Tweek remegve ült a kanapé szélén. Lábait testéhez húzva kucorodott össze, még a takaróig is félt elmászni, pedig fázott.
Sötét volt a szobában, semmi sem égett, csak az épp töltőn lévő telefon fénye villant fel néha, jelezve, hogy fel töltött az aksi.
Craig pedig nyugodtan ült a szoba másik felében, egy széken. Karba tett kezekkel szemlélte a remegő fiú alakját, ajkán egy halvány mosolyt bújtatva. Ő majdnem tökéletesen látta a sötétben szinte világítóan sápadt bőrű Tweeket. Csönd. Ijesztően nyomasztó csönd. Túl sok volt ez a szőkének. Sírva elkiabálta magát.
- Craig bazdmeg! Mi van veled? - karja még erősen fájt, csuklóján a hús felszakadt a napokig szorosan rátekeredő kötelek miatt. Craig nem szólt semmit. Tovább figyelte a fiút aki a szokásosnál is jobban remegett. - Válaszolj! - nyögte kérlelőn Tweek barátját. A fekete végre megmozdult. Lassú, higgadt léptekkel indult a kanapé irányába. A szőke egyre jobban remegett, már a kanapé is remegett alatta.
Craig odaérve leült mellé. Tweek akaratlanul is közelebb húzódott.
- Bántani fogsz? - nyelt egyet.
- Én sosem bántalak tudod. - búgta a fekete. Tweek felé fordította fejét. Csak a másik körvonalait látta. Most a sapka nem volt rajta. Haja le volt nyalva oldalra és rajta volt az a röhejes pink szemüveg. De mégis. Igézően helyes, ijesztően nyugodt. Tweek beleőrült még így is.
Craig lassan átölelte.
- Vigyázok rád Tweeky.
~Nem nem...! Hazudik!~
Tweek megrázta a fejét, és még jobban összehúzta magát. Meztelen testén a sebek az ölelés hatására égni kezdtek. Felnyüszített. - Nyugalom. - suttogta a fekete, majd végig simított Tweek összekorbácsolt oldalán. A szőke erre fájdalmasan felnyögött, és Craig ölébe mászott. Tudta mi a dolga.
~Elrontottam!~ Szeme tágra nyílt a félelemtől. Kezdte kivenni Craig komor arcát a sötétben, aki nyugodtan, de baljósan morogta.
- Hé Tweeky. Hogy basszalak meg, ha gatyába vagyok?
- M..Máris Craig... ne haragudj! - Tweek ijedten ugrott ki az öléből és remegő kezekkel elkezdte kigombolni a kanapén ülő nadrágját, aki unott fejjel bámulta.
- Lassú vagy. - Rúgott Tweek arcába, aki vérző orral terült el a földön. Craig felállt, és kezébe vette a kanapén hagyott sokkolót. - Na most aztán remeghetsz. - Vigyorodott el. Tweek lehunyt szemekkel várta a bőrét csípő áramot. Nem kellet sokáig várnia.
Craig mellé térdelve nyomta hasának az eszközt. A szőke izmai összerándultak, érezte, hogy teste még inkább remegni kezd, hasán a bőr pedig megperzselődik. Szájából kis nyálpatak indult lefele az állán, és mire feleszmélt Craig már le is tolta saját nadrágját. Tweek amint felocsúdott rögtön felhúzta lábait, hogy a fekete hozzá férhessen.
- Hmmh. - Craig elgondolkozva nézett Tweek ágyéka irányába. - Még mindig nem szűkültél vissza. - majd felpillantott ördögi vigyorral. - A'sszem nem gáz, ha kihagyjuk a formaságokat. - Azzal saját tagját megragadva Tweek bejáratához nyomta.
Nem kellet sok, és a szőke már magában érezte Craiget, aki kéjelegve felmorrant.
- Ezaz! - majd mozogni kezdett. A fájdalom átjárta Tweek testét, szemeibe könnyek gyűltek, de valahol mégis élvezte...
~Hisz Craig velem van~
A sokkoló újra és újra Tweek felszabdalt bőréhez ért, mindig súlyos égési nyomokat hagyva rajta, miközben Craig egyre gyorsabban és mélyebben mozgott a fiúban. Óráknak tűnő percekig ment ez így, míg a fekete el nem élvezett. A szőke megtörten hevert a földön, úgy érezte mindjárt vége. Már szinte érezte a halál bűzét. Egy hete volt bezárva a Tucker házba, mivel Craig családja elutazott Los Angelesbe a rokonokhoz a nyári szünetre. Persze az épp 18at betöltött nagy fiuk otthon maradhatott.
Craig a karjaiba vette a törékeny, megfáradt testet. Felcammogott vele a szobájába, és ott a puha ágyra fektette, majd leült mellé, és végig simított a szőke tincseken.
- Sajnálom. - bökte ki. Tweek már aludt. - Holnaptól minden más lesz. - sóhajtott ismét a fekete, majd egy puszit nyomott alvó barátja homlokára, azzal felállt, és eltűnt az ajtó mögött.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés