A f�ldi vil�g sz�m�ra, ezen a napon megsz�nt. Philip elhunyt. Az orvosok szerint gyenge volt a sz�ve, t�l k�s�n vett�k �szre, donort se tal�ltak volna…
M�rciust �runk. A f�k, a n�v�nyek nagyban vir�goztak, �s a sz�ke temet�s�n m�g a madarak is csicseregtek. Az �get� nap ellen�re mindenki feket�be burkol�zott, megtisztelt�k ennyivel gyermekkori bar�tjukat. Az atya kiv�telesen nem monoton mondta el a b�cs�besz�det, neki is nehez�re esett, hiszen Pip j� kereszt�ny volt, �s �gy tervezte egy nap majd a fi� veszi �t hely�t.
Sajnos nem �gy lett.
A szertart�snak lassan v�ge lett, �s a kopors�t a g�d�rbe engedt�k. Anyja fels�rt mikor a m�rv�nylapot r�er�s�tett�k a s�rra. A megh�vottak feh�r vir�gokkal d�sz�tett�k fel a sz�ke nyughely�t, majd lassan, mindenki t�vozott.
Kiv�ve egyvalakit.
Feket�ben volt � is, m�gsem volt a megh�vottak list�j�n. Messzebbr�l figyelte az eg�szet, egy fa �rny�k�ban, csak akkor mer�szkedett el�, mikor mindenki elt�nt. Lassan a s�rhoz s�t�lt, zsebre dugott kezekkel m�rte v�gig a feliratot.
Phillip Pirrup
1992-2012
H�sz �v. Csak ennyit t�lthetett a f�ld�n. Persze, a fi� egy�rtelm�en a mennybe ker�lt, a t�rt�ntek ellen�re.
�r�lt ennek, hiszen tudta a sz�ke ott boldog lesz, m�gis… azt is tudta, �r�kk� mag�nyos lesz.
V�r�sen izz� �riszeivel, csendben meredt a feliratra, agy�ban csak az elt�lt�tt id�k j�rtak, �s a menny, ahov� � sosem l�phet be. Soha t�bb� nem l�thatja.
Bar�tok voltak. Nem ann�l t�bbek. Szerelmesek? Nem… m�g ann�l is. A k�zt�k l�v� k�tel�k ezekn�l is er�sebb volt. A s�t�n fia sokszor eltasz�totta mag�t�l Pip-et, az m�gsem adta fel, ment ut�na, mindig mosolyt pr�b�lt csalni arc�ra. Sok f�radoz�s ut�n, ez egyszer siker�lt is neki. Majd egyre t�bbsz�r. V�g�l bar�tok lettek… �s az id� m�l�s�val, egyre t�bbet voltak egy�tt. Damien csak miatta maradt a f�ld�n. Pip volt az egyetlen, ki kord�ban tudta tartani, �gy, hogy a fekete ezt �szre sem vette. Hiszen, mikor vele volt, Damien-nek semmi m�s nem j�rt a fej�ben, csak a pillanat, miket vele �lt �t. Mikor a sz�ke a templomban volt, vagy �pp aludt, k�nytelen volt vissza menni a  pokolba, de ott sem teljes�tette k�teless�g�t. Nem k�nzott meg senkit, csak �lt, egy szikl�n, vagy egy kop�r helyen, �s arra v�rt, mikor mehet ism�t fel.
Az agresszi� mi benne lakozott lassan megsz�nt, �s valami m�s vette �t hely�t. Nem