Chapter 1: A különleges nevelés kezdete

  2012.05.12. 15:09

- Ez a gyerek lassan elviselhetetlen! Most sem volt hajlandó eljönni erre a meghívásra... kezelhetetlen, és az iskolában is egyre rosszabb! - panaszkodott Mrs. Marsh, Mrs. Tucker-nek. A két család közt ritka erős kapcsolat fejlődött ki, a szülök rendszeresen találkoztak, a gyerekekkel ellentétben. Stan nem volt hajlandó elmenni egy ilyen találkozóra sem. 
- De mégis mi változtatta meg, Drága? Hisz olyan aranyos és normális fiú volt - paskolta meg Sharon hátát, ahogy a férjére nézet, de az Randy-vel valamilyen fontos sztárt bámultak a laptop-on.

Sóhajtott a nő.
- Magam sem tudom... egyik napról a másikra teljesen önfejűvé vált... 7. év végén... 
- Talán lehetne valami nevelést adni neki. Esetleg a mi kicsi fiúnkkal. Craig, mindig is jó gyerek volt - mosolygott biztatóan, mire már a nő is felkapta fejét az ötlet hallatán.
- Ez remek ötlet...! De... el is vállalná? - kérdezte szemöldök ráncolva. 
- Biztos vagyok benne - mondta, majd kecses léptekkel ment a lépcsőhöz és egy mély levegőt véve ordított fel - CRAIG! AZONNAL HÚZZ LEFELE! SEGÍTENED KELL MRS. MARSH-NAK ÉS NEM ÉRDEKEL, HOGY A SZAROS SOROZATAIDAT NÉZED! - Sharon felkapta fejét, de végül csak kissé zavartan elmosolyodott.

Egy fekete hajú fiú mozgott le a lépcsőn. Haja kócosan esett előre, de mikor leért megrázva igazította a helyére a rakoncátlan tincseket.
- Mi van? - vetette oda anyjának, aki csak kézen ragadva lökte rá a fotelra.
- Mrs. Marsh szeretne kérni tőled egy szívességet. 
- Szia Craig, - köszönt. - Tudom rólad, hogy nagyon jó magatartású gyerek vagy, ha nem lenne gond, szeretnélek megkérni hogy... kicsit megnevelnéd az én fiamat, Stanley-t? - nézett reménykedve a fiúra, ki unalmasan pislogott előre, majd biccentett.
- Persze Mrs. Marsh. Szívesen segítek, de... akkor megkérhetem, hogy elmenjek vele egyedül táborozni?
- Ohh~ csak nem a Stark tóhoz? - a nő elmosolyodva csapta össze a kezeit - Van ott egy nyaralónk és oda járunk nyaranta. Szerintem még így télen is lehet odabent lakni, csak be kell kissé fűteni. - A nő örömittasan mosolyodott el.
- Persze, azt csinálsz vele, amit csak akarsz~ Csak legyen jó nevelt. - kuncogott. 
- Biztosíthatom, adok neki olyan nevelést melytől biztosan kedvesebb lesz. Anya. Holnap levisztek minket? Úgy is most szünet van mert Mr. Garrison felgyújtott az étkezőt - forgatta meg szemeit. 
- Persze! - mondta mosolyogva. - Miért nem lepett meg... - nézett oldalra. 
- Akkor azt hiszem ez letárgyalva. Craig csomagolj. Sharon, te meg a fiad gyertek ide holnap. Én meg intézek minden mást a fiúknak - mosolygott, ahogy kedvesen veregette meg barátnője vállát, míg Craig felkelve gonosz vigyorral az arcán ment fel a szobájába. 

