Rideg hely, örökös dög, és vér szag… undorító.

Megszoktam, mégis mindig rám jön a hányinger.
Ide kerültem… de nem tudom miért. Ezúttal nem vétkeztem, semmit.
Akkor pedig, ő hozatott ide.
Egy sziklának dőlve, nézek fel a feketeségbe… ide nem ér le a fény, és csupán a fáklyák adnak némi világosságot.
Néha egy kósza üvöltés… szokványos.
A Pokolban, ez minden napos.
Lehunyva pilláimat, várok.
Tudom hogy elfog jönni… ha már ide hozott. Biztos jönni fog, nem kétséges.
És nem is kell sokat várnom…

A komótos léptek zaja visszhangzik az egész barlangba… vagy mi ez, talán szakadék? Nem tudom, lényegtelen…
Csupán akkor tekintek fel, mikor megáll előttem.
- Mit akarsz tőlem? – nem válaszol… hát persze.
- Sokáig fog tartani? – sirí csend… lomhán mér végig vörös szemeivel.
- Remélem nem rántasz le ide mindörökre…

Homály, és feketeség lepi el az egész teret, érzem ahogy magába szippant, így csupán ismét lehunyom szemem.
Mikor megcsapja az orrom az erős narancs illat, felnyitva pilláimat, nézek körbe.
Vörös szoba… csak egy francia ágy, minek kerete aranyszínű fából készült… vagy aranyból… rejtély.
- Honnan tudtad, hogy imádom a narancsot? – mélyen beszippantva a levegőt, dőlök el az ágyon.
- Én mindent tudok… - hangja semlegesen cseng.
- Ó tényleg, el is felejtettem… - kuncogom, mire egy morgás a válasz.
Besüppedt az ágy, mikor fölém térdel. Kezeivel támaszkodik fejem mellett, és így mér végig, nem is egyszer.
- Na és Pip?
- Mi van vele? – kérdi.
- Őt szereted… - csend… percekig hallgat.
- A sátán fia vagyok. – mondja végül.
- Igaz… - Hát persze. Ő nem szeret senkit, és semmit. Csupán eszközök vagyunk számára, kik a jókedvéért ügyelnek… mi, az emberek.
De én más vagyok… és ezt ő is tudja.
Talán ezért gyűlöl ennyire…
Két ujjával végig simít nyakamon, mire azon egy fekete nyakörv jelenik meg.
Persze nem látom… de ő csak ezzel az egy színnel dolgozik.
- Nála is ezt használtad? – kérdem, de nem válaszol, lomhán húzza fel még véres narancssárga pólómat, majd megszorítja az anyagot, így az se perc alá váll füstté, majd tűnik el… örökre.
- Akkor az a kocsi nem véletlenül jött nekem… 100al. – mondom, csak magamnak, tudom úgy se válaszolna.
Kezét nadrágomra teszi, majd így tépi le, és tűnik el az is…
- Kicsit fájt… kíméletesebb is lehettél volna. – kezét combomra teszi, és így mélyeszti bele körmeit. – Vicceltem…
Súgom, majd felszisszenek, mikor még mélyebbre vájja körmeit.
- Rendben… nem viccelődök…
Elenged, majd megfogva combjaimat, tárja szét.
Elővéve tagját, rögtön belém hatol.
- Aú… - mondom nyugodtan, ahogy arcát nézem.
Semleges, semmi érzelem nincs rajta…
Ütemesen kezd el mozogni…
Minden egyes lökésnél egyre jobban szétárad testemben a fájdalom…
De ez nem ül ki arcomra, tűröm… sokszor tűrtem, most is fogom…
- Egy viccet még elmondhatok? – egy durva lökés, nem reagálok rá. – Bár fa vicc, és én is csak fejemet fogtam, mikor hallottam… még részegen is szar volt… - újabb durva lökés, érzem ahogy vérem lassan folyik ki testemből…
- De lehet te nevetnél rajta… te úgy is öreg vagy, az öregeknek az ilyen viccek tetszenek. – egy újabb lökés, levegőm bent reked, de még mindig nem reagálok…
- Ez így nem jó… olyan mintha magamba beszélnék… - dühösen morran fel, majd egy laza mozdulattal fordít át hasamra, felhúzva csípőmet állít térdelésbe, így még mélyebbre nyomva magát…
Érzem ahogy egy újabb adag vér kicsordul belőlem…
- Akkor, ne beszélj. – mondja nyugodtan, ám lökései durvák, dühös…
- Ha nem beszélek, zavarban vagyok… - flegmán cöhint fel, ahogy ismét erősen lök egyet. – Jó… pont én vagyok zavarban sex közben… gondolom, most erre céloztál… - forgatom meg szemeimet, ahogy egyik kezemmel fejemet támasztva, hagyom, hogy azt csináljon amit akar… értelmetlen ellenkezni…
- Te tudod, ez az első alkalom hogy seggbe basznak… - egy erős lökés, újabb adag vér, de nem… nem reagálhatok, így magamba fojtom a fájdalmat. – És szerintem az utolsó is…
- Bármikor megtehetem ezt veled. – körmeit végig húzza hátamon, vérem kibuggyan.
- Nem fogod többet megtenni… - mondom nyugodtan, ahogy lehunyva szemem, koncentrálok másra… bármire…
- Honnan veszed? – egy erősebb lökés, majd megint és megint, mozgása gyorsul, nemsokára vége…
- Isteni sugallat… - vigyorgok, hangom gúnyos, és szinte hallom ahogy elszakad benne az a bizonyos cérna.
Erős lökések, a szoba remegni kezd, az eddig narancsillatot adó gyertyák mik a falak mentén voltak elhelyezve, kialszanak…
Vérem ismét kibuggyan hátsó felemből, majd egy halk morgást hallok.
Ellep a forróság hátul, még görcsösebben hunyom le szemeimet, ahogy érzem, anyagja is kicsordul belőlem.
A sötétség ismét ellep mindent…
Korom feketeség, ide nem ér le a fény… nincs mi világítson…
Kicsusszan belőlem, elenged, nem tartom magam, egyből az ágyra hullok…
Meredten nézek magam elé…
El kéne tűnnöm... De még itt vagyok…
Gondolom nem elégedett… Mert nem törtem meg…
Ez van, szokj hozzá, sötétség hercege, egy ember van a földön, akit nem törhetsz meg…
- Téged is megfoglak, egy nap. – hallom hangját magam felett, majd vállamnál fogva fordít meg.
Vörös íriszei az egyetlenek, mik világítanak a sötétben.
- Nem unalmas, hogy hallod a gondolataimat? Így nem tudok meglepetést okozni neked…
- Nem szeretem a meglepetéseket…
- Nem szeretsz semmit?

- De.
- És mit? – hallgat… nem válaszol. Tudom a választ, persze, de szeretem mikor kimondja… nem tudom miért.
- Mások fájdalmát. – elmosolyodok… látom ahogy szemei összeszűkülnek.
- Sajnállak… rossz lehet így élni… - kezét mellkasomba döfi, majd így tépi ki szívem.
Csupán egy elhaló nyögés szökik ki belőlem... majd lehunyva pilláimat, adom át magam ismét a sötétségnek…

- Na, Kenny! Kérlek, imádom azt a helyet! Vigyél el!
- Engem is!
- Csak engem visz el, úgy hogy tipli van pöcsök!
Hárman is rám csimpaszkodnak. Kyle jobbomat ölelgeti, Butters balomat szorongatja, Cartman pedig… nos neki nincs hely, nem is baj. Nekem csak ez a két angyal kell, nem vagyok tömör gyönyör párti…
Veszekednek még, és én ezen csupán mosolygok.
Tekintetem lassan a pár asztallal arrébb ülőkre vándorol.
Damien csendben hallgatja a szőke történeteit, mint minden nap.
Aranyosak…
Főleg azért, mert a szőke még nem tudja, mire képes a fekete… de nem is fogja tudni, és ez így jó.
Csak én tudom…
Én, akit sose kaphat meg.
Ki sose hódol be neki…
Kit mindenkinél jobban gyűlöl.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.12.29. 21:47 Mika Amint elolvastam, éreztem, hogy valami nagyon ütős kommentet kell írnom. Hát na. Az ilyesmiben sose voltam jó, úgyhogy csak leírom dióhéjban, mi kavarog a fejemben. IMÁDTAM, teljesen, a még sosegondolt-párost (olyan egyértelmű, hogy Damiennek Pipet kell szeretnie... hát, legalábbis vele lennie, nem? Más még eszembe sem jutott ^^") és Damient (hogy szóismételjek, hehe) és az egész dióbelet egy az egyben >w< (még úgy is, hogy nem vagyok túlzottan oda a yaoi köhm... lényegesebb részéért, na. Ezt még így is imádtam :)) Szóval köszönöm, és még sok ilyet :3 (És az időrablásért elnézést ^^" Hehe.)   Válasz: Ohh~ Köszönöm szépen a kommentet, és a véleményt! >w< Nos igen, sokak számára egyértelmű, de számomra Damien karaktere teljesen más, mint amilyennek megalkották a neten :3  És ígérem~ még sok extrém párossal fogok előállni xP