Chapter 11 : The End

  2012.02.29. 16:53

Mikor visszaértek, Kenny karba tett kézzel fütyörészett a garázsban. Stan pont alá parkolt be, majd leszállva a motorról nézett fel.

- Mi tartott ennyi ideig?~ - kérdezte pajzán vigyorral arcán.

- Semmi... - morogta Stan, ahogy arcára enyhe pír szökött.

Craig felpillantott és kissé fáradtan mosolygott a szőkére.

- Szia... jól vagy...?

- Persze...~ - vigyorgott le a másikra. - Na és te? Milyen érzés? - kérdezte, ahogy leszállt.

- Érdekes és még nagyon fura - felelte az igazat - ráadásul baromi fáradt vagyok...

- Akkor aludj, ezt meg megkapjátok holnap~ - vigyorgott, ahogy fene se tudja honnan előhúzott egy vörös dobozt, mire Stan arcán még erősebb lett a pír, majd hozzávágta a motor kulcsot a szőkéhez.

- Perverz! - morogta neki, ahogy megfogva Craig kezét, kezdte húzni. Kenny kuncogva tűnt el.

- Mi volt az...? - kérdezte.

- Nem tudom... de a múltkoriban... - feje mélyvörös lett. - perverz dolgok voltak. - behúzva a másikat a liftben, indultak el.

- Remek~ úgy is tudom kitől kell majd tanácsot kérnem - dőlt neki Stan-nek, ahogy nagyot sóhajtott.

- Tanácsot? - pislogott rá.

- Végül is, így élőként egész más lesz veled perverzkedni~ - motyogta, ahogy kissé felkuncogott. Stan szemei kikerekedtek.

- Tényleg... - pislogott, majd a pólója alatti medálra simította kezét, és dörzsölni kezdte. - Ez is működik még? - A kérdésre a válasz igen, viszont kicsit másképp, mint eddig. Craig felsóhajtott a jóleső érzéstől és kissé erőtlenül dőlt neki Stan-nek. Mintha valaki simogatná olyan volt.

Stan feje teljesen vörös lett, ennek ellenére tovább dörzsölgette.

- Ne, hagyd abba... - nyögte kéjesen, ahogy Stan-re nézet. Fáradt volt és még ellenezni sem tudta. Lassan lecsúszott a földre, ahogy szaporán kezdett lélegezni. A lift kis csipogással jelezte, hogy megérkeztek. Az ajtó kitárult, és csak ez volt képes arra, hogy Stan-t visszahozza a valóságba. Átkarolva a másikat, vitte be a házba.

- Utállak, ugye tudod - morogta, ahogy lassan haladva elértek a lakásba.

- Én is szeretlek.~ - mosolygott Stan, ahogy bezárta kulcsra az ajtót.

Craig végignézet rajta. Máshogy nézet ki így mégis sokkal jobb... otthonosabb. Mégis csak morogni tudott, amikor Stan kimondta azt a szót.

- Gondolom fáradt vagy... - motyogta, ahogy felkapcsolta a villanyt. - Pihenj le nyugodtan... - ment be a hálóba. Craig követte, majd körül nézve nézet az ágyra.

- A te ágyadban? - kérdezte.

- Persze. - pislogott a fiúra, majd saját franciaágyára.  Craig erre csak vállat vont, majd elbotorkálva oda vetette rá magát, majd sóhajtott fel halkan.

- Én most élek... - közölte, mintha csak most fogta volna fel - mégis olyan más...

- Hogy érted? - ült le az ágy szélére Stan.

- Nem vagyok teljesen ember - mondta ki az igazat, amit már eleve sejtett egy ideje - egy részem meghalt még a templomban. A nő... miatt. A másik pedig... szerintem a medálban maradt... - mondta ki azt, amit gondolt - az hogy milyen mellékhatásai vannak ennek így... nem tudom.

- Szerintem csak annyi... - nem bírta ki, arcára pajzán mosoly kúszott, ahogy pólója alá nyúlva dörzsölte meg a medált. - Hogy még mindig reagálsz erre.~ - Craig felnyikkant és lábait felhúzva nézett rá a feketére, majd gonoszul mosolyogva megrázta a fejét.

- Ennél kicsit több - mondta majd felemelve kezét koncentrált és fagyasztotta meg a fiú kezét csak annyira, hogy ráfagyjon a kezére a medál, és így ne tudja dörzsölni. Stan nagyokat pislogott, majd a kezén lévő jeget kezdte tanulmányozni.

- Érdekes... - suttogta.

- Nem az... - morogta, ahogy lehunyta szemeit - lehet Kenny-től többet tudsz meg... ő olvasta azt a papírt... - suttogta, majd pár perc múlva már szuszogott is.

- Kenny... majd holnap... - vont vállat, ahogy eldőlve nem sokkal később ő is szuszogni kezdett.

 

- Stan... Stan... Stan... - kántálták a fekete nevét, ki nyöszögve kelt fel. Mikor felnyitotta pilláit, egy kék szempárral találkozott.

- K-Kenny! - ugrott hátrébb. - Te mit?...

- Csak hoztam az ajándékod~ - vigyorgott pajzánul, ahogy újra elővette a dobozt.

- Idióta... - morogta Stan.

- Meg ugye, szeretnél valami kérdezni, nem? - vigyora csak nőtt, ahogy az ágy mellé lerakta a vörös dobozt.

- Ő... igen! Mit csináltál Craig-gel? - Kenny vállat vont.

- Feltámasztottam... egyenlőre még nem tudom, hogy maradt meg a képessége, és hogy miért van lelke egy része a medálhoz csatolva de... majd kiderítem~ - vigyorogva ment ki a házból. Craig eközben halkan szuszogott tovább. Mosolygott álmában, ahogy még jobban neki dörgölőzött a kisebbnek ki pedig végig simított a másik arcán, majd annak mellkasán is. Csodálva nézte a mellette szuszogót aki kissé felkuncogott az érzéstől de ennek ellenére tovább aludt. Stan elmosolyodott ezen, majd felállva ment be a fürdőbe. Megengedve a zuhanyt, állt be alá majd kezdett zuhanyozni. Lenézett a kis medálra, majd pajzánul elmosolyodott. Egyik fele azt kiáltotta "Neee" de a másik csak bíztatta és bíztatta, végül hallgatva a biztatásra, dörzsölte meg kicsit a medált. Craig álmában rúgott egyet, de a szemei úgy pattantak ki akár valami játék a dobozból a bohóc, majd lenézve magára rögtön tudta, hogy Stan biztos megint unatkozik.

- Végre megint tudok aludni, erre szórakozik - morogta, majd a fürdő felé nézet és koncentrálva fagyasztotta meg a vizet bent.

Hangos nyikkanás.

- Basszus! Á! - nem csak a zuhany alól, de még a fürdőből is kipattant. Pont ekkor csengettek. Stan magára kapva egy törülközőt, nyitott ajtót.

- Szia Stan... - Lina végig nézett a feketén, bár ne tette volna. Orrából a vér spriccelni kezdett, és nyöszögve dőlt el.

- Mi a... - pislogott a lányra, míg Craig felpattant mikor meghallotta a hangját, majd abban a szakadt ruhájában sietett oda a háló ajtajához és onnan leset ki óvatosan.

- Lina te mit keresel itt? - kérdezte szemöldök felhúzva. A lány lesütve tekintetét, nyomott a fekete kezébe egy borítékot, majd már el is viharzott. -  Öhm... - becsukva az ajtót méregette az egyszerű kis fehér borítékot, mire rózsaszín virágok voltak rajzolva zsírkrétával.

- Az mi? - kérdezte, ahogy előmerészkedve lépett oda Stan mellé.

- Nem tudom... - feltépve a kis borítékot vett ki belőle egy rajzot. Mikor jobban megvizsgálta, elmosolyodott. A rajzon ő volt, és Lina húga. - Nahát...

- Ez valami rituálé nálatok - sandított a kis papírra.

- Rituálé? - kuncogott Stan, ahogy a hálószobájába vitte a kis borítékot, majd az íróasztalára tette. - Nem, minden évben rajzol nekem egy ilyen képet. - mosolygott.

- Milyen aranyos - mondta, majd gondolva egyet kezeit a fekete dereka köré vonta és erősen beleharapott a nyakába - ez bosszú! Felébresztettél. - Stan nyikkanva nézett hátra.

- Bocsi... - motyogta.

- Talán vissza kéne vennem azt a nyakláncot - vigyorgott, ahogy húzni kezdte az ágy felé.

- Ne... nagyon szeretem ezt a nyakláncot... - mondta mosolyogva Stan.

- Kihasználod, ha nálad van - elérve az ágyra lökte rá a feketét, majd mászott fölé.

- Miért?~ - mosolya pajzán lett. Craig nem szólt semmit csupán lehajolva nyalta meg a fiú ajkait.

- Kényeztetni engem a fürdőből is~ ez kicsit bizarr nem?

- Lehet... - mondta komolyan, ám ezután elvigyorodott. - De nekem nagyon tetszik...~ - suttogta.

- Nos~ én is tudok valamit amit te nem - mondta, majd felemelve szorította össze a kezét, majd mikor kinyitotta egy kis jégkocka volt a tenyerében - jobban tudom használni a jeget mint hittem - az ujjai közt fogatva, csúsztatta kezét Stan mellkasára, majd kezdett körözni ott a kis fagyott kockával. Stan felsóhajtott.

- Nem is tudom... hogy ez most jó-e... rám nézve... - kuncogta, ahogy arca kezdett vörösödni.

- Nekem nagyon jó - közölte komolyan, ahogy lehajolva csókolta meg. Olyan más volt. Jólesően nyögött bele, ahogy elengedve a kis kockát kezét a fiú arcára simította. Stan kezeivel végig simított a másik hátán. Lehunyva pilláit élvezte a másik csókját, ahogy kicsit közelebb húzta magához. Mikor elváltak megnyalta saját ajkát és a kék szemekbe nézet.

- Ez volt életem első igazi csókja - közölte mosolyogva.

- Ó~ Micsoda mázlista vagyok~ - mosolygott, ahogy végig simított a medálon. Craig felsóhajtott ám, ennek ellenére ismét lejjebb hajolt.

- Hagyd a francba a medált~ koncentrálj most rám - mondta, ahogy ismét csókot nyomott a szájára. Stan felsóhajtva tett eleget kérésnek, elengedve a medált karolta át a másik nyakát, és csókolt vissza szenvedélyesen. Kezei szórakozottan játszott a másik mellkasán, majd megunva ő maga hajolt le és kezdett végignyalni rajta. Stan alsóajkába harapva nézett le a másikra kábán.

- Craigh... - suttogta, ahogy végig simított a másik tincsein. Elmosolyodott, de folytatta, ahogy néhol megszívta a kissé a bőrét, végül a csípőjéhez érve szedte le róla le a törülközőt és félre dobva folytatta.

- Hey... - sóhajtotta, ködös tekintetével nézett a törülköző után.

- Nem kell - vigyorodott el, ahogy végül elérte a fiú már éledező tagját. Jólesően nyalt rajta végig, ahogy kissé a végét bekapta. Stan felnyögve, mart a másik tincsei közé.

- Ezh... - sóhajtotta. - Annyirah...

Elmosolyodva kapta be teljesen és kezdte fejét szinte csiga lassúsággal mozgatni. Stan felnyögve, nézett le kábán a másikra.

- Craigh... Craigh... Craigh... - sóhajtozta nyögései közt. Craig erre még gyorsabban folytatta, ahogy másik kezével a bejáratához tette ujját és ott kezdett körözni.

- Ah~ Neh.. ha... így... én... el... - nyöszögte, ahogy csípőjét feljebb tolta. Ám ennek ellenére Craig nem hagyta abba helyette kissé beljebb nyomta ujját miközben, megszívta a fiú tagját.

- Cra... AH~ - teste megfeszült, görcsösen szorította össze pilláit, ahogy elélvezett. A fekete elvette onnan a fejét, majd elhajolva nyelte le ami a szájába került, majd kissé felköhögött.

- Remek... ma megvan az első csókom, kajám és most akkor a szüzességemet is elvesztem - mondta, ahogy bekapta ujját, majd ismét a fiú bejáratához véve hatolt bele.

Stan kissé felnyikkanva mart a lepedőbe, az új érzés hatására. Craig viszont nem hagyta abba. Élvezte, hogy végre érezheti a fiú meleg bőrét.

- Olyan forró vagy~ - mondta, ahogy ismételten bedugta egy ujját. Alsóajkába harapva nézett fel a fiúra.

- A régebbihez képest... te is...~ - mosolygott.

- Én halott voltam, de te~ - vigyorgott még mindig, és ismételten megollózva tolta bele a harmadikat is.

- Ah~ - hátravetve fejét, tolta feljebb csípőjét. Ujjait hirtelen szakította el a bőrtől, majd lehajolva most nyelvével nyálazta be a bejáratot. Stan még jobban széttárta combjait, ahogy a másik tincsei közé kapott.

- Ah~ Ezth~ Mégh~~ - nyögte hevesen. A fekete eleget téve még jobban bedugta nyelvét ezzel bele is hatolva. Automatikusan feljebb tolta csípőjét.

- Ah~ Craiigh~~ - Amitől csak még jobban be tudott jutni a fiúba, majd mikor elvált tőle egy vékony nyálcsík jelezte csak ott létét.

- Lehet? - kérdezte, ahogy sajátját fogta meg.

- Igenh...~ - suttogta kéjesen. - Gyorshan...~

Beléhatolt. Gyorsan, ahogy kérte és élvezte. Csípője magától mozgott és nem akart megállni. Átkarolva húzta magához, ahogy egyre jobban nyögdécselt.

- Ah~ Craigh~ Mégh~

- Olyan jó... benned - súgta a fülébe, ahogy végignyalt a nyakán és még erősebben csinálta, minek következtében eltalálta a fiú gyenge pontját, és még hangosabban nyögdécselt.

- Ígyh~ Ígyh~ - Keze a csípője köré tekerődött és úgy húzta még jobban magához. Erősebben és ahogy testük össze simult a sóhajok csak még nagyobbak lettek.

- Craigh... énh... - nyöszögte Stan, de nem kellet neki sok, nyögései egyre hangosabbak lettek, háta ívbe feszült, majd nedve spriccelve mocskolta be őket, míg Craig pedig belé élvezett, de ekkor sem engedte el. Jó érzéssel dőlt mellé és még mindig szorította. Stan pedig még jobban belebújt ebbe a szorításba.

- Ez de jó volt... - pihegte.

- Életemben nem éreztem még ilyet~ - mondta mosolyogva, ahogy csókot lehelt a fiú homlokára - utállak mert nem jöttél előbb és szeretlek mert megtaláltál. - Felkuncogott a másikon, majd lágyan megcsókolta.

- Megtaláltalak, és mostantól örökké magamnál tartalak...~

- Benne vagyok~ - mosolygott, majd szeme a nyakláncra siklott - azt megakarod tartani?

- Mindenképp...~ - mosolyogva simított rajta végig. Mire Craig reflexszerűen rándult meg.

- Ha játszol vele, el fogom venni~

- És ha csak néha játszok vele? - nézett fel rá ártatlanul.

- Semmien körülmények között - kötötte ki, ahogy lassan felkelt és lágyan kicsusszant belőle.

- Csak néha...! - nézett rá kérlelően. Arca megrándult és végül egyet sóhajtott.

- Rendben... de ne véletlenszerűen... kérlek. - Mosolyogva döntötte oldalra fejét.

- Rendben... - odacsúszva hozzá, adott neki egy újabb csókot. Craig viszonozta, ahogy felkelve a zuhany felé sétált. Persze Stan-nek ez nem tetszett, és végig simított a medálon. A víz halk zubogás hallatszott bentről mely szerint Craig zuhanyt vesz, de más nem. Stan felmorrant, majd erősen kezdte dörzsölgetni. Ekkor már történt valami. Nagy nyögés hallatszódott ki a fürdőből, majd hangos csörömpölés. Stan pedig elégedetten kuncogott fel.

- Yay~ Működik~ - gonosz mosoly kúszott arcára, ahogy tovább játszadozott a medállal. Ám ekkor a fürdő kivágódott és Craig egy pohár vizet tartott a kezében, amit egy nagy hévvel Stan fejére öntötte, majd kissé koncentrált és a víz még hidegebb lett.

- Le is fagyaszthatlak addig~

- Inkább forrósít fel~ Megint~ - tovább dörzsölve a kis medált, húzta le magához Craig-et. Aki elmosolyodott, viszont egy csettintéssel szedte szét a lánc csatját, majd le is akasztva a fekete nyakából vette magához és rakta az asztalra.

- A zuhany alól jövök.

- Visszamehetnénk együtt... nem gondolod?~ - mosolygott sunyin, ahogy végig simított a másik mellkasán.

- Lehet~ - vigyorgott, ahogy felkelt és ő maga már vissza is sétált. Stan pedig egy pillanat habozás nélkül pattant fel, majd ment utána. Craig már ismét a zuhanytálcán állt, ám kezeit összefonta maga előtt és a falnak dőlve várta a másikat. Kinek arcán egy vékony csíkban volt csupán pír, így lépett be a másik mellé, majd húzta el a függönyt maga mögött. Craig rögtön megragadta a derekát, majd fordítva a helyzeten nyomta Stan hátát a falnak, miközben lágyan megengedte a zuhanyt. Kissé felnyikkant, mégis kéjesen pillantott fel a másikra.

- Az előbbinél ez most sokkal jobb így - hideg ujjait végigfutatta testén - más mint akkor.

- Miért...? - sóhajtott fel, ahogy átkarolta a másik nyakát.

- Nincs itt a medál - vigyorogva nyomta még jobban a falhoz - így sokkal élvezetesebb~

- Akkor... ne fogd vissza magad. - elmosolyodva, kapott egyből mohón a fiú ajkai után. Ki pedig átkarolva húzta magához, ahogy testük összepréselődőt. Ezután nyögések tömkelege töltötte be a fürdőt, sőt, az egész házat, egészen életük végéig... és talán még utána is?

Súgó Még nincs hozzászólás.