|
Mikor nem bírod tovább
Haverjaimmal, a pincében játszunk. Megint detektíveset, bár már 15 évesek vagyunk. Azt mondják, hogy a nosztalgia kedvéért. Nagy vitát vívnak valamiről, persze ez a párbeszéd harc Kyle és Cartman közt megy. Nem hallom miről beszélnek, ugyanis fejemen a zene max hangerővel megy. Stanre nézek aki… ahogy elnézem megint Kyle fenekét stiröli. Hehh, szegény Kyle, nem is tudja milyen harcok mennek érte, Cartman és Stan között. Már többször verekedtek, mindig nekem kellet őket szétszedni. Cartman felpattan a helyéről, és az ajtó felé megy, Kyle követi, miközbe még mindig veszekedhetnek, a mozgásukból ítélve. Stan csak hátulról megöleli Kylet, és a fülébe suttog. Kyle elpirul, és remegni kezd, Cartman is csak ő a dühtől. Elviharzik, aztán Stan is elrángatja Kylet, nekem pedig integetnek, én csak biccentek. Hm, most egyedül maradtam. Cartman anyja sincs itthon. Jobb lesz haza menni.
Felsétálva a lépcsőn, kiléptem a pincéből, épp a lenti wc ajtaja előtt mentem el amikor;
- Áhh….Áhh! Áú…
- B-Butters? – csodálkozom el, mit keres Cartman klotyójába, és mik ezek a fura hangok?
- Te vagy az Kenny? Szia!
- Butters mit keresel itt?
- Hát… Cartman megint arra kért meg hogy préseljek ki magamból olyan fehér micsodát. – Nagyot nyelek. – És már vagy egy órája próbálom… - Fogaimat csikorgatom. – De nem sikerül! – mondja bánatosan, egyúttal ezzel vágta el nálam azt a bizonyos cérnát. Szó szerint kitépem az ajtót. Ott ül, a lefedett wcén, kezében az alig feléledt tagja.
- Butters… - szólítom nevén, ő rám néz, és elpirul.
- Mi az? M-Mit szeretnél? – túlártatlan vagy… túl angyali, szőke hajad zöld tekinteted magába szív, és elvesztem a fejem, mégis, csak tovább nézem vágyakozva. Rájöhettél mennyire vágyok rád, hiszen jobban elpirulsz, pólódat hímvessződ elé rakod, de késő. Megragadom a csuklód, felrántalak állásba. Te felnyögsz, ezzel még jobban felizgatva engem. Ölembe veszlek, és az emelet felé veszem az irányt.
- Kennyh mit csinálsz?
- Ugyan azt, amit pár éve.
- Mit? – Hát nem emlékszel? Ez rosszul esik, pedig én nagyon élveztem, és az emlékeimben úgy rémlik, te is. Még jobban elpirulsz, ezek szerint mégis csak emlékszel. – Jajj Kenny… az… az… a dolog…
- Igen? – Kérdezem pajzán mosollyal arcomon.
- Az olyan zavarja ejtő! – Arcod már paradicsom pirosságú, fejed a mellkasomhoz dörgölöd, majd újra rámnézel, tekinteted ködös. Hehh, lehet nem is én vagyok, aki játszik a másikkal, hanem sokkal inkább te. Berúgom Cartman ajtaját, ágyához sietek, és óvatosan leteszem rá Butterst. Félig lehúzott nadrágjáttól teljesen megszabaditom, alsógatyáját is beleértve.
- Wáá Kenny! Neh…! – Fölé mászok, és belenézek zöld íriszeibe.
- Miért ne?... – Kezemet lassan, oldalán levezetve tagjára helyezem, és megszorítom.
- Ahh… Merth…! – még egy szorítás. – Ez ígyh… - mégy egy.- Ahhh… Nehm ér hogy… csak én vagyok félig… meztelen. – Elvigyorodok, amin meglepődik. Zöld ingje gombjaihoz nyúlok, és szép lassan lehámozom róla, közben nyakát csókolgatom. Hozzá simulok testéhez, így érzem, már tövig áll neki. Leszedve róla, utolsó ruhadarabját, végig nézek teljesen meztelen testén. Megnyalom kiszáradt ajkaimat, majd lekapkodva magamról a felsőmet újra nyakát kényeztetem.
