|
A bosszú ára
2014.04.21. 21:34
Az elején lekell szögezni, hogy hülye ötlet volt, de mint minden hülye öltetett, ki kell próbálni így mind ott voltak. Egyedül és mégis többen.
- Francba... - Stan leszorította ball karját a kezével melyen vörös folt éktelenkedett. Levegőt nehezen vett, de így sem lankadt a figyelme. Szemeivel folyamatosan pásztázta a folyosót és fülével próbálta a neszeket kiszűrni. Felnyúlva kapaszkodott meg az egyik akasztóban, ami a folyosóra lett szerelve, majd úgy tartotta magát, ahogy jobban megmarkolta a kisgolyós fegyverét. Kezei izzadtak, ahogy a markolatot szorongatta. A fájdalom még mindig lüktetett az oldalában de boldog volt. Valakinek már csak öt lövése maradt, ami azt jelentette, hogy az esélyei csökkentek. Elvigyorodva nyomta neki vállát a falnak, majd indult meg lassan. Zseblámpáját, ami eddig zsebében pihent előkapta, de nem kockáztatott így inkább nem kapcsolta fel. Minden kereszteződésnél fülelt, hall e valakit, de szerencséjére úgy tűnt kihalt telepen járhat.
Nem öntötte el a boldogság, bár kimondottan mázlistának érezte magát. A száma rejtély maradt még így is, mely a nyakában lógott egy kisebb bilétán. Ha azt megszerzik mindennek vége és ő veszít... és jól tudta mi jár a veszteseknek. Aggódott is ez miatt ugyanis barátját jó ideje nem látta. Ha jobban odafigyelt volna az a csapda, nem választja el őket, de nem volt mit tenni. Az idő ketyeget és az este még hosszú. Nem sipákolhat, mert a tét nagy... baromi nagy!
Még a méreg égett az ereiben, ahogy csak a tegnapra gondolt. Mindenkit összehívtak Cartman-nél. Ott volt Ő, Kenny, Butters, Craig, Tweek, Clyde és furcsa módon még az a furcsa fekete hajú Kevin is, aki állandóan a lézerkardjával menőzött. Mind ott voltak kivéve őt... A pince bűze, ami a legutóbbi kísérletéből maradt ott volt és betöltötte a teret. Valahol az undorító és a hányáshoz közel állhatott, de erre is csak abból lehetett rájönni, hogy Tweek a reggelijét rókázta ki a padlóra.
- Mit keresünk itt? - Craig mérgesen lóbálta a lábát, ahogy dühösen nézet az állványon levőre, aki nem is foglalkozva vele állította fel a projekttort, majd egy jó öt perc múlva a régi iskola tervrajza bukkant fel a kivetítőn.
- Játszunk~ - kezdett bele, ahogy elő villantotta mosolyát és végig nézet a kis társaságon.
- Komolyan azért hívtál ide minket, hogy játszunk? - kérdezte a szőke, majd mikor fejrázást kapott válaszul felkelt és kifelé kezdett lépkedni.
- Nocsak nem is érdekel téged az egyetlen személy, aki nincs itt a teremben? - Kenny megtorpant, ahogy mindenki más is felemelte a fejét és nézet körül. Nem tudták kiről van szó csupán két ember. Visszafordulva, szinte neki esett a barnának, ahogy Stan is felpattanva próbálta leszedni róla.
- Hol van?! - erősen rángatta meg ám Eric csak vigyorgott.
- Mi folyik itt? - Clyde kérdően nézet előre, de a többiek úgy tűnik magukban ugyan ezt tehették fel.
- Ken, ne öld meg! - Stan barátja vállát fogta, de esze ágában nem volt kedve elhúzni onnan. Dühös volt mégis tartva magát nézet le, de Cartman csak vigyorgott. Örökös vigyor, ahogy megnyomta a kivetítőt, melyen egy kép jelent meg. A vörös a földön feküdt össze kötözve és nem mozdult. Ahogy a terembe mindenki más is mozdulatlanná dermedt.
- Ajánlom engedj el vagy a kis vörös nem éli meg másnapot~ - Kenny-re hatottak az érvek és vissza ült a helyére, ahogy Stan is. Mindenki figyelmesen figyelt, még a többiek is akik nem értették miért vannak ott.
Mikor nyaka már szabad volt, megköszörülve lépet ismét az emelvényre és kapcsolta ki a kis kamerát, mellyel Kyle képe is semmivé foszlott.
- Mégis mi folyik itt? - kérdezte Clyde, mire Cartman csak elmosolyodott.
- Tudom egyeseknek nem jelent semmit a kicsi Kahl, de szerintem mindenkinek valamennyire fontos. Ezért úgy gondoltam, mi lenne ha ő lenne most a játék nyereménye és ti pedig a játékosok.
- Ez őrültség?! Mégis mi bajod van?! - kiabálta a szőke, de a barna csak felkuncogott.
- Unatkozom~ - hangja hideg volt és a gonoszság, csak úgy áradt belőle - ráadásul, nincs viccesebb, mint mikor barát a barát ellen harcol~
Az a tíz év mindenkit megváltoztatott. Az anyja katonai suliba száműzte, hátha tanul egy kis jó modort, de ez volt az utolsó löket rajta. Kétségkívül bosszúra esküdött ezért az egész South Park-i iskola ellen, akik javasolták és akik miatt ez történt. Nem tagadható, hogy Kyle hibája. Ő jegyezte, meg Mrs. Cartman előtt az iskolát, aki így felbátorodott.
Senki nem tudta, hogy mekkora hibát követünk el... Eric olyan őrült lett a hadseregnél, amit még ember nem foghatott fel...
- A játék lényege a túlélés. Igen~ a régi iskola kicsit más lett. Kaptok egy fegyvert, hat lövedékkel. Aki előbb eléri a vöröst élve távozhat, az iskola épületéből, ellenben a többiekkel.
- Ezt, hogy érted? - Craig hangja nyugodt volt, mégis kíváncsian tekintett előre. Kezdett aggódni, ahogy mindenki más is.
- Nagyon egyszerű. Aki éjfél előtt kijut az iskolából megmenekül és nem ég odabent. Pontosan éjfélkor, ugyanis több osztály lángba borul.
- TE MEG VAGY HÚZATVA?! - Stan dühösen pattant fel, ám ekkor csupán egy biléta csapódott az arcának.
- Három kijárat van és ezeket az ajtókat a bilétákon levő számokkal tudjátok kinyitni. Viszont nem mindegyik jó kód. Ezért ha ki akartok jutni érdemes a másiktól elvenni.
Butters és Tweek megrezzentek, ellenben a feketével, aki zsebre dugta a kódját.
- Össze foghatunk. Kihozhatjuk a kis vöröst és nem égünk bent. Ez ellen is van valami terved? - kérdezte, mire ismét elmosolyodott és az asztalról felvéve egy pisztolyt, forgatta meg a tárját és célzott Craig-re.
Puff. Vörös folt keletkezett a gyomránál és oda kapva kezét, dőlt előre és hányt. Tweek és Clyde riadtan nyúltak utána, ahogy Kevin már a telefonjáért nyúlt ám Cartman megrázta a fejét.
- Nem ajánlom~ Most még szerencséje volt~ - sziszegte, mire Craig felnézet. Szemei égtek a dühtől és ekkor jó látható volt a kék pulcsiján az anyag. Vörös festék... - Ilyen fegyvereket fogtok kapni, három festék és három igazi töltény van benne. Ha össze fogtok az embereim nem fognak félni és szimplán meggyújtják Kyle szobáját elsőként, aztán szép sorban mindent.
Mintha eset volna szoba hőmérséklete. Szép lassan, és mindenki dühös vagy éppen félve pillantott fel a barnára, aki lassan kiosztotta a hátizsákokat. Aztán elmehetünk és másnap este hétkor kellet a suli előtt találkoznunk. Senki nem szólt a másikhoz. Pontban hétkor kinyílt az ajtó és végül szétszéledtek. A szabályokat be kellet tartaniuk és mindenki ezt is tette. Utálta, gyülölte, de most ezért volt itt.
- Nem vagyok mázlista az is biztos... - motyogta, ahogy megnyalta kicserepesedett ajkát. Egyre jobban bele mélyedt a sötét folyósokba és próbálta helyre rakni gondolatit. Cartman hova nem szerelt fel vajon kamerát, hol lehetne teljes biztonságban...
- Ide a bilétával - hallatszott hirtelen egy hang mögötte és egy kattanás, mely szerint a fegyver kivolt biztosítva. Nagyot nyelve fordult meg és egy sötétkék szempárral találta magát szemben.
Craig Tucker volt az egyetlen aki még náluk is jobban gyűlölte az erőszakot. Mindig inkább egy csendes és megfigyelő típus volt. Nehéz róla elképzelni, hogy képes volt már megölni valakit... mégis, Stan-nek valami azt súgta, ha nem engedelmeskedik, nem csak a karja fog vérezni.
- Nekem is kell - sziszegte, ahogy hátrálni próbált, de csak egy ajtóba ütközött, melyre Craig egy lomha pillantást vetett, majd vállat rántva lépkedet egyre közelebb a fiúhoz. Semmi hátrálás, ha meghal, hát becsülettel, úgy hogy küzd.
„Hol itt a becsület! A bal kezemet alig bírom mozgatni!” - ordította magában, ám nem volt ideje tovább gondolkodni. Egy fekete sportcipő nyomódott a gyomorszájába, majd lökte be őt az ajtón. A padlón szinte szétterült és ahogy megcsapta őt a kellemetlen büdös szag tudta, egy mosdóban lehet.
- Craig.... állj már le! - nézet fel a feketére, aki belépve rúgta vissza az ajtót a helyére, majd Stan fölé mászva nyomta a hideg fémet a fejének. Szíve szinte megállt mikor hallotta a kattanást, de szó szerint szívrohamot kapott mikor ismét csattant a fegyver.
Nem volt benne töltény...
Nem sült el...
Nem halt meg...
- De...? - nézet fel csodálkozva ám Craig csak befogta a fiú száját és a legtávolabb húzta az egyik ablakhoz, majd halkan suttogni kezdett.
- Női budi. Cartman az istenért, sem tenné ide be a lábát - mondta, ahogy körbe mutatott és igaz volt. Egyetlen kamera sem volt idebent. Még csak titkosra utaló jelek sem. - Ez seggfej, és okos is egyben, de nem tervelte ki rendesen a dolgokat - egy papír fecni nyomódott a tenyerébe, amire kérdően nézet. Nem értett semmit. Craig miért segít neki?
- Én ezt nem értem - kérdő és egyben furcsa pillantással nézet fel, mire csupán egy tockost kapott.
- Mentsd meg a kis vöröst! A számokat könnyen ki lehet találni mik nyitják az ajtót. A többiek miatt ne aggódj. Butters és Tweek már kijutottak és Clyde meg Kevin pedig már rég otthon vannak és valahol épp feldugja a másikba a lézer kardját.
- Az a kur... - szisszent most fel ő is, bár nem tudta eldönteni, karja miatt vagy éppen a felismerés szerint, hogy a mindig hallgatag csávó milyen keményen nyomja Clyde-al.
- Fájdalom csillapító a karodra és az előbb a szőke haverod kapott le.
- Nem létezik! Kenny soha! - kezdett volna bele, de tudta nincs igaza. Csak ő lehetett, hisz mindenki más már nincs itt - Miért?
- Hidd el, ő sem akarta, de sok választás nincs. Kiderítettük, hogy az emelten a 7-es teremben van Kyle. Jobb ha sietsz! Kenny most a biztosítékokat szereli.
Csak pislogni volt képes, ahogy Craig lenyomta a gyogyszert a torkán, majd a pisztolyt ismét felemelve rakott bele egy töltényt, majd lötte meg az ablakon levő zárat. A puska elgördült és ezután felordított. Fájdalmasan, mintha csak belé állna a golyó.
- Menj már! - sziszegte és Stan mindent megértett. Miért üvöltött fel, és hogy Kenny is miért lőtt rá. Nincs áldozat a nélkül, hogy át ne tudják verni azt a kis görényt. Arcára fájdalmas grimasz csúszott, ahogy zsebre vágta a kis papírt és kitépte Craig nyakából a bilétáját.
Ezután már csak a futás járt az eszébe. Kyle veszélyben volt és az idő meg ketyegett. Lassan éjfél és már csak hárman voltak az épületben. Ő a szőke és a vörös. Nem állhat meg. Kenny-t nem kell félteni, ellenben Kyle-al. Nem... nem hagyhatta! Nem engedheti!
Ahogy elérte a termet bepötyögte a kódot és az ténylegesen kinyílt, de kicsivel később azt kívánta bár ne nyílt volna ki. Bár ragadt volna be és inkább égette volna fel bármi, vagy halt volna meg.
Bármi de ezt nem akarta látni.
Soha...
Kyle Cartman ölében ült meztelenül és néha-néha felnyögött, ahogy a barna megmozgatta csípőjét. Teljesen benne volt. A vörös sírt és szemei üvegesek voltak, ahogy szinte már beletörődve a sorsába, halottként nézet előre. Teste tele volt sebekkel. Mellkasa több vágás éktelenkedett és lábfejéből egy kés lógott ki. Teste szinte porcelánként festett a félhomályban.
Stan keze ökölbe szorult, ahogy Cartman elégedett mosolyát nézte.
- Reméltem, hogy te leszel az, aki elsőnek ide ér. Hát nem gyönyörű Khal~? A kis barátod Stan jött, hogy megnézze a halálodat - durván nyúlt az álla alá, ahogy megnyalta arcát, majd elvigyorodva ismét Stan-re nézet, aki már felemelte pisztolyát. Szemeiben a bosszú tűzes lángja éget.
Halált akart.
Eric Cartman halálát.
- Engedd el, Cartman - sziszegte, az csak megrántotta a vállát.
- Három mellé lövés ebből kettő éles és egy festék. Egy igazi, Craig-be és egy igazi az én félve örzött kamerámba~ Ugyan. Egy festékpatron. Azzal nem mész sokra - vigyorgott, ám Stan nem tágított. Tovább tartotta a fegyvert - Add fel Stan. Előbb ölöm meg, mint hogy te meg tud menteni. Semmi esélyed.
- Innen nézve elég sok - sziszegte a már mögötte levő szőke, aki már bátrabban mozdult be és szinte meglepetés szerűen lőtte meg a barna vállát, aki erre elengedte Kyle-t ki így a földön terült el.
Stan nem habozott. A fegyvere kibiztosította és ő is meghúzta a ravaszt ám össz-vissz egy festékpaca terült szét a fiú mellkasán.
- Nem ölhettek meg! Soha nem! Bosszúm elér, majd mindegyikőtöket!
- Kapd be! - sziszegte és ismét lőtt. A golyó nem ment mellé. Átlyukasztotta a hasát és végül a falban állt meg. A barna szemek üvegesek lettek, ahogy tehetetlenül zuhant le az asztalról. A két fiú ezt már nem várta meg. Kenny megfogta Kyle meztelen testét, míg Stan biztosította a kijáratot.
Pontban éjfélkor szöktek meg.
Pontban éjfélkor halt meg Eric Cartman.
Pontban éjfélkor tűnt el mindörökre a régi iskola és a benne levő összes titok, örökre.
Az elején lekell szögezni, hogy hülye ötlet volt, de mint minden hülye öltetett, ki kell próbálni így mind ott voltak. Egyedül és mégis többen.
- Francba... - Stan leszorította ball karját a kezével melyen vörös folt éktelenkedett. Levegőt nehezen vett, de így sem lankadt a figyelme. Szemeivel folyamatosan pásztázta a folyosót és fülével próbálta a neszeket kiszűrni. Felnyúlva kapaszkodott meg az egyik akasztóban, ami a folyosóra lett szerelve, majd úgy tartotta magát, ahogy jobban megmarkolta a kisgolyós fegyverét. Kezei izzadtak, ahogy a markolatot szorongatta. A fájdalom még mindig lüktetett az oldalában de boldog volt. Valakinek már csak öt lövése maradt, ami azt jelentette, hogy az esélyei csökkentek. Elvigyorodva nyomta neki vállát a falnak, majd indult meg lassan. Zseblámpáját, ami eddig zsebében pihent előkapta, de nem kockáztatott így inkább nem kapcsolta fel. Minden kereszteződésnél fülelt, hall e valakit, de szerencséjére úgy tűnt kihalt telepen járhat.
Nem öntötte el a boldogság, bár kimondottan mázlistának érezte magát. A száma rejtély maradt még így is, mely a nyakában lógott egy kisebb bilétán. Ha azt megszerzik mindennek vége és ő veszít... és jól tudta mi jár a veszteseknek. Aggódott is ez miatt ugyanis barátját jó ideje nem látta. Ha jobban odafigyelt volna az a csapda, nem választja el őket, de nem volt mit tenni. Az idő ketyeget és az este még hosszú. Nem sipákolhat, mert a tét nagy... baromi nagy!
Még a méreg égett az ereiben, ahogy csak a tegnapra gondolt. Mindenkit összehívtak Cartman-nél. Ott volt Ő, Kenny, Butters, Craig, Tweek, Clyde és furcsa módon még az a furcsa fekete hajú Kevin is, aki állandóan a lézerkardjával menőzött. Mind ott voltak kivéve őt... A pince bűze, ami a legutóbbi kísérletéből maradt ott volt és betöltötte a teret. Valahol az undorító és a hányáshoz közel állhatott, de erre is csak abból lehetett rájönni, hogy Tweek a reggelijét rókázta ki a padlóra.
- Mit keresünk itt? - Craig mérgesen lóbálta a lábát, ahogy dühösen nézet az állványon levőre, aki nem is foglalkozva vele állította fel a projekttort, majd egy jó öt perc múlva a régi iskola tervrajza bukkant fel a kivetítőn.
- Játszunk~ - kezdett bele, ahogy elő villantotta mosolyát és végig nézet a kis társaságon.
- Komolyan azért hívtál ide minket, hogy játszunk? - kérdezte a szőke, majd mikor fejrázást kapott válaszul felkelt és kifelé kezdett lépkedni.
- Nocsak nem is érdekel téged az egyetlen személy, aki nincs itt a teremben? - Kenny megtorpant, ahogy mindenki más is felemelte a fejét és nézet körül. Nem tudták kiről van szó csupán két ember. Visszafordulva, szinte neki esett a barnának, ahogy Stan is felpattanva próbálta leszedni róla.
- Hol van?! - erősen rángatta meg ám Eric csak vigyorgott.
- Mi folyik itt? - Clyde kérdően nézet előre, de a többiek úgy tűnik magukban ugyan ezt tehették fel.
- Ken, ne öld meg! - Stan barátja vállát fogta, de esze ágában nem volt kedve elhúzni onnan. Dühös volt mégis tartva magát nézet le, de Cartman csak vigyorgott. Örökös vigyor, ahogy megnyomta a kivetítőt, melyen egy kép jelent meg. A vörös a földön feküdt össze kötözve és nem mozdult. Ahogy a terembe mindenki más is mozdulatlanná dermedt.
- Ajánlom engedj el vagy a kis vörös nem éli meg másnapot~ - Kenny-re hatottak az érvek és vissza ült a helyére, ahogy Stan is. Mindenki figyelmesen figyelt, még a többiek is akik nem értették miért vannak ott.
Mikor nyaka már szabad volt, megköszörülve lépet ismét az emelvényre és kapcsolta ki a kis kamerát, mellyel Kyle képe is semmivé foszlott.
- Mégis mi folyik itt? - kérdezte Clyde, mire Cartman csak elmosolyodott.
- Tudom egyeseknek nem jelent semmit a kicsi Kahl, de szerintem mindenkinek valamennyire fontos. Ezért úgy gondoltam, mi lenne ha ő lenne most a játék nyereménye és ti pedig a játékosok.
- Ez őrültség?! Mégis mi bajod van?! - kiabálta a szőke, de a barna csak felkuncogott.
- Unatkozom~ - hangja hideg volt és a gonoszság, csak úgy áradt belőle - ráadásul, nincs viccesebb, mint mikor barát a barát ellen harcol~
Az a tíz év mindenkit megváltoztatott. Az anyja katonai suliba száműzte, hátha tanul egy kis jó modort, de ez volt az utolsó löket rajta. Kétségkívül bosszúra esküdött ezért az egész South Park-i iskola ellen, akik javasolták és akik miatt ez történt. Nem tagadható, hogy Kyle hibája. Ő jegyezte, meg Mrs. Cartman előtt az iskolát, aki így felbátorodott.
Senki nem tudta, hogy mekkora hibát követünk el... Eric olyan őrült lett a hadseregnél, amit még ember nem foghatott fel...
- A játék lényege a túlélés. Igen~ a régi iskola kicsit más lett. Kaptok egy fegyvert, hat lövedékkel. Aki előbb eléri a vöröst élve távozhat, az iskola épületéből, ellenben a többiekkel.
- Ezt, hogy érted? - Craig hangja nyugodt volt, mégis kíváncsian tekintett előre. Kezdett aggódni, ahogy mindenki más is.
- Nagyon egyszerű. Aki éjfél előtt kijut az iskolából megmenekül és nem ég odabent. Pontosan éjfélkor, ugyanis több osztály lángba borul.
- TE MEG VAGY HÚZATVA?! - Stan dühösen pattant fel, ám ekkor csupán egy biléta csapódott az arcának.
- Három kijárat van és ezeket az ajtókat a bilétákon levő számokkal tudjátok kinyitni. Viszont nem mindegyik jó kód. Ezért ha ki akartok jutni érdemes a másiktól elvenni.
Butters és Tweek megrezzentek, ellenben a feketével, aki zsebre dugta a kódját.
- Össze foghatunk. Kihozhatjuk a kis vöröst és nem égünk bent. Ez ellen is van valami terved? - kérdezte, mire ismét elmosolyodott és az asztalról felvéve egy pisztolyt, forgatta meg a tárját és célzott Craig-re.
Puff. Vörös folt keletkezett a gyomránál és oda kapva kezét, dőlt előre és hányt. Tweek és Clyde riadtan nyúltak utána, ahogy Kevin már a telefonjáért nyúlt ám Cartman megrázta a fejét.
- Nem ajánlom~ Most még szerencséje volt~ - sziszegte, mire Craig felnézet. Szemei égtek a dühtől és ekkor jó látható volt a kék pulcsiján az anyag. Vörös festék... - Ilyen fegyvereket fogtok kapni, három festék és három igazi töltény van benne. Ha össze fogtok az embereim nem fognak félni és szimplán meggyújtják Kyle szobáját elsőként, aztán szép sorban mindent.
Mintha eset volna szoba hőmérséklete. Szép lassan, és mindenki dühös vagy éppen félve pillantott fel a barnára, aki lassan kiosztotta a hátizsákokat. Aztán elmehetünk és másnap este hétkor kellet a suli előtt találkoznunk. Senki nem szólt a másikhoz. Pontban hétkor kinyílt az ajtó és végül szétszéledtek. A szabályokat be kellet tartaniuk és mindenki ezt is tette. Utálta, gyülölte, de most ezért volt itt.
- Nem vagyok mázlista az is biztos... - motyogta, ahogy megnyalta kicserepesedett ajkát. Egyre jobban bele mélyedt a sötét folyósokba és próbálta helyre rakni gondolatit. Cartman hova nem szerelt fel vajon kamerát, hol lehetne teljes biztonságban...
- Ide a bilétával - hallatszott hirtelen egy hang mögötte és egy kattanás, mely szerint a fegyver kivolt biztosítva. Nagyot nyelve fordult meg és egy sötétkék szempárral találta magát szemben.
Craig Tucker volt az egyetlen aki még náluk is jobban gyűlölte az erőszakot. Mindig inkább egy csendes és megfigyelő típus volt. Nehéz róla elképzelni, hogy képes volt már megölni valakit... mégis, Stan-nek valami azt súgta, ha nem engedelmeskedik, nem csak a karja fog vérezni.
- Nekem is kell - sziszegte, ahogy hátrálni próbált, de csak egy ajtóba ütközött, melyre Craig egy lomha pillantást vetett, majd vállat rántva lépkedet egyre közelebb a fiúhoz. Semmi hátrálás, ha meghal, hát becsülettel, úgy hogy küzd.
„Hol itt a becsület! A bal kezemet alig bírom mozgatni!” - ordította magában, ám nem volt ideje tovább gondolkodni. Egy fekete sportcipő nyomódott a gyomorszájába, majd lökte be őt az ajtón. A padlón szinte szétterült és ahogy megcsapta őt a kellemetlen büdös szag tudta, egy mosdóban lehet.
- Craig.... állj már le! - nézet fel a feketére, aki belépve rúgta vissza az ajtót a helyére, majd Stan fölé mászva nyomta a hideg fémet a fejének. Szíve szinte megállt mikor hallotta a kattanást, de szó szerint szívrohamot kapott mikor ismét csattant a fegyver.
Nem volt benne töltény...
Nem sült el...
Nem halt meg...
- De...? - nézet fel csodálkozva ám Craig csak befogta a fiú száját és a legtávolabb húzta az egyik ablakhoz, majd halkan suttogni kezdett.
- Női budi. Cartman az istenért, sem tenné ide be a lábát - mondta, ahogy körbe mutatott és igaz volt. Egyetlen kamera sem volt idebent. Még csak titkosra utaló jelek sem. - Ez seggfej, és okos is egyben, de nem tervelte ki rendesen a dolgokat - egy papír fecni nyomódott a tenyerébe, amire kérdően nézet. Nem értett semmit. Craig miért segít neki?
- Én ezt nem értem - kérdő és egyben furcsa pillantással nézet fel, mire csupán egy tockost kapott.
- Mentsd meg a kis vöröst! A számokat könnyen ki lehet találni mik nyitják az ajtót. A többiek miatt ne aggódj. Butters és Tweek már kijutottak és Clyde meg Kevin pedig már rég otthon vannak és valahol épp feldugja a másikba a lézer kardját.
- Az a kur... - szisszent most fel ő is, bár nem tudta eldönteni, karja miatt vagy éppen a felismerés szerint, hogy a mindig hallgatag csávó milyen keményen nyomja Clyde-al.
- Fájdalom csillapító a karodra és az előbb a szőke haverod kapott le.
- Nem létezik! Kenny soha! - kezdett volna bele, de tudta nincs igaza. Csak ő lehetett, hisz mindenki más már nincs itt - Miért?
- Hidd el, ő sem akarta, de sok választás nincs. Kiderítettük, hogy az emelten a 7-es teremben van Kyle. Jobb ha sietsz! Kenny most a biztosítékokat szereli.
Csak pislogni volt képes, ahogy Craig lenyomta a gyogyszert a torkán, majd a pisztolyt ismét felemelve rakott bele egy töltényt, majd lötte meg az ablakon levő zárat. A puska elgördült és ezután felordított. Fájdalmasan, mintha csak belé állna a golyó.
- Menj már! - sziszegte és Stan mindent megértett. Miért üvöltött fel, és hogy Kenny is miért lőtt rá. Nincs áldozat a nélkül, hogy át ne tudják verni azt a kis görényt. Arcára fájdalmas grimasz csúszott, ahogy zsebre vágta a kis papírt és kitépte Craig nyakából a bilétáját.
Ezután már csak a futás járt az eszébe. Kyle veszélyben volt és az idő meg ketyegett. Lassan éjfél és már csak hárman voltak az épületben. Ő a szőke és a vörös. Nem állhat meg. Kenny-t nem kell félteni, ellenben Kyle-al. Nem... nem hagyhatta! Nem engedheti!
Ahogy elérte a termet bepötyögte a kódot és az ténylegesen kinyílt, de kicsivel később azt kívánta bár ne nyílt volna ki. Bár ragadt volna be és inkább égette volna fel bármi, vagy halt volna meg.
Bármi de ezt nem akarta látni.
Soha...
Kyle Cartman ölében ült meztelenül és néha-néha felnyögött, ahogy a barna megmozgatta csípőjét. Teljesen benne volt. A vörös sírt és szemei üvegesek voltak, ahogy szinte már beletörődve a sorsába, halottként nézet előre. Teste tele volt sebekkel. Mellkasa több vágás éktelenkedett és lábfejéből egy kés lógott ki. Teste szinte porcelánként festett a félhomályban.
Stan keze ökölbe szorult, ahogy Cartman elégedett mosolyát nézte.
- Reméltem, hogy te leszel az, aki elsőnek ide ér. Hát nem gyönyörű Khal~? A kis barátod Stan jött, hogy megnézze a halálodat - durván nyúlt az álla alá, ahogy megnyalta arcát, majd elvigyorodva ismét Stan-re nézet, aki már felemelte pisztolyát. Szemeiben a bosszú tűzes lángja éget.
Halált akart.
Eric Cartman halálát.
- Engedd el, Cartman - sziszegte, az csak megrántotta a vállát.
- Három mellé lövés ebből kettő éles és egy festék. Egy igazi, Craig-be és egy igazi az én félve örzött kamerámba~ Ugyan. Egy festékpatron. Azzal nem mész sokra - vigyorgott, ám Stan nem tágított. Tovább tartotta a fegyvert - Add fel Stan. Előbb ölöm meg, mint hogy te meg tud menteni. Semmi esélyed.
- Innen nézve elég sok - sziszegte a már mögötte levő szőke, aki már bátrabban mozdult be és szinte meglepetés szerűen lőtte meg a barna vállát, aki erre elengedte Kyle-t ki így a földön terült el.
Stan nem habozott. A fegyvere kibiztosította és ő is meghúzta a ravaszt ám össz-vissz egy festékpaca terült szét a fiú mellkasán.
- Nem ölhettek meg! Soha nem! Bosszúm elér, majd mindegyikőtöket!
- Kapd be! - sziszegte és ismét lőtt. A golyó nem ment mellé. Átlyukasztotta a hasát és végül a falban állt meg. A barna szemek üvegesek lettek, ahogy tehetetlenül zuhant le az asztalról. A két fiú ezt már nem várta meg. Kenny megfogta Kyle meztelen testét, míg Stan biztosította a kijáratot.
Pontban éjfélkor szöktek meg.
Pontban éjfélkor halt meg Eric Cartman.
Pontban éjfélkor tűnt el mindörökre a régi iskola és a benne levő összes titok, örökre.
