Régi és új szerelem

Régen használt pince, mely egy várostól messzi kis ház alatt foglalt helyet. Ablak híján a világítást egy kis pislákoló lámpa adta, így félhomályt teremtve a szobában. A tulajdonos nem vitte túlzásba ennek sem a berendezését, csupán egy szekrény fogalt benne helyet, és egy franciaágy, min vörös színben pompázó ágynemű terült el egy fiúval együtt, kinek kezei az ágy rácsához voltak láncolva. Száját ugyancsak vörös szalaggal kötözték be, rá pedig egy fehér csipkés alsóneműt adtak, minden kelékkel. Tanga, harisnya, és a még hozzá járó melltartó is rajta volt. A sötét alak, ki az ágy mellett hintázott székével, vigyorogva nézett végig áldozatán, majd lomhán az órára tekintett. Vigyora még nagyobb lett, hiszen most már tudta, a  fiúnak hamarosan fel kell ébrednie, így pajzán tekintettel kezdte el újra azt fixírozni. Persze igaza volt. A fiú lassan és biztosan nyitotta fel a szemeit. Szédülve nézet körbe, majd mikor mozogni akart kezeinél megcsörrent a lánc. Mintha csak ettől lett volna jobban nézet végig magán és a látványtól szinte elborzadt, de sikoltani sem tudott a kendő miatt.

- Végre.~ - vigyorgott a fiú, majd felállva székéről, sétált az ágy mellé, és nézett a mélyen a másik szemébe. A fiú szemeiben megcsillant a félelem, de visszanyerve önuralmát próbált tovább szabadulni. Nem akart elrablójára nézni aki viszont nem is foglalkozva ezzel, leülve az ágyra, simított végig a fiú mellkasán.

- Értelmetlen... - suttogta, hangja ördögien csengett.

Az áldozat viszont nem hagyta abba. Szabadulni akart. Félt retteget és kirázta a hideg, ahogy végignézet magán. Ellenben fogvatartója igen is élvezte a helyzetet és sóhajtva állt fel, majd sétált szekrényéhez.

- Kis makacs... - mosolyodott el ördögien, majd kivéve eszközeit ment vissza az ágyra. Egyenesen Kyle lábai közé mászott, combjait könnyedén feszítette szét.

- Nhh! - morgott fel, ahogy ő erre ismét összecsukta a lábait. Ezen pusztán fogvatartója csak elvigyorodott, majd egy könnyed mozdulattal feszítette szét újra combjait, ezután közé is mászott, hogy a fiúnak esélye se legyen újra összecsukni, így simított végig csipkés kis tangályán, majd markolt fenekébe. Felnyikkanva kerekedtek ki a szemei, ahogy egyre vadabbul rángatta a kezét, ám hiába. A srác elővéve egy tubus síkosítót, nyomott ujjaira, majd húzta el a tangát, és kezdte el simogatni a fiú bejáratát, így bekenve azt.

- Talán nem tetszik...? - nézett a le vigyorogva, majd fel kezeire, miket oly hevesen rángatott.

- Nhhhnhh! - rázta meg a fejét, ahogy új taktikát váltva már a kendőt kezdte harapdálni. Ám a fiú megcsóválva fejét, tette szájára mutató ujját.

- A helyedbe nem tenném. Hangos leszel, és azt nem szeretem. És ha nem szeretek valamit... attól pedig mérges. És ha mérges leszek... - ördögien elmosolyodva tolta beljebb ujjait.

Felnyikkant ahogy fejét hátra vetve próbált szabadulni. Csípőjét mozgatta, de ezzel csak azt érte el, hogy még rosszabb lett a helyzet odalent, melyen a srác csak gúnyosan elmosolyodott.

- Ó szóval türelmetlen vagy?~ Hát jó. - egyből két ujjal hatolt a fiúba. Ismét felnyikkant, ahogy feladva nem mozgott tovább. Fájt neki hiába használt a síkosítót.

- Nhh... - nyöszögte, ahogy kérlelően nézet rá - "engedj el" - gondolta.

A fiú sóhajtva húzta ki egyik ujját, ám a másikat bent hagyva kezdte el mozgatni lassan. Kyle lehunyva szemeit, gondolt bármi másra. Ha nem itt volna, hanem barátainál. De persze itt volt, és fogvatartó ismét visszadugta másik ujját, és így kezdett el ollózni benne. Ördögi arckifejezése eltűnt, és elgondolkozóan fixírozta a vörös arcát, aki összeszorította szemeit és nem volt hajlandó rá nézni. Nem... nincs az a pénz amiért megadná a szemétnek ezt az élvezetet. Ám az idő nem állt meg és ismét mozgatni kezdte csuklóit bár közel sem olyan erővel ahogy eddig. A srác lassan már harmadik ujjával kezdte tágítani a fiút, és mikor elég tágnak vélte, elővéve egy kis tojás alakú vibrátort, kente be azt is síkosítóval, majd kihúzva ujjait, tette azt a fiúba, ami persze rögtön visszahozta a valóságba.

- Nh! Nh! - tiltakozott, ahogy csak tudott még lábaival is megpróbálta ellökni támadóját aki morogva kapcsolta be a vibrátort, majd fogta le a fiú lábait. Egy halk sóhaj szakadt ki belőle, ahogy megérezte a furcsa érzést. Szemei könnybe lábadtak és úgy rázta a fejét mintha ezzel csak magát nyugtatná meg, hogy nem valóság.

Ezen csak elvigyorodott, és a vibrátor rezgés erejét maximumra kapcsolta, majd a következőt kezdte bekenni síkosítóval.

- Nhh~! - motyogta, majd ráharapott a kis kendőre és fogaival kezdte eltépni. Elmosolyodva dugta be a következő vibrátort, majd kapcsolta azt kis fokozatra. Majd mindkettő távirányítóját kezébe véve, kezdte mindkettőn váltogatni a rezgés erősségét. Ismételten sóhajtott, majd végül eltépve a szövetett eset le vörös kendő. Ám nem bírt kiabálni. Egy hangot nem bírt kiadni csupán légzése lett kissé könnyebb. Ezen fogva tartója meglepődött, majd mindkét vibrátort maximumra állította, ezután pedig egy harmadikat is a fiúba csúsztatva, vigyorgott rá, ahogy ujjaival kicsit beljebb tolta az eszközöket, célja a fiú gyenge pontja volt.

- Neh... vedd ki... - szavait szinte csak suttogta, ahogy lábai remegtek és könnyei csak úgy hullottak.

- Miért? Talán nem élvezed?~ - suttogta, ahogy még mélyebbre tolta a kis eszközöket.

- Ahhh! - nyögött föl, ahogy alsó ajkába harapva rázta meg a fejét - fáj! Vedd ki! Azonnal vedd ki! - tiltakozott, ahogy ismét rugdosni kezdett.

- Fáj?... Hm. Ha fáj valami, attól nem nyögünk... - vigyorgott, de azért kicsit kijjebb húzta a vibrátorokat. Ám ennek hatására jóleső sóhaj szaladt ki belőle. Ezen csak elmosolyodott, és még egy kicsit kijjebb húzta, majd figyelte a fiú reakcióját. Ismét egy jóleső sóhaj, bár még mindig igen kellemetlen volt neki az érzés. Még kijjebb húzta, így a harmadiknak betett eszköznek csak a fele volt a fiúban.

- Ahh~ - nyögött fel élvezettel, ahogy rögtön az ajkára harapott, hogy tovább sóhajait bent tartsa. A srác elégedetten mosolyodott el. Keze a másik már álló tagjára simult, amit lágyan dörzsölni kezdett a fehérneműn keresztül.

- Neh... hagyd abbah... - nyöszögött fel, ahogy kábultan nézet az előtte levőre.

- Ne hagyjam abba? - vigyorgott a másikra gúnyosan. - Rendben... - álszent mosollyal arcán, vette ki a másik tagját a tangából, majd kezdte rajta mozgatni kezét. Kyle felnyikkanva húzta összébb magát. Csak gyűlölni tudta magát, amiért a szervezete így reagált mindenre.

- Elég... kérlek...! Nem bírom... - Nem is foglalkozva a másik könyörgésével, hajolt le, majd nyalt végig tagján, ezután tovább nyalogatta, de nem kapta be. Összeszorítva szemét próbált nem elélvezni, de a további kínzásoknak köszönhetően lehetetlenek tűnt.

- Könyörgöm... neh... - Mosolyogva kapta be a másik tagján tetejét, és szíva azt meg. Ám ezután felkapta fejét.

- Majdnem el is felejtettem... - morogta, majd egy szorítógyűrűt elővéve, tette a fiú tagjára. Ezután mosolyogva hajolt le, és kapta be azt, majd kezdte mozgatni fejét.

Mintha csak a levegőtől fosztották volna meg. Kezei ökölbe szorultak és fájdalmasan nyögött fel, ami persze a srácnak nagyon is tetszett. Egy ideig még mozgatta fejét, majd egy cuppanással vált el tőle, és hajolt oda füléhez.

- Szeretnél elélvezni? - suttogta.

- Fáj... - nyögte a választ, ahogy összeszorította a lábait. A vibrátorok még mindig mozogtak és úgy érezte mindjárt szétesik. Nem bírta már sokáig és a józan esze is kezdett elszállni.

- Oh...~ Akkor mit szeretnél? - nyalta meg a másik fülét, majd kicsit rá is harapott.

- Vedd le... kérlek... -  fordította fejét oldalra és könyörgően bámult a kék szemekbe. Az ismerős kék szemekbe...

Álszent mosoly terült el arcán, mégis, keze lesiklott a másik tagjára, és egy mozdulattal szabadította meg a gyűrűtől. Ezután ujjai férfiassága köré fonódtak, és úgy kezdte mozgatni kezét. Nem kellet egy másodperc sem. Kyle megemelte csípőjét és szinte egész testét bemocskolta saját anyagával, majd fáradtan hunyta le a szemeit.

- Még koránt sincs vége... - suttogta fülébe, majd elhajolva tőle, tért vissza a fiú lábai közé. Kihúzta belőle az összes vibrátort, majd a már számára eléggé idegesítő tangától is megvált.

- Hagyj békén... egyáltalán... miért? - kérdezte, ahogy próbálta légzését csillapítani és nem figyelni a kínzó érzésre.

- Mert kívánlak.~ - mondta mosolyogva, majd levéve nadrágját, kente be tagját síkosítóval, és tette a fiú bejáratához, majd hatolt is belé lassan.

- AHHH! - szemei tágra nyíltak, ahogy megérezte. Szinte majd szétfeszítette és levegő is beszorult egy pillanatra - NEH! Vedd ki! - sírta kétségbeesetten. Lassan kezdett mozogni, ahogy lassan lefejtette a fiúról a melltartót is, és így nyalt végig mellkasán, nem is foglalkozva a másik tiltakozásával.

- Neh... neh... - rázta tovább fejét, ahogy néha felsóhajtott. Egyik kezével megtámaszkodott az ágyon, másikkal újra a fiú tagját kezdte mozgatni, míg nyelvével az egyik mellbimbóját nyaldosta. Szava elakadt és már csak nyöszörgés jött ki a száján. Tagja ismét éledezni kezdett min elégedetten mosolyodott el a fiú, és még gyorsabban kezdett mozogni. Sóhajok és nyögések. Száján apró nyálcsík indult útjára, ahogy a szemeiben levő könnyekkel találkoztak. Élvezet ült ki az arcára mégis félt. Retteget és ezt semmi nem tudta elűzni. Mozgása egyre jobban gyorsul, ahogy még mélyebbre hatolt a fiúban. Fejét végül a másik fiú vállába temette, és úgy sóhajtott fel néha.

- Ahh~ Neh~ - nyögte, ahogy keze megrándult és teste magától mozogva emelte fel a csípőjét. Stan sóhajtva harapta meg lágyan a másik nyakát, majd szívta is meg az érzékeny bőrt, keze mozgása gyorsult.

- Ahh~ - nyögött fel ismét, ahogy fejével kissé hozzá dörgölőzött. Magához ölelve mozgott szenvedélyesen, tempója hol lassú volt, hol pedig gyors, keze viszont egyenletesen mozgott a másik tagján.

- Elfogok menni... ahh~ - nyögte, ahogy ismét kinyitva szemeit nézet a kékbe. Az ismerős érzés átjárta a testét és olyan kellemes meleg futott végig rajta melytől elmosolyodott - Ahh~

Élvezetét csak növelte, ahogy tagja körül szűkült a hely, pár lökés múlva, ő is elélvezett, egyenesen a fiúba. Mozgása egyre lassabb lett, végül megállva, csusszant ki a vörösből. Kyle kábán hagyta, hogy a puha vörös takaró közé essen. Nehéznek érezte magát és minden egyes csepp energia szinte kiveszett belőle. Száját kinyitotta és mondani akart valamit, de nem lehetett az első felét érteni. Makogás és sóhajok és a lélegzetvétel hangja. Csak az utolsó szó volt tiszta.

- ...Stan... - nyögte végül ki, ahogy feje oldalra bicsaklott és elájult. A fiú szemei kikerekedtek saját neve hallatán. Gyomra összeszorult, ahogy fájdalmasan nézett le a másikra.

- Picsába... - morogta maga elé. Nem habozott, hiszen nem volt sok ideje. Felkelve öltözött fel, majd Kyle-t is felöltöztette. Ezután kibilincselte a másikat, és elővéve kötelet kötözte össze a fiút, és vitte ki a pincéből.

A jármű halk zúgással haladt a régi mellékúton. A nap már lemenőben volt, mit a fiú komor tekintettel figyelt. Hamar elérte célját, mi nem más volt, mint egy tenger melletti világítótorony. Annak parkolójában állt meg, majd kikapva a hátsó ülésről a még eszméletlen fiút, tette ki azt nemes egyszerűséggel a fűbe. Ezután sarkon fordulva indult el vissza kocsijához. Ekkor kelt fel. Pislogott párat, ahogy körbe nézet. Még épp látta az elmenőt, de nem bírt utána szólni. Elhozta ide, ki tudja, hova és most itt hagyja. Megérti. Megerőszakolta és nem akart semmi bonyodalmat, de...

- Oldozz el! - Megállt, és egy feszült sóhaj szakadt fel belőle.

- Kicsit később is magadhoz térhettél volna... - morogta maga elé.

- Oldozz el! - ismételte meg, ahogy arrébb hengeredett ám fájdalmasan nyikkant fel. Feneke sajgott - ez fáj... - nyöszögte. Kezei ökölbe szorultak, és magában több százszor elátkozta magát, mikor megfordulva sétált oda a fiúhoz. Kerülve annak tekintetét, oldozta el, ám ezután ismét felállt, és gyors léptekkel haladt az autó felé. Ám a vörös egy egyszerű mozdulattal ragadta meg a lábát, melytől pofára eset.

- Miattad fáj a seggem! A minimum, hogy nem egy dzsuvás talajra raksz, hanem padra, vagy mondjuk olyan helyre, ahol hívhatok magamnak valakit! - Homlokát dörzsölgetve, nézett a másikra, majd mutatott a világítótoronyra.

- Onnan tudsz hívni bárkit!

- Pénzem sincs! Te meg csak úgy itt hagysz! Lenne benned basszus tisztesség! Mozdulni sem tudok - sírta tovább, ahogy még mindig fogta a fiú lábát. Zsebében kotorászott egy ideig, majd elővéve aprót szórta le a fiú elé, majd pár darab húszast is hozzá tett.

- Megfelel?... - nézett rá.

- Nem! - mind a két kezével bele karolt - nem ismerlek, szóval nem kéne fosnod! Nem birok felállni... fáj! - ismételte meg, ahogy kissé dühösen nézet rá, majd elpirulva fordult el - vigyél oda... - Sóhajtva tette el a pénzt, majd nézett a másikra. Hiszen kimondta a nevét, de mégis... neki mindig képes volt hinni, bármilyen körülmények között... így hát felállva, vette ölébe a fiút, majd ment be vele a világítótoronyba. A helyiség üres volt, pár pad volt bent, és persze a csigalépcső. A falakon pár fülke is volt, azokhoz sétálva a fekete, kezdte bedobálni az aprót. Bele kapaszkodott a fiú vállába, úgy nézte a telefont, majd végül mikor az összes benne volt sóhajtva nyomta meg a visszaadott, mellyel a pénz visszakerült hozzájuk.

- Hagyd a fenébe... - mondta szomorúan.

- Miért? - lepődött meg.

- Csak hagyd... és menj el nyugodtan - mondta még mindig szomorkásan, ahogy próbált nem fel nézni a másikra. Alsóajkába harapva sétált oda az egyik padhoz, majd tette le rá a fiút. Határozott léptekkel indult el a kijárat felé, ám ahogy egyre jobban közeledett ahhoz, úgy lett egyre bizonytalanabb. Mikor kinyitotta az ajtót, már mozdulni sem volt képes, és sóhajtva nézett vissza a másikra. Hátát a hideg falnak vetette. Persze és mégis kit hívna fel? Senkit nem tud, mert nincs is senkije. A munka és a tanuláson kívül barátkozni luxus... szülei kitették, pont és itt vége. Ráadásul, taxi-t sem mert hívni, mert először is azt sem tudta hol van, másodszor nem kérheti meg, hogy pakolja a kocsiba...

- Kibaszás... - dőlt el, ahogy felhúzva lábát fordult a fal felé. Stan gyomra összeszorult, ahogy visszasétált a fiúhoz. Utálta magát, hiszen már az elején eltervezte, nem fogja megsajnálni. Egyszer sem. Egy pillanatra sem. És most elbukott... nem bírta ki, oda sétálva Kyle-hoz, kapta újra ölébe, majd gyors léptekkel ment ki a világítótoronyból, egyenesen a kocsihoz, hol a hátsó ülésre tette a fiút, ezután ő is beszállva indította el a kocsit, majd indult is el vele.

Csak pislogni tudott. Nem értette, mi történhetett.

- M-miért...? - kérdezte, ahogy ránézet az előtte ülőre, ám nem látta az arcát.

- Csak... - morogta, ahogy a visszapillantóban nézett a másikra. - Hol laksz?...

- A Way Street-en... - motyogta, ahogy kissé lejjebb süllyedt.

- Hány szám?... - nézett újra az útra, nem mintha nem tudta volna, hol lakik pontosan a fiú...

- 6... - mondta, majd az ablakon tekintett ki. Nem értette, miért furikázzák haza.

Persze maga a furikázó se értette teljesen. Teste magától mozdult a világítótoronyban, és most is... Mikor besötétedett, értek be a városban. A fények beleptek mindent, főleg mikor a belvárosba értek.

- Miért... tetted? - kérdezte kíváncsian. Nyelve egyet, fújta ki a levegőt.

- Már mondtam... kívántalak. - mondta halkan, majd mikor egy pirosba értek, komoran nézett ki az ablakon.

- De... miért engem?! Nem is ismersz! - akadt ki kissé.

- De, ismerlek. - válaszolta nyugodtan.

- Honnan? Ismerősök vagyunk?! - faggatta tovább, ahogy az övét kicsatolva nem törődve a fájdalmával húzta magát előre. Az autó ismét elindult, és Stan is belekezdett.

- Régebben ismertük egymást, aztán te elfelejtettél engem...

- Én soha nem felejtek el senkit! - tiltakozott ám mikor a kocsi elindult hátra csapódott.

- Engem mégis elfelejtettél... - morogta komoran.

- Nem felejtek el senkit. - mondta még mindig komoran.

- Emlékszel rám? - kérdezte, ahogy a visszapillantóba nézett.

- Nem, vagyis nem is ismerjük egymást és te sem ismerhetsz! - Sóhajtott, majd az autó ismét megállt egy pirosnak köszönhetően, ekkor hátrafordulva nézett a fiú szemeibe.

- Kyle Broflovski, születtél május 26.-án, és utálod a pisit, és a banánt, mondjak még? - morogta. A vörös megbabonázva nézet a fiúra.

- Ezt.... bárki ki tudja deríteni! Ezek... nem! Csak egy perverz vagy, aki kilesett mindent !

- Ja, persze. - morogta, ahogy visszafordult a kormányhoz, majd a lámpa zöldre váltott, és újra elindult.

- Ha ismernél tudnál olyat, ami nekem fontos... - mondta, ahogy lehajtotta a fejét. Stan sóhajtva morogta.

- Csak nem arra a medálra gondolsz?... - suttogta. Kyle szemei elkerekedtek és ismét előre hajolt.

- Honnan....?

- Én adtam neked... - sóhajtotta, ahogy a visszapillantóból lesett a fiúra. Kyle hátra dőlve nézet maga elé. Nem... lehetetlen...

- Állj meg... most!

Stan pedig így is tett, ám egy kocsisorba állt be, a McDonalds mellett. Kyle viszont kinyitott az ajtót, majd alsó ajkát beharapva szállt ki és kezdett elbicegni. Stan meglepetten nézett felé, majd morogva szállt ki ő is, és tette vissza az autóba, majd mikor vissza szállt, se szó se beszéd, csukta be az összes ajtót egy gombnyomással.

- Miért száltál ki?... - kérdezte nyugodtan. Kyle viszont nem válaszolt, hanem elkezdte feszegetni az ajtót. Menekülni akart egy hazugságból. Nem ő nem lehetett... ő soha nem tette volna ezt vele... Stan ekkor már hümmögve méregette az újdonságok listáját.

- Kérsz valamit?... - szólt hátra.

- Eresz el... - mondta, ahogy már rugdosni kezdett.

- Szóval nem. - vállat vont, majd mikor az ablakhoz értek, leadva a rendelést, fizette azt ki, majd sóhajtva dőlt hátra.

- Engedj már el! - kiabált előre.

- Ilyen állapotban nehezen érnél haza... – morogta.

- Nem érdekel, csak engedj ki... nem akarok itt lenni! Te nem lehetsz ő! Te nem... - elsírva magát dőlt el a hátsó ülésen.

Gyomra ismét összeszorult, ahogy a visszapillantóból tekintett a fiúra. A kocsi lassan elgurult a következő ablakhoz, hol kiadták az ételt, mit Stan könnyed mozdulattal küldött az anyós ülésre, ezután ismét elindult.

- Miért ne lehetnék ő?... - suttogta.

- Ő nem tett volna velem olyat... - mondta ki végül, ami elsőnek eszébe jutott.

- Úgy gondolod?... - keserű mosoly kúszott az arcára. - Mindenki változik.

- Te elég rossz irányba... - válaszolta, ahogy még mindig szipogott.

- Jah... eléggé... - morogta, ahogy ismét az útra figyelt.

- Hiányoztam...? - kérdezte, de nem kelt fel.

- Nagyon. - mondta, ahogy ismét megállt az autóval, egy pirosnál, majd ölébe véve a kis zacskót, kezdett benne turkálni.

- Tudod, mások becsöngetnek és átölelve mosolyognak az ajtón... te gondolom máskép ismered a szokást. - Felkuncogott ezen a megjegyzésen, de nem válaszolt rá.

- Még mindig, édesség mániás vagy?

- Mi bajod vele? - morogta, ahogy letörölte a maradék könnyét is.

- Semmi. - Elővéve egy fagyit, nyújtotta hátra. - Ezért kérdeztem. - Kissé sértetten nézet a fagyira, majd kikapva a kezéből kezdte szopogatni. Ezen csak elmosolyodott, ahogy ő maga sült krumpliját az ölébe téve, kezdte azt eszegetni, ahogy újra elindult a kocsival. Végignyalva a fagyin próbálta meg kissé kulturáltan enni ám már nagyon csöpögött így folyamatosan bekapta és fejét így mozgatta. Stan mély levegőt véve próbálta elvenni tekintetét a visszapillantóról, és hálát adott a forgalomnak, mikor kénytelen volt előre figyelni, keze meg-megremegett, ahogy megmarkolta a kormányt.

- Ott vagyunk már? - kérdezte, ahogy ujjairól kezdte leszopogatni a kissé édes lét. Stan még jobban rálépett a gázra, ahogy süvítettek az üres utcákon.

- Mindjárt... - morogta szinte csak magának. Kyle erre csak még jobban enni kezdte a fagyit. Nyelvével lassan végignyalta, majd elidőzve a tetején szívta meg kissé. A kerekek nyikorogva álltak meg, ahogy Stan nagyot fékezett a ház előtt, mindkét kezével markolta a kormányt.

- Itt vagyunk... huh... - mondta kissé remegő hangon, ahogy kapkodta a levegőt.

- Francba - kezében ott volt a fagyi maradéka, majd vállat rándítva kezdte szopogatni az ujjait, ahogy előre nézet - köszi~

- Nincs... mit... - morogta, ahogy még mindig jéghideg kóláját egyenesen ágyékára tette. Megnyomva a gombot, nyitotta ki az ajtókat. Kyle miután jobb kezéről teljesen lenyalta a fagyit kinyitotta az ajtót, majd ball mutatóujját és középső ujját bekapva szállt ki, majd bicegett el az ajtajáig. Nem nézet vissza. Tudta, ha most nem történik semmi, akkor ennyi volt és csak arra kellet neki. A hideg kóla nem hozta meg a kívánt hatást, és Stan-nek bármilyen sok önuralma is volt, ez a fagyi neki túl sok volt. Kiszállva az autóból, trappolt oda a vöröshöz, majd egy laza mozdulattal nyitotta ki az ajtót, és lökte be rajta a vöröst lágyan, ezután ölébe kapva vitte el Kyle-t hálószobájába, majd dobta nemes egyszerűséggel ágyára, és fölé mászva nyalt végig nyakán.

- Hülye kanos dög! - mordult fel, ahogy el akarta tolni magától.

- Te meg hogy tudsz így enni egy fagyit?! - nézett le rá vörös arccal.

- Csöpögött... de finom volt - mondta, ahogy ismét végig nyalt az ujjain. Ő is végig nyalt a fiú ujjain.

- Ez nem kifogás... - morogta.

- Te nem! - mordult fel, ahogy a hasára gördülve takarta el a fejét. Stan elmosolyodva, hajolt közelebb a fiúhoz, és szívta be illatát, majd jólesően sóhajtott fel, ahogy fejét a másik hátára fektette.

- Azt hittem el fogsz menekülni - suttogta a párnába.

- Ha nem is ismersz... minek? - kérdezte vissza, ahogy felhajolva nézett le a másikra szomorúan.

- Nem emlékszem rád... olyan más lettél... - motyogta, ahogy átfordulva nézet bele a kék szemekbe.

- Mindenki változik... - suttogta.

- Akkor te miért emlékszel rám? - kezét felemelte és végig simított Stan arcán. Elmosolyodott.

- Hogy felejthetném el a szerelmemet?... - Kyle kissé elpirult, de mikor eljutott a tudatáig a mondat dühösen csapott bele a másik vállába.

- És te szorító gyűrűt adsz ajándékba!

- Az is gyűrű! - mondta nagyokat pislogva. Kyle erre még jobban elvörösödött és egy jó irányzott ütéssel küldte le az ágyról a fiút.

- Tőlem meg kapsz valamit, ami semmire nem fog hasonlítani!! - Nyöszögve kezdte dörzsölgetni arcát, hol egyre jobban kirajzolódott egy nagy piros folt. Felülve nézett a fiúra.

- Bunkóbb lettél az biztos - mondta mérgesen, majd felkelve lépdelt oda elé, majd letérdelve ragadta meg a pólóját és csókolta meg és Stan habozás nélkül csókolt vissza, ahogy átölelve a másik derekát, húzta magához még közelebb. Kyle könnyei ismét utat törtek és így folytak le arcán, majd mikor elváltak homlokát Stan-nek nyomta.

- A végén... úgy akartam ezt a csókot... - Elmosolyodott.

- Akkor... pótoljuk be most... - csókolta meg lágyan a másikat. Kyle kezei átfonódtak a nyaka fölött, majd hagyta, hogy a fiú bevezesse őt. Olyan jó volt élvezte. Lágyan döntötte el a földre, majd ujjaival a másik oldalát kezdte cirógatni. Jólesően sóhajtott a csókba, ahogy beletúrt a fekete tincsek közé. Több se kellett neki, keze egyre lejjebb siklott, a másik fenekéig, mit elégedetten markolt meg, ahogy ágyékát a másikéhoz dörzsölte.

- Stan... - nyögte, ahogy kábán nézet fel.

- Igenh?~ - súgta buján a másik fülébe, ahogy erősebbek kezdte ágyékát dörzsölni.

- Ugye... nem csak a szex miatt...? - kérdezte de hangja folyton elakadt és rekedtes volt. Szemei kikerekedtek, ahogy gyomra ismét összeszorult.

- Viccelsz?! - nézett a mélyen a másik szemeibe. - Kyle, nekem sose csak arra kellettél... - suttogta, ahogy végig simított a másik arcán.

- De... ott lent... - motyogta.

- Hm?...~ - nyalt végig a másik fülén, ahogy lökött egyet csípőjén. Halkan felnyögött, és hátra borulva terült el, de kezeivel még mindig fogta a másik vállát.

- Miért tetted azt, ha szeretsz...? - Alsóajkába harapott, ahogy lenézett a másikra.

- Mert... mindig olyan hülyén eszed a fagyit... - nyöszögte. - Tudod milyen izgató?...~ - suttogta fülébe. Kyle elmosolyodott, majd megragadva a pólóját, most ő húzta le és suttogta a fülébe.

- Tudod, hogy mindig be is válik~?

- Észrevettem... - suttogta a másik ajkainak, majd lágy csókot nyomott is azokra, ahogy belemarkolva fenekébe, dörgölőzött hozzá ágyékával még erősebben.

- Ahh... Stan ez így... - nem bírta kimondani. Kissé szégyellte magát, de az érzés kellemesen járta át.

- Ez így? - kérdezte vissza buján, ahogy ismét belemarkolt fenekébe.

- Neh~ ez így túl jóh~ - nyöszögte.

- Akarsz még többet?...~ - nyalt végig nyakán.

- Stan... kérlek... ezh így nem lehsz jó... - nyöszögte, ahogy teste ismét magától mozdult és már saját csípőjét is felemelve dörgölte neki Stan-hez.

- Mi baj lehetne... belőle...?~ - harapta meg lágyan a másik bőrét, majd szívta is azt meg.

- Ahh~ - agyára megint kezdett az a bizonyos fátyol úszni. A józanész elveszik és tudta, akkor már nincs vissza út - megfogok... őrülni... - nyögte, ahogy még jobban felemelte csípőjét ám kezével el akarta lökni a fiút. Stan megmarkolva a másik fenekét húzta magához még közelebb, és így kezdte mozgatni ágyékát, ahogy tovább szívogatta a másik nyakát.

- Miért?~ - suttogta kéjesen

- Neh így... én elfogok... - nyögte, ahogy ismét megpróbálta eltolni, de kezei egyre gyengébbek lettek. Stan sunyin elmosolyodva, csúsztatta kezét a másik nadrágjába, majd kezdte meredező tagján lomhán mozgatni kezét. Ami persze meg tette a hatását. Kyle már nem tolta, hanem sóhajaival húzta közelebb, ahogy csípőjét még mindig lágyan ringatta. Szemei ködösek voltak és arcán valami megtéveszthetetlen érdekes mosoly kúszott.

Stan-t ez egyre jobban elbűvölte, és nem bírva magán, húzta le saját nadrágját, majd kezével saját tagját Kyle mellé fogva, mozgatta tovább kezét.

- Sthan... - nyögte, ahogy teste megfeszült és lélegzete elakadt. Elélvezve dőlt le ismét a földre.

- Kyle... - sóhajtotta, ahogy végig nézett a fiún, és keze még gyorsabban kezdett el mozogni, ahogy elhajolva, nyalt végig a másik arcán. Zöld szemeivel kábán nézet bele, Stan-ébe, majd ismét elmosolyodott és sokkal erősebben taszított rajta így ő került fölényben.

- Ha már megőrültem... vállald a következményeket... - nyöszögte, ahogy lejjebb kúszva pöckölte meg a fiú férfiasságát, majd ezután végig is nyalt rajta.

Meglepetten sóhajtott fel, ahogy még meglepettebben nézett le a másikra.

- Kyleh?... - Az viszont nem válaszolt csupán nyelvével ismét végig szántotta, majd kissé ráharapva a bőrre húzta lejjebb és így kapta be. Felsóhajtva kapott a vörös tincsek közé, ahogy lehunyta szemeit. Lágyan mozgatta fejét, épp hogy csak, míg nyelvével tovább nyaldosta. Nyöszögve görnyedt előre, ahogy kábán nézett rá a vörösre.

- Kyleh... ha így folytatod... meg... - alsóajkába harapva fojtotta el a mondat végét. De erre sem kapott választ. Kyle koncentrált és szinte kizárta a külvilágot. Egy cuppanással vált el a fiú farkától, majd ismét végig nyalta körben. Ezután olyan mélyen, ahogy csak tudta bekapta és fejét őrült iramban kezdte mozgatni. Alsóajkát marcangolva tartotta vissza előkívánkozó nyögését, érezte, hogy a kellemes érzés egyre jobban erősödik benne, de még időben felhúzta a fiú fejét, mielőtt elélvezett volna. Ezután lágyan eldöntve a vöröst, mászott fölé, és tette tagját annak bejáratához, és dugta be. Felnyikkant egy kissé a fájdalomtól, de ahogy szokta úgy nézet még mindig kábán fel.

- Lassúh... vagy... - vigyorgott, ahogy megemelve csípőjét tolta meg így Stan már teljesen bent volt neki, amitől a lélegzete is elakadt egy másodpercre. Felsóhajtva kezdett lomhán mozogni a fiúban, ahogy keze a másik tagjára siklott, és úgy kezdte még jobban izgatni a fiút, szájával pedig kulcscsontját kezdte nyalogatni, harapdálni. Felnyögött és szája szélén egy kis nyálcsík indult végig. Lassú mozgása egyre jobban gyorsult, ahogy egyre hevesebben szívogatta a másik bőrét.

- Sthan~ - nyögte, ahogy kezével átkulcsolta a vállát.

- Kyleh~ - suttogta a másik fülébe, majd végig nyalt rajta, és bele is harapott kissé. Egyik kezével a fiú fenekébe markolt, majd combját kicsit feljebb tolta, így még mélyebbre hatolva benne. Hangos sikoly hagyta el a száját és saját csípője is mozogni kezdett, ahogy zöld szemeivel a kékekbe nézet. Elbűvölve nézett végig a fiún, majd másik kezét is felhasználva, tolta feljebb a vörös másik combját is, és így mozgott egyre gyorsabban.

- Elfogok... Sthan~ - nyögte, ahogy egyre jobban és gyorsabban nyögdécselt a fiú alatt.

- Én... ish... - sóhajtotta, ahogy egyre gyorsabban mozgott, és kicsit megharapta a másik nyakát.

- Sze-szeretlek~ - nyögte ki, ahogy elélvezet ismételten. Ahogy tagja körül szűkült a hely, neki sem kellett sok, pár lökés után beleélvezett a fiúba.

- Én... ish... - lihegte. Kyle komásan engedte el testét, ahogy szíve gyors ütemben dobogott. Nehéznek és mégis felemelőnek érezte az érzést. Lassan kicsusszant a fiúból, és sóhajtva dőlt mellé, és vette szaporán a levegőt. A plafont bámulta és kezével oldalra nyúlva próbálta megtalálni a másikét.

- Stan... - Egy könnyed mozdulattal húzta magához, majd ölelte át szorosan.

- Hm?

- Miattad, most már annyira sem tudok járni... mint eddig - nyöszögte a mellkasába. Lágyan elmosolyodott.

- Akkor kénytelen vagyok melletted maradni... és szállítani téged~ - ölelte még jobban magához. Kyle elvörösödött, majd ismét motyogott valami a fekete mellkasába. Végig simítva hátán, nyomott gyors csókot a másik ajkaira, majd lehunyva szemeit pihegett. Kyle ugyancsak, de ő teljes kimerültségében el is aludt a mellkasán. Stan még egy ideig nézte a másikat, majd a fáradtság az ő elméjét is elhomályosította, és halk szuszogva aludt el.

Kyle hamarabb kelt fel, mint Stan, de mivel se mozogni nem bírt, sem a fekete karját nem akarta leszedni, így unalmában elfoglalva magát pöckölte az orrát. Stan arca megrándult, majd pislogva párat, tekintett le a másikra.

- Éhes vagyok - pislogott rá, ahogy ismét megpöckölte az orrát. Nagyokat pislogott rá.

- Van itthon valami? - ült fel, húzva magával a vöröst.

- Jól élek. A hűtő tele van és csináltam volna reggelit, de nem birok felállni... - motyogta zavartan.

- Jó, én meg főzni nem tudok... - nézett oldalra, majd ölébe húzva Kyle-t állt fel, és nézett körül.

- Öhm... konyha?

- Ki majd a folyosó végén balra - mondta. És Stan követve az utasításokat ment be a konyhába, és nézett körül a helyiségben.

- Így elég vicces lesz főzni... - motyogta Kyle, majd mozgolódni kezdett - inkább tegyél le. Megoldom... - A konyhapulthoz lépve, tette le a mellé a fiút. Kissé felszisszent de állva a sarat szívta be a levegőt, majd nézet Stan-re.

- Zuhanyozz le nyugodtan... addig én csinálok reggelit.

- Biztos? - nézett rá szemöldök ráncolva. 

- Törülköző a felső fiókban - bólintott kedvesen, ahogy az asztal lapba kapaszkodott. Sóhajtva állt fel, majd ment ki a helyiségből, majd megkeresve a fürdőt kezdett el zuhanyozni.

Kyle eközben letörölte a mosolyt az arcáról, majd sóhajtva nézet körül. Persze... mekkora hazugság már megint. Kinyitva a hűtőjét leset be. Az szinte majdnem üres volt. Alig evett mostanság valami. Minden idejét elvette a tanulás és a munka így örült, ha a napi egy kávé megvolt. Kivette a maradék két tojást, majd egy serpenyőbe ütve kezdte megcsinálni rántottának. Kis adag, egy embernek... majd mondja, hogy ő már evet közben egy pirítóst. Nem éhes. Mikor kész volt, az asztalra rakta a tányért, egy pohár kávéval, és egy kissé száraz kenyérrel, amit végül megpirított inkább. Stan derekán egy törülközővel, jött vissza a konyhába, majd a tányér melletti helyre ült le.

- Neked csináltam - szólt ki a konyhából, ahogy a másik csésze kávét csinálta magának - én már ettem pirítóst~

- Kedves, de én nem vagyok éhes... - motyogta, ahogy a konyha felé lesett. - Ettem tegnap este, edd csak meg.

- Értem én, ha nem ízlik nem kell... - mondta kicsit bűnbánóan, ahogy besétálva vette el a tányért és ismét bement a konyhába.

- M-Megse kóstoltam! - szólt utána aggódóan. - Edd meg...! - állt fel helyéről, így a törülköző nemes egyszerűséggel eset le róla, de nem érdekelte, bement a konyhába. - Nehogy kidobd vagy ilyesmi!

- Nem kérem - mondta, ahogy lefóliázta, majd félre rakta és helyette ismét a kávéját kezdte nézni.

- De hát éhes voltál... - lépett mellé. - Enned kéne. - fixírozta aggódóan.

- Ettem egy pirítóst - mosolygott rá állszentül, ahogy amikor a kávéja kész volt beízesítve kortyolt bele.

- Az semmi! - morogta, majd odalépve hozzá ölelte át hátulról. - Egyél~ - mosolygott. Kyle feje elvöröslött, ahogy megérezte Stan még kissé vizes testét és mivel rajta is csak egy nagyobb póló volt, így érezhetően kicsit jobban megszorította a kávés csésze fülét.

- Jól laktam... ráadásul neked csináltam...

- Pedig nem is voltam éhes... - pislogott nagyokat, majd mosolyogva dörgölőzött hozzá a fiúhoz.

- De gondoltam megleplek~ - nyögte, ahogy megkapaszkodott a pultban - Sthan... ne csináld már...

- Hm? - pislogott rá, ennek ellenére még jobban hozzá dörgölőzött.

- Kélrek... ma már dolgoznom kell ahh~ - kissé megrázkódott.

- Hol dolgozol? - kíváncsiskodott, ahogy ágyékát a másik fenekének dörgölte.

- Eladoh ként... az egyik ahh~ üzletben - már rá is hajolt a pultra, ahogy fenekét kicsit fel nyomta - kérlek... elfogok késni és... ah~ kirúgnak...

- Hm... gondolom tanulsz mellette... - fogta meg csípőjét, és úgy nyomta ágyékát erősen a másik fenekének.

- Igehn~ ahhh~ - nyögött fel, ahogy hátra pillantott ködös szemekkel - Stan... kérlek... hagyd abba.

- Mit szólnál ha... fizetném a tandíjadat? - mondta nyugodtan, ahogy kezével végig simított a másik combján egészen ágyékáig. - Sokkal jobban tudnál koncentrálni a tanulásra...

- Nem... ezt nemh fogadhatom elh~ Ahh - nyögött fel ismételten.

- Dehogynem. Ez lenne a kárpótlásom amiért... elraboltalak, és megerőszakoltalak...~ - ujjai a másik tagja köré fonódtak, és úgy kezdte lomhán mozgatni kezét. Nem bírt válaszolni. Teste folyamatosan remeget a gyönyörtől, ahogy fenekét még jobban Stan-hez nyomta. Vigyorogva kezdte el mozgatni ágyékát, mintha épp a fiúban lenne, ahogy kezét még gyorsabban kezdte mozgatni.

- Nos...?~ Mit szólsz?~

- Nehm... Ezt nehm... - nyögte, ahogy egyre jobban nyöszögött fel.

- Ugyan~ Fogadd el~ Szerintem ez a minimum... - suttogta a fülébe, ahogy testével hozzá simult. Szemei kikerekedtek és egy nagyot élvezett mellyel teljesen összemocskolta a szekrényt. Teste elernyedt és így kapaszkodott még, úgy ahogy a pultba. Stan viszont csípőjét fogva tartotta a vöröst, majd kezét elszakítva a másiktól, nyalta le annak élvezetének egy részét.

- Hm~ Édes vagy még itt is~ - mosolygott le rá. Beharapva alsó ajkát morgott fel, ahogy a kék szemekbe nézet.

- Nem vagy vicces...

- Komolyan mondtam. - mosolygott még mindig. Elpirult, ahogy felkelt, majd se szó se beszéd hagyta ott a fiút és zárkózott be a fürdőbe. Stan lemosva a másik maradék anyagát kezéről, ült le az asztalhoz, majd iszogatta kávéját. A vörös nagyban tusolt és morgott az orra alatt amikor ráeszmélt valamire. Valami nagyon fontosra ami eddig kimaradt és feltehetőleg Stan sem tudott róla... Stan eddigre már rég megitta kávéját, és hátradőlve a székben nézte az üres bögrét. Az ajtón hirtelen kopogtattak.

- Kyle~ nyisd ki~ - Stan felkapva fejét, ment oda a fürdőhöz és kopogott be.

- Kyle... izé. Valaki jött hozzád. - Persze a vörös nagyon jól tudta ki jött meg. Magára kapva egy nadrágot pattant ki a fürdőből és tuszkolta be a szobába Stan-t.

- Marad! - mondta, majd becsukva az ajtót sietett bejárati ajtóhoz. Stan nyöszögve ült le az ágyra.

- M... Marad...? - morogta, ám ennek ellenére nyugton maradt. Kyle kinyitotta, és ahogy gondolta Bebe állt az ajtó előtt mosolyogva.

- Itt van~ gondolom már hiányozhatott. Tudom, hogy nem vagy meg nélküle - mosolygott rá, mire a vörös csak elvörösödött. Stan az ajtóhoz tapadva próbált hallgatózni.

- Köszi... tényleg nem - mondta, ahogy lemosolygott.

- Van valami hír amúgy a másikról? Mert tudom, hogy ez a Stanley nem pótolhatja a másikat - mosolygott kedvesen.

- Stanley? - kapta fel fejét.

- Fogjuk rá... majd elmesélem de, most már mehetsz. Köszi, hogy vigyáztál rá.

- Semmi gond~ Bye Bye Stanley - mosolygott A szőke, majd puszit nyomva a vörös arcára távozott is, ahogy az ajtóbecsukás jelezte. Stan ezt hallva ment vissza az ágyra, majd nézegette a szobát. Kyle némán nézet rá a kis jövevényre, majd elmosolyodva simított rajta végig.

- Stan! Kijöhetsz! - Stan felpattanva nyitotta ki az ajtót, majd lesett ki. Egy kiskutya örült csaholásba kezdett előtte, ahogy morogva és vakkantva próbálta meg az új jövevényt kiszimatolni.

- Ez meg mi?! - pislogott le rá Stan.

- A kutyám... - motyogta Kyle, ahogy a kis kölyök kutyáért nyúlt aki csaholva nyalta meg az arcát - St-Stanley... - pirult el még jobban. A fekete leesett állal pislogott le a kiskutyára.

- St... Stanley... - suttogta. Kyle elpirulva szorította magához a kiskutyát, aki kérdően nézet fel a gazdájára.

- Hiányoztál... és nem találtalak sehol. Sem a címed, sem egy telefon... magányos voltam és Bebé-től kaptam... és, és elneveztem... - Odasétálva guggolt le elé, majd simított végig arcán.

- Cuki név~

- Ez kínos... - motyogta, ahogy lerakva a kiskutyát ki pedig szaladt el boldogan.

- Ugyan mért lenne az? - mondta csillogó szemekkel, ahogy magához ölelte. - Így hiányoztam neked~

- Igen... - motyogta, ahogy ő is átölelte Stan-t.

- Olyan cuki vaaagy~ - dőlt el vele. Kyle ismét felnyikkant.

- Oké... de most már... tényleg mennem kell. El fogok késni, ha nem készülök el.

- Hey, és mi lesz az ajánlatommal? - Mosolygott.

- Nem. - rázta meg a fejét - Köszönöm de nem. Megoldom magamtól is.

- De. - sóhajtott. - Ez a minimum...~

- Ha leszállnál rólam az is az lenne~ - morogta kedvesen.

- Csak ha elfogadod az ajánlatom~ - mosolygott le rá. Kyle viszont elmosolyodott és füttyentett egyet, melytől a kiskutya azonnal ott termet és értve a célzást ment Stan lába mellé és nemes egyszerűséggel lepisilte.

- Mi a...! Basszus, hogy idomíthattad be ilyenre?! - akadt ki, ahogy legurult a másikról. Kyle felugrott és máris a szekrényhez sétált és felkapta a már szokásos kis egyenruháját, mely egy fehér ingből és egy narancssárga szoknyából állt. Hajába masnit tűzött és vállaira meg egy kék táskát csapot.

- Ő az én kutyám~ Ugye Stanley~ - a kiskutya okosan vakkantott egyet, ahogy diadal ittasan szökdécselt ki a szobából. Kyle elmosolyodott, majd Stan mellé sétálva adott neki puszit - kell a munkám. Nem azért, hogy fizessem a tandíjat hanem, hogy minden mást ellássak. Most viszont sietek~ a reggelit edd meg, Bye Bye~ - intett és megrázva a seggét villant elő a bugyija, majd úgy ahogy volt sétált ki a házból. Nagyokat pislogva nézett a fiú után, orrából nem kis patak vér indult útjára, ami persze nem akart elállni.

- Haza jön, megbaszom... - morogta maga elé, mégis arcán egy mosoly terült szét.

Súgó Még nincs hozzászólás.