- Ahhh Kenny… Neh csak a… felshőt.
- Szerintem… - suttogom nyakába, - ha levenném a gatyámat… megijednél a Kis Kennethemtől…
- Kennyh! – nyakától elszakadva, nézek rá.
- Hm?
- Olyan… perverz vagy… - mondja. – De… ezt… szeretem benned. – Nahát, ennek örülök, tudod mit Buttbutt? Megajándékozlak egy orgiával ezért. Megragadom hímvesszőjét, és megint csak erőset szorítok rajta.
- Ahhh… - mikor már megkeményedik, gyors tempóban kezdem el rajta húzogatni a bőrt. – Ó Kennyh… - nyögi nevem, de édes! Jobb kezemmel, továbbra is kényeztetem, bal kezem pedig a belső combjára siklik. Onnan szép lassan fel… és fel, majd mikor elértem azt a pontot, mutatóujjamat ráhelyezve kezdem el ingerelni. Mikor úgy érzem készen áll, szép lassan belé is csúsztatom. Teste megfeszül, és magához ölel, jobban mondva szorít.
- Fáj?... – kérdezem aggódóan.
- Nehm… dehogy… ish… annyira… jóóóó…. – több se kellet, egyből elkezdtem mozgatni az ujjam, mire ő csak egyre hangosabban nyögött, még egy ujjat társítottam az előzőhöz, így kezdem el ollózni benne. Csípőjét egyre erősebben lökte enyémhez, ezzel jelezve, többet akar. Kihúztam ujjaimat, majd gyorsan leszedve magamról a nadrágot, combjait aljuknál megfogva lágyan szétfeszítetem őket. Eddig becsukott szemeit kinyitotta, és rám nézett, szemeiben vágy csillogott. Nagyot nyeltem, hiszen legszívesebben már tövig beletettem volna, de nem. Nem akarok neki fájdalmat okozni, és remélem ezt ő is tudja. Lábai közé hajoltam, tagom bejáratához helyeztem. Lehajoltam hozzá, és most először minden bátorságomat összeszedve, megpusziltam a száját. Nem lökött el, nem ellenkezett, sőt! Nyelét kidugva végig nyalt ajkaimon, felbátorodva csókoltam meg, nyelvemmel végig szántottam szájpadlásán, nyelvét lágyan masszíroztam. Viszonozta a csókot, amin csak elmosolyodtam. Lassan elszakadtam tőle, a levegőhiánynak köszönhetően, csak egy vékony nyál híd kötött össze még minket, az is hamar eltűnt. Füléhez hajoltam;
- Betehetem?... – kérdeztem, és tetejét kicsit bedugtam.
- Ühümm… - hangja nem volt túl határozott, teste elég merev volt.
- Ne félj… vigyázok rád… - amint ezek a szavak elhagyták számat, éreztem ahogy ellazul. Még beljebb toltam, ő hátra vetette a fejét, és felnyögött. Szép lassan az egészet betoltam. Teste remegett, nyakamat átkarolva szorított magához. Vártam, mikor jelez hogy mehet, persze ehhez elég nagy önuralom kellet. Fülemhez hajolt és bele suttogott.
- Csináld.. kérlek… lassan… - ahogy kérte, lassan és lágyan kezdtem el benne mozogni, minden egyes kis lökésnél felnyögött. – Méééghh… - itt volt vége, a híres önuralmamnak, gyors tempóban kezdtem el, egyre erősebben mozogni. Fejét hátra vetve nyögdécselt, éreztem, ahogy teste egyre jobban megfeszül, tudtam nemsokára elélvez. Megfogtam hímvesszőjét, és kényeztetni kezdtem, közben pedig nyakát csókolgattam. Még pár lökés és, éreztem, ahogy tagom körül az izmok megfeszülnek, és mikor egy hatalmas nyögéssel elélvezett, már nem kellet sok, követtem példáját. Még mindig az orgazmus mámora alatt, újabb csókot leheltem ajkára.
- Szerethlek… Kennyh… - pihegte.
- Én is szeretlek, Butters. – Ezek után, mi értelme lenne tovább titkolni?
Kihúzódtam belőle, és mellé dőltem. Mindketten gyorsan vettük a levegőt, fejemet jobbra fordítva ránéztem, szemei csukva voltak. - Hm, nem rossz ötlet. – Kommentáltam magamban, és én is ellazulva hagytam, hogy pilláim lecsukódjanak. Hideg volt, lehet mert most sexeltem egy nagyot Buttersel, vagy Cartman lusta volt a fűtést feljebb állítani, de határozottan fáztam. A mellettem lévő kis szőke is így érezhette, hiszen már remeget. Jobb karom nyaka alatt átdugva, vállára tettem, és magamhoz húztam. Ő készségesen bújt még jobban hozzám, jobb kezét mellkasomra téve. Bárcsak megállt volna az idő, de sajnos nem. Hallottam, ahogy valaki a szoba felé rohan, hát igen, be kellet volna csukni az ajtót. Csak ne Cartman anyja legyen kérlek neeee…
Hát, nem ő az. Hanem maga Cartman. Lesokkoltan nézz hol rá, hol Buttersre. Feje egyre vörösebb lett, lehet a dühtől, lehet mert zavarba jött, szerintem mindkettőtől egyszerre.
- A… jó… KURVA ANYÁTOKAT! – Kábé ilyesmi reakcióra számítottam. – MI A FRANCOT MŰVELTEK AZ ÁGYAMBAN??
- Mi… Mi csak… - kezdett magyarázkodni Butters.
- Dugtunk. – Jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- ROSSZ BUZIK, F*SZCIBÁLÓ BARMOK! – mielőtt még bele élhette volna magát abba, hogy szét szid minket, le kellet állítanom, tudtam hogy Butters egy idő után nagyon ki készült volna ha végig hallgatja amit ez ránk olvas.
- Te inkább meg se szólalj. – Szólók rá határozottan.
- M… Miért?! – Bal kezemmel, a plafonra mutattam, ahol Kyle egyik fürdőruhás képe volt felragasztva, poszter méretben. Feje megint elvörösödött, én mélyen a szemébe néztem, nem bírta tovább, és kirohant a szobából.
- Ez… - csodálkozott Butters.
- Örült. – jelentettem ki. – De, nem lenne jó ha ide hívná az anyját. Jobb lesz ha hazamegyünk. – bólintott, és ruháit összekapva, gyorsan felöltözött. Én még csak a gatyámnál tarthattam, amikor ő már készen, elviharzott a helyszínről. Talán… nem kellet volna így rá másznom. Meg kéne ölnöm magam, akkor nem emlékezne semmire. De nem, ez egyszer úgyis kiderül.
Másnap, az utcán sétálgatva gondolkozom rajta. Félek, nem merek vele találkozni. Mindenki szájából elviselem azt a szót, hogy buzi, de ha tőle hallanám, szétszakadna a szívem. Cigimből nagyot szippantva, fújom ki a levegőt, eddig a földet kémleltem, most, viszont amikor felnéztem láttam, hogy Butters velem szemben áll, és csak 5 méter távolság van köztünk. Megtorpanok, ahogy zöld íriszeivel az én kékembe néz. Felém lépdel, szemeivel még most sem ereszt. Legszívesebben, lelőném magam, az is kevésbé fájna, mint az hogy közli velem mekkora tapló vagyok. Bár megértem, tegnap csak úgy megerőszakoltam. Vagyis nem teljesen, hiszen nem ellenkezett. Már csak egy méter van köztünk, a zsebemben lévő pisztolyhoz nyúlok, és erősen megmarkolom a hüvelyét. Épp kihúznám, de egy hang megállít… - Örökké úgysem menekülhetsz Kenneth… azzal nem oldasz meg semmit! – Neked, mint hang könnyű beszélni! Gondolataimtól észre se vettem, hogy már előttem áll, és rám néz. Elmosolyodott. Elmosolyodott?! Elengedem a fegyvert, ami súlyával újra lehúzza jobb zsebem.
- Szia, Kenny! – köszön.
- Szia. – egyre közelebb, és közelebb hajol, végül egy puszit nyom a számra. Szóhoz sem jutok.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rám. Nem is fáj a popsim!
- Annak… örülök. – Megint megjelenik arcán a felfelé görbülő vonal, aminek hatására az én arcomon is megjelenik egy.
- Szeretlek Kenny. – Ölel át, én sem tétovázok, viszonzom ölelését.
- Én is szeretlek, Butters.
Haverjaimmal, a pincében játszunk. Megint detektíveset, bár már 15 évesek vagyunk. Azt mondják, hogy a nosztalgia kedvéért. Nagy vitát vívnak valamiről, persze ez a párbeszéd harc Kyle és Cartman közt megy. Nem hallom miről beszélnek, ugyanis fejemen a zene max hangerővel megy. Stanre nézek aki… ahogy elnézem megint Kyle fenekét stiröli. Hehh, szegény Kyle, nem is tudja milyen harcok mennek érte, Cartman és Stan között. Már többször verekedtek, mindig nekem kellet őket szétszedni. Cartman felpattan a helyéről, és az ajtó felé megy, Kyle követi, miközbe még mindig veszekedhetnek, a mozgásukból ítélve. Stan csak hátulról megöleli Kylet, és a fülébe suttog. Kyle elpirul, és remegni kezd, Cartman is csak ő a dühtől. Elviharzik, aztán Stan is elrángatja Kylet, nekem pedig integetnek, én csak biccentek. Hm, most egyedül maradtam. Cartman anyja sincs itthon. Jobb lesz haza menni.
Felsétálva a lépcsőn, kiléptem a pincéből, épp a lenti wc ajtaja előtt mentem el amikor;
- Áhh….Áhh! Áú…
- B-Butters? – csodálkozom el, mit keres Cartman klotyójába, és mik ezek a fura hangok?
- Te vagy az Kenny? Szia!
- Butters mit keresel itt?
- Hát… Cartman megint arra kért meg hogy préseljek ki magamból olyan fehér micsodát. – Nagyot nyelek. – És már vagy egy órája próbálom… - Fogaimat csikorgatom. – De nem sikerül! – mondja bánatosan, egyúttal ezzel vágta el nálam azt a bizonyos cérnát. Szó szerint kitépem az ajtót. Ott ül, a lefedett wcén, kezében az alig feléledt tagja.
- Butters… - szólítom nevén, ő rám néz, és elpirul.
- Mi az? M-Mit szeretnél? – túlártatlan vagy… túl angyali, szőke hajad zöld tekinteted magába szív, és elvesztem a fejem, mégis, csak tovább nézem vágyakozva. Rájöhettél mennyire vágyok rád, hiszen jobban elpirulsz, pólódat hímvessződ elé rakod, de késő. Megragadom a csuklód, felrántalak állásba. Te felnyögsz, ezzel még jobban felizgatva engem. Ölembe veszlek, és az emelet felé veszem az irányt.
- Kennyh mit csinálsz?
- Ugyan azt, amit pár éve.
- Mit? – Hát nem emlékszel? Ez rosszul esik, pedig én nagyon élveztem, és az emlékeimben úgy rémlik, te is. Még jobban elpirulsz, ezek szerint mégis csak emlékszel. – Jajj Kenny… az… az… a dolog…
- Igen? – Kérdezem pajzán mosollyal arcomon.
- Az olyan zavarja ejtő! – Arcod már paradicsom pirosságú, fejed a mellkasomhoz dörgölöd, majd újra rámnézel, tekinteted ködös. Hehh, lehet nem is én vagyok, aki játszik a másikkal, hanem sokkal inkább te. Berúgom Cartman ajtaját, ágyához sietek, és óvatosan leteszem rá Butterst. Félig lehúzott nadrágjáttól teljesen megszabaditom, alsógatyáját is beleértve.
- Wáá Kenny! Neh…! – Fölé mászok, és belenézek zöld íriszeibe.
- Miért ne?... – Kezemet lassan, oldalán levezetve tagjára helyezem, és megszorítom.
- Ahh… Merth…! – még egy szorítás. – Ez ígyh… - mégy egy.- Ahhh… Nehm ér hogy… csak én vagyok félig… meztelen. – Elvigyorodok, amin meglepődik. Zöld ingje gombjaihoz nyúlok, és szép lassan lehámozom róla, közben nyakát csókolgatom. Hozzá simulok testéhez, így érzem, már tövig áll neki. Leszedve róla, utolsó ruhadarabját, végig nézek teljesen meztelen testén. Megnyalom kiszáradt ajkaimat, majd lekapkodva magamról a felsőmet újra nyakát kényeztetem.
- Ahhh Kenny… Neh csak a… felshőt.
- Szerintem… - suttogom nyakába, - ha levenném a gatyámat… megijednél a Kis Kennethemtől…
- Kennyh! – nyakától elszakadva, nézek rá.
- Hm?
- Olyan… perverz vagy… - mondja. – De… ezt… szeretem benned. – Nahát, ennek örülök, tudod mit Buttbutt? Megajándékozlak egy orgiával ezért. Megragadom hímvesszőjét, és megint csak erőset szorítok rajta.
- Ahhh… - mikor már megkeményedik, gyors tempóban kezdem el rajta húzogatni a bőrt. – Ó Kennyh… - nyögi nevem, de édes! Jobb kezemmel, továbbra is kényeztetem, bal kezem pedig a belső combjára siklik. Onnan szép lassan fel… és fel, majd mikor elértem azt a pontot, mutatóujjamat ráhelyezve kezdem el ingerelni. Mikor úgy érzem készen áll, szép lassan belé is csúsztatom. Teste megfeszül, és magához ölel, jobban mondva szorít.
- Fáj?... – kérdezem aggódóan.
- Nehm… dehogy… ish… annyira… jóóóó…. – több se kellet, egyből elkezdtem mozgatni az ujjam, mire ő csak egyre hangosabban nyögött, még egy ujjat társítottam az előzőhöz, így kezdem el ollózni benne. Csípőjét egyre erősebben lökte enyémhez, ezzel jelezve, többet akar. Kihúztam ujjaimat, majd gyorsan leszedve magamról a nadrágot, combjait aljuknál megfogva lágyan szétfeszítetem őket. Eddig becsukott szemeit kinyitotta, és rám nézett, szemeiben vágy csillogott. Nagyot nyeltem, hiszen legszívesebben már tövig beletettem volna, de nem. Nem akarok neki fájdalmat okozni, és remélem ezt ő is tudja. Lábai közé hajoltam, tagom bejáratához helyeztem. Lehajoltam hozzá, és most először minden bátorságomat összeszedve, megpusziltam a száját. Nem lökött el, nem ellenkezett, sőt! Nyelét kidugva végig nyalt ajkaimon, felbátorodva csókoltam meg, nyelvemmel végig szántottam szájpadlásán, nyelvét lágyan masszíroztam. Viszonozta a csókot, amin csak elmosolyodtam. Lassan elszakadtam tőle, a levegőhiánynak köszönhetően, csak egy vékony nyál híd kötött össze még minket, az is hamar eltűnt. Füléhez hajoltam;
- Betehetem?... – kérdeztem, és tetejét kicsit bedugtam.
- Ühümm… - hangja nem volt túl határozott, teste elég merev volt.
- Ne félj… vigyázok rád… - amint ezek a szavak elhagyták számat, éreztem ahogy ellazul. Még beljebb toltam, ő hátra vetette a fejét, és felnyögött. Szép lassan az egészet betoltam. Teste remegett, nyakamat átkarolva szorított magához. Vártam, mikor jelez hogy mehet, persze ehhez elég nagy önuralom kellet. Fülemhez hajolt és bele suttogott.
- Csináld.. kérlek… lassan… - ahogy kérte, lassan és lágyan kezdtem el benne mozogni, minden egyes kis lökésnél felnyögött. – Méééghh… - itt volt vége, a híres önuralmamnak, gyors tempóban kezdtem el, egyre erősebben mozogni. Fejét hátra vetve nyögdécselt, éreztem, ahogy teste egyre jobban megfeszül, tudtam nemsokára elélvez. Megfogtam hímvesszőjét, és kényeztetni kezdtem, közben pedig nyakát csókolgattam. Még pár lökés és, éreztem, ahogy tagom körül az izmok megfeszülnek, és mikor egy hatalmas nyögéssel elélvezett, már nem kellet sok, követtem példáját. Még mindig az orgazmus mámora alatt, újabb csókot leheltem ajkára.
- Szerethlek… Kennyh… - pihegte.
- Én is szeretlek, Butters. – Ezek után, mi értelme lenne tovább titkolni?
Kihúzódtam belőle, és mellé dőltem. Mindketten gyorsan vettük a levegőt, fejemet jobbra fordítva ránéztem, szemei csukva voltak. - Hm, nem rossz ötlet. – Kommentáltam magamban, és én is ellazulva hagytam, hogy pilláim lecsukódjanak. Hideg volt, lehet mert most sexeltem egy nagyot Buttersel, vagy Cartman lusta volt a fűtést feljebb állítani, de határozottan fáztam. A mellettem lévő kis szőke is így érezhette, hiszen már remeget. Jobb karom nyaka alatt átdugva, vállára tettem, és magamhoz húztam. Ő készségesen bújt még jobban hozzám, jobb kezét mellkasomra téve. Bárcsak megállt volna az idő, de sajnos nem. Hallottam, ahogy valaki a szoba felé rohan, hát igen, be kellet volna csukni az ajtót. Csak ne Cartman anyja legyen kérlek neeee…
Hát, nem ő az. Hanem maga Cartman. Lesokkoltan nézz hol rá, hol Buttersre. Feje egyre vörösebb lett, lehet a dühtől, lehet mert zavarba jött, szerintem mindkettőtől egyszerre.
- A… jó… KURVA ANYÁTOKAT! – Kábé ilyesmi reakcióra számítottam. – MI A FRANCOT MŰVELTEK AZ ÁGYAMBAN??
- Mi… Mi csak… - kezdett magyarázkodni Butters.
- Dugtunk. – Jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- ROSSZ BUZIK, F*SZCIBÁLÓ BARMOK! – mielőtt még bele élhette volna magát abba, hogy szét szid minket, le kellet állítanom, tudtam hogy Butters egy idő után nagyon ki készült volna ha végig hallgatja amit ez ránk olvas.
- Te inkább meg se szólalj. – Szólók rá határozottan.
- M… Miért?! – Bal kezemmel, a plafonra mutattam, ahol Kyle egyik fürdőruhás képe volt felragasztva, poszter méretben. Feje megint elvörösödött, én mélyen a szemébe néztem, nem bírta tovább, és kirohant a szobából.
- Ez… - csodálkozott Butters.
- Örült. – jelentettem ki. – De, nem lenne jó ha ide hívná az anyját. Jobb lesz ha hazamegyünk. – bólintott, és ruháit összekapva, gyorsan felöltözött. Én még csak a gatyámnál tarthattam, amikor ő már készen, elviharzott a helyszínről. Talán… nem kellet volna így rá másznom. Meg kéne ölnöm magam, akkor nem emlékezne semmire. De nem, ez egyszer úgyis kiderül.
Másnap, az utcán sétálgatva gondolkozom rajta. Félek, nem merek vele találkozni. Mindenki szájából elviselem azt a szót, hogy buzi, de ha tőle hallanám, szétszakadna a szívem. Cigimből nagyot szippantva, fújom ki a levegőt, eddig a földet kémleltem, most, viszont amikor felnéztem láttam, hogy Butters velem szemben áll, és csak 5 méter távolság van köztünk. Megtorpanok, ahogy zöld íriszeivel az én kékembe néz. Felém lépdel, szemeivel még most sem ereszt. Legszívesebben, lelőném magam, az is kevésbé fájna, mint az hogy közli velem mekkora tapló vagyok. Bár megértem, tegnap csak úgy megerőszakoltam. Vagyis nem teljesen, hiszen nem ellenkezett. Már csak egy méter van köztünk, a zsebemben lévő pisztolyhoz nyúlok, és erősen megmarkolom a hüvelyét. Épp kihúznám, de egy hang megállít… - Örökké úgysem menekülhetsz Kenneth… azzal nem oldasz meg semmit! – Neked, mint hang könnyű beszélni! Gondolataimtól észre se vettem, hogy már előttem áll, és rám néz. Elmosolyodott. Elmosolyodott?! Elengedem a fegyvert, ami súlyával újra lehúzza jobb zsebem.
- Szia, Kenny! – köszön.
- Szia. – egyre közelebb, és közelebb hajol, végül egy puszit nyom a számra. Szóhoz sem jutok.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rám. Nem is fáj a popsim!
- Annak… örülök. – Megint megjelenik arcán a felfelé görbülő vonal, aminek hatására az én arcomon is megjelenik egy.
- Szeretlek Kenny. – Ölel át, én sem tétovázok, viszonzom ölelését.
- Én is szeretlek, Butters.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó