hi�nyzott neki, ez az eg�sz… elj�rk�lni h�tv�genk�nt, leinnia mag�t �s �gy besz�lni a haverjaival hogy nincs k�r�l�tt�k egy csapat l�ny. Hi�nyzott neki ez az �let mindenn�l jobban, az hogy egy�ltal�n �ljen, ez pedig mosoly�n is l�tszott ahogy megragadta a poharat.
- Igazad van! Legal�bb veled lehet m�g bulizni! – nevette el mag�t ahogy nagyokat kortyolt bele a kokt�lba, m�g a  nagyobb sz�lesen mosolyogva figyelte mind ezt.
- Pontosan. Velem m�g lehet… - er�s�tette meg halkan a fi�t, �m Stannek ez volt az utols� mondat amire tiszt�n eml�kezett.  Ugyanis az a bizonyos negyedik pia ugyanis olyannyira be�t�tt, hogy a nap tov�bbi esem�nyeire egyre halv�nyabban eml�kezett. Ahogy m�g egy darabig nosztalgi�zott Craigel az oszt�lyr�l, �s minden m�sr�l, majd a fi� m�g el is vitte t�bb helyre. A hangos zene �s a vill�z� f�nyek… a h�nyinger �s tal�n m�g el is h�nyta mag�t. Nem eml�kezetett �s nem is �rdekelte. V�gre �vek �ta el�sz�r ism�t bulizhatott egyet, nem foglalkozva a holnappal, vagy azzal ami azut�n lesz. Csak a pillanatnak �lt �s hab�r fogalma sem volt hogy, de este t�zkor m�r az �gy�ban fekve kellemesen szuszogva aludt. Craig mindenr�l gondoskodott a csod�s nap pedig hab�r Stannek csup�n darabokban, m�gis megmaradt. Az az �rz�s, �s hogy mennyire j� is volt �gy t�lteni egy napot… �m Craig is kapott b�ven. Sok olyat megk�rdezhetett a fi�t�l amit csak �gy nem tehetett volna meg, l�tta j�l Stan kor�nt sem olyan halott bel�l mint ahogy az k�v�lr�l l�tszik… �s most m�r tudta az ok�t is, ami�rt abba az unalmas sz�rke �letbe kapaszkodott m�g mindig.
Ez az ok pedig mikor haza�rkezett kor�nt sem volt olyan boldog.
Wendy h�romnegyed tizenegy k�r�l �rkezett meg, f�radt volt, �s m�r csak egy massz�s hi�nyzott neki a t�k�letes naphoz. �m mikor haza�rt, a fi� nem v�rta az ajt�ban, mint �ltal�ban. A h�z csendes volt �s hi�ba sz�longatta Stant, nem j�tt v�lasz. Nem �rtve ezt az eg�szet, s�t�lt a konyh�ba, �m ott sem volt semmi. A megszokott fens�ges vacsor�ja sehol nem volt, v�g�l pedig a h�l�ba menve csal�dottan egyben undorodva pillantott a fi� fel�. A pia er�s szaga egyb�l megcsapta orr�t, irrit�lta, gy�l�lte az alkoholt hisz mindig… mikor Stan ber�gott m�r kor�nt sem viselkedett �gy ahogy � azt elv�rta. L�tta a fi� b�k�s arc�t, �s hogy val�sz�n�leg j�l pihen, �m ez csak tov�bb hev�tette d�h�t.  Odal�pve az alv�hoz, er�sen annak v�ll�ra markolva kezdte r�zni azt am�g fel nem kelt.
- Stan! Stan Marsh! – sz�lt r� bar�tn�je, mit�l a fi� megrezzenve, �lt fel, majd n�zett k�rbe.
- Mi… mih ki…? – pillantott a l�nyra fej�t fogva, sz�d�lt m�g mindig �s hom�lyosan l�tott, szinte azt sem tudta hol van, �m bar�tn�je d�h�s arc�t m�g �gy is felismerte. – Wendy…! – �lt jobban fel a l�ny viszont idegesen, �llt be el� karba tett k�zzel.
- Mit mondtam neked a vas�rnapi bulikr�l, Stan?! Azok, a lehet� legrosszabbak! Holnap dolgoznod kell �s n�zz magadra! �gy akarsz bemenni?! – a pia er�s volt, a fekete pedig hab�r tudta ilyenkor jobb hacsak hallgat, most halkan, sz�lalt meg.
- Tudod addig alszok m�g sz�val max m�snapos leszek… - �m hamar meg is b�nta, hisz ahogy sejtette, a l�ny tekintete csak m�g d�h�sebb lett �s sokkal hangosabban folytatta.
- �s az mennyivel jobb?! Mond meg nekem! F�radtan, fejf�j�ssal… �gy azt�n soha nem fogsz el�l�ptet�st kapni, �gy is m�r milyen r�g�ta noszogatlak amiatt is! – kezdett bele a l�ny hisz a fi� karrierj�t is � akarta kezelni, minden�t, m�gis… Stannek most ez sok volt. Nem mondta ki, s�t r� se n�zett a l�nyra. Csendben visszad�lve, tette kez�t fej�re Wendy pedig ezt �szre sem v�ve mondta a mag��t. Csak mondta �s mondta, hisz hi�ba az a sok t�l�ra amit � maga is bev�llalt, sok felel�ss�ggel, �s fesz�lts�ggel j�rt, ezt pedig musz�j volt valahol levezetni. Mondhatott volna b�rmit Stan… �s � is tudta j�l, ilyenkor nem sz�m�tott, a l�ny fejvesztve adott ki mag�b�l mindent ami aznap felgy�lt benne. V�g�l egy j� f�l�r�s kioktat�s ut�n sokkal megk�nnyebb�lten fels�hajtva, engedte le kezeit.
- Most m�r �rted mi�rt nem szeretem ha vas�rnap bulizol? – k�rdezte Wendy m�r sokkal kedvesebben, mire csak egy monoton v�laszt kapott.
- Igen Wendy… szeretlek. – mormogta Stan a l�ny viszont m�gsem volt el�gedett. Enn�l t�bb bele�l�st v�rt, sokkal, hisz nem volt el�g hogy kioktatatta a fi�t minden egyes nap… el is v�rta hogy az egyet�rtsen vele, �s bel�ssa neki mennyire igaza van.
- Stan…! – kezdett volna �jra bele �m az a halk szuszog�s f�lbe szak�totta. A fekete nem b�rta tov�bb hallgatni bar�tn�j�t, �gy ism�t kid�lve aludt vissza, �s hab�r Wendy megfontolta hogy ism�t felkeltse, v�g�l csak idegesen dobbantva egyet trappolt ki a szob�b�l. Eddig ez mindig bej�tt, b�rmennyire r�szeg volt a fi� egy bocs�natot �s p�r dics�retet mindig kitudott bel�le m�g csikarni… �m l�tta, most valami m�s volt… mintha a fi�t m�r nem csak � �rdekeln�, ez pedig m�r kor�nt sem tetszett neki.
 

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.