Chapter 1: First

  2012.03.14. 21:08

South Park fiataljai ma sem b�rtak magukkal. A szok�sos n�gyes ez�ttal a temet�t t�madta be, azzal a c�llal, hogy szellemek �gy sem l�teznek. Sz�val bizony�tani kell, na �s mi lenne jobb hely mint egy temet�? Mind nem hittek ebben. Tal�n k�z�l�k csup�n Kenny bizonygatta, hogy igen is l�teznek.
- Ha l�teznek, mi�rt nem l�ttunk egyet se m�g, soha? - k�rdezte flegm�n Stan, ahogy zsebl�mp�j�val a s�rfeliratokat n�zegette.
- Az�rt mert nem mindegyik ember l�tja �ket! Van akinek megvan erre a k�pess�g�k, van akiknek nincs! - magyar�zta a sz�ke nagy h�vvel, n�la nem volt zsebl�mpa, nem tartott r� ig�nyt. Kyle szorosan Stan m�g�tt haladt. Kiss� f�lve n�zet k�r�l �s � volt a m�sik egy�n, aki nem hozott l�mp�t, ellenben a k�v�rrel, aki nagy f�l�nyesen ment legel�l.
- Tuti nincsenek. Ez csak gyerek mes�k amivel r�misztgetnek~
- �n m�r l�ttam egyet! Ebben a temet�ben! - jelentette ki Kenny kiss� inger�lten, mire a fekete lomh�n tekintett r� vissza.
- �s m�gis hol? - k�rdezte flegm�n, m�gis, mikor a sz�ke a t�megs�rra mutatott, pontosabban annak nev�re, elnevette mag�t. 
- Ohh~ ne m�r! Stan �sei h�borognak! - r�h�g�tt Cartman, m�g Kyle el�b�jt Stan h�ta m�g�l.
- Badars�g, lehet csak k�pzelted, Ken - n�zet a sz�k�re, ki hevesen r�zta meg fej�t, majd oda trappolva a s�rhoz, b�k�tt a feh�r vir�gokra.
- Ezeket �n hoztam. M�lth�ten. - n�zett a fi�kra.
- �, k�sz Kenny, nem kellett volna. - mondta mosolyogva Stan, mire az eml�tett csak felmordult.
- T�bbsz�r j�rok itt, mint te... mindegy. - legyintett. - Nem egyszer, j�rtam m�r itt. - fordult vissza a vir�gokhoz. - �s mindig l�ttam a szellemet is. 
- Hiszi a piszi~ - legyintet a dagi, majd a s�rhoz menve n�zet rajta v�gig - van egy�ltal�n valaki ebben itt? 
Stan s�hajtva l�pett oda, majd vil�g�tott a s�rra.
- El�g sokan. Az �sszes elhunyt csal�dtagom ide lett temetve... 
- Ez nem s�r, hanem kripta... �s ez az ajtaja - t�j�koztatta �ket a v�r�s.
- Nyissuk ki - aj�nlotta fel a barna, ahogy m�r kereste is rajta a nyit�t. 
- Hey! Mit k�pzelsz?! Meg akarod gyal�zni a csal�domat?! - h�borgott a fekete, m�g Kenny csak komoran figyelte �ket. 
- Egy ajt� kinyit�s�val~? Ugyan Stanley~ ahhh~ meg is van! - mondta, ahogy egy gombot megnyomva az ajt� kiss� recsegve ny�lt ki. 
- Igen! Mert ha esetleg t�nyleg l�teznek szellemek, hm... - elmosolyodott. - � nem is baj, hogy meggyal�ztad, legal�bb majd felfalnak, csak ne pukkadjanak ki! - morogta flegm�n, m�gis vigyorgott Cartman-el egy�tt, aki l�pdelt egyet beljebb.
- Ugyan, ugyan~ te is j�ssz, hisz ha any�d�k megtudj�k, lehet cs�nya v�ge lenne - sietett le. 
- Dehogy me...! - Kenny ekkor l�k�tt egyet a fi�n, ki �gy 'k�vette' a barn�t, m�g � maga rem�nykedve n�zet ut�na, �s rem�lte a fekete megl�tja majd �t... 
- Sok itt a halott~ - vigyorgott Cartman, mikor m�r Stan is le�rt �s k�rbe vil�g�tott - ohh n�zd m�r! Beszarok, van egy ugyan olyan rokonod, akit ugyan �gy h�vnak? Milyen �skori! 
- Te meg mir�l besz...! - ment oda morogva, de mikor megl�tta a nevet, � is led�bbent. - Haver... ez t�nyleg �skori... 
- Fasza~ nyissuk fel - vigyorgott tov�bb, ahogy Stan kez�be nyomta a l�mp�t �s elkezdte felfesz�teni a kis k�darabot.
- Hey! Ez m�r t�nyleg t�lz�s! �s undor�t�, cseszd meg! - m�ltatlankodott a fekete, b�r � is k�v�ncsi volt, de persze nem annyira, mint a dagad�k akit a k�zbesz�l�s sem �ll�thatott meg. Mikor v�gre megmoccant a m�rv�nylap egy nagyot l�kve tolta kiss� arr�bb �gy el�ker�lt egy csontv�z, mely nyak�ba egy kiss� koszos aranyl�nc l�gott �s mellette egy urna fek�dt.
- Beszar�s! Hey Stan! Megtarthatom az �k�d kopony�j�t? - k�rdezte r�h�gve, �m ekkor hatalmas vihar csapott le a kript�ban �s hideg sz�l �ramlott v�gig. Stan egyb�l �t�lelte mag�t. Ismer�s, �s egyben szokatlan �rz�s j�rta �t.
- Ez meg mi? Itt nem f�jhat a sz�l... - morogta, majd � is �se csontv�z�t kezdte n�zegetni ellenben Cartman-el aki viszont meg sem rezzenve ny�lt a kopony�hoz, �m r�gt�n ut�na fel�v�lt�tt.
- Bassza meg! Megfagytak! Az ujjaim! Nem b�rom mozgatni! - ujjai szinte lil�k voltak, apr� j�gkrist�lyok csillogtak rajtuk. Els�rva mag�t hagyta ott Stan-t �s futott ki.

A fekete f�lve n�zett ut�na, �s persze k�vette is, de valami nem engedte. L�bai szinte a f�ldbe gy�kereztek, �s teste mag�t�l fordult vissza a csontv�zhoz. Lomha tekintettel n�zett rajta v�gig, szeme megakadt a kis arany med�lon. Haboz�s n�lk�l ny�lt oda, �s sim�tott azon v�gig. 
- Nem k�ne piszk�lni... - hallatszott egy hideg hang a teremben k�zvetlen a csontok mellett. Egyid�snek n�zet ki mint Stan, m�gis a szemeiben az id� l�tszott. F�jdalom. Sok-sok f�jdalom �s v�rakoz�s. Stan szemei kikerekedtek, �s h�tr�bb pattant a csontv�zt�l.
- K-Ki vagy te? - remegett meg hangja. - Hogy ker�lsz ide?... 
- �n itt vagyok m�r egy ideje �s ne merj hozz� ny�lni a l�nchoz, vagy b�rmihez! - sziszegte, ahogy csettintve egyet a kis fi�k ism�t betol�dott ezzel elt�ntetve a csontv�zat.
- Hey...! Ezt hogy...! - n�zett a fi�kra, majd a m�sikra. - Arra nem v�laszolt�l... hogy ker�lt�l ide... - morogta.

Halk l�ptek hallatsz�dtak m�g�tte, majd lassan Kenny jelent meg. Zsebre dugott kezekkel d�lt neki a falnak, �s csak n�zte �ket. 
- H�zz el innen �s k�sz - morogta, ahogy ezut�n a sz�k�re n�zet - minek hoztad ide? - Kenny elmosolyodott.
- Hogy bemutassalak neki. Stan, mutatkozz be sz�pen~ - mosolygott a feket�re, ki csak felmorrant.
- Ne besz�lj velem �gy...! - durrogta, �m ezut�n a m�sik fel� fordult. - Stan Marsh... - morogta flegm�n. Persze a sz�ke tudta mi lesz. A n�vtelen fi� kicsit megh�kkenve n�zet v�gig a feket�n. Szemei kikerekedtek �s egyet l�pve n�zet v�gig rajta.
- Ilyen nincs... - ny�gte ki. 
- M-Mi az?! - pislogott r� vissza. - V-van valami az arcomon? - kezdte el tapogatni azt Stan, mire Kenny felnevetett.
- Hihetetlen, mi? Pedig igaz, csak mivel fiatalabb, m�g sokkal h�ly�bb n�la, �s komolytalanabb~ - legyintett.
- Te most r�lam besz�lsz?! - n�zett r� szem�ld�k felh�zva, d�h�sen Stan. 
- Ostobas�g! Bel�le csak egy volt! - morogta, ahogy ism�t figyelmen k�v�l hagyta a fi�t - te meg kiv�tel vagy, mint mindig... 
- Hihetn�l az ilyenekbe, hiszen szellem vagy. - n�zett r�. - �n is meglep�dtem el�sz�r de... - elmosolyodott. - V�g�l is, j� hogy �gy alakult, nem? - Stan �rtetlenkedve pislogott hol az egyikre, hol a m�sikra. Nem �rtette mir�l besz�ltek r�ad�sul f�l�ben a „szellem” sz� lebeget.
- Nem hiszek. M�g csak nem is has... - kezdett volna bele, de ez nem volt igaz. Kik�p�tt m�sa volt. M�gsem akarta, hogy igaz legyen - Nem eml�kszik semmire, mert ilyen nincs! � nincs t�bbet �s k�sz, most meg vidd ki innen miel�tt �n r�gom ki! - Kenny s�hajtott, tudta bar�tja nem viccel.
- Menj�nk Stan... - mondta, �m az felmorogva h�zta ki a fi�kot, majd kapta le a csontv�zr�l a nyakl�ncot.
- Ez kell nekem! - l�b�lta meg a szellem el�tt, majd � maga kiviharzott onnan, Kenny csup�n pislogni volt k�pes. 
- Na ne... - suttogott maga el� a fekete, majd Kenny-hez l�pve n�zet r� igen d�h�sen - szerezd. Vissza. MOST! 
- Nem �g�rek semmit... - s�hajtott Kenny, ahogy felment, de a feket�nek m�r h�lt helye sem volt. - Hol van?! - k�rdezte Cartman-t�l.
- Bazd meg, lefagyott az ujjam! - nyiv�kolt, ahogy szorongatta m�r olvad�sban lev� vaskos ujjait - Kyle-t mag�val r�ngatva ment el...

Kenny felmorranva, csukta be a kripta ajtaj�t, majd kezdte el l�kd�sni Cartman-t a temet� kij�rata fel�. Tuti elindult az esem�ny, de lehet ennek �gy rossz v�ge is lesz.

 

Stan ek�zben m�r r�g elhagyva a temet�t, h�zta m�g mindig Kyle-t egy kis mell�kutc�n, ahogy a med�lt n�zte.
- Hm... meg kell mosnom... - morogta. 
- Tal�n nem volt j� �tlet elhozni... - mondta a v�r�s, ahogy a med�lra n�zet - ez h�borgat�s. Nem v�letlen temethett�k el vele... - Stan als�ajk�ba harapott.
- Tudom de... valami... nem hagyta, hogy ott hagyjam... - morogta szomor�an, hiszen el�gg� �sszezavarodott. 
- Vidd vissza... - A fi� k�zvetlen el�tte jelent meg �s n�zet a szemeibe. Hideg terjengett k�r�l�tte ak�r a kript�ban is. Stan f�lve nyomta mellkas�hoz a nyakl�ncot.
- De mi�rt? 
- Az nem a ti�d, hanem az egyik bar�tom�... add vissza neki, vagy itt �s most kicsin�llak! - Stan makacsul l�pett egyet h�tr�bb.
- Nem. - jelentette ki. 
- Stan kivel besz�lgetsz? - k�rdezte Kyle, ahogy Stan mell� l�pet, �gy hogy �tszaladt a k�zt�k lev� fi�n - minden rendben?
- Ha nem adod vissza a kis bar�tod b�nja... hidd el, nem leszek k�m�letes~ 
- �t ne merd b�ntani, miattam! - sziszegte d�h�sen Stan, egy�ttal maga m�g� h�zta Kyle-t. - Ez a nyakl�nc... a r�szem... �gy... �rzem... - motyogta.

A szellem megd�bbenve n�zte �ket, de nem �llt meg. Az ismer�s hang sem �ll�thatta meg most. Heves sz�l s�v�tett v�gig az utc�n, majd a talaj elkezdett krist�lyosodni.
- Stan... mi a fasz folyik itt?! - akadt ki Kyle, m�g Stan nyikkanva a hirtelen hidegt�l, �lelte mag�hoz.
- Pontosan �n sem tudom... - suttogta. A fi� m�g egyet k�zelebb l�pet, de v�g�l ism�t visszat�rt a norm�lis id� �s � csak felszisszent. 
- A francba is... - morogta, majd a feket�re pillantott - vidd vissza, k�rlek - ennyit mondott majd ism�t elt�nt.

Mikor a sz�l abbamaradt, Stan elengedte a m�sikat, aki fej�t ide-oda kapta, vele ellent�tben. � csak len�zett a kez�ben l�v� kis med�lra. Vissza akarta vinni, de m�gis.... valami nem engedte. 
- Vidd vissza... m�gis mit hozott ez a nyakadba - didergett a v�r�s, ahogy f�lve tekintett r�, �m ez sem hatotta meg. Mark�ba szor�totta a med�lt, majd zseb�be tette.
- Vissza fogom vinni... majd. - n�zett bar�tj�ra.
- Menj csak haza. Innen m�r haza tal�lok - mosolygott �s elengedve intett neki, ahogy elindult. Stan is intett, majd m�ris is h�za fel� kezdett rohanni. Sz�lei m�r aludtak, �s Stan zajos haza�rkez�s�re se keltek fel. Els� dolga a feket�nek az volt, hogy a med�lt a csap al� nyomta, nagy adag szappan ker�lt r�, majd er�sen d�rzs�lni kezdte. Nem vette �szre �m hallota az ezt k�vet� halk ny�sz�g�st mi az eg�sz f�rd�t bet�lt�tte. A dolgok mozogni kezdtek �s lassan fel is emelkedtek. Stan szem�ld�k felh�zva n�zett k�r�l.
- Ez meg mi?... - teste megremegett, �s m�g er�sebben kezdte d�rzs�lni. 
- Nehh~ - hallatszott ism�t minden honnan, ahogy m�r remegni is kezdtek a t�rgyak. Stan felkapva fej�t, n�zett k�r�l.
- Ki az?! - szor�totta meg a med�lt. 
- Hagyd abba... - hallatszott ism�t a ny�sz�g�s, most m�r kicsit vissza fogottabban. 
- Cartman? Te vagy az? - n�zett k�r�l, kez�ben �jra d�rzs�lni kezdte, ahogy fel al� j�rk�lt. - Azt hittem, csak Kyle-hoz sz�ksz be... 
- Ne d�rzs�ld... - suttogta tov�bb k�jesen, ahogy hirtelent megjelent el�tte. Arc�r�l kis cseppek haladtak lefele, ahogy szemei csillogtak. Stan gyomra �sszeszorult a l�tv�nyt�l, �s tork�t is megt�madta a szor�t� �rz�s, viszont arca is kipirult hiszen... felizgatta a l�tv�ny, �s maga sem �rtette mi�rt. Er�sen d�rzs�lt egyet a med�lon, melyt�l az el�tte lev� ism�t felny�g�tt, ahogy �sszerezzent.
- Stan... hagyd m�r abba... - Ajkai megremegtek, ahogy a fi�ra n�zett.
- Nem megy... - suttogta, ahogy ism�t d�rzs�lni kezdte.

A padl�ra rogyott, ahogy kiss� �tl�tsz�bb lett. �gy is nehezen tartotta meg test�t.
- Ez nem j�... k�rlek... most neh~ - Szemei kikerekedtek, ahogy a m�sik fi�ra n�zett. Sz�v�ben szinte �rezte a m�sik f�jdalm�t, �s nem volt kellemes �rz�s... megfordulva ment vissza a csaphoz, majd mosta le gyorsan a l�ncot. A szellem lihegve t�maszkodott meg, ahogy lassan ism�t teljesen l�that� volt. Nem akart most elt�nni. V�gk�pp nem...

Stan el� s�t�lva, guggolt le, majd kezdte el n�zni a fi�t.
- Hihetetlen... - suttogta, majd egyb�l kez�t a fi� fej�re tette, �s �gy pr�b�lt tincsei k�z� t�rni �m ujjai �tsuhantak rajta. Az el�tte lev� ugyanis ism�telten kezdett halv�nyodni �s l�gz�se m�g mindig igen szapora volt.
- Vigy�l... vissza... - Riadtan kapta el kez�t.
- J�l van! Csak ne egy�l meg! - ny�sz�gte. 
- Nem... most azonnal... - n�zet r� k�ny�r�gve - Stan... ez f�j... - Nagyokat pislogott r�.
- Mi?... - n�zett r� agg�d�an.
- A hamvaim... �s a med�l... - motyogta tov�bb - �ssze vannak k�tve... olyan mintha sz�tszak�tana... - ny�sz�gte, ahogy m�r sz� szerint sz�tter�lt a f�ld�n. 
- Hamvak... - Stan felkapta fej�t. Eml�kezett az urn�ra, akkor sem �rtette minek vannak ott... hiszen az �s�t nem hamvasztott�k el. Szinte r�gt�n felpattanva cs�rtetett vissza a temet�be, majd felnyitva a kript�t ment le a megfelel� fi�kig �s kih�zva azt, n�zett a hamvakra.

Az �rkez�s�t persze r�gt�n k�vette a m�sik. A fi� berobbant �s mintha csak zuhant volna v�g�dott le a f�ldre. K�b�n t�p�szkodott fel, ahogy gyilkos pillant�ssal n�zte Stan-t ki ek�zben felnyitva a kis fed�t, sim�tott v�gig a hamvakon, melyt�l ism�t felnyikkanva ny�g�tt fel.
- Mind a ketten im�dj�tok mi... - morogta, ahogy legyintve egyet emelte fel Stan-t �s lebegtette arr�bb az urn�t�l - hagyn�tok nekem legal�bb egy szusszan�snyi sz�netet... - Stan h�mm�g�tt.
- De csak annyit! - Feln�zet r�, majd morogva ism�t legyintett �s a Stan-n�l lev� l�nc elcs�szott t�le egyenesen a fekete kezei k�z�. 
- H-Hey! - kapott ut�na, mindhi�ba. 
- Ez nem a ti�d... mi�rt vitted el? - k�rdezte kiss� rekedtesen, ahogy �va nyomta mellkas�hoz a med�lt. 
- �n... - f�lren�zett. - Nem tudom... - hunyta le szemeit. - �gy �reztem nem vagyok teljes n�lk�le... mintha... - sz�v�hez kapott. - hi�nyozna... valami... fontos... - Pislogott p�rat, majd a kript�ra n�zet. Az �szinte �rz�s az a hi�ny megmagyar�zhatatlan volt. Nem �rtett hisz, ez is csak akkor lett fontos mikor lej�ttek ide.

A szellem er�sebben szor�totta a med�lt mint eddig. Nem hitt benne. Annyi sok �v ut�n mi�rt lenne m�sk�pp... � soha nem j�n vissza, de akkor most... ki ez itt? Ki ez a fi� aki a nev�t viseli �s ugyan �gy n�z ki? Nem �rtette. Ahogy Stan se. Ak�rh�nyszor a m�sikra pillantott, �gy �rezte ismeri, �s m�gsem.
- Hogy... h�vnak? - pislogott r�.

K�k szemei hidegen csillogtak meg, ahogy v�g�l s�hajtva legyintett egyet melyt�l Stan ism�t a f�ld�n �llt.
- Craig. - Stan pislantott p�rat.
- Craig... Craig... hm... ismer�s... - h�mm�g�tt nagyokat. A fekete morgott az orra alatt valamit, ahogy elfordult a fi�t�l. 
- Akkor most haza viszlek~ - vigyorgott el�gedetten, majd felkapva a fi� hamvait, indult el kifel�. �m a bej�rat becsuk�dott �s a s�t�tben csup�n Craig teste vil�g�tott.
- Tedd vissza, most - k�z�lte hidegen.
- De mi�rt??? Milyen men� lenne m�r, ha egy szellem lenne a szob�mba! - vigyorgott az urn�ra. 
- Idi�ta - csettintett, majd az urna a leveg�be emelkedett, ott ahol a fi� nem �rhette el.
- Na m�r!  - kezdett el a fel� pattogni. - Add vissza! 
- Menj el �s tal�n nem t�rl�m f�l a port a seggeddel - ism�t kinyitotta a bej�ratot. 
- El�bb ide az urn�val. - jelentette ki nemes egyszer�s�ggel, ahogy kez�t k�vetel�en ny�jtotta ki a fi� fel�, �m Craig vicsorogva n�zet vissza r�, majd el� l�pet.
- Hogy hihettem, hogy ak�r egy kicsit is hasonl�tasz r�~
- Kire? - pislogott nagyokat. - Na, add m�r ide! – morogta. Craig viszont csak megfogta a v�ll�t, majd felemelve kezdte kifele cipelni. 
- Mi a! Tegy�l le! Hey! Hallod?! Azta de er�s vagy...! Na de tegy�l le! - kap�l�zott. 
- Er�s mi - szisszent fel, ahogy m�r a l�pcs�n�l j�rtak - nem raklak le. Sz�pen elm�sz �s nem j�ssz vissza ide - k�z�lte komolyan. 
- Mert ki vagy te, hogy csak �gy eld�ntsd ha?! - l�zadt nagy er�vel a fekete, ahogy tov�bbra is elsz�ntan kap�l�zott. Craig felmordult, ahogy ki�rve nemes egyszer�s�ggel dobta a f�ldre a fi�t, majd az ajt�t pedig bez�rta.
- �n? �n k�rlek sz�pen az vagyok aki v�rt. Sok �ven kereszt�l itt voltam �s vigy�ztam az �s�dre, aki adott nekem m�g egy es�lyt �s nem fogom hagyni, hogy egy kis p�cs az�rt vigyen haza, mert men�, ha egy szellem a k�zel�ben van - mondta hidegen, ahogy a leveg� is kiss� meg fagyot k�r�l�tte - most pedig menj haza. 
- Chh! Nekem nem is kell egy ilyen mogorva szellem! - �llt fel, nem is t�r�dve f�j� segg�vel, �s mutatott r� az eml�tettre. - Szerzek magamnak egy m�sikat, aki j� fej! - jelentette ki fenyeget�en, majd morogva indult el a temet� kij�rata fel�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.