„Kedves Ifjú!

Remélhetőleg, követted az utasítást és a levelet csak éjfél után bontottad ki. Ha ez így történt azok közé a szerencsések közé mondhatod magad, akik ténylegesen is találkozhatnak a kiválasztottakkal. Hidd el az év utolsó napját soha senki nem bánja meg. Erre címre gyere el a megadott időben és tündökölj 2011 utolsó napján sok gyönyörű tünemény között.

Tisztelettel: A kéjvágy.”

- Na és akkor így mondjad nekem, hogy maradjak otthon, és ne nézzem a hangyás tv-n a tűzijátékot!

- Jó de te úgy olvastad fel, mint valami sex ajánlatot! Így naná, hogy rögtön feláll tőle a farkad és belemész!

- Naná, hogy bele megyek! Nem látod a sorok közti igazi mondanivalót!

- Baszd meg! Milyen mondanivalót?! Ez egy meghívó nem pedig dudakínáló.

- Ugyan már, de hisz itt domborul! Nézd csak meg!!! Tünemények?! Mi más lehetne?!

- Egy kávézó.

A két lökött rögtön felkapta a fejét az előtte állóra és nagyokat pislogtak, míg végül a szőke döntött úgy, itt az ideje válaszolni és nem hagyni elveszni az utolsó szó jogát, ám pech-jére a fekete ismét gyorsabb volt.

- Amiről beszéltek egy kávézó és nem csak ti kaptatok - itt sapkája alá nyúlva halászta elő a kis borítékot és lengette meg, mely bizonyította ténylegesen is, rajtavan a listán. Azon a rövid kis listán melyen csak a szerencsések kaptak helyet.

- Craig is kapot?! Akkor már nem lesz buli... tönkre bassza majd a jó humorával az egészet... - Stan morgott egyet, ahogy saját levelét kabátja zsebébe sülyessztette, majd mikor felnézet egy jeges pillantás kikerülve pattant fel és spurizott el a helyszínről - akkor ott Kenny!

A két fiú még nézte a távolodó alakját, majd egymásra pillantottak és sóhajtva foglaltak helyet a kissé befagyott padnak a támláján. Craig a kis hópelyheket kémlelte míg fél füllel hallgatta a szőkének a mesélnivalóját a tényleges nagy mellű felszolgálókról, akik majd szépé teszik az estélyüket. Persze, nem akarta összetörni a kis illúziót, de valójában őt nem érdekelte annyira meghívás. Soha nem volt az a mellpárti, sőt rég tudta magában, hogy egy jó fenék és egy hozzá illő „fasz” jobban vonzza, ráadásul ezt mindenki jól is tudta, ugyanis South Park-i srácok közt nem ő volt az egyetlen meleg. A szőke itt mellette például bisex, míg a megfutamodott Stan pedig épp csak kóstolgatja a témát. A lényeg, nem volt egyedül és tudta, hogy pont ezért kaptak meghívott. Nem nők lesznek abban a kávéházban. Nem, valami egész más és az a sanda gyanúja volt, hogy nem csak őket hívták meg ide.

Persze gyanúja egész hamar beigazolódott, amikor kissé kiriccsentve álltak a barnás bőr ajtó előtt melyen a „Zárva” felírat himbálózott.

- De hát időben vagyunk! - Stan kissé idegesen toporzékolt zakójában és sötétkék ingjét hanyagul hagyta elől, mellyel mersze látszott, csábítani akart. Kenny ugyancsak sötét zakót viselt ám alatta virító narancssárga ing tündökölt és nyakában egy kisebb dögcédula mely nyakláncnak volt befogadható.

- Megkell várni a többieket is - Craig a falnak dőlve igazgatta sötétkék ingjét.

- Többieket? Miért mennyien leszünk?

- Öten.

- Ezt honnan tudod? - kérdezte Stan, ahogy megragadta a szőke gallérját, aki csak egy csábos mosolyt megejtve bökött a két fiúra, akik ugyancsak kissé kiöltözve sétáltak, miközben beszélgettek.

- Ezek mióta vannak jóban? - csupán ennyit tudott kibökni és a sötét szempár szinte rögtön rá szegeződött, amitől kissé kirázta a hideg és védekezően lépet hátrébb.

- Kevin! Mole! Hali, csak nem ti is vip-ek vagytok? - Kenny vigyorogva rázta meg a két fiú kezét ám a fekete meg sem szólalva lépet oda Craig-hez és csupán vele volt hajlandó beszélni, ellenben a barnával aki megigazítva hátán az ásóját gyújtott rá.

- Jöttem, de nincs ínyemre. Mi van ha átbaszás? Egyáltalán mi a faszom ez?

- Ugyan, miért lenne az? Hisz a csini lányok csak minket várnak~

- Akkor én tiplizek! Utálom a bigéket!

Kevin megragadta a gallérját és vissza rántva rázta meg a fejét, mely csupán egyet jelenthetett. Késő visszamenni és bármit tenni, ugyanis a barna ajtó kattant és a tábla nyom nélkül tűnt el. Kenny az órájára nézet. Pont nyolc óra.

- Négy óra szórakozás~ vigyázz mert jövünk! - vigyorogta, ahogy egyesével léptek be a kis helységbe.

Persze az élet gonosz volt velük mint mindenkivel. A kávézó - ahogy Craig is említette - kicsi volt ám annál furcsább. Kis folyosók vezettek az egész helyen és kis ajtók nyíltak be ugyancsak kis szobákba. Egy asztal és egy szék.

- Jó napot~ - a lány csilingelő hanggal lépet eléjük ám a szőke nagy boldogtalanságára, az szmokingban tengette dekoltázsát. - Örülök, hogy önök kerültek ki győzteseknek. Nos a felállás a következőt. Öt szoba van. Válasszanak kedvükre és mindegyik szobához hozzá van rendelve a meglepetés, mely éjfélkor bontódik ki igazán. Ahogy az újév hangja megüti a fülüket a katasztrófa elkezdődik és egy új kaland veszi kezdetét.

- Lehetne egy kérdésem? Mégis hány ember kapott ilyen levelet? - Craig komoly arccal nézte vendéglátóját, akinek sunyi mosolyából szinte rögtön tudta, valami nem stimmel.

- Összesen száz fiatal kapta a megtisztelő lehetőséget, de csak ti öten lettek a nyertesek. Használjátok ki őket, ha tehetitek! - Meghajolva mutott az öt nyitott ajtóra,majd ő maga a folyosó végén tűnt el.

- Nekem nem tetszik - szűrte a fogai között Mole, ahogy a cigit eltapodva indult meg.

Persze... a kíváncsiság mondhatjuk ugyanis a másik négy srácban ugyan ez a helyzet ment végig mégis... mind megtalálta az ajtót, majd lassan egyenként becsukták ezzel elfoglalva helyüket.

- Show Time~ - hallatszott a pincét hangja a gyöngyös függöny mögül, melyek lágy kuncogások követtek.

~*~

Stan Marsh helyet foglalva nézet végig a tényleg kissé aprócska szobán. A falak világoskékek voltak és az sztal makulátlan fehér, ahogy a szék is. Kis virág díszítette és rajta egy koktél étlappal.

- Talán akkor ki is próbálhatom - vont vállat és leülve fonta keresztbe lábait, ám mikor az ajtó nyílt felcsillantak a szemei és rendelésen készen mutogatta a vodkás keserédes üdítőt, amikor szája nagyot koppant a padlón és a víz egyszeriben teljesen kiverte.

- Mit hozhatok, Gazdám?

~*~

- Butters csini vagy~ - Kenny szemei csillogtak a neonfényben, ahogy végigmérte a világoskék ruhácskában levő fiút. Az a tipikus Maid ruha, kötényékével és a hátán egy gigantikus masnival. Fején pedig az odavaló hajpánttal. - Mióta dolgozol itt?

- Titok~ sikerült választani valamit, Gazdám?

- Ha így folytatod téged foglak az étlapon kérni - morogta a szőke, ugyanis bár az egész jó szórakozásnak tűnt mégis az a furcsa aggodalom ott motoszkált benne. Ahogy a fiú szemeibe nézet... Igen. Valami történt itt.

~*~

- A csokis is finom, de nekem az epres jobban ízlik. Talán a banános, de azt nem ajánlom, mert az lehet máshol is kapni. Tutifrutis gyerekes, te meg maga vagy a megtestesült feketeség, szóval ribizli? Ja az meg nincs, akkor áfonya? Savanykás, de megoldjuk! A cukor bármin tud segíteni. Szóval? Sikerült dönteni, Gazdám?

- Te ki vagy? - Kevin idegesen markolászta az asztalt, ahogy a barnát nézte, aki ugyan olyan ruhát viselt, mint abban a tévéműsorban a lányok csak éppen teljesen vörös. Mi is a neve. Maid, cselédlány ruha.

- Clyde Donovan, Gazdám. A maga, ma esti cuki pincérnője~

- Fiú.

- Hmm?

- Te fiú vagy - bökött rá, és kezdte elveszteni a fonalat. Mégis miért lengi körbe az iskola legidegesítőbb sráca egy kisebb topánkában és nagyon rövid szoknyában?

- Helyes a meglátás Gazdám, de akkor döntenél végre? Kicsit időigényes megcsinálni ezeket főleg, ha plusz cukor is kell bele meg minden~

~*~

- Kávét.

- É-értettem, Gazdám - bólintott a kis szőke, majd már ki is vágva az ajtót sietett el, így nem láthatta, hogy Craig élete legnagyobb sóhaját nyögte ki. Tweek soha nem venne fel ilyen ruhát. Na jó, ha talán ő maga adja rá, de önszántából soha.  A képtelenség netovábja ez a hely, de mégis mi folyik itt és vajon, hogy sikerült erre rávenni. Jó persze kezdte kapizsgálni, ugyanis a szemében látta azt a halvány ködöt, azt a tekintett. Csillogott élettel volt telve, mint mikor csak megcsókolja titokban a fiú öltözőben, de...

- Valami itt nem stimmel... ráadásul a nagy Bumm-ig már csak három óra.

~*~

- Érthetőben nem megy?! - Mole már szinte a sarokba húzódót a fiútól, aki vigyorogva topogott a kis sárga ruhában.

- De kedvesem~ én csak azért érdeklődőm mégis mivel dobhatom fel az ízlelőbimbóinak fanyar hangulatát?

- Semmivel? Mondjuk ruhacsere? Annak örülnék - Gregory megrázta a fejét és még mindig mosolyogva bíbelődőt a kezében levő tollal.

- Kedves Gazdám, hivatalos gúnya, nem leváltható. Talán később, ha úgy óhajtja leveszem, de váltó nincs. Vagy most? - tolta le az egyik kis pántot, ám a barna felugorva ment elé és vörös arccal tolta vissza, ahogy lágyan végig simított a fiú bőrén.

- NEM! - rázta meg a fejét és hangja remeget - Erőset... vodkát mondjuk.

- Egzotikus van csak, Gaz-

- Akkor azt! - Sárgás íriszeivel pislogott párat, majd meghajolva távozott is a kis szobából, a barna nagy örömére.

~*~

- Szoknyában! Hallod! Szoknyában vannak! - suttogta a telefonba Stan, ahogy idegesen markolta a készüléket - Plusz Gazdámnak szólít?! Mégis mi folyik itt? Kyle mióta dolgozik, egy ilyen helyen?

- Akkor azt kérdezem Tweek mióta, bújna bele ilyen ruhákba? Szerinted... - Craig hangja bosszús volt, nem úgy mint a szőkéé, aki kuncogva vihorászott - te ittál.

- Nem! Csak éppen kihasználom a helyzetet. Butters-en tanga van. Most láttam~.

- Na és megakarod fektetni, ott az asztalon? Gratulálok... Úgy, hogy nincs magánál? - Stan kissé meglepődve pislogott a készülékre.

- Nincs magánál... várj?! Most komolyan? De hisz nincs semmi bajuk. Kyle ugyan úgy viselkedik, ahogy szokott, csak éppen ez a ruha és ez a megszólítás zavar.

- A szeme Sherlock! Belenéztél te már a szemébe? - kérdezte Craig, ám a szőke közbevágott.

- Nem néz tekintve, hogy bele van zúgva.

- Oh, ez nem nagy újdonság. Valami más amit még nem tudok.

- Kapjátok be! - Stan ezzel az erővel le is csapta a kis készüléket, pont akkor mikor Kyle a zöld kis ruhájában, kezében egy hatalmas tálcával, melyen egy shake volt, betopogott.

- Itt a citromos shake-e, Gazdám. Váljon egészségére.

- Köszi... - motyogta, ahogy a szívószálat bekapva kezdte kortyolgatni az italt. A citromos és savanykás íz szinte marta a száját, mégis nem figyelt rá. Végigmérte legjobb barátját, aki mosolyogva állt mellette minden parancsát teljesítve. Olyan más volt. Felszabadult és gátlástalan. Na és a szemei. Persze, azokba nem mert belenézni, mégis most erőt véve magán nézte a zöld íriszeket, melyekben ugyancsak ott volt az a kis ködfátyol.

- Hogy kerültél ide?

- Titok, Gazdám. Erről nem adhatok neked információt, de ha ennél valamit nyugodtan mondhatod - mosolygott, és lágyan ült fel az asztalra, ahogy lábait keresztbe vonta. A csíkos harisnya eddig fel sem tűnt neki, mégis most kissé félrenyelve italát vizslatta a szép lábakat.

- Oké...

~*~

Butters felnyögöt és lábai kissé megremegtek.

- G-gazdám... - nyöszögte, míg Kenny megnyalta ajkait.

- Na haljam~ hogy kerültetek ide?

- T-titok, de kérlek ne ilyen erősen... ahh~

- Nem szeretem a titkokat, szóval gyerünk ki vele - a fiú ismét erősen markolt bele a kis fenékbe, amitől a szőke újabbat nyögött. Körmeit az asztalba vájta, ahogy kipucsitott és a falat nézte kábán.

Kenny persze nem zavartatta magát. Tudni akarta mi folyik itt és ha ez kell hát legyen. Keményebb eszközökhöz kell folyamodni! Az persze más kérdés volt, hogy ezt éppen ugyanannyira élvezte, mintha csak éppen játszana.

- Nem mondhatom el... kérlek Gazdám~

- Nincs menekvés Butters~ - kelt fel, ahogy rádőlve most már két kézzel markolászta - haljam ki áll a háttérben?

- Nemh~ lehet~ - suttogta, és az idősebb kissé felmorrant, de a jó vallató nem adja fel és ezzel az elvvel ismételte meg újra mozdulatát.

~*~

- MI A?! - Mole kikerekedet szemekkel nézet Gregory-a, akin már csak a kötény volt. Csak. A. Kötény. - Hol vannak a ruháid?

- De hisz nem voltak szimpatikusak neked, Gazdám? Levette őket, hogy a kedvedre tehessek ráadásul nincs szégyenérzetem, ha ez miatt törne a csorba. Szép testet, kár eltitkolni.

Cristopher kissé idegesen fogta a poharát, ahogy folyamatosan végig nézet a szőkén. Azok az új megmagyarázhatatlan érzések, lassan kezdtek előtörni belőle, de nem tudta volna megmagyarázni, mégis mi az. Mennyire erős és a hányinger is kerülgeti tőle.

- Esetleg... idejönnél? - kérlelte most már nyugodtabban, majd mikor Gregory kissé túl közel jött - avagy az ölébe csücsent - szemei kikerekedtek és tolta is el - Nem így gondoltam!

- Gazdám~ azt akarom, hogy jó legyen a befejezés így év végén. A legjobb év vége - szemei csillogtak, ahogy lassan közelhajolt a fiúhoz.

- De... - kezdett bele, ám ez volt az utolsó szó, ami elhagyta a száját.

~*~

- Gazdám... esetleg óhajt hozzá mást is? - Tweek-nek remeget a hangja, ahogy Craig a sarokba szorította.

- Tweek. Miért félsz?

- Nem félek... - suttogta, de hazugság volt. Reszketett egész testében, ahogy az ezüsttálcát védekezően húzta magához. Semmi esélye sem volt. A fekete megragadva csukloját nyomta a falnak és nézet a szemeibe. Mélyen.

- Tweek ébredj fel - suttogta kissé mérgesen, ám az megrázta a fejét.

- M-még nem lehet, Gazdám. Még nem járt le az idő.

- Idő? Mégis miről beszélsz! A francba már, látom rajtad, hogy valaki hipnotizált! Téged is és a többieket is, ugyanis te nem félsz tőlem! Már nem - hangja elhalkult, ahogy ismét ránézet, majd közel hajolva először lágyan, majd kissé mélyítve csókolta meg a fiút. A csók szinte bódító volt. Lassan ajkaik egymásé lettek, és Tweek átkarolva Craig nyakát húzódót hozzá közelebb, ahogy visszacsókolt. Kezek simultak, ahogy a testük is.

A tér megszűnt az idő relatív lett.

Aztán előbb Craig csúszott lassan a föld felé, majd terült el, míg Tweek kissé kábán pillantott utána, majd végül ő is elájulva zuhant a földre. A fekete teste megremeget, ahogy felnézet, majd elmosolyodva húzta magához a kis szőkét.

- Hogyne... tudnom kellet volna... a csók tilos mi... - azzal végül elvesztve eszméletét zuhant bele a sötétbe.

~*~

- Szóval így készült. De komolyan, nem értem minek rá az éget cukor. Még a végén cukorbeteg lesz valaki az ilyentől, ráadásul ragad mint a karamell, amit meg utálok. De a mézet szeretem! Azt te is szereted nem, Gazdám? - Clyde nagyban magyarázott, amikor Kevin-ben elszakadt az a bizonyos száll. Már rögtön az elején sejtette, valami nem stimmel, de most már biztos volt benne. Ugyanis a Donovan fiú konkrétan flörtölt vele. Vele... akitől úgy tartott és bár nehezére eset beismerni... az elején ki nem állhatta. Persze egy idiótát ki szívlelt volna, de mivel a barna konkrétan állandóan beszólt neki és sokszor nagyban inkább csak messziről tette, kezdte érdekelni, aztán egy idő után boldoggá tette, hogy megkeserítheti az életét végül pedig kissé nehezére esett beismerni, de bele szeretett. Craig volt az, aki erre rávilágított és azóta talán kissé mélyebb is a barátságuk. De a lényeg az volt, hogy ez egyoldalú. Clyde soha nem szeretne belé.

- Clyde. Mégis mi folyik itt?

- A cukormáz támadása, Gazdám.

- Nem... - rázta meg a fejét és felpattanva kapta el a vörös kis masnit - mi történt veletek? Tudni akarom, most.

- Titok. - vigyorgott fel, majd kissé oldalra nézet. Kevin követte a pillantását pontosan az asztalra és egyszeriben mosoly kúszott a szájára.

- Akkor csak nem fedhetem fel~ - Clyde-ot a csípőjénél keresztül ragadta meg, majd húzta magához és harapott bele a nyakába, aki erre felnyögve kapaszkodott a fekete dzsekibe.

- Gazdám... ez így nem járja... - motyogta, ám mikor a fekete az asztal felé kezdte tolni, majd egyszeriben rádöntötte felnyikkanva nézet fel. Szemei csillogtak, egészen addig amíg a kis váza nem a padlón kötött ki és tört több darabokra.

Ekkor tört meg a csoda és Clyde egyszeriben lökte el magától Kevin-t, majd kissé idegesen nézet rá, ám mikor eszébe jutott nincsenek egyedül felugorva rohant ki.

- Hey magyarázatot! - ment utána.

- Ez az egész csapda... csak képeket akart meg egy boldog újévet nektek, de aki nem akarta azt ilyenné tette és ááá! Hogy a fenébe tehette velem is! Greg! Ébredj fel...

A fekete mellé szaladt, majd ő is benézet a már nyitott ajtón és kissé ledöbbenve nézte az alvókat. Cristopher ugyanis félrefordított fejjel szuszogott, míg rajta egy félpucér szőke ölelte át.

- Ez most komoly?! - csattant fel Clyde, ahogy bemenve kezdte őket nézni.

A másik közben érezve valami nincs rendben nézet be a többi szobába. Persze ugyan az fogatta mindenhol. Craig és Tweek is eszméletlenek voltak, ahogy a két szőke is. Egyedül az utolsó szoba volt más, melyből furcsa hangok szűrődtek ki és jobbnak látta oda nem benyitni.

- Mindenki kiütötte magát! De miért, hisz az a csaj nem is adot... - Clyde elhallgatott, majd kérdően nézet fel a feketére - Stan bassza Kyle-t?

- Ja - jött a tömör válasz, majd végül az utolsó ajtóhoz lépve húzta be oda a barnát, ám meglepetésére az csupán egy erkélyre vitte őket. Körülnézve szemlélte meg a várost, majd nézet le. Teljes képtelenség volt, hogy jutottak ide föl mégis a hely csodás volt. Clyde csillogó szemekkel vizslatta, ám egy tüsszentéssel és némi prüszkölés kíséretében akart visszavonulni.

- Mindjárt éjfél - mondta Kevin, majd lekapva dzsekijét rakta a barna vállára és húzta vissza magához.

- Na és? Nem fogok egy hülye kardos fasszal köszönteni az újévet - morogta, ám mikor érezte kezek simulnak a derekára arca elvöröslött - K-kevin...

- Ez egy álom - suttogta, ahogy csókot nyomot a barna homlokára - Ma egész nap az ágyamban voltam, mert megfáztam a Star Wars találkozón. EZ álom és minden álomkép. Stan nem bassza Kyle-t. Gregory nem pucérkodik Chris-en és Kenny keze sincs benne Butters tangájában, ahogy te sem vagy igazi. Semmi nem valóság, akkor nem élvezhetem ki?

- Miről beszélsz... be vagy szívva? - Clyde megremeget, amikor a fekete egyre közelebb hajolt hozzá. Érezte meleg leheletét, ahogy a bőrét szinte csípte.

- Nem Clyde - ajkaik összeértek, ám nem csókolta még meg. Várt, majd az első lilán fellőtt tűzijáték alatt elmosolyodott - Boldog Újévet kis Piroska.

Ajkaik összesimultak és Kevin nyelvével átmenve simította meg a másikat, aki lágyan és félénken ugyan, de visszacsókolt. Keze a csípőjére fonódót, míg a barna pedig a nyakát karolta át. Nyelvük vad táncot járt és végül a levegőhiány szakította meg a kis meghitt pillantott. Homlokuk összeütközött és sötét szemeivel a barnát vizsgálta.

- Tudod, hogy Kyle a Piroska? - kérdezte végül Clyde, majd mosolyogva harapta meg Kevin ajkát, akinek lassan pillái egyre nehezebbek lettek, majd végül teljesen elvesztve eszméletét zuhant le.

~*~

- BÚÉK!

- Idióta száj ki a képemből... - morogta, ahogy a padra támaszkodott, majd így nézet fel, abba a százas mosolyba.

- Na? Kinek nem kellet, volna elmennie sehova? Fergeteges bulit hagytál ki! El sem fogod hinni! Stan végre megrakta Kyle-t és Gregory pucéran kergette Mole-t! A többiekről nem is beszélve! Fergeteges volt, de sajnos te egy bizonyos hosszú szerszám miatt nem voltál jelen. Ohh most nem a farkadra utaltam~ - Clyde vigyorgott, míg Kevin egyre idegesebben dobolt a padon.

- Szóval sok furcsaság történt szilveszterkor mi?

- Te meg betegen nyomtad az ágyat~ a Jedi erő nem segített?

- Talán lehetne még egy...

- Nem elég már a kardokból, ha de gon... - nem bírta végig mondani, ugyanis Kevin csúnyán ráharapva ajkára, majd a meglepődőségtől nyitott szájába dugta nyelvét és csókolta meg. Nem volt olyan sok mégis Clyde lesokkolva nézet rá, amaz csak megrántotta a vállát.

- Na tessék. Tud be ezt is újévi csodának - vigyorogta, ahogy elfeküdt a padon és lehunyva szemeit álmodott tovább.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés