Chapter 9: Érzések kimutatása

Stan 10kor jött be szobájába, mindenki aludt, hiszen a többiek az egész napot végig túrázták. Lomhán vetődött le az ágyra, majd felvéve a távirányítót, kapcsolta be a tv-t. Hangos nyögések zaja töltötte meg a szobát, hiszen a tv-be egy korhatáros adó ment, mégpedig egy elég durva pornójelenet. Ám a tv abban a percben ismét kikapcsolódott és sötét borult a szobára.

- Kizárt, hogy azt fogod nézni - közölte a tényt a vörös, ahogy megpörgette ujjai közt a másik távkapcsolót. Stan visszakapcsolta, majd szemöldök felhúzva nézett a tv-re.

- De, azt magyarázd meg, hogy tud ebbe a pózba mozogni a csaj??? - kérdezte teljes érdeklődéssel a fekete.

- A nők izomzata ilyen tartásban erősebb, ráadásul az a vágy amit ilyenkor éreznek, a test automatikus mozgását eredményezni - vágta rá rögtön a választ, majd ismét kikapcsolta - elégedett vagy? Most pedig aludj, vagy nézz természet filmet! - Stan visszakapcsolta.

- Ez is az. - morogta. - Ráadásul én már nézhetem~ Veled ellentétbe~ Úgyhogy Kylei, ne nézz oda~ - vigyorgott a vörösre, ahogy ráadott a hangerőre. - Ráadásul a nők ilyenkor nem érzenek vágyat... - tette hozzá morogva.

- Egy fenét nem! - ismét kikapcsolta - És ez nem természet film, hanem inkább pornó!

- De ez természetes egy pár életében. - vigyorgott, ahogy vissza kapcsolta. - Hogyha a hangok miatt aggódsz, a falak hangszigeteltek~ - kuncogta. - Ja és nem, ezek a nők akik ott vannak nem éreznek 'vágyat'. - morogta.

- Mindenki kivétel nélkül érez vágyat - bólintott még mindig mérgesen. Stan sóhajtva állt fel, majd sétált oda a vörös ágya mellé, és így nézett le a fiúra.

- Ha neked pénzért le kéne feküdnöd egy vadidegennel, akinek Viagrától áll a fasza, éreznél bármiféle vágyat? - kérdezte komoran, ahogy mélyen a másik fiú szemeibe nézett.

- Nem így értettem! - forrant fel - vágy nélkül ezeket sem lennének megcsinálni. Még ha minimális, de aki ezt csinálja élvezi!

- Annak a nőnek a vaginája olyan lehet kábé, mint egy meleg tál zacskós leves, szépen szólva. - morogta. - Te élveznéd ha beleraknád a micsodádat egy meleg tál zacskós levesbe? - kérdezte szemöldök felhúzva.

- Nem ezen van a hangsúly - nem pirult el. Arcán még mindig az elszántság volt.

- De igen. Valakit, akit nem is ismersz, nem is szeretsz, azzal nem lehet élvezni a sexet. - mondta ugyan olyan elszántan.

- Oh... - megállt egy pillanatra, majd kérdően nézet rá, de nem merte megkérdezni. Túl kínos lenne - ők mégis élvezik. EZ ellen már nem tudsz tenni.

Stan sóhajtott.

- Ha megint ennyire makacs leszel, te jársz rosszul... - morogta.

- Ahha és mégis mit tudnál ellenem tenni? Ha jól tudom már nem vagyok a csicskásod - morogta, majd egy jól irányzott mozdulattal kikapcsolta  tv-t.

- Vagy elrabollak, és elviszlek egy forgatásra, ahol élőben megkérdezheted a csajtól élvezi-e. - nemes egyszerűséggel kapcsolta vissza a tévét. - Vagy... - elővéve telefonját kezdett pötyögni, majd meglepetten nézett annak képernyőjére. - Ó... nincs térerő... akkor nem tudok neked egyet se felhívni. - sóhajtva tette el a készüléket. - Akkor marad az egyes verzió~ - vigyorodott el, ahogy egy kis hangot adott a tv-re.

- Leszarlak magasról - válaszolta, ahogy felkelt és megfogta párnáját sétált az ajtóhoz - kitartok az igazam mellet, és ha mutatsz nekem valakit akkor is ezen a véleményen leszek - kinyitotta az ajtót, majd kisétált rajta egészen az egyik fotelig amik kint voltak elhelyezve, majd bele ülve tette feje mögé a párnát. - „Plusz ha masztizni akar, felőlem... verje csak ki azokra a bigékre"

Stan cöhintve zártba be az ajtót a kulcsra, ezután vissza sétálva ágyához, kapcsolta át egy zenés csatornára, amit csupán pár percig tudott bámulni, utána már be is aludt rajta. Kyle ugyancsak bealudt ám ő már a fotelban.

Másnap reggel úgy kelt mint a mosott rongy. Fájt a háta, a gerince és egy olyan díszes lap fogatta melyen szülei és persze Stan-é ismét kirándulni indultak őt meg itt hagyták.

- Remek - morogta, ahogy kitörölve a szeméből az álmosságot, ment egy pohár tejért, majd azzal sétált ki a házból - friss levegő~ végre. Ám ekkor egy szőke üstök vetődött rá, mely ráülve pocakjára, fogta le vállainál fogva. A lány kábé vele egy idős lehetett, mégis, katona felszerelést viselt, szőke haja egy copfban lógott, szemei alatt fekete csíkok húzódtak, akárcsak egy kommandósnak.

- Kyle! Te vagy az, igaz?! - kérdezte felháborodva. A vörös köpni nyelni nem tudott úgy meglepődött.

- Igen te meg... - felismerte a lányt és végigfutott az agyán talán rossz ötlet  volt elmondani ki is ő.

- Msr. Marsh! - sziszegte. - De egyenlőre még csak Lizzy... - legyintett. - AZÉRT JÖTTÉL EL IDE STAN-NEL, HOGY ELCSÁBÍSD IGAZ?! - morogta.

- Apám nem intézett el? - kérdezte morogva, ahogy próbálta lelökni magáról - és miért jöttem volna... elcsábítani? A szüleink össze barátkoztak és kénytelen voltam jönni. Ennyi! Stan nem is kedvel engem!

- Aha persze! Ha nem kedvelne, nem lenne most segg veled! - morogta, ahogy lelökte magáról a fiú kezeit. - ÉS NE ÉRJ HOZZÁM! - Vágta be a durcit. - Csak én érhetek hozzád... - tette hozzá sziszegve.

- Hogyne Princess - nagyot taszított a lányon, majd felkelt és leporolta magát és az üres üveget is felvette - nem kedvel elhiheted. Amúgy is! Nincs itt... gondolom elment a családdal ő is túrázni, szóval akár haza is tolhatod a kis fokhagyma valagad. - Lizzy dühösen nézett fel a fiúra, majd felállva nézett rá flegmán.

- A szobájába alszik... - morogta. - Tényleg fokhagyma valagam van? - kezdte el saját fenekét fixírozni csillogó szemekkel, majd megrázva fejét nézett újra a fiúra. - Akit kedvel azzal mindig köcsög! - előhúzva egy kést, bökött vele a fiú felé. - Úgy hogy most megöllek, hogy még egyel kevesebb ember legyen az utamban... - száját húzva nézett le a késre. - Vagyis dehogy! Én nem ölök meg senkit... - mondta, majd csettintett egyet, mire egy kopasz gorilla alak ugrott elő a bokorból. - Öld meg! - adta ki a lány a parancsot, ahogy a férfinak dobta a kést, ki azzal kezdett el Kyle felé közelíteni. Ám ekkor az ajtó kicsapódott, és nem éppen egy boldog Stan állt benne. Lizzy és a gorilla egyből a bokorba ugrottak, elbújva a fiú elől. Stan morcosan nézett a vörösre.

- Mi volt ez a zaj?... És hol vannak a többiek?... - Kyle kikerekedett szemekkel nézet a bokorra, majd rá Stan-re, de végül csak mordult egyet.

- Túráznak! A barátnőd meg most ugrott a bokorba a nagydarab emberével együtt - morogta, ahogy elsétált a fiú mellet egyenesen a házba és ismét a konyhába kötött ki - hülye gazdagok...

- MI?! - Stan egyből a bokorhoz lépett, de ott már senki sem volt. Stan morogva ment a házba. - Máskor ne találj ki hülyeségeket... - morogta, ahogy szobája felé ment.

- Hogyne... mert korán reggel ilyenekről fantáziálok - mondta, ahogy újabb adag tejet töltött ám most leült a konyhába és ott kezdte el inni - nem hisz nekem, nem hisz nekem... már hozzá szokhattam volna - morogta az orr a alatt. Stan ásítozva ment szobája felé. Lizzy és a gorilla alak, már a házba is belopózott, és egyenesen Kyle felé sétáltak, ám mikor Stan újra oda nézett, elbújtak a kanapé mögött. A fekete értetlenkedve pislogott a tárgyra, majd vállat vonva ment be szobájába. Kyle pedig nem is észlelt az egészből semmit csupán tovább itta morogva a tejét. Lizzy és a gorilla alak mögötte álltak kuncogva.

- Na és most, öld meg! - adta ki a parancsot, ahogy Kyle-ra mutatott, mire a kopasz pislogott párat.

- Na de... én nem akarok senkit megölni... - nyöszögte az alak, ahogy próbálta rátukmálni a lányra a kést, ki csak arrébb slisszolt.

- AKKOR MÉGIS MINEK FIZETEM BASSZUS?! - üvöltötte dühösen, mire Stan ajtaja újra kinyílt, és komoran nézett a férfira, és a lányra. A férfi sikítva rohant el, ahogy végül a lánynak dobta a kést, ki nem épp szerencsésen kapta el, így a penge felsértette ujját. Kisebb patakba kezdett el folyni a vér a sebből, a lány meg felnyüszítve fogta kezét.

- Bassszuuusss... - sírta.

- Na? - nézet a vörös a feketére - most is hülyéskedek? - kérdezte, ahogy felkelve előhalászott a fiókból egy elsősegély ládát és elkezdte bekötni a lány ujját - tessék. A kést pedig elkobzom - morogta és felvéve a kést rakta az asztalra.

- Köszönöm... - motyogta a lány vörös arccal.

- Idióták... - morogta maga elé Stan, ahogy odalépve a lányhoz, kezdte kifelé tolni. - Álmos vagyok. Nyaralni vagyok itt, legalább most ne zaklass, oké? - kérdezte fáradtan, mire a lány szemei felcsillantak, és így fordult a fiú felé.

- De utána elviszel valahova? Mondjuk vásárolni? - Stan felmordult, majd kihúzva a kanapé ágynemű tartóját, vett elő egy aktatáskát, kinyitva azt, kezdte a pénzkötegekkel megdobálni a lányt.

- Tessék, itt van pénz, vásároljá' egyedül! - morogta, míg a lány mérgesen kezdte vissza dobálni a pénzt.

- Pénzem nekem is van! Nekem társaság kell! - Stan szem forgatva, rúgta arrébb az egyik pénzköteget a lány felé.

- Szerezz máshonnan, elfoglalt vagyok! - a lány nyüszögve szólalt meg.

- De mindig csak a munka! Velem soha nem foglalkozol! - Stan sóhajtva temette tenyerébe arcát.

- Ha nem mész el, feldugom ezt az egész táskát a seggedbe! - mondta mérgesen.

- Oké~ - mondta kedvesen pislogva a lány, mire Stan unottan nézett rá, majd egy jól irányzott lökéssel kilökte az ajtón, és kulcsra is bezárta az ajtót.

- Menj haza!

- Nem akarok! - morogta a lány, ahogy az ajtót rugdosta. - Otthon unatkozom!

- Miután haza értem, elviszlek vásárolni... - mondta egy lemondó sóhajjal Stan.

- Akárhova? - örült meg a lány.

- Igen. - válaszolta a fekete, pár pillanattal később már hallani lehetett a helikopter hangját, ami egyre jobban távolodott. Stan felsóhajtva dőlt neki az ajtónak. Kyle szó nélkül nézte végig a kis jelenetet, majd úgy döntve, hogy sem morci úrral nem akar társalogni és az összefutás sem éppen jó dolog fogta magát és az egyik üresebb szobába ment. Stan nagyokat pislogva nézett utána, majd sóhajtva csúszott le a földre.

- Én is unatkozom... - morogta maga elé, ahogy felnézett a plafonra. Kyle ellenben talált magának elfoglaltságot.

- Megvagy~ - anyja táskájából kiemelte a már jól ismert könyvét és ismét olvasni kezdte. Kit zavart hogy már több százszor átrágta már magát rajta? Minden jobb mint vele lenni... Bármi jobb....

Stan végül elbattyogott a fürdő szobába, és egy gyors zuhany után, vissza vonult szobájába. Ledőlve az ágyra sóhajtott fel. Igen, luxus ház, csak egy valami hiányzik. Lég kondi. Pedig igen nagy szükség lenne rá, hiszen szobája enyhén szólva hasonlított egy szaunára.

- Ne már! - morgott egy fél óra múlva Kyle, amikor elért az utolsó laphoz. Visszatéve a könyvet sóhajtott ugyanis így muszáj lesz a másik könyvét előszednie. Felkelve sétált a közös szobájuk felé ahol Stan is feküdt.

"Felkapom és megyek is... " adta ki a parancsot magának ahogy átlépte a küszöböt. Stan bokszerében feküdt az ágyon. Keze mellkasán pihent, ahogy halkan szuszogott. Kyle a táskájához rohant, majd felkapta könyvét és mosolyogva ölelte magához.

- Éljen~ - Stan amint meghallotta a másik hangját, lassan felnyitotta pilláit, majd kábán nézett oldalra. Mikor látta, hogy csak a vörös az, egy megkönnyebbült mosoly ült ki arcára, ahogy újra lehunyta szemeit. Kyle miután kiélte szeretetét a kis könyvön a fekvőre nézet és hirtelen beugrottak a lány szavai.

- A barátnőd mondott valami nagyon érdekeset. Tényleg köcsög vagy mindenkivel, akit kedvelsz? Mert ezt nem tudom elhinni... Stan szemei kipattantak, majd felülve az ágyon nézett hitetlenkedve Kyle-ra.

- Mikor mondta?... - pislogott nagyokat. - És nem a barátnőm... - tette hozzá morogva.

- Most mikor az úriember a hátamba nyomta volna a kést. Még kint - mutatott kifele, majd ismét Stan-re nézet - de gondolom hazudott. Velem köcsög vagy és nem is kedvelsz. Nem is értem mitől fosott... azt mondta biztos elakarlak csábítani - nevetett fel, ahogy megfordult és kifele kezdett el menni. Stan nem mondott semmit, csupán vissza dőlve az ágyra nézett ki az ablakon.

- Hülye picsa... be kéne tömni a száját... - sziszegte maga elé.

- Minden féle hülyeséget hord össze vissza... - bólintott, majd hátra nézet - nem mész úszni? Folyik rólad a víz... - Stan meglepetten nézett a vörösre, majd tekintette nagyon is izzadt testére siklott.

- Jó ötlet. - mondta, ahogy felállva az ágyról, ment az ablakhoz, majd ugrott is ki rajta.

- Ajtó luxus mi... - morogta ahogy megrázta a fejét, bár mosolygott. Stan eközben már fütyörészve sétált a tenger felé. Faarccal sétált egyre beljebb, és beljebb, ám egy ponton megállva, nézett maga elé a vízbe. Hunyorogva nézte a kis pontot, majd lejjebb hajolva, fixírozta tovább. Végül pedig nem bírta tovább, a víz alá merült. Stan többször is lemerült, és nem egyszer tért vissza szebbnél szebb kagylókkal, vagy koralt darabokkal. Késő délután volt, mikor szüleik és Erika visszatértek a túrából. Erika egyből átöltözött fürdőruhájába, és a tenger parton állva, nézte a ténykedő fiút. Mikor a fekete észrevette a kislányt, meglepetten pislogott rá.

- Erika… mióta állsz itt? – nézett rá, mire az felkuncogott.

- Egy ideje, na de gyere Stanley, kész a tábortűz! – mutatott a part egyik pontjánál, hol szüleik ültek, és kedvesen cseverésztek, ahogy sütögettek. Stan kimászva a vízből, indult el a kislánnyal. Kyle már helyet foglalt az egyik rönkön és érdeklődve hallgatta a felnőtteket. Stan és Erika is leültek egy hosszabb rönkre. A kislány csillogószemekkel nézte a kagylókat, amit a fekete gyűjtött neki egy piros vödörbe.

- Jaj fiam, végre hogy megérkeztél…~ - Stan rosszállóan nézett fel apjára, ki csak sóhajtott. – Már megint szerelmi bánatod van? – Stan feje vörös lett, majd mérgesen nézett a kissé ittas férfira.

- Hagyjál már a hülyeségeiddel… - morogta, mire apja átkarolva nyakát, húzta magához.

- Figyelj! Bár mennyire is szereted azt a lányt, ne baltázd el megint azzal, hogy pöcsként viselkedsz vele! – Stan nyöszögve próbálta apja karját lefejteni magáról. – Sosem megoldás, 
hogy pont azt taszítod el magadtól, akit szeretsz félelemből, fiam! – Stan morogva pirult el egyre jobban.

- Jó jó csak engedj már el… - sziszegte, mire a férfi egyből elengedte, és Geraldnak kezdett el mesélni valamiről. Stan sóhajtva könnyebbült meg, de a pír még mindig ott volt arcán.

- Hey, Stanley, ezt megsütöd nekem? – mondta a kislány aranyosan, ahogy egy nyársat adott 
át a fiúnak, amin pille cukrok voltak feltűzve.

- Persze… - morogta, ahogy a tűz fölé tartotta.

- Te komolyan pöcs vagy azzal akit kedvelsz? - hüledezett a vörös, ahogy ránézet a fiúra.

- Nem... - morogta a fiú, ahogy a tűz fölé tartotta a nyársat.

- De...! - vágta rá Erika, majd közelebb csúszott Kyle-hoz, és úgy suttogta felé. - Legalábbis, ahogy eddig megfigyeltem, veled is azért o...! - mielőtt tovább mondhatta volna, Stan befogva száját húzta oda magához, ahogy rá sem nézett a vörösre, de arca egyre vörösebb lett. Ám Kyle csak megrázta a fejét.

- Kizártnak tartom. Velem nagyon gonosz volt szóval, szerintem ennek nincs köze hozzá - nyugtatta le a kislányt, majd a feketére nézet. Stan továbbra sem nézett a vörösre, ám mikor a lány már kalimpálni kezdett, elengedte azt, ki még közelebb csúszott Kyle-hoz, majd kezdett újra suttogni.

- Hidd el Kyle, nagyon szeret téged~ - suttogta mosolyogva a lány.

- Hallom. - morogta a fekete, ahogy unottan nézte a tűzet. - És nem. - ennek ellenére arca még vörösebb lett.

- Látod hogy vörösödik? - kuncogta a lány.

- A tűztől van... - morogta.

- Igaza lehet... itt melegebb van mint a kályha mellet - legyintett, bár ő magának nem volt melege, de azért lopva nézet rá ismét Stan-re. Furcsállt a viselkedését. Nagyon is és ahogy a kislány mesélt neki ő is elmosolyodott. Még hogy őt kedvelné. Ugyan~ játékszernek talán, de mint barátot és mint szerelmet? Kizárt.

- Ajj már Wendy-nél se pirultál el ennyire! Kyle jobban szereted mint We...! - nem tudta folytatni, ugyan is Stan egy pille cukrot nyomott szájába, min boldogan kezdett nyammogni. Ezután a fekete ismét vissza fordult a tűz felé, majd kifújta a levegőt. Nem tagadta, értelmetlennek vélte. A vörös hamar ment vissza a szobájába, de nem bírt aludni. Forgolódott az ágyon és egy idő után a hasa is elkezdett görcsölni a sok pillecukortól.

- Stan! Nem akarok még aludni! - morogta a kislány, egy ásítás közepette.

- Mindjárt állva elalszol, de azért nem akarsz aludni... - morogta a fiú.

- Aludj velem~ - mondta a lány mosolyogva, mire a fiú szemöldök felhúzva nézett a kislányra.

- He?! - a lány elnevette magát, majd komolyra váltva nézett a fiúra.

- Szóval inkább Kyle-al alszol... - mondta, ahogy vigyorogva nézett a fiúra.

- Ez nem vicces, Eri... - morogta a fiú.

- Valld be! - mondta a lány felélénkülve.

- Nincs mit bevallanom! - arca pipacs vörös lett.

- Akkor mitől vörös a fejed?! - mutatott arcára.

- M-Meleg van...! - morogta a fekete, ahogy tincsei közé túrt.

- Áhá! De ugye nem fogod megsexuálni? Az azért durva lenne! - Stan elképedve nézett a kislányra, majd lökve egyet rajta, csukta be a kislányt a szobájába. - Gonosz vagy Stanley! - duzzogott a lány, de végül ásítozva feküdt le ágyába. Stan sóhajtva nyitotta ki halkan a szoba ajtaját, majd ugyan ilyen halkan csukta is be, hiszen azt hitte, a vörös alszik. Halkan sétált az ágyig, mire lefeküdve kezdte a plafont nézni. Ám Kyle kissé szenvedő fejjel állt fölé.

- Stan... nincs valamid hasra? Gyógyszer? - ült le az ágyhoz ahogy még mindig a gyomrát fogta. Stan egyből felült, majd ki is rohant a szobából, pár pillanat múlva vissza csörtetett Kyle ágya elé, kezében egy doboz gyógyszer volt, és egy üveg ásvány víz, mit a vörös felé nyújtott.

- Tess' - morogta, ahogy elfordította tekintetét. Kyle biccentett, ahogy kibányászott egy szemet, majd lenyelte és ivott is rá.

- Köszi - mosolygott a fiúra, ahogy ismét felkelt és egyszerűen rádőlt az ágyára és ott ismét felhúzta lábait. Stan nem válaszolván, ment vissza saját ágyára, majd feküdt le rá. Csak néha-néha lesett lopva a vörösre, ahogy arca megint kezdett vörös lenni. Kyle eközben valahogy azt remélte hamar elmúlik, ám a fájdalom nem akart csökkeni egy bő óra után sem, de a ház népességét, pedig nem szándékozta zavarni.

"Talán Stan még fenn van..." gondolkozott el, ahogy átfordulva nézet rá a feketére, megszólalni nem mert. Stan arca még mindig kivolt pirulva, és nyitott szájjal vett mély levegőket, ahogy még mindig a plafont bámulta. Mikor megérezte magán a másik tekintetét, oldalra fordítva fejét, nézett arra.

- Nincs valami erősebb? - kérdezte, de most már nem kelt fel.

- Csak fájdalom csillapító... - motyogta Stan, ahogy saját fiókját kihúzva kezdett benne kotorászni. - De attól teljesen lefogsz zsibbadni... meg minden... biztos, hogy bevállalod? - kérdezte, ahogy felülve kutakodott tovább.

- Jobb mintha fájna - kuncogott fel, de ez is egy fájdalmas sóhajba torkollott.

- Akkor... - felállva, vett elő egy fecskendőt, és sétált oda a fiú mellé. - kinyújtanád a kezed? - kérdezte, ahogy leguggolt az ágy mellé. Bólintva adta oda vékony kezét a fiúnak. Stan megfogva a másik kezét, nyomta bele bőrébe a tűt, majd fecskendezte be az anyagot. Ezután, egy kis vattát tartott a tű helyére, ahogy a használt fecskendőt, a nem messzi kukába dobta.

- Milyen gyorsan, hat és mennyire üt? - kérdezte, ahogy kábán nézet fel.

- Nemsokára hatni fog és... eléggé üt... - nézett kicsit aggódóan a másikra, megfeledkezve magáról. Kyle hamar elkezdte érezni a gyógyszer hatását. Teste zsibbadt és a fájdalom lassan megszűnt, ám fejében is érezte ennek áthatóját.

- Tényleg... üt... - motyogta kissé kómásan. Stan meglepetten pislogott rá, majd legyintett.

- Mondtam... - morogta, ahogy felállva, ült vissza saját ágyára, majd így nézte a vöröst.

- Tényleg elvörösödtél... - kijelentette bár feje még mindig zúgott és mozogni is csak igen minimálisan tudott - pedig szerintem nem is kedvelsz...

Stan feje másodpercek alatt lett újra vörös.

- Nem is vörösödtem el... - morogta.

- A hangodon is hallom... most is - felkuncogott, ahogy oldalra döntötte a fejét - tényleg kedvelsz~

- Nem én.... nem... - morogta, ahogy alsóajkába harapott. - Én nem pirultam el! - nyögte ki végül, mégis, nem tudta kimondani, hogy nem kedveli a másikat.

- Jah~ Mr. Vörös fej! - kuncogott ismét. Stan unottan nézett a vörösre, mégis, fején még mindig ott volt a pír.

- Ne találj ki nekem beceneveket... - morogta.

- Oh igen, bocsi. A megszólítás még mindig kishercegnő~ - Stan sóhajtva állt fel, ahogy a vörös ágya mellé sétált.

- Kyle, ha nem hagyod abba, itt és most megbasszlak. - jelentette ki komolyan.

- Hogyne~ és rejtett vágyad teljesülne - nyújtotta ki a nyelvét - most úgysem tudok nagyon ellen állni sem~ - Stan leesett állal nézett a fiúra, majd kemény énje lehullott, és fejét fogva nézett a fiúra.

- Mi az hogy rejtett vágyam?! És mi az, hogy most ellen állni se tudnál nagyon?!

- Állandóan meg akarsz baszni~ lerí rólad - hümmögött, majd kába szemeivel a kékbe bámult - ráadásul a gyógyszer köszönhetően azt sem tudom, hogy kell mozogni. Csoda, hogy még gondolkodni tudok~

- Mondtam, hogy ütni fog... - vont vállat, majd kikerekedett szemekkel nézett a vörösre. - Hogy MI?!! Nem rí le rólam! - morogta, ahogy feje még vörösebb lett.

- Most is kishercegnő - szórakozott tovább, majd mindent erejét összeszedve tolta fel magát elkapta a fiú pólóját lehúzta magához és csókolta meg. Rövidke pici csók volt és szinte rögtön elváltak - remélem megfelel jó éjt puszinak~ - vigyorgott, ahogy ő lassan elaludt. Stan nagyokat pislogva nézett le a fiúra.
- Mi a... - végül elugrott tőle, és vissza sétált saját ágyához. - Ezért még egyszer megbaszom... - morogta, ahogy levetődve saját ágyára, ő is elaludt.

Súgó Még nincs hozzászólás.