Másnap reggel Marsh már hozta is gyermekét, ki persze amint meghallotta a hírt dühöngött, de mostanra túlságosan kifáradt. Hátán fekete táskája díszelgett, tele kitűzőkkel, mogorván dőlt neki kocsijuknak, míg Mrs. Marsh becsengetett. A szőke hajú nő boldogan intett nekik, mikor kinyitotta az ajtót, majd a kocsihoz sétálva ellenőrizte megint a cuccokat, ahogy Craig is kijött, ő is egy hátizsákkal. Rá sem nézet Stan-re, csupán Sharon-nak köszönt. Stan sem volt másképp. Fülében hangosan zúgott a zene, és nem figyelt senkire.
- Akkor hány napra mennek? - kérdezte Sharon barátnőjétől. 
- A fiam azt mondta, majd felhív ha mehetünk értük, persze csak ha az megfelel. Raktam be nekik egy hétre ennivalót szóval szerintem csak kibírják. - Bólintott.
- Egyet értek, elég nagyok, hát akkor...~ - fiát behajította mosolyogva az autóba ki káromkodott egy sort. – Még egyszer köszönöm Craig. - mosolygott a fiúra. 
- Semmi gond Mrs. Marsh. Vigyázok majd a kicsi fiára - mosolygott kedvesen, ahogy beült az anyós ülésbe.
- Ha van kedved gyere még ma át egy teára Sharon - ölelte meg barátnőjét, azzal ő is beült a kocsiba. Sharon integetve köszönt el tőlük, ahogy az autó elindult. Stan az ablak felé fordulva hallgatta zenéjét, rá sem tekintve a másikra. 

Egy bő óra múlva oda is értek, majd Craig anyukája és Craig kipakolva a cuccokat búcsúztak el.
- Viselkedjetek és ha gond van hívjatok - mondta mosolyogva, majd Stan-hez fordulva paskolta meg a fejét míg fiának egy puszit nyomot az arcára, majd már el is tűnt a kocsival.

Stan szó nélkül indult el a ház felé. Craig követte, majd mikor beért kulcsra zárta az ajtót és a fiúra nézet, ki megérezte magán a másik tekintetét. Megállva, fordult meg, majd nézett rá a másikra.
- Mi va’?... - morogta ellenségesen, ahogy egyik fülhallgatóját kihúzta.
- Azt elkobzom - mondta, ahogy kinyújtotta felé a kezét. De a fekete hátrébb lépett.
- Még mit nem... - morogta flegmán. Craig viszont elmosolyodott és a táskájából egy kisebb dobozszerűséget halászott ki.
- Az anyád megkért neveljelek meg. Nos... igen furcsa módszereim vannak és ha nem engedelmeskedsz, rossz vége lesz. Szóval, még egyszer kérlek szépen add ide az mp-det. - Stan flegmán cöhintett fel.
- Mégis ki vagy te, hogy megnevelj?! - vetette oda, ahogy keresztbe fonta karjait. 
- Egy normális fiú, de az idő lejárt - mondta és kinyitva azt, halászott elő belőle egy fecskendőt, majd lecsukva azzal kezdett Stan felé menni ám az utolsó lépésnél szinte rávetődött és a kezébe nyomta az altatót. 
- Mith... teh... szeméth... - nyögte utolsó erejéből, ám ezután eszméletét vesztve rogyott a földre. Craig elmosolyodott, majd az órájára nézet. 1 óráig hat. Nem adott neki olyan nagy adagot, nem kell. Körbe nézet, majd megfogva Stan táskáját rakta az ágyra és nézte végig a cuccait, majd kiválasztva belőle egy nagyobb fekete pólót terítette az ágyra ezután ismét a fiúhoz sétált. Az összes ruháját levette a sapkától kezdve mindent és a táskájába rakta, ezután pedig egy szekrénybe száműzte a kis csomagot. Mikor ismét megfordult már a kiterített pólót adta rá vissza és az ágyra fektette, majd a nyakába rakva egy nyakörvet, mosolyodott el a látványon.
- Távirányító is jó. Remek... rég volt már, hogy játszhattam egy kutyussal~ - Mikor a szer elvesztette hatását, nyöszögve nyitotta fel pilláit. Egyből feltűnt neki a klíma változás, főleg odalent. Felülve nézett végig magán. 
- Mi a... - szemei kikerekedtek, mikor a nyakában lévő nyakörvhöz is hozzá ért. Craig épp a konyhában volt és szendvicseket csinált. Onnan tökéletes rálátást nyílt az ágyra, ahol Stan volt.
- Szereted a mustárt? - kérdezte. 
- Nem... - motyogta, ahogy hitetlenkedve vizsgálta magát. - H-Hol vannak a ruháim?! És mi történt?! - pattant fel az ágyról.

Craig megnyalta az ujjait, majd két tálcával tért vissza. Az egyiket az ágyra rakta a másikkal meg odament az asztalhoz és ott kezdet enni.
- Elraktam őket. Mostantól ez az egyetlen ruhád. - Stan ledöbbenve pislogott a másikra.
- Nem! Ezt nem teheted! - háborodott fel. - Add vissza őket! 
- Nem. És a helyedben nem lennék olyan akaratos, vagy megbánod. Egyél nyugodtan, nincs benne mustár - mondta, ahogy ő is nyugodtan evett tovább. 
- Mi az hogy a helyembe nem lennél olyan akaratos?! És mi az, hogy megbánom?! - gyomra hangosat kordúlt, így leülve az ágyra kezdett majszolni, de tovább háborgott. 
- Megmondtam. Adtam választási lehetőséget is... a nehezebb utat választottad szóval inkább egyél csendben - az utolsó falatot is lenyelve sétált vissza a konyhába és a tányért a mosogatóba rakta. Mikor Stan is megette szendvicsét, tányérjait szintén a mosogatóba vitte, majd Craig-re nézett.
- Add vissza a ruháimat. - jelentette ki. 
- Nem. Törődj bele, hogy így maradsz - vont vállat, majd a fejéhez kapott - oh és igen... - odasétálva a táskájához vett ki belőle egy könyvet. Egy történelem könyvet, amit a fiú felé nyújtott - tessék ha unatkoznál. - Stan elvette, majd szemöldök felhúzva nézett le rá.
- És én mégis mi a szart kezdjek ezzel?! - morogta. 
- Olvasd el. Jót fog neked tenni - paskolta meg míg ő maga elindult az ágy felé és rávetődve húzott elő egy saját regényt. Morogva szorította meg a könyvet.
- És... hol van a másik ágy? - kérdezte kicsit ingerülten. 
- Itt. Nincs másik. Osztozunk. - Leesett állal pislogott a fiúra.
- Na ne. - bökte ki. - Nem, nem, nem, nem, ez ugye csak egy vicc?! - Craig elmosolyodott. Csak ezt várta.
- Rendben. Sejtettem, hogy nem mész bele, szóval akkor ezennel megmutatom a te fekhelyedet -  oldalra gördült, majd az ágy melletti szőnyegre bökött - te itt fogsz aludni, kutyus~
- Lófaszt! - morrant fel ingerülten, egyben dühösen. - Nem vagyok a kutyád! - Craig előkapta a kis távirányítót mellyen két gomb volt. Egy piros és egy kék.
- Tévedsz Stan. Most az én kutyám vagy és jobb ha azt teszed amit mondok szóval, feküdj le szépen ide. 
- Nem! - vágta rá dühösen. Craig szemeiben valami megcsillant, majd megnyomta a piros gombot, melytől Stan testété kisebb áramcsapás érte.
- Feküdj le ide - mutatott ismét a szőnyegre, míg Stan riadtan ölelte át magát.
- Ez meg mi volt?.... - kérdezte kikerekedett szemekkel. 
- A rossz fiúk büntetése, szóval... fekszik - közölte, ahogy még mindig a szőnyegre mutatott. 
- N-Nem! - makacskodott, ám hangja már nem csengett olyan magabiztosan. 
- Nos akkor, ismét - nyomta meg kissé unalmasabban és hosszabban a gombot, majd mikor elengedte a szőnyeg felé biccentett - feküdj le. - Stan nyöszögve dőlt rá a szőnyegre.
- Ez kínzást ezt nem... teheted... - nyögte. Craig mosolygott, ahogy megsimogatta a feketét így annak fekete tincsei közé nyúlt.
- Okos fiú. Hidd el gyorsabban fogsz tanulni, nem nyomom meg, de addig kell és nehogy azt hidd, hogy ez kínzás. Ezt az egyszerű kis nyakörvet bármelyik sex-shopban megkapod. Én csupán raktam bele egy plusz funkciót. 
- Ez akkor is az... akaratom ellenére... csinálod és fáj... - nyöszögte. 
- Képzeld el, hogy akikkel bunkózol azoknak is ennyire fáj, plusz a szüleidnek is - ismét a kezébe vette a könyvet és olvasni kezdett, míg Stan mérgesen morrant fel.
- Csinálhatsz akármit... - feltolva magát kezeivel nézett a fiúra. - És mondhatsz akár mit... nem hajtok fejet előtted! - sziszegte. 
- Ahogy tetszik, de most maradj csöndben és kulturálódj - lapozott egyet és hátat fordítva neki folytatta. 
- Bazd meg... - morogta, ám ezután visszadőlt a szőnyegre. Fáradt volt, hiszen anyja 1 óra alvás után közölte vele, hogy a szünetet Craig-gel tölti. Ásítozva feküdt csöndben helyén. Craig ugyancsak. Nem is nézet és nem is foglalkozott Stan-nel, majd egy idő után elfáradva hunyta le szemeit és a kis fogoly csak erre várt, mikor a másik elaludt, felkelve helyéről kezdte keresni ruháit, mind hiába. Mivel nem lelte meg azokat, nyakörvét próbálta lefejteni magáról.Craig elmosolyodott, majd megnyomta most a piros gombot, melytől a nyakörvből, egy kis tű állt ki és egy kis anyagot fecskendezett a fiú bőrébe.
- Én mondtam. Ez jobb nyakörv - vigyorgott, ahogy legördülve lépet a fiú elé. Nyikkanva kapott nyakához.
- Ez meg mi volt?... 
- Ajzó szer - mondta egyszerűen - biztos vagyok jó kis éjszakád lesz - mosolygott, ahogy ismét visszasétált az ágyhoz és rádőlve csukta be a szemét - csak akkor kelts fel, ha azt akarod segítsek elmulasztani, addig is jó éjt - mondta és már szuszogott is.

Stan nyöszögve rogyott a földre. Légzése egyre jobban gyorsult, arca kipirosodott és tekintete ködös lett. Nyöszögve nyúlt ágyékához.
- Ah nehmár... neh... - előre dőlve nyomta fejét a padlóba, míg Craig ezalatt békésen aludt kicsit sem izgatva magát. 
- Craig... - nyöszögte a földről. - Mikor múlik el ez a szar?... - kérdezte, ám a fekete továbbra is csak szuszogott.
- Craig! - ordította dühösen a másik nevét, ám hangja elcsuklott. - Ah...~ - A fiú csak átfordult, majd jólesően nyújtózott el. 
- Ez nem lehet igaz... Ah...~ - nyöszögve nyúlt saját tagjához, majd kezdte mozgatni kezét, sóhajtozva. Craig eközben kissé kinyitotta a szemét, ahogy a fiúra nézet. Sejtette, hogy önkielégítést fog végezni, de azt is nagyon jól tudta azzal sosem múlik el egykönnyen a szer. Túlságosan erős ahhoz és persze elmélete be is igazolódott. Stan nem sokkal később elélvezett. Kezét tagjára szorítva akadályozta meg, hogy nedve szétspricceljen, de még így is egy része lefolyt kezéről a padlóra. Hiába élvezett el, ugyan úgy lihegett még mindig, és ugyan úgy átjárta a kéj testét.
- Craig... énh... - suttogta, de a fekete elmosolyodva továbbra is alvást színlelve szuszogott.

Stan remegő lábbakkal állt fel, majd tántorgott el az ágyig. Letérdelve a mellé, hajtotta fejét az ágyra.
- Craigh... kérlek... csinálj már valamith... - lihegte.

A fekete még erre sem reagált csak tovább szuszogott. Várt türelemmel. Neki ennyi nem volt elég. Stan-nek tanulnia kellet és ezt csak így érhette el. 
- Craiigh... - hangja megremegett, és mivel a másik nem kelt fel, újra magához nyúlt. Felnyögött, de mégis, az érzés ettől most csak felerősödött. - A picsába... - nyögte. Craig ismét elmosolyodott, ahogy lassan feltolta magát az ágyon, de rá sem tekintett a feketére, helyette a wc-hez sétált és bemenve végezte a dolgát el, majd már ki is jött és ismét az ágy felé kezdett sétálni.

Súgó Még nincs hozzászólás.