Chapter 4: A buli, és a kellemes takarítás

A péntek este hamar eljött. Kenny minden osztálytársának külön limuzint küldött, kik nem egy vendéget hoztak. Habár a McCormick rezidencia nem volt olyan hatalmas mint a Marsh, mégis egy átlag ember leesett állal figyelte a helyet. A buli a hatalmas bál teremben volt, hol most egy DJ ügyködött a zenével, és több hosszú asztalon terültek el a különféle italok, és ételek. Egy újabb limuzin érkezet melyből Lucy szállt ki extra magas sarkúban és egy csini vörös ruhában és mindenki meglepetésére, maga után húzott egy vörös hajú fiút.

- Azt magyarázd meg... nekem mi a fenéért kellet eljönnöm?! Hisz úgyis itt lesz Stan és ha már randira hívott biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan jól el lesztek most is - morogta, ahogy próbált nagyban tiltakozni a lány karmai ellen ám az hajthatatlan volt. Egész a nagyteremig húzta és csupán ott engedte el.

- Mert jó buli lesz és mert igen is neked is kell a kikapcsolódás!

- Egyedül nem nagyon megy...

- Szerez barátokat! Tudom, hogy sokan akiket kedvelsz nem jöttek el és főleg a csajok, de te is próbálkozhatnál~ lehet még találsz is magadnak valakit aki beléd habarodik - mosolygott, ahogy kedvesen barátjára nézet, aki csak legyintett.

- Szép álmok... mindegy. Kicsit maradok, de te addig nyugodtan szórakozz - intette el a lányt aki ténylegesen is már ott sem volt.

- Kyleee~ - ugrott nyakába egy vörös hajú lány hátulról. Rövid fekete szoknyát viselt, melyhez egy lyukacsos top párosult, egyszerű utcai ruha volt, mégis tökéletesen festett benne. - Hát mégis eljöttél~ Jajj de örülök neki~

- Hey szia~ - nézet a lányra mosolyogva ahogy gyengéden visszaölelt - nos igen. Így alakult - vonta meg a vállát.

- Jaj de örülök! Táncolunk? - kérdezte csillogó szemekkel. - Vagy esetleg valami mást? Jajj annyi minden van itt! - nézett körül, ám ekkor Stan és Kenny is belépett a teremben. Míg Kenny odalépett hozzájuk, és ő is boldogan üdvözölte a fiút, Stan mit sem törődve a fiúval sétált a tömegbe.

- Nos... tánc nem éppen az erőségem - fordult vissza a lányhoz, ahogy a szőkét is üdvözölte.

- Ó akkor... az mi?! Egy vatta cukor gép?! - megragadva a fiút húzta el magával. Nem akarta beismerni, de ahhoz képest hogy nem akart eljönni igen is jól érezte magát, főleg a lány társaságában, na meg a vattacukor sem volt épp rossz. Stan a tömegben egyetlen embert keresett, és mikor megtalálta, odalépve hozzá, bökte meg lágyan.

- Lucy~ - mosolygott. A lány megfordulva nézet rá a fiúra, majd felkuncogva fordult el szégyenlősen.

- Szia Stan~

- Nahát~ De csinos vagy~ - nézett végig a lányon, majd csábosan elmosolyodott. - Pedig csak egy egyszerű házi buli... - kuncogott Stan, ennek ellenére ő szokásos öltönyét viselte.

- EZ egy vacak... - mutatott végig a ruhadarabon - csak próbáltam kicsit szebbnek tűnni.

- Szerintem gyönyörű vagy~ - mosolygott a lányra. - Iszunk valamit?~

- Rendben - lépet mellé ahogy ránézve mosolyodott el. Mikor elérték az asztalokat, Stan egyszerű colát vett magához, majd meglepetten nézett végig az asztalon, vagyis inkább a sok üres alkoholos üvegen.

- Milyen jól fogy az alkohol... - jegyezte meg Stan magának.

- Én viszont nem kérek alkoholt ha nem baj - nézet végig a lány is a sok üvegen, majd az előbb felvet colára és végül a kék szemekbe.

- Ennek örülök~ - mondta mosolyogva Stan, majd a cola poharat a lánynak nyújtotta, majd ő is magához vett egyet. - Azért remélem a colát szereted. - nézett mosolyogva a lányra.

- Tökéletes~ - kuncogott fel, ahogy belekortyolt az italba, majd jólesően itta ki első slungra a tartalmát.

- Azta... - nézte Stan nagyokat pislogva, majd az eddig kezében tartott poharat is oda nyújtotta. - Kérsz még? - kuncogta.

- Igen... bocsi kicsit nagyon kiszáradtam - kuncogta ahogy sajátját az asztalra tette és a feketéjét meg készségesen fogadta el. Stan felkuncogott.

- Ugyan~ - elvéve egy újabb poharat, ivott abba bele.

Eközben Szavitri kuncogva figyelte Kenny-t, ki fellépdelve a dj pultra magyarázta el hol van a wc, ha valakinek hánynia kéne. Kyle ugyancsak felkuncogott, ahogy ő is a szőkét nézte.

- Kíváncsi vagyok hányan érnek el odáig? - Szavitri kuncogva mutatott a wc felé, ahova pont most rohant be egy fiú.

- Ő még talán~ Na de a többiek~ Juj~ A végéig tuti nem maradok mert biztos csúszna az egész teremben a padló~

- Még viccesebb lesz - nevetett fel, ahogy már a lány vállába kapaszkodva próbált meg megállni, de végül kiegyenesedve törölte le a könnyeit - jaj... nagyon jól érzem magam.

- Én ish... - kuncogta a lány. - Hey~ Nem keverünk magunknak valamilyen piát?~ Persze alkohol mentest, nehogy úgy járjunk mint az a fiú az előbb~ - vigyorgott  a lány.

- Benne vagyok, bár van egy olyan érzésem te ebben otthonosabban mozogsz - nézet körbe, ahogy ismét megpillantott egy sietőt a wc felé.

- Hát igen~ Sőt~ Rengetegszer keverek ilyeneket~ - a fiút az egyik bárpulthoz húzva, húzta be a pult mögé, persze a pincér nem zavartatta magát, mikor látta a lány ékszereit. - Milyet szeretnél inni? - kérdezte mosolyogva.

- Inkább valami édesebbet - nézet körül az üvegek közt. Nem éppen volt hozzá szokva az ilyen kis önkiszolgálósnak.

- Rendben~ - mosolygott a lány, majd elvéve a keverőt, öntött bele nem egy fajta koktélból, majd pár jeget beletéve kezdte rázni. - Szereted az édességeket?~

- Igen. Imádom az édes dolgokat - felelte, ahogy a bárpultnak dőlve figyelte a lány ténykedését.

- Nahát~ Az édes személyiségek az édest szeretik, a keserűek pedig a keserűt~ - kuncogott, ahogy felmerült benne egy fiú képe. - Ezt még a mamám mondta nekem, és milyen meglepő, találkoztam egy csodálatos példával~ - mikor kész volt a koktél, egy szép koktélos pohárba kiöntve, nyújtotta oda a fiúnak. - Tessék~

- Köszi, de vitatkoznék. Bármi vagyok csak édes nem... - forgatta meg szemit, ugyanis gyenge pontja volt, ha valaki édesnek nevezte, főleg mert az édesség az élete is lehetett volna - oh! - kapta fel a fejét mikor kortyot egyet a koktélból - jesszus mennyire tehetséges vagy! Ez őrült jó lett~

- Óóó~ Köszönöm szépen~ - mosolygott a lány. - Volt egy fiú, ki régebben ugyan úgy imádta az édes dolgokat, mint te. - eközben már magának kezdett egyet készíteni. - A kedvében akartam járni, ezért sokféle koktélt fejlesztettem ki~

- És végül is neki is ízlettek ezek? - kérdezte kíváncsian. Szavitri sóhajtott.

- Igen~ Persze, az elején aztán... szinte egyiknapról a másikról, már csak a keserű, és savanyú dolgokat szerette. - legyintett. - De persze olyan koktélokat is tudok csinálni~ - kuncogott a lány.

- Ez tiszta tehetség~ - vigyorgott a lányra ahogy ismét kortyolt egyet, de azért kíváncsi volt arra, hogy az ember hirtelen, hogy változhat meg ennyire.

- Felnőtt koromba majd szeretnék valamilyen ezzel kapcsolatos helyet nyitni... - álmodozott a lány.

- Nem is rossz~ akkor legalább neked is vannak álmaid - tűnődött el ahogy sajátjára gondolt.

- És neked mi az álmod? - kérdezte csillogó szemekkel a lány. Kyle elmosolyodott, ahogy a pohárnak a peremét kezdte törülgetni.

- Értékesítő szeretnék lenni és nyitni egy kis Antikváriumot. Most is ott dolgozom és valahogy van érzékem hozzá, ráadásul ha még bele is fér szeretnék, majd segíteni az árváknak. Az öcsém is az és ezért érzem illetve fogjuk rá, átlátom a helyzetüket. Szóval segíteni is nekik - mosolya lassan lehervadt, majd komoran nézte saját tükörképét a pohár peremén - bár ahogy haladok, örülhetek ha a sulit eltudom még végezni.

- Ó... Mégis miért? - lepődött meg Szavitri. - Hiszen ez egy tök jó álom, és meg is valósítható!

- Nos igen... csak hát, kissé gondban van a családom és így is igen nehezen tudjuk kifizetni a sulit is. Ezért is dolgozom, hogy majd a szakképzést már én fizethessem - vigyorodott el, majd legyintett egyet - de végül is mindegy. Nem fontos, majd meglátjuk mi lesz~

- Miért nem kérsz Stan-től? - mondta a lány, mintha ez természetes lenne. Az ital, majdnem a lányon kötött ki, ahogy hitetlenkedve nézet fel.

- Na ne szórakozz Szavi... szerintem nem is kedvel sőt szerintem direkt élvezi ha kínozhat, a másik pedig, hogy soha nem kérnék pénzt ilyenre senkitől. Ha akarok valamit akkor, majd azért én megdolgozok~ így még jobb lesz ha sikerül is megvalósítani.

- Hát jójó de...~ Az én üzletemet is elkezdte már építetni, úgy, hogy meg se kértem~ - legyintett a lány. - A barátaiért bármit megtesz és... te is a barátja vagy nem? Akkor biztos kedvel... mikor kínzott? - kérdezte szemöldök felhúzva a lány, ám Kyle felnevetett, ahogy a tömegbe révedt a tekintette.

- Barátok? Ugyan... a szolga jobb szó. Nem hinném, hogy az a fiú bármilyen baráti kapcsolatban lenne velem, vagy valaha is - megrántotta vállát, majd kiitta a maradék italt is a pohárból - ez van. Ha apámnak nem lenne akkora tartozása soha nem ülnék itt az is biztos.

- Ó... Hm... Hm... - gondolkozott a lány. - Broflovski a vezeték neved? - kérdezte meglepetten a lány.

- Talált - tolta vissza a lánynak a poharat. Szavitri meglepetten pislogott a fiúra, majd félre téve a poharat itta meg ő is a maradék italt.

- Jajj... - átölelte Kyle-t. - Részvétem! Bármennyire is láwolom Stanly-t tudom hogy egy faszkalap tud lenni! - mondta együtt érzően.

Kyle nagyokat pislogott a lányra nem érteve mi ez a hirtelen pártfordulás.

- Köszi, de végül is sok választásom úgy sincs. Így legalább a családom is kibírja egy kis ideig - ölelte ő is át ahogy megsimogatta a lány hátát.

- Akkor már biztos jött Naty is a hülye szövegeivel... - morogta a lány, majd elhúzódva a fiútól fogta meg a vállát, és nézett mélyen a szemeibe. - Kyle, nem tudom eddig mit mondott, de az a csaj hülye! Bár tudom, hogy te nem vagy olyan, de azért remélem, nem fogsz rá hallgatni...

- Tessék? - pislogott a lányra nagyokat ugyanis nem nagyon emlékezet a Naty-val való beszélgetésre, sőt már az arca sem derenget neki - Őszintén... nem nagyon emlékszem már mit mondott... - Szavitri bólintott.

- Helyes! Ne is foglalkozz vele! - mondta a lány elmosolyodva. - Köszönöm Joe~ - a pincér bólintva mosolygott a lányra, majd Szavitri ki is húzta onnan Kylet. - Kyle, azt hiszem én megyek...~ Kezd egyre több hányós lenni... - a wc előtt kisebb csoportok voltak.

- Akkor asszem én is csatlakozom - bólintott, ahogy undorodva nézet a wc irányába - úgy is nélküled csak unatkoznék...

- Ugyan már~ Vannak itt jó fej emberek is~ - mondta, ahogy elindult a fiúval a kijárat felé.

- Akiknek minden második szavuk rókázásba fordul. Inkább kihagyom, viszont szólok barátnőmnek, hogy elmentem, de te nyugodtan menj csak - mosolygott a lányra, majd intve neki már el is tűnt a tömegben. Észre sem vette, hogy egy jéghideg kék szempár végig őt figyelte, és mikor végre egyedül maradt, megragadva hátulról, húzta oda a falhoz, ki a tömegből.

- Szerbusz Kyle~ - köszönt Naty, egy rövid fekete szoknyát viselt, fekete toppal, mint minden pincér lány a teremben. - Mizujs?~ Naty vagyok, ha esetleg még emlékszel rám~

- Nos rémlik valami - mondta ahogy a lányra nézet, bár a vészjelzői ismét megszólaltak - segíthetek valamit?

- Csak kíváncsi vagyok...~ - ördögi mosollyal arcán dőlt neki a falnak, karba tett kézzel. - Rájöttél-e már arra, mit jelentenek azok a bizonyos 'szálak...'~

- Szálak? Nos fogalmam sincs miről beszélsz, de én most mennék ha nem gond - mondta, ahogy indult is el. Viszont Naty visszahúzta.

- Kyle. Nem hiszem hogy lesz több lehetőségünk beszélni... - mondta komolyan. - Ezért kérlek magyarázd meg, hogy nem használod ki ezt az előtted álló remek lehetőséget?

- Mert fogalmam sincs milyen lehetőséget adhatna nekem a sors per pillanat - válaszolta, majd ismét menni próbált - Naty, én nem akartam ezt az egészet.

- De hát Kyle... ennyire nem lehetsz vak... - mondta hitetlenkedve a lány, ám mikor megérzett egy pillantást odakapva tekintetét nézett a fiúra. Stan hidegen nézett a lányra, szemében egy fura fény csillogott.

- Nataly... békén hagynád... azt a GYEREKET? - kérdezte kissé ingerülten Stan, mire a lány elpattant a vöröstől. - Remek... és most... gyere velem kérlek... - mondta a lánynak, ahogy zsebre dugva kezeit, elindult az egyik mellék folyosó felé.

- Istenem... - mondta kétségbe esetten Naty, majd nyelve egyet, indult el szemöldök ráncolva a fiú után.

Kyle utánuk pislogott, de végül csak megrázta a fejét. Barátok? Hogy segítséget kérjen? Ugyan... aki így lenézi őt és még csak gyereknek is titulálja. Önző gazdag fattyú...

- De legalább azzal a néhány barátjával kedves - morogta, ahogy végül ismét a kijárat felé kezdett el menni. Nem volt kedve szólni Lucy-nak, hisz az sms is megteszi. Fog, majd valami kis járművet és hazamegy.

És habár a péntek mindenkinek jól telt, Kyle-t szombat délután ismét keresték telefonján.

- Haló? - épp asztalánál ült és háziját körmölte le.

- Jó napot Kyle. - Mary hangja hallatszódott. - Kérem, menjen el az iskolája elé, köszönöm. - csupán ennyit mondott, majd le is tette a kagylót. Még párat pislogott a kis készülékre, de mivel nem nagyon volt választása pénztárcáját felkapva indult el otthonról, majd egy jó negyed óra múlva már az iskola előtt állt.

- Pedig már kezdtem hozzászokni, hogy tudok rendesen tanulni... Egy limuzin állt meg előtte. Ugyan az a sofőr, ki egy nap behozta, ugyan az szállt ki az autóból, és nyitotta ki neki az ajtót.

- Jó napot - köszönt kedvesen Kyle ahogy helyet foglalt a limuzinban.

- Jó napot. - köszönt vissza kedvesen a férfi, ám mégis feszült volt. Hamar odaértek a kastélyhoz, majd a sofőr kipattanva nyitotta ki Kyle-nak az ajtót, majd hagyta hogy Mary vegye át a fiút.

- Üdvözlöm, Kyle. - köszönt a nő meghajolva.

- Jó napot Mary... - köszönt neki is bár feltűnt neki, hogy valami nem stimmelt az egész személyzetnél. Mindenki csendben sikált, az eddig vihorászó lányok most csöndben söprögettek. Mikor elérték Stan szobáját, a nő sóhajtva fordult a fiú felé.

- Sok szerencsét. - csupán ennyit mondott, majd el is tűnt. Értetlenül pislogott a nő után, majd nyelve egyet nyitott be az ajtón, majd maga mögött csukta is be.

- Hey! Kopogni lu... - mordult fel mérgesen a fiú, majd mikor megfordult, meglepetten nézett a fiúra, majd sóhajtva egyet, tűntette el mérgét. Íróasztalánál ült, és nem egy könyv és mappa volt rajta. - Máskor kopogj. - a szoba szokás szerint mocskos volt, csak ezúttal különböző vegyszerek szaga terjengett, és egyéb erős festékek voltak, sőt, a falon még egy égési nyom is volt. - A ruhád a fürdőszobába van, vedd fel, utána kezd hozzá. - utasította a fiút, ahogy körmölt. Kyle merően gúnyosan nézet a fiúra, majd táskáját a fal mellé dobva lépet be a fürdőbe. Pár perccel később már a szobalányruhában volt, de vállán a pulcsija is díszelgett.

- Hol vannak a takarítós eszközök? - kérdezte, ahogy átvett ruháit a táskájába rakta. Stan lenyomott egy gombot, és Mary tudván miért hívják, hozta be a közismert piros vödröt, és a takarító szereket, ezután el is hagyta a szobát. Kyle elővette a szükséges eszközöket, majd neki is látott. Unalmasan sikált és fejében azt próbálta kitalálni mégis, hogy lett megint a szoba ilyen mocskos ha egyszer Stan nővére már elhagyta a házat. Stan morogva dőlt rá az asztalára, ahogy sóhajtott egyet. Megnyomva egy másik gombot, jelent meg a komornyik a szobában.

- Igen uram?

- Michael, fejezze be az irodalom házim. - dobta oda a füzetét a komornyiknak, ki elkapta.

- Ugyan uram hiszen ez könnyű.

- Az irodalom egy fos, és nem könnyű, kurvára nem. - morogta a fiú.

- Ugyan már, csak érezni kell... jah, elfelejtettem hogy magáról van szó. - kuncogott fel a komornyik.

- Maga kötegszik velem?... - morogta a fiú felhúzott szemöldökkel, mire a komornyik felkuncogott.

- Ugyan már, csak szeretem Mr.Stanly-nek ezt az oldalát is látni~ - Stan ledöbbenve nézett a férfira, majd felpattanva az asztaltól pislogott rá.

- Há’ ide hidalok... hogy meri... - morogta a fiú, mire a komornyik megint felkuncogott, majd a hatalmas égési foltra nézett.

- Na de uram... - csóválta meg fejét. - Látom megint alkotott. - Stan oda sandított.

- Nem én voltam EZÚTTAL a hibás... mikor megtudtam a szörnyű hírt, kiejtettem a kezemből azt a hülye savat... - morogta a fiú.

- Ugyan már, ez nem rossz hír, sőt!

- Max magának nem... egyedül, meg az apámnak, de rajtatok kívül mindenkinek az... - a komornyik az ajtó felé slisszolt.

- Talán~ Hiszen magának is jó lesz~ Vagyis nem, de ez már nem az én bajom~ - Stan elvéve egy irodalom könyvet hajította a férfi felé, ám az kapcsolva hagyta el gyorsan a szobát, így a könyv a földön kötött ki.

- Idióta vénember... - morogta maga elé Stan, ahogy leült a székére. Kyle szó nélkül vette fel, majd sétált oda a könyvel az asztalhoz.

- Segítsek? - Stan felsandított, majd legyintett.

- Nem kell, majd ő megcsinálja. Profi ebben. - mondta, ahogy inkább kémia háziját vette elő, vagy olyasmiét, hiszen sokkal bonyolultabb képletek voltak benne, miket órán vettek, mégis ott díszelgett a lap tetején egy kis házikó.

- Te tudod... - rántotta meg a vállát ahogy lerakta a könyvet, majd visszatért az eredeti feladatához. Stan telefonja, amint megcsörrent, felkapta.

- Igen?... Ó! Hát maga az!~ - örült meg a fiú. - Igen belekezdtem de... történt egy kis baleset. Megzavartak és elejtettem az egyik üveget. Ó ne aggódjon, nem sérültem meg. - kuncogott a fiú. - Majd még megpróbálom... mindenféle képpen! Rendben, rendben, visszhall. - tette is le a kagylót, majd mikor megvolt a házijával, bevágva a füzetet a fiókba, nyúlt el ágyán. Hasra feküdve nézte a vöröst, ahogy dolgozik. Aki viszont nem éppen volt boldog, ugyanis ha ilyen tempóban halad napestig sem lesz készen.

- Ha ennyire vágod a kémiát miért nincs saját laborod hozzá... tudod te milyen nehéz az égési nyomokat leszedni a falról? - kérdezte bár hangja nem volt dorgáló inkább csupán tényként közölte.

- Most építik, és nem bírtam várni még egy hónapot. - mondta a fiú semlegesen, majd a falra nézett. - És nem lehetetlen leszedni azt a foltot... de azért remélem hétfőre megleszel vele... - kuncogta a fiú.

- Hogyne. Idekéretnél nekem egy kis pink festéket, hogy letudjam kenni? Attól talán lesz valami szép is ebben a szobában - morogta, ahogy ismét visszatért az egyik folthoz.

- Ajj Kyle... már megint kezded... - morogta flegmán a fiú. - Most nincs kedvem megtorolni a pofátlan, hülye viselkedésed... - vetette oda flegmán a fiúnak.

- Bocsánat elfelejtettem, hogy hű pulikutyaként kéne viselkednem, de sajnos milyen kár, hogy néha kiszáll a fejemből - mondta flegmán, ahogy kicsavarta a szivacsot - amúgy is... a festéket komolyan mondtam, bár igaz. A te személyiségedhez valami sötét szín illene. Passzolna az auráddal.

- Ó... - elvigyorodott. - Milyen kis édes~ Jaj Kyle~ Ha nem ismernélek azt hinném lány vagy~ - mondta teljes őszinteséggel a fiú, ahogy mosolyogva nézett a vörösre. - Főleg... ebben a ruhában... - arca komor lett, ahogy végig nézett a fiú testén, tekintetével kutakodóan méregette a másik fiút, ahogy szemében megcsillant valami egészen más. A vörös viszont csak felkuncogott.

- Ugye? Sajnos egy szívtelen köcsög szolgaságba taszított és szegényke még azt sem tudja megkülönböztetni ki a lány és ki a fiú, de nem szeretném megbántani ezzel - válaszolta, ahogy még kissé meg is rázta a fenekét. Stan még jobban elvigyorodott, sőt, nevetését se bírta vissza fogni, és fejét a paplanba temetve nevetgélt.

- Ohh~ vicces mi - kuncogott fel ő is bár ő hamarabb abba hagyta és folytatta tovább a takarítást.

- Ezért szeretem... ha te takarítasz nálam... - suttogta halkan a fiú, ahogy letörölve öröm könnyeit, nézte újra mosolyogva a fiút. Furcsa módon, ezúttal lágy mosoly terült szét arcán, nem pedig az, amit a vörös megszokhatott.

- Hogyne~ hogyne~ - bólogatott bár nem látta a fekete mosolyát. El volt foglalva az éppen egy szagosabb vegyszer letisztításával, ami valamiért csak nem akaródzott lejönni - francba... mégis mi ez?

- Hát az... mi is... - gondolkozott el a fekete, majd vállat vont. - Fogalmam sincs~ Biztos összekeveredett valami mással~ - lágy mosolya eltűnt helyette gúnyosan mosolygott a fiúra. – De hát~ Majd csak kijön~

- Végül is~ ha a falat is kell lekaparnom vagy bármi mást kijön. Az más kérdés, hogy a szoba azután romokban fog állni.

- Hey. Szeretem ezt a szobát, és nem tombolni hívtalak ide...~ - legyintett Stan, ahogy vigyora nőtt. - És meg ne próbálj rosszkisfiú lenni, mert azt nem szeretem... - csóválta meg fejét.

- Te meg azért vigyázhatnál a dolgaidra - mondta, de hirtelen megszólalt egy ismerős dallam, majd felvéve a telefont szólt bele - Igen? Szia Adam! Nem, nem... most nem. Oh értem... majd legközelebb - hangja kissé szomorkásabbá vált ahogy hümmögött még párat a telefonba - nem, nem semmi gond, majd legközelebb. ÁÁÁ~ biztos lesz még. Igen. Hello! - ezzel le is tette a készüléket, majd sóhajtva vette elő egy erősebb súrolót és öntötte ki a foltra.

- Ó~ Ja hogy programod volt?...~ - vigyora lelohadt, helyette érdeklődve pislantott a fiúra, bár jól tudta a vörös minden lépését, de ezt nem tette szóvá.

- Új szállítmány az antikváriumba. Érdekes régiségek a nyolcvanas évekből és elkellet volna menni a házhoz összeszedni a cuccokat - vont vállat, fel sem pillantva - majd legközelebb, hisz ha így haladok estére sem végzek ezzel a szarral... - morogta, most már kicsit dühösebben, de próbálta visszafogni magát.

- Az nem szar, hanem asszem... valamiféle sav lehetett, de talán egy kis festék is ráment... vagy valami... - mondta, ahogy foltot kezdte bámulni a fiú, de utána ismét Kyle-ra siklott tekintete.

- Felőlem akármi lehet... nem értek a vegyületekhez. A kémia mindig is nehezebben ment - morogta, ahogy inkább ott hagyva ment a következőre.

- De majd azt is kikell takarítanod ám~ - mondta Stan, ahogy felülve nyomott meg egy gombot. Mary jött be.

- Kérhetnék egyyy... K típusú vacsit?~ - kérdezte mézes mázosan Stan, mire a nő ledöbbenve bólintott, majd hagyta ott a fiúkat.

- Akkor én meg kérnék egy vésőt és festéket - felelte pimaszul.

- Azt nem kapsz! Max valami mást~ - vigyorodott el Stan, ahogy a fiúra nézett.

- Kés is megteszi, vagy bármi hegyes eszköz, amivel lekaparhatom, mert hogy azt semmilyen vegyszer nem hozza fel az tuti. De igaz is... gondolom egy perc alatt kitudod cseréltetni - nézet rá, ahogy zöld szemi megcsillantak.

- Talááán... nem is olyan rossz ötlet... - bólintott helyeslően Stan. - De olyan kedves emlékek kötnek ehhez a tapétához... - vigyora egyre nőtt, majd felállva az ágyról, sétált közelebb a fiúhoz, persze meghagyva a párméter távolságot. - Legalább próbáld meg~ - mondta ahogy lenézett a fiúra.

- Az előbb próbáltam azt leszedni a legerősebbel - mutatott az előbbi foltra - azt te nem szeded le mással - közölte, ahogy felkelve leporolta a kis szoknyát, majd az éget felülethez ment és most azt kezdte el leszedni. Stan vigyorogva nézett végig a fiún, majd hümmögött párat.

- Lehet... tényleg túl rövid az a szoknya... - mondta megnyalva ajkait.

- Szemüveg kéne neked, ha csak ilyen közelről tűnt fel - morogta, ahogy még nagyobb erővel kezdte sikálni a falat minek hatására a kefe kiesett a kezéből - francba - nézet le rá, majd lehajolva érte vette fel.

- Hm... talán kicsit... hosszabb kéne?... - mondta Stan, ahogy arcán egyre jobban kirajzolódott a pajzán vigyor. Kyle bólintott, majd megfordulva vette észre Stan-t akinek tényleg nem volt valami szokásos durcás feje.

- Mit szólnál egy nadrághoz? Esetleg hordhatnék férfi ruhákat is, mert ahogy én tudom még mindig nem növesztettem vaginát.

- Növesztettél?... Azt nem éppen növeszteni kéne nem?... - kérdezte szemöldök felhúzva a fekete, ahogy ez a kérdés minden pajzán gondolatot kihessegetett agyából. - De ha akarod elintézhetjük, hogy vaginád legyen~ - kuncogta a fekete.

- Oh el is felejtettem. Gazdagéknál nincs lehetetlen - mondta mogorván, ahogy elfordulva folytatta a takarítást ám a fekete folt sem akart lejönni a tapétáról.

- Pontosan.~ - kuncogta Stan, majd újra pajzánul elvigyorodott. - Hogyan néznél ki lánynak... - karba font kezekkel nézett fel a plafonra. - Cicikkel... meg "vaginával"... - kuncogva mondta ki a szót. Kyle viszont már nem nevetett. Elege lett az egész takarításból és a foltokból. Utálta a gazdagokat pont azért mert azt hiszik mindent megtehetnek és övék az egész élet.

- Nem jön le szóval, vagy festékkel kell lefesteni vagy semmivel - fordult meg ahogy a szivacsot a vödörbe ejtette - szóval végeztem - közölte és a kijelentés jogos volt. Már mindenhol csillogott a szoba jóformán csak a két darab folt volt ami valahogy csak nem akart kijönni sehogy sem,. Stan megcsóválta fejét.

- Még mindig nem tiszta a szobám... - mondta lehangoltan, mégis vigyorgott. - Festeni tudsz?~ - ekkor Mary lépett be, egy tolós asztallal, mit betolva a szoba közepére, hajolt meg majd távozott. - Ó~ Végre~ - odalépve a mini asztalhoz, nézte meg az ételeket. - Kérsz kaját?... - kérdezte a fekete, megfeledkezve magáról.

- Festéket - válaszolta ahogy elkezdte elpakolni a cuccokat vissza a vödörbe.

- Ja igen persze... - morogta Stan, majd telefonján pötyögött valamit. - Jah, festéket... nem. nem... nem nem... nem... hagynád hogy megmondjam milyen színűt? - morrant fel a fekete. - Sötétkék. Igen. - lecsapta a telefont, majd bekapcsolva plazma tv-jét, kezdett vacsorázni. Nem sokkal később pár vödör sötétkék festék is megérkezett, mit Mary hozott be, pár festőecsettel együtt. Kyle elvéve az egyiket sétált oda a nagyobb folthoz, majd sóhajtva nézet körül.
- Van valami újságpapírod amit leteríthetek? - Stan az egyik nagyobb polcra mutatott, melyen régi újságok voltak. Odalépve leemelt párat, majd a folt alá téve őket kezdte lemázolni a fekete pacát. Pár perccel később már meg is volt és csupán a festéknek kellet kicsit megszáradnia.

- Örülsz? Mehetek végre? - kérdezte már kissé nyűgösen, ugyanis nem sok kedve volt itt lébecolni. Stan megfordulva, nézett végig a falon, arca egyre gondterhesebb lett, és szemöldök ráncolva nézett a kisebb foltra is. Felállva nyitotta ki ablakát, hogy a festékszag kimenjen.

- Ja. De holnap, ugyan ebben az időben, újra gyere. - mondta közömbösen, ahogy még egyszer végig nézett a fiún.

- Nem - válaszolta ellentmondást nem tűrően Kyle ahogy komolyan nézet Stan-re. Stan szemöldök felhúzva nézett a fiúra.

- Tessék?...

- Holnap dolgozom és nem hagyhatom ki, így este kell tanulnom a hétfői témazárókra. Holnap semmiképp nem fogok átjönni hozzád - mondta komolyan állva a fekete pillantását - ma akartam rá tanulni, de te átrendeltél így jöttem, viszont a holnapom teljesen táblázva van így nem fogok jönni.

Stan arca érzelemmentessé vált, majd odalépdelve Kyle-hoz, emelte fel kezét. Nem ütötte meg, vagy hasonló, nem. Lágyan füléhez simított, majd ujjával hozzá ért az fülbevalóhoz.

- Amíg ezt viseled... azt kell tenned, amit én mondok. - mondta komolyan Stan, ahogy elvette kezét a másik fiúról.

- Vedd úgy hogy holnap nem lesz rajtam - lépet egyet hátra, majd dühös pillantást küldött a fiú felé - tudom, hogy neked mindent lehet. Megkapsz mindent de én kurva nehezen kaparok össze egy kis pénzt bármire így az miatt kell dolgoznom és a jövőmet sem miattad fogom elcseszni szóval, holnap nem fogok jönni. Nem érdekel ha megbüntetsz vagy hasonlok - rántotta meg a vállát, ahogy megfordulva a táskájához sétált és haját visszasöpörte az eredeti helyére, hogy a fülbevalót ismét eltakarja - de az biztos, hogy egy kibaszott elkényeztetett "gyerek" miatt nem fogom elszúrni az életemet.

Stan pár pillanatig nem reagált semmit, csak jéghidegen nézett a fiúra. Viszont mikor tudta, mit fog tenni a fiúval, ördögien elmosolyodott.

- Hát jó. Majd meglátjuk... - válaszolta érzelem mentesen, majd nem is foglalkozva a fiúval, ült vissza vacsorázni. Kyle eközben bement a fürdőbe, majd vissza öltözve jött ki és az ajtófele sétálva távozott. Nem köszönt el és nem is érdekelte. Ha valamit amit Stan nem tud tőle elvenni az álmai akkor az mellet igen is ki fog tartani.

Súgó Még nincs hozzászólás.