Az elején lekell szögezni, hogy hülye ötlet volt, de mint minden hülye öltetett, ki kell próbálni így mind ott voltak. Egyedül és mégis többen.
- Francba... - Stan leszorította ball karját a kezével melyen vörös folt éktelenkedett. Levegőt nehezen vett, de így sem lankadt a figyelme. Szemeivel folyamatosan pásztázta a folyosót és fülével próbálta a neszeket kiszűrni. Felnyúlva kapaszkodott meg az egyik akasztóban, ami a folyosóra lett szerelve, majd úgy tartotta magát, ahogy jobban megmarkolta a kisgolyós fegyverét. Kezei izzadtak, ahogy a markolatot szorongatta. A fájdalom még mindig lüktetett az oldalában de boldog volt. Valakinek már csak öt lövése maradt, ami azt jelentette, hogy az esélyei csökkentek. Elvigyorodva nyomta neki vállát a falnak, majd indult meg lassan. Zseblámpáját, ami eddig zsebében pihent előkapta, de nem kockáztatott így inkább nem kapcsolta fel. Minden kereszteződésnél fülelt, hall e valakit, de szerencséjére úgy tűnt kihalt telepen járhat.
Nem öntötte el a boldogság, bár kimondottan mázlistának érezte magát. A száma rejtély maradt még így is, mely a nyakában lógott egy kisebb bilétán. Ha azt megszerzik mindennek vége és ő veszít... és jól tudta mi jár a veszteseknek. Aggódott is ez miatt ugyanis barátját jó ideje nem látta. Ha jobban odafigyelt volna az a csapda, nem választja el őket, de nem volt mit tenni. Az idő ketyeget és az este még hosszú. Nem sipákolhat, mert a tét nagy... baromi nagy!
Még a méreg égett az ereiben, ahogy csak a tegnapra gondolt. Mindenkit összehívtak Cartman-nél. Ott volt Ő, Kenny, Butters, Craig, Tweek, Clyde és furcsa módon még az a furcsa fekete hajú Kevin is, aki állandóan a lézerkardjával menőzött. Mind ott voltak kivéve őt... A pince bűze, ami a legutóbbi kísérletéből maradt ott volt és betöltötte a teret. Valahol az undorító és a hányáshoz közel állhatott, de erre is csak abból lehetett rájönni, hogy Tweek a reggelijét rókázta ki a padlóra.
- Mit keresünk itt? - Craig mérgesen lóbálta a lábát, ahogy dühösen nézet az állványon levőre, aki nem is foglalkozva vele állította fel a projekttort, majd egy jó öt perc múlva a régi iskola tervrajza bukkant fel a kivetítőn.
- Játszunk~ - kezdett bele, ahogy elő villantotta mosolyát és végig nézet a kis társaságon.
- Komolyan azért hívtál ide minket, hogy játszunk? - kérdezte a szőke, majd mikor fejrázást kapott válaszul felkelt és kifelé kezdett lépkedni.
- Nocsak nem is érdekel téged az egyetlen személy, aki nincs itt a teremben? - Kenny megtorpant, ahogy mindenki más is felemelte a fejét és nézet körül. Nem tudták kiről van szó csupán két ember. Visszafordulva, szinte neki esett a barnának, ahogy Stan is felpattanva próbálta leszedni róla.
- Hol van?! - erősen rángatta meg ám Eric csak vigyorgott.
- Mi folyik itt? - Clyde kérdően nézet előre, de a többiek úgy tűnik magukban ugyan ezt tehették fel.
- Ken, ne öld meg! - Stan barátja vállát fogta, de esze ágában nem volt kedve elhúzni onnan. Dühös volt mégis tartva magát nézet le, de Cartman csak vigyorgott. Örökös vigyor, ahogy megnyomta a kivetítőt, melyen egy kép jelent meg. A vörös a földön feküdt össze kötözve és nem mozdult. Ahogy a terembe mindenki más is mozdulatlanná dermedt.
- Ajánlom engedj el vagy a kis vörös nem éli meg másnapot~ - Kenny-re hatottak az érvek és vissza ült a helyére, ahogy Stan is. Mindenki figyelmesen figyelt, még a többiek is akik nem értették miért vannak ott.
Mikor nyaka már szabad volt, megköszörülve lépet ismét az emelvényre és kapcsolta ki a kis kamerát, mellyel Kyle képe is semmivé foszlott.
- Mégis mi folyik itt? - kérdezte Clyde, mire Cartman csak elmosolyodott.
- Tudom egyeseknek nem jelent semmit a kicsi Kahl, de szerintem mindenkinek valamennyire fontos. Ezért úgy gondoltam, mi lenne ha ő lenne most a játék nyereménye és ti pedig a játékosok.
- Ez őrültség?! Mégis mi bajod van?! - kiabálta a szőke, de a barna csak felkuncogott.
- Unatkozom~ - hangja hideg volt és a gonoszság, csak úgy áradt belőle - ráadásul, nincs viccesebb, mint mikor barát a barát ellen harcol~
Az a tíz év mindenkit megváltoztatott. Az anyja katonai suliba száműzte, hátha tanul egy kis jó modort, de ez volt az utolsó löket rajta. Kétségkívül bosszúra esküdött ezért az egész South Park-i iskola ellen, akik javasolták és akik miatt ez történt. Nem tagadható, hogy Kyle hibája. Ő jegyezte, meg Mrs. Cartman előtt az iskolát, aki így felbátorodott.
Senki nem tudta, hogy mekkora hibát követünk el... Eric olyan őrült lett a hadseregnél, amit még ember nem foghatott fel...
- A játék lényege a túlélés. Igen~ a régi iskola kicsit más lett. Kaptok egy fegyvert, hat lövedékkel. Aki előbb eléri a vöröst élve távozhat, az iskola épületéből, ellenben a többiekkel.
- Ezt, hogy érted? - Craig hangja nyugodt volt, mégis kíváncsian tekintett előre. Kezdett aggódni, ahogy mindenki más is.
- Nagyon egyszerű. Aki éjfél előtt kijut az iskolából megmenekül és nem ég odabent. Pontosan éjfélkor, ugyanis több osztály lángba borul.
- TE MEG VAGY HÚZATVA?! - Stan dühösen pattant fel, ám ekkor csupán egy biléta csapódott az arcának.
- Három kijárat van és ezeket az ajtókat a bilétákon levő számokkal tudjátok kinyitni. Viszont nem mindegyik jó kód. Ezért ha ki akartok jutni érdemes a másiktól elvenni.
Butters és Tweek megrezzentek, ellenben a feketével, aki zsebre dugta a kódját.
- Össze foghatunk. Kihozhatjuk a kis vöröst és nem égünk bent. Ez ellen is van valami terved? - kérdezte, mire ismét elmosolyodott és az asztalról felvéve egy pisztolyt, forgatta meg a tárját és célzott Craig-re.
Puff. Vörös folt keletkezett a gyomránál és oda kapva kezét, dőlt előre és hányt. Tweek és Clyde riadtan nyúltak utána, ahogy Kevin már a telefonjáért nyúlt ám Cartman megrázta a fejét.
- Nem ajánlom~ Most még szerencséje volt~ - sziszegte, mire Craig felnézet. Szemei égtek a dühtől és ekkor jó látható volt a kék pulcsiján az anyag. Vörös festék... - Ilyen fegyvereket fogtok kapni, három festék és három igazi töltény van benne. Ha össze fogtok az embereim nem fognak félni és szimplán meggyújtják Kyle szobáját elsőként, aztán szép sorban mindent.
Mintha eset volna szoba hőmérséklete. Szép lassan, és mindenki dühös vagy éppen félve pillantott fel a barnára, aki lassan kiosztotta a hátizsákokat. Aztán elmehetünk és másnap este hétkor kellet a suli előtt találkoznunk. Senki nem szólt a másikhoz. Pontban hétkor kinyílt az ajtó és végül szétszéledtek. A szabályokat be kellet tartaniuk és mindenki ezt is tette. Utálta, gyülölte, de most ezért volt itt.
- Nem vagyok mázlista az is biztos... - motyogta, ahogy megnyalta kicserepesedett ajkát. Egyre jobban bele mélyedt a sötét folyósokba és próbálta helyre rakni gondolatit. Cartman hova nem szerelt fel vajon kamerát, hol lehetne teljes biztonságban...
- Ide a bilétával - hallatszott hirtelen egy hang mögötte és egy kattanás, mely szerint a fegyver kivolt biztosítva. Nagyot nyelve fordult meg és egy sötétkék szempárral találta magát szemben.
Craig Tucker volt az egyetlen aki még náluk is jobban gyűlölte az erőszakot. Mindig inkább egy csendes és megfigyelő típus volt. Nehéz róla elképzelni, hogy képes volt már megölni valakit... mégis, Stan-nek valami azt súgta, ha nem engedelmeskedik, nem csak a karja fog vérezni.
- Nekem is kell - sziszegte, ahogy hátrálni próbált, de csak egy ajtóba ütközött, melyre Craig egy lomha pillantást vetett, majd vállat rántva lépkedet egyre közelebb a fiúhoz. Semmi hátrálás, ha meghal, hát becsülettel, úgy hogy küzd.
„Hol itt a becsület! A bal kezemet alig bírom mozgatni!” - ordította magában, ám nem volt ideje tovább gondolkodni. Egy fekete sportcipő nyomódott a gyomorszájába, majd lökte be őt az ajtón. A padlón szinte szétterült és ahogy megcsapta őt a kellemetlen büdös szag tudta, egy mosdóban lehet.
- Craig.... állj már le! - nézet fel a feketére, aki belépve rúgta vissza az ajtót a helyére, majd Stan fölé mászva nyomta a hideg fémet a fejének. Szíve szinte megállt mikor hallotta a kattanást, de szó szerint szívrohamot kapott mikor ismét csattant a fegyver.
Nem volt benne töltény...
Nem sült el...
Nem halt meg...
- De...? - nézet fel csodálkozva ám Craig csak befogta a fiú száját és a legtávolabb húzta az egyik ablakhoz, majd halkan suttogni kezdett.
- Női budi. Cartman az istenért, sem tenné ide be a lábát - mondta, ahogy körbe mutatott és igaz volt. Egyetlen kamera sem volt idebent. Még csak titkosra utaló jelek sem. - Ez seggfej, és okos is egyben, de nem tervelte ki rendesen a dolgokat - egy papír fecni nyomódott a tenyerébe, amire kérdően nézet. Nem értett semmit. Craig miért segít neki?
- Én ezt nem értem - kérdő és egyben furcsa pillantással nézet fel, mire csupán egy tockost kapott.
- Mentsd meg a kis vöröst! A számokat könnyen ki lehet találni mik nyitják az ajtót. A többiek miatt ne aggódj. Butters és Tweek már kijutottak és Clyde meg Kevin pedig már rég otthon vannak és valahol épp feldugja a másikba a lézer kardját.
- Az a kur... - szisszent most fel ő is, bár nem tudta eldönteni, karja miatt vagy éppen a felismerés szerint, hogy a mindig hallgatag csávó milyen keményen nyomja Clyde-al.
- Fájdalom csillapító a karodra és az előbb a szőke haverod kapott le.
- Nem létezik! Kenny soha! - kezdett volna bele, de tudta nincs igaza. Csak ő lehetett, hisz mindenki más már nincs itt - Miért?
- Hidd el, ő sem akarta, de sok választás nincs. Kiderítettük, hogy az emelten a 7-es teremben van Kyle. Jobb ha sietsz! Kenny most a biztosítékokat szereli.
Csak pislogni volt képes, ahogy Craig lenyomta a gyogyszert a torkán, majd a pisztolyt ismét felemelve rakott bele egy töltényt, majd lötte meg az ablakon levő zárat. A puska elgördült és ezután felordított. Fájdalmasan, mintha csak belé állna a golyó.
- Menj már! - sziszegte és Stan mindent megértett. Miért üvöltött fel, és hogy Kenny is miért lőtt rá. Nincs áldozat a nélkül, hogy át ne tudják verni azt a kis görényt. Arcára fájdalmas grimasz csúszott, ahogy zsebre vágta a kis papírt és kitépte Craig nyakából a bilétáját.
Ezután már csak a futás járt az eszébe. Kyle veszélyben volt és az idő meg ketyegett. Lassan éjfél és már csak hárman voltak az épületben. Ő a szőke és a vörös. Nem állhat meg. Kenny-t nem kell félteni, ellenben Kyle-al. Nem... nem hagyhatta! Nem engedheti!
Ahogy elérte a termet bepötyögte a kódot és az ténylegesen kinyílt, de kicsivel később azt kívánta bár ne nyílt volna ki. Bár ragadt volna be és inkább égette volna fel bármi, vagy halt volna meg.
Bármi de ezt nem akarta látni.
Soha...
Kyle Cartman ölében ült meztelenül és néha-néha felnyögött, ahogy a barna megmozgatta csípőjét. Teljesen benne volt. A vörös sírt és szemei üvegesek voltak, ahogy szinte már beletörődve a sorsába, halottként nézet előre. Teste tele volt sebekkel. Mellkasa több vágás éktelenkedett és lábfejéből egy kés lógott ki. Teste szinte porcelánként festett a félhomályban.
Stan keze ökölbe szorult, ahogy Cartman elégedett mosolyát nézte.
- Reméltem, hogy te leszel az, aki elsőnek ide ér. Hát nem gyönyörű Khal~? A kis barátod Stan jött, hogy megnézze a halálodat - durván nyúlt az álla alá, ahogy megnyalta arcát, majd elvigyorodva ismét Stan-re nézet, aki már felemelte pisztolyát. Szemeiben a bosszú tűzes lángja éget.
Halált akart.
Eric Cartman halálát.
- Engedd el, Cartman - sziszegte, az csak megrántotta a vállát.
- Három mellé lövés ebből kettő éles és egy festék. Egy igazi, Craig-be és egy igazi az én félve örzött kamerámba~ Ugyan. Egy festékpatron. Azzal nem mész sokra - vigyorgott, ám Stan nem tágított. Tovább tartotta a fegyvert - Add fel Stan. Előbb ölöm meg, mint hogy te meg tud menteni. Semmi esélyed.
- Innen nézve elég sok - sziszegte a már mögötte levő szőke, aki már bátrabban mozdult be és szinte meglepetés szerűen lőtte meg a barna vállát, aki erre elengedte Kyle-t ki így a földön terült el.
Stan nem habozott. A fegyvere kibiztosította és ő is meghúzta a ravaszt ám össz-vissz egy festékpaca terült szét a fiú mellkasán.
- Nem ölhettek meg! Soha nem! Bosszúm elér, majd mindegyikőtöket!
- Kapd be! - sziszegte és ismét lőtt. A golyó nem ment mellé. Átlyukasztotta a hasát és végül a falban állt meg. A barna szemek üvegesek lettek, ahogy tehetetlenül zuhant le az asztalról. A két fiú ezt már nem várta meg. Kenny megfogta Kyle meztelen testét, míg Stan biztosította a kijáratot.
Pontban éjfélkor szöktek meg.
Pontban éjfélkor halt meg Eric Cartman.
Pontban éjfélkor tűnt el mindörökre a régi iskola és a benne levő összes titok, örökre.
Az elején lekell szögezni, hogy hülye ötlet volt, de mint minden hülye öltetett, ki kell próbálni így mind ott voltak. Egyedül és mégis többen.
- Francba... - Stan leszorította ball karját a kezével melyen vörös folt éktelenkedett. Levegőt nehezen vett, de így sem lankadt a figyelme. Szemeivel folyamatosan pásztázta a folyosót és fülével próbálta a neszeket kiszűrni. Felnyúlva kapaszkodott meg az egyik akasztóban, ami a folyosóra lett szerelve, majd úgy tartotta magát, ahogy jobban megmarkolta a kisgolyós fegyverét. Kezei izzadtak, ahogy a markolatot szorongatta. A fájdalom még mindig lüktetett az oldalában de boldog volt. Valakinek már csak öt lövése maradt, ami azt jelentette, hogy az esélyei csökkentek. Elvigyorodva nyomta neki vállát a falnak, majd indult meg lassan. Zseblámpáját, ami eddig zsebében pihent előkapta, de nem kockáztatott így inkább nem kapcsolta fel. Minden kereszteződésnél fülelt, hall e valakit, de szerencséjére úgy tűnt kihalt telepen járhat.
Nem öntötte el a boldogság, bár kimondottan mázlistának érezte magát. A száma rejtély maradt még így is, mely a nyakában lógott egy kisebb bilétán. Ha azt megszerzik mindennek vége és ő veszít... és jól tudta mi jár a veszteseknek. Aggódott is ez miatt ugyanis barátját jó ideje nem látta. Ha jobban odafigyelt volna az a csapda, nem választja el őket, de nem volt mit tenni. Az idő ketyeget és az este még hosszú. Nem sipákolhat, mert a tét nagy... baromi nagy!
Még a méreg égett az ereiben, ahogy csak a tegnapra gondolt. Mindenkit összehívtak Cartman-nél. Ott volt Ő, Kenny, Butters, Craig, Tweek, Clyde és furcsa módon még az a furcsa fekete hajú Kevin is, aki állandóan a lézerkardjával menőzött. Mind ott voltak kivéve őt... A pince bűze, ami a legutóbbi kísérletéből maradt ott volt és betöltötte a teret. Valahol az undorító és a hányáshoz közel állhatott, de erre is csak abból lehetett rájönni, hogy Tweek a reggelijét rókázta ki a padlóra.
- Mit keresünk itt? - Craig mérgesen lóbálta a lábát, ahogy dühösen nézet az állványon levőre, aki nem is foglalkozva vele állította fel a projekttort, majd egy jó öt perc múlva a régi iskola tervrajza bukkant fel a kivetítőn.
- Játszunk~ - kezdett bele, ahogy elő villantotta mosolyát és végig nézet a kis társaságon.
- Komolyan azért hívtál ide minket, hogy játszunk? - kérdezte a szőke, majd mikor fejrázást kapott válaszul felkelt és kifelé kezdett lépkedni.
- Nocsak nem is érdekel téged az egyetlen személy, aki nincs itt a teremben? - Kenny megtorpant, ahogy mindenki más is felemelte a fejét és nézet körül. Nem tudták kiről van szó csupán két ember. Visszafordulva, szinte neki esett a barnának, ahogy Stan is felpattanva próbálta leszedni róla.
- Hol van?! - erősen rángatta meg ám Eric csak vigyorgott.
- Mi folyik itt? - Clyde kérdően nézet előre, de a többiek úgy tűnik magukban ugyan ezt tehették fel.
- Ken, ne öld meg! - Stan barátja vállát fogta, de esze ágában nem volt kedve elhúzni onnan. Dühös volt mégis tartva magát nézet le, de Cartman csak vigyorgott. Örökös vigyor, ahogy megnyomta a kivetítőt, melyen egy kép jelent meg. A vörös a földön feküdt össze kötözve és nem mozdult. Ahogy a terembe mindenki más is mozdulatlanná dermedt.
- Ajánlom engedj el vagy a kis vörös nem éli meg másnapot~ - Kenny-re hatottak az érvek és vissza ült a helyére, ahogy Stan is. Mindenki figyelmesen figyelt, még a többiek is akik nem értették miért vannak ott.
Mikor nyaka már szabad volt, megköszörülve lépet ismét az emelvényre és kapcsolta ki a kis kamerát, mellyel Kyle képe is semmivé foszlott.
- Mégis mi folyik itt? - kérdezte Clyde, mire Cartman csak elmosolyodott.
- Tudom egyeseknek nem jelent semmit a kicsi Kahl, de szerintem mindenkinek valamennyire fontos. Ezért úgy gondoltam, mi lenne ha ő lenne most a játék nyereménye és ti pedig a játékosok.
- Ez őrültség?! Mégis mi bajod van?! - kiabálta a szőke, de a barna csak felkuncogott.
- Unatkozom~ - hangja hideg volt és a gonoszság, csak úgy áradt belőle - ráadásul, nincs viccesebb, mint mikor barát a barát ellen harcol~
Az a tíz év mindenkit megváltoztatott. Az anyja katonai suliba száműzte, hátha tanul egy kis jó modort, de ez volt az utolsó löket rajta. Kétségkívül bosszúra esküdött ezért az egész South Park-i iskola ellen, akik javasolták és akik miatt ez történt. Nem tagadható, hogy Kyle hibája. Ő jegyezte, meg Mrs. Cartman előtt az iskolát, aki így felbátorodott.
Senki nem tudta, hogy mekkora hibát követünk el... Eric olyan őrült lett a hadseregnél, amit még ember nem foghatott fel...
- A játék lényege a túlélés. Igen~ a régi iskola kicsit más lett. Kaptok egy fegyvert, hat lövedékkel. Aki előbb eléri a vöröst élve távozhat, az iskola épületéből, ellenben a többiekkel.
- Ezt, hogy érted? - Craig hangja nyugodt volt, mégis kíváncsian tekintett előre. Kezdett aggódni, ahogy mindenki más is.
- Nagyon egyszerű. Aki éjfél előtt kijut az iskolából megmenekül és nem ég odabent. Pontosan éjfélkor, ugyanis több osztály lángba borul.
- TE MEG VAGY HÚZATVA?! - Stan dühösen pattant fel, ám ekkor csupán egy biléta csapódott az arcának.
- Három kijárat van és ezeket az ajtókat a bilétákon levő számokkal tudjátok kinyitni. Viszont nem mindegyik jó kód. Ezért ha ki akartok jutni érdemes a másiktól elvenni.
Butters és Tweek megrezzentek, ellenben a feketével, aki zsebre dugta a kódját.
- Össze foghatunk. Kihozhatjuk a kis vöröst és nem égünk bent. Ez ellen is van valami terved? - kérdezte, mire ismét elmosolyodott és az asztalról felvéve egy pisztolyt, forgatta meg a tárját és célzott Craig-re.
Puff. Vörös folt keletkezett a gyomránál és oda kapva kezét, dőlt előre és hányt. Tweek és Clyde riadtan nyúltak utána, ahogy Kevin már a telefonjáért nyúlt ám Cartman megrázta a fejét.
- Nem ajánlom~ Most még szerencséje volt~ - sziszegte, mire Craig felnézet. Szemei égtek a dühtől és ekkor jó látható volt a kék pulcsiján az anyag. Vörös festék... - Ilyen fegyvereket fogtok kapni, három festék és három igazi töltény van benne. Ha össze fogtok az embereim nem fognak félni és szimplán meggyújtják Kyle szobáját elsőként, aztán szép sorban mindent.
Mintha eset volna szoba hőmérséklete. Szép lassan, és mindenki dühös vagy éppen félve pillantott fel a barnára, aki lassan kiosztotta a hátizsákokat. Aztán elmehetünk és másnap este hétkor kellet a suli előtt találkoznunk. Senki nem szólt a másikhoz. Pontban hétkor kinyílt az ajtó és végül szétszéledtek. A szabályokat be kellet tartaniuk és mindenki ezt is tette. Utálta, gyülölte, de most ezért volt itt.
- Nem vagyok mázlista az is biztos... - motyogta, ahogy megnyalta kicserepesedett ajkát. Egyre jobban bele mélyedt a sötét folyósokba és próbálta helyre rakni gondolatit. Cartman hova nem szerelt fel vajon kamerát, hol lehetne teljes biztonságban...
- Ide a bilétával - hallatszott hirtelen egy hang mögötte és egy kattanás, mely szerint a fegyver kivolt biztosítva. Nagyot nyelve fordult meg és egy sötétkék szempárral találta magát szemben.
Craig Tucker volt az egyetlen aki még náluk is jobban gyűlölte az erőszakot. Mindig inkább egy csendes és megfigyelő típus volt. Nehéz róla elképzelni, hogy képes volt már megölni valakit... mégis, Stan-nek valami azt súgta, ha nem engedelmeskedik, nem csak a karja fog vérezni.
- Nekem is kell - sziszegte, ahogy hátrálni próbált, de csak egy ajtóba ütközött, melyre Craig egy lomha pillantást vetett, majd vállat rántva lépkedet egyre közelebb a fiúhoz. Semmi hátrálás, ha meghal, hát becsülettel, úgy hogy küzd.
„Hol itt a becsület! A bal kezemet alig bírom mozgatni!” - ordította magában, ám nem volt ideje tovább gondolkodni. Egy fekete sportcipő nyomódott a gyomorszájába, majd lökte be őt az ajtón. A padlón szinte szétterült és ahogy megcsapta őt a kellemetlen büdös szag tudta, egy mosdóban lehet.
- Craig.... állj már le! - nézet fel a feketére, aki belépve rúgta vissza az ajtót a helyére, majd Stan fölé mászva nyomta a hideg fémet a fejének. Szíve szinte megállt mikor hallotta a kattanást, de szó szerint szívrohamot kapott mikor ismét csattant a fegyver.
Nem volt benne töltény...
Nem sült el...
Nem halt meg...
- De...? - nézet fel csodálkozva ám Craig csak befogta a fiú száját és a legtávolabb húzta az egyik ablakhoz, majd halkan suttogni kezdett.
- Női budi. Cartman az istenért, sem tenné ide be a lábát - mondta, ahogy körbe mutatott és igaz volt. Egyetlen kamera sem volt idebent. Még csak titkosra utaló jelek sem. - Ez seggfej, és okos is egyben, de nem tervelte ki rendesen a dolgokat - egy papír fecni nyomódott a tenyerébe, amire kérdően nézet. Nem értett semmit. Craig miért segít neki?
- Én ezt nem értem - kérdő és egyben furcsa pillantással nézet fel, mire csupán egy tockost kapott.
- Mentsd meg a kis vöröst! A számokat könnyen ki lehet találni mik nyitják az ajtót. A többiek miatt ne aggódj. Butters és Tweek már kijutottak és Clyde meg Kevin pedig már rég otthon vannak és valahol épp feldugja a másikba a lézer kardját.
- Az a kur... - szisszent most fel ő is, bár nem tudta eldönteni, karja miatt vagy éppen a felismerés szerint, hogy a mindig hallgatag csávó milyen keményen nyomja Clyde-al.
- Fájdalom csillapító a karodra és az előbb a szőke haverod kapott le.
- Nem létezik! Kenny soha! - kezdett volna bele, de tudta nincs igaza. Csak ő lehetett, hisz mindenki más már nincs itt - Miért?
- Hidd el, ő sem akarta, de sok választás nincs. Kiderítettük, hogy az emelten a 7-es teremben van Kyle. Jobb ha sietsz! Kenny most a biztosítékokat szereli.
Csak pislogni volt képes, ahogy Craig lenyomta a gyogyszert a torkán, majd a pisztolyt ismét felemelve rakott bele egy töltényt, majd lötte meg az ablakon levő zárat. A puska elgördült és ezután felordított. Fájdalmasan, mintha csak belé állna a golyó.
- Menj már! - sziszegte és Stan mindent megértett. Miért üvöltött fel, és hogy Kenny is miért lőtt rá. Nincs áldozat a nélkül, hogy át ne tudják verni azt a kis görényt. Arcára fájdalmas grimasz csúszott, ahogy zsebre vágta a kis papírt és kitépte Craig nyakából a bilétáját.
Ezután már csak a futás járt az eszébe. Kyle veszélyben volt és az idő meg ketyegett. Lassan éjfél és már csak hárman voltak az épületben. Ő a szőke és a vörös. Nem állhat meg. Kenny-t nem kell félteni, ellenben Kyle-al. Nem... nem hagyhatta! Nem engedheti!
Ahogy elérte a termet bepötyögte a kódot és az ténylegesen kinyílt, de kicsivel később azt kívánta bár ne nyílt volna ki. Bár ragadt volna be és inkább égette volna fel bármi, vagy halt volna meg.
Bármi de ezt nem akarta látni.
Soha...
Kyle Cartman ölében ült meztelenül és néha-néha felnyögött, ahogy a barna megmozgatta csípőjét. Teljesen benne volt. A vörös sírt és szemei üvegesek voltak, ahogy szinte már beletörődve a sorsába, halottként nézet előre. Teste tele volt sebekkel. Mellkasa több vágás éktelenkedett és lábfejéből egy kés lógott ki. Teste szinte porcelánként festett a félhomályban.
Stan keze ökölbe szorult, ahogy Cartman elégedett mosolyát nézte.
- Reméltem, hogy te leszel az, aki elsőnek ide ér. Hát nem gyönyörű Khal~? A kis barátod Stan jött, hogy megnézze a halálodat - durván nyúlt az álla alá, ahogy megnyalta arcát, majd elvigyorodva ismét Stan-re nézet, aki már felemelte pisztolyát. Szemeiben a bosszú tűzes lángja éget.
Halált akart.
Eric Cartman halálát.
- Engedd el, Cartman - sziszegte, az csak megrántotta a vállát.
- Három mellé lövés ebből kettő éles és egy festék. Egy igazi, Craig-be és egy igazi az én félve örzött kamerámba~ Ugyan. Egy festékpatron. Azzal nem mész sokra - vigyorgott, ám Stan nem tágított. Tovább tartotta a fegyvert - Add fel Stan. Előbb ölöm meg, mint hogy te meg tud menteni. Semmi esélyed.
- Innen nézve elég sok - sziszegte a már mögötte levő szőke, aki már bátrabban mozdult be és szinte meglepetés szerűen lőtte meg a barna vállát, aki erre elengedte Kyle-t ki így a földön terült el.
Stan nem habozott. A fegyvere kibiztosította és ő is meghúzta a ravaszt ám össz-vissz egy festékpaca terült szét a fiú mellkasán.
- Nem ölhettek meg! Soha nem! Bosszúm elér, majd mindegyikőtöket!
- Kapd be! - sziszegte és ismét lőtt. A golyó nem ment mellé. Átlyukasztotta a hasát és végül a falban állt meg. A barna szemek üvegesek lettek, ahogy tehetetlenül zuhant le az asztalról. A két fiú ezt már nem várta meg. Kenny megfogta Kyle meztelen testét, míg Stan biztosította a kijáratot.
Pontban éjfélkor szöktek meg.
Pontban éjfélkor halt meg Eric Cartman.
Pontban éjfélkor tűnt el mindörökre a régi iskola és a benne levő összes titok, örökre.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó