Chapter 8

  2012.02.03. 14:14

Stan fáradtnak érezte magát. Nagyon is... ez a nő, jobban lefárasztotta, mint ahogy tervezte. Benyitott az ajtón... és valahogy a látvány nem lepte meg. Minden szanaszét, Kenny pedig röhögve ült a tévé előtt, ám mikor meghallotta az ajtó nyitódását;

- Á, Szia Stan! - szólt ki, majd tovább röhögött.

- Hol voltál?! - Craig szinte az arcába mászott, ahogy hirtelen felbukkant - Mi a francért kellet vele itt hagyni?! Egész nap nézte a tévét és röhögött! Halálra untam magam! Te meg fogod magad és itt hagysz a picsába! Tiszteletet! - dübögte mérgesen, majd végül nyugodt hangon tette hozzá - hol voltál?

- Meglátogattam valakit... - nyugodtan válaszolt, ahogy felakasztotta kabátját. - Kenny pakoljá' össze'

- Jó, majd... hahaha~ - dőlt ki újra a nevetésbe. Mérgesen nézet a szőkére, majd intve egyet az összes tv kábel kihúzódott belőle.

- Óóó... - Kenny lemondóan sóhajtott, majd félretéve a kukoricás tálat, kezdett pakolászni sóhajtozva.

- Ennyire azért ne drámázz... - kuncogta karba tett kézzel Stan, ahogy a falnak dőlve nézte. Craig ekkor ismét Stan-re fókuszált.

- Miért nem mehettem veled?

- Veszélyes hely lett volna a számodra... - mondta komolyan, ahogy a fiúra nézett.

- Miért? - furcsállta ugyanis egy szellemnek mi lehet veszélyes hely.

- Mert az olyan hely... - vont vállat Stan. Mérgesen nézett rá, majd hátat fordítva neki tűnt el ismételten, ahogy még egy karmozdulattal javította meg a tévét. Kenny pont ekkor végzett a rendrakással, és egy mozdulattal termett újra a kanapén, és evett tovább kukoricát. Stan mellé sétálva nézte a tévét, ám a szőke lehúzta maga mellé, és a fekete ölébe nyomta a tálat. Így tévéztek tovább. Craig ismét a korláton csücsült és nézte a várost, majd bepillantva kissé féltékenyen markolta meg ismét a vasat, ami megfagyott. Nem bántaná a szőkét, csupán féltékeny volt. Ő élt és virult, ő meg nem...

Lassan pedig este lett... Kenny pedig nyújtózkodva állt fel.

- Na ideje mennem... még sok dolgom van... - Stan csak biccentett. A szőke intve ment ki az erkélyre, majd ahogy volt, fogta magát, és leugrott. Teste nagy csapódással ért földet, ám hullája egy pillanatig maradt csak ott, utána eltűnt... elnyelte a föld. Szelleme nem sokkal később megjelent, majd egy kisebb szélfúvással, már odébb is libbent. Craig nem szólt semmit csupán ugyan úgy nézte tovább az eget és a várost. Stan az erkélyhez sétálva, támaszkodott rá a korlátra, és nézte ő is a várost. A fények gyönyörűen villóztak, és kivételesen az eget sem lepték el a felhők.

- Szép a kilátás. Nálam mindig csak az erdőt lehetett látni - mondta kis mélázást után.

- Azért az se rossz... - mondta mosolyogva.

- Unalmas lesz egy idő után - ugrott le ám ő nem zuhant tovább, csupán lebegett.

- Sokat unatkozhattál... hm... - elmosolyodva lépett el a korláttól. - Van kedved netezni?

- Nem tudom, hogy kell - felelte nemes egyszerűséggel, ahogy ő is bement.

- Együtt netezünk~ - leülve a kanapéra, hajtotta fel a laptopot, mi már be volt kapcsolva. - Mire vagy kíváncsi? - kérdezte mosolyogva. Bámult a képernyőre, majd kissé megbökte azt.

- Itt könyvet is lehet olvasni?

- Igen. - elmosolyodott a fiún.

- Szóval csak böködni kell a képernyőt, kidob egy könyvet, amit elolvasom majd visszaadsz?

- Nem a képernyőt kell bökni, hanem, - a toucpadre mutatott. - ezen kell mozgatni az ujjad, így tudod irányítani az egeret... - mutatott a kis fehér nyílra a képernyőn. Craig mosolyogva rakta oda az ujját, majd próbálta ki ám az nem működött.

- Hm... várj. - letéve az asztalra a laptopot sietett be szobájába, majd kisebb csörömpölések után, egy egérrel tért vissza, mit bedugva a laptopra tett az asztalra. - Most próbáld. - Craig megfogta az egeret, mellyel már tényleg tudta mozgatni a kis kurzort, bár elég esetlenül.

- És most... hol a könyvtár ebbe?

- Üm... hát... - Stan megnyitva az egyik automatikus könyvjelzőt nyitotta meg a googlet. - Ide beírod, mire vagy kíváncsi, és ez automatikusan megkeresni neked. - bökött a kis sávra, ahova a szöveget lehetett írni. Craig gondolkozott egy kicsit, majd végül épp már gépelni akart, de visszahúzta az ujjait.

- Nem tudok semmit.

- Hm akkor... - gépelni kezdett, ám amekkora szerencséje volt, rossz gombot nyomott meg, egy másik automatikus könyvjelző nyílt meg. Redtube, ráadásul a video egyből elindult és a kis hangszórókból már lehetett is hallani a nő nyögéseit. Stan vörös fejjel bámult a képernyőre. - Kenny.... - morogta.

- Ez micsoda? Itt filmet is mutatnak? Azt hittem csak olvasni lehet - nézte a videot - ráadásul... miért nyafog az a csaj ott?

- Hát öhm... izé... - nyelt egyet. - Nos igen lehet nézni videót és... ez... egy pornó video... - bökött a képernyőre.

- Abból nem csak újság meg képek vannak? - kérdezte, ahogy visszaemlékezet a még régi füzetekre melyet a gazdája tartott.

- Mostanra már filmeket is csinálnak... ráadásul rengeteget... - elkattintva a videóról ment a kategóriákra, hol mindenféle volt, és azokon belül is több ezer video. - Ahogy látod...

- De jó! - csillantak fel a szemei - Így bármelyik helyet láthatom!

- Hm?? - nézett rá Stan meglepetten.

- Több tájat is megnézhetek videón és akkor nem kell csak ezt az egyet nézni - mutatott kintre.

- Ja igen... melyik országra vagy kíváncsi? - kérdezte, ahogy visszalépett a googlera.

- Brazília! - mosolygott és olyan izgatottan nézte a képet akár egy ötéves kisfiú. Stan beütve Brazíliát, nézett végig a linkeken mit a kereső dobott ki. Végül rákattintva egy youtubésra, jött be egy video, 20 perces volt, és Brazília látványosságait mutatta be. Mosolyodva és szinte gyönyörködve nézte a tájat, majd ismét újabbat követelt ezúttal Svájcról. És persze Stan elmosolyodva indította be neki az újabb videót.

- Szólj ha vége, és hogy mire vagy kíváncsi. - mondta, majd pakolászni kezdett a szobában. Nagyban nézte a videókat, majd mikor vége lett, most ő maga próbált meg egyre rákeresni és mikor bejött még nagyobb örömmel nézte végig. Stan szép lassan rendet tett az egész szobában. Csupán egy rész maradt koszos, még pedig a polc, hol Craig urnája volt, és családi képei. Oda lépve, tette fel az urnát a fölötte lévő polcra, majd kezdett alatta törölgetni. Craig megborzongott, és ennek következtében még az egér is leeset az asztalról. Stan meglepetten fordult hátra.

- Mi az?... - ám tovább törölgetett.

- L-lejtetem - nyögte ki, ugyanis nem akarta mondani a fiúnak, ha már csak közel is van a hamvaihoz, ő már azt akkor  is érzi, így csendben visszahalászta az egeret és folytatta tovább, bár keze remegett. Stan vállat vonva törölgetett tovább. A bor folt makacs volt, de a fekete hamar letisztította. Ezután visszatette az urnát a helyére, és a felső polcot hamar letörölte.

- Mi a... - morogta, majd kezébe vette az urnát, mire rászáradt borfoltok voltak. Ezt is törölgetni kezdte. Craig megállt a videók nézésében. Keze az egérre fagyot és kicsit szaporábban mozgott a mellkasa is. Felnézet a feketére és arcán egyenletes pír oszlott el. Konkrétan felért egy kínzással ez számára mégis csöndben tűrte tovább. Stan ezt észre sem véve, törölgette. Lassú határozott mozdulatokkal tüntette el végül a bordó foltot, ám utána még egyszer gyorsan áttörölte.

- Így~ - mosolygott az urnára, majd visszatéve helyére ment el a fürdőszobába. Craig csak ekkor lélegzett fel és dőlt el a kanapén.

- Francba...

- Mi az?... - pislogott rá Stan.

- Semmi... - morogta, ahogy letéve az egeret emelkedett fel és lebegett a levegőben.

- Van még valami, amire kíváncsi vagy? - lépett oda a laptophoz, és nézett annak képernyőjére.

- Semmi... - ismételte még egyszer, ahogy csak a hátát lehetett látni.

- Oké... - leülve a kanapéra, dőlt kissé előre, majd kezdett gépelni.

- Mit csinálsz? - kérdezte meg egy jó idővel később mikor már teljesen lenyugodott, bár még így sem ereszkedett le csupán föntről nézet lefele, ahogy a hasára hengerelt.

- Információkat keresek... szellemekről. - válaszolta, fel sem nézve a gépről.

- Minek? Miért nem kérdezel tőlem? - lebegett lejjebb, majd közvetlen Stan mellé ment.

- Tudod, hogy kell visszahozni szellemeket? - nézett rá.

- Nem... de minek akarod őket visszahozni? Gondolom, ha már elmentek és nincsenek itt, akkor jól érzik magukat - mondta.

- A visszahozást úgy értettem, hogy egy meglévő itt ragadt szellemnek testet csinálni... - újra a laptop felé fordult.

- Olyan nem létezik - vágta rá rögtön - minek próbálkozol vele? Sokkal egyszerűbb, ha találunk valami módot, hogy tovább léphessek, és akkor nem leszek a nyakadon. Mindenki jól jár.

- De... - a fiú felé fordulva, csúszott hozzá kicsit közelebb, majd nézett szemeibe. - Én szeretnék veled maradni... - suttogta. Ám Craig rögtön elillant a szoba egy másik végébe.

- Nem tudok vissza jönni, és azzal csak nyernénk, ha én tovább lépnék - felelte bár elfordította tekintetét és szomorúan vizsgálta a földet.

- Mit nyernénk?... - kérdezte halkan, ahogy újra gépelni kezdett.

- Én nem lennék a nyakadba, gondnak és te meg találhatnál magadnak valami élő barátot.

Stan arcára egy mosoly kúszott, de nem mondott semmit. Csendben gépelt tovább. Ami roppant zavarta a fiút.

- Gondolom nem adod fel igaz? - morogta, ahogy ismét közelebb merészkedett.

- Soha... - suttogta, majd lomhán sandított a fiúra.

- Értelmetlen, az a "google" sem tudhat mindent - morogta, ahogy ismét leült a Stan mellé.

- Dehogyisnem~ szinte mindent megtalál~ - mosolygott a fekete.

- Kizárt... - lengette meg a fejét.

- Pedig igen... - vigyorgott a fiúra.

- Magyarázza meg a géped, miért fagy meg körülöttem állandóan minden - nézet Stan-re.

Stan pislogott párat, majd begépelt valamit, és kattingatni kezdett.

- Na? - nézte a villódzó képernyőt. 

- Őőő... őőő... - tovább kattingatott, ám mindenhol csak hülyeséget írtak. Sóhajtott. - Jó, azt mondtam szinte mindent...

- Vagyis nem mindent - vigyorgott győzelmiesen.

- Igen nem mindent... - sóhajtott Stan, majd felállva indult el a fürdő felé. Craig nagyot sóhajtott.

- Unatkozom... - motyogta, ahogy megpöckölte az egeret. Stan bement a fürdőbe, majd elindítva a zuhanyt, állt be alá. Lomhán nézett le medáljára, majd leakasztva nyakából kezdte fixírozni.

- Ez komoly?... - nézett le rá, az arany kissé kopottasan fénylett. Koszos volt... - Ajh Kenny... - hát igen, a szőke virágföldbe is bedugta csak, hogy lássa mi történik, de mivel Craig arra nem reagált, inkább hagyta. Viszont a koszt le kellett mosni, Stan pedig szép lassú, körkörös mozdulatokkal tette ezt. Craig rögtön felnyikkant a díványon. Ismét az a furcsa szétáradó érzés.

- Stan...! Ne a nyaklánccal... maszturbálj már! - kiabálta be, ahogy elfeküdve húzta fel lábait.

- Mi? - kiáltott ki Stan, közben viszont vígan tisztítgatta a medált.

- Idióta... - morogta és eltűnt, majd Stan előtt jelent meg és kissé remegve, ahogy homályos tekintettel nézet rá - hagyd abba... ebbe bele döglök... - nyöszögte.

- De nézd már milyen koszos...! - lengette meg szeme előtt, a tényleg koszos medált. - Nyugi, gyorsan megcsinálom... - sokkal gyorsabban és erősebben kezdte dörzsölni. Mint egy villám úgy hasított belé és sikított fel, majd esett térdre, ahogy fejét Stan lábának döntötte.

- Neh ez... megőrülök - nyöszögte, kéjes hangon. Stan vörös fejjel tekintett le a fiúra, kezét még gyorsabban kezdte mozgatni.

- Bocsi! Bocsi! - próbálta mielőbb letisztítani. Beharapta alsó ajkát, ahogy a keze lassan lecsúszott a zuhanytálcára. Mellkasa őrületesen bizsergett és nem vette észre, hogy kezei alatt a víz lassan megfagy, és hogy a zuhany sem folyik már a jégtől. Stan kezéből kiesett a medál, mi egy koppanással érkezett a jégre. Ám ezután fel is kapta, majd dideregve guggolt le.

- Hideg van... - suttogta. Mikor Stan már nem dörzsölte, a nyakláncot a jég lassan kezdett felolvadni és a víz ismét folyni kezdett. A fekete viszont nem kelt fel. Még támaszkodott, ahogy kapkodva vette a levegőt.

- Sajnálom... - suttogta, ahogy felállva tartotta a víz alá a medált. Habár nem volt annyira fényes, nem foglalkozva ezzel, akasztotta nyakába, majd nézett le Craig-re. - Jól vagy?... - A fekete kissé megrázta a fejét, majd lassan lesüllyedt a zuhanytálcában, ezzel el is hagyva a fürdőt. Stan sóhajtva nézett utána, ahogy zuhanyozni kezdett.

- Csak tudnám ilyenkor hova tűnik... - suttogta. Persze a fekete nem tudhatta, ugyanis Craig mindezek ellenér ott volt a márványkövön. Hátát a falnak vetette csak éppen nem volt látható. Stan mikor végzett a zuhannyal, egyből hálószobájába ment, hol csupán csak egy bokszert kapott magára. Befeküdve az ágyba, vette kezébe a medált, és nézegette kábán. Craig mindenhova követte, de még mindig nem bújt elő láthatatlan külsejéből. Stan pedig így szenderedett el. Kezében még mindig ott volt a medál. Álmai nem éppen voltak nyugalmasak, így néha-néha megszorította azt. Craig ekkor lett látható, majd az ágy szélére ülve kezdte simogatni a fekete karját. Teste megborzongott a hidegtől, mégis... már nem szorította a medált, és békésen aludt tovább.

Súgó Még nincs hozzászólás.