A terve tökéletes volt.
Tudta, hogy mennyi pénz kell ahhoz, hogy Kenny-t rávegye. 100$. Azt is tudta, hogy őt nem fogja ennyiért vállalni.
De ez sem akadályozta meg.
- Na, mit akarsz? – lépett be a szőke ügyfelének szobájába. Rutinosan becsapva maga mögött az ajtót, lépkedett az ágyhoz, min ő ült.
Eric Cartman.
- Hallottam hogy szopsz egy százasért… milyen szánalmas… - csóválta meg vigyorogva fejét a barna, de reakció nem jött. Kenny ugyan olyan unottan nézte, zsebre dugott kezekkel.
Erre számított. Eddig minden jól ment.
- Elképzelni sem tudom mekkora szégyen lehet hogy ezt KELL csinálnod… de. Szeretnék rátenni még egy lapáttal. – vigyora még szélesebb lett, majd zsebéből előhúzta a százast és meglengette.
Kenny a pénzre pillantott, aztán végig mérte a barnát, majd megrázta fejét.
- Nem.
És igen. Még mindig jól ment minden.
- Hmmm és ha azt mondom kapsz kétszázat?~ - zsebébe nyúlva előhúzott még egy százast, majd azokat meglengetve, ejtette a zöldhasúakat ölébe. Felpillantott a szőkére, ki vissza rá. Egy pillanatig sem habozott. Kenny a másik elé sétálva, kapta ki öléből a pénzdarabokat, úgy, hogy kezével meg sem súrolta a barna ágyékát.
És még mindig jól ment minden…
Ezután térdre ereszkedve, rántotta le egyszerűen Cartman-ről a nadrágot, majd az alsót is.
- Hey-hey-hey milyen kis heves vagy! Már vártad hogy…! – kezdett bele gúnyosan Cartman, de nem tudta befejezni.
- Jó kicsi. – vágott a szavába a szőke, miközben a másik ágyékát vizslatta. Önbizalma azonnal elszállt, hiába számított erre a megjegyzésre.
- Inkább kussolj és csináld ha már adtam kétszázat! – mondta dühösen, és Kennynek több sem kellett. Vállat vont, majd lehajolva, nyalt végig a barna tagján. Egy hang nem szökött ki belőle, csupán gúnyosan vigyorogva figyelte a másikat. Az pedig csinálta.
Többször végig nyalt rajta, majd nyelvével csak makkját kezdte dörzsölni. Ekkor pedig már nem bírta ki… Cartman-ből egy halk nyikkanás szökött ki, arca kezdett kipirulni ahogy a paplanba markolt, tekintetéből eltűnt a szánalom és helyét a düh vette át.
Kezdtek rosszul alakulni a dolgok…
Kenny nem is figyelt a másikra, csupán rutinosan végezte dolgát. Erősen megnyomta a fiú makkját nyelvével, majd mielőtt az még felnyikkanhatott volna, bekapva szívta is meg. Levegője bent rekedt, ahogy hátravetve fejét remegett meg. Jó volt, és ezt tagadni sem tudta… teste mindent elárult, egyre dühösebb volt a szőkére, de leginkább magára.
Nem így tervezte…
Ismét megszívta, majd lassan tolta lejjebb fejét, és mielőtt teljesen bekapta volna, ismét lassan felemelte fejét. Cartman pedig már alig bírta. Görcsösen markolta a takarót, ahogy szinte lihegve hajtotta le fejét és figyelte a szőke tincseket. Ki akarta bírni, ki kellett bírnia, mégis egyre kevésbé ment neki. Kenny egy szusszanási időt sem hagyott. Előző műveletét megismételte, majd ezután hirtelen nyomta le teljesen fejét, és szívta meg erősen.
Ennyi volt.
Cartman nyögve vetette hátra fejét, mire a másik egyenletes ütemben kezdte fel le mozgatni fejét.
Remegve kapott a szőke tincsek közé, majd markolt azokba erősen, ám az fel sem szisszent. Feje serényen járt, miközben nyelvével is dörzsölni kezdte. A barna nyögései egyre szaporábbak lettek, ahogy elvesztve önkontrolját mozgatta csípőjét kissé. A szőkét nem is zavarta, csupán még gyorsabb tempóra váltott, majd egy adott pillanatban megállva, szívta meg erősen. Cartman beleremegett az érzésbe, és hangosan felnyögve nézett le a másikra. Kenny lassan felemelve fejét vált el tőle egy cuppanással, majd most először felpillantva rá, nyomta meg nyelvével erősen makkját. Tekintetük találkozott és Cartman felremegve nyögött fel, majd élvezett is el. Ám Kenny azonnal elhajolva állt is fel, és hagyta, hogy a barna bemocskolja saját pólóját.
Nem bírta tartani magát. Remegve dőlt el, majd lihegve, pillantott fel a szőkére, ki csupán kezével letörölve száját, fordult sarkon, és indult meg kifelé.
- K-Kinny… - nyöszörögte Cartman, ahogy nagy nehezen feltolva magát, nézett a szőkére. – ne hagyj itt…! – szólt utána, mire a szőke megállva, sandított rá hátra. Nem szólt semmit, mégis, érzelemmentes tekintetéből a barna jól tudta… ezt baszhatja. Arcára ismét kiült a düh, és már kelt volna fel hogy a másiknak essen, ám az ezt meg sem várva, lépett az ajtóhoz, majd egyszerűen távozott.
- KÖCSÖG! BUZI! CSORÓ SENKIHÁZI…!
Szitkozódások hadát ordította még utána. Gyűlölte a szőkét… Mindennél jobban fájt neki, hogy nem kell neki, hogy mást jobban szeret nála, és hogy őt semmibe veszi…
Nem így tervezte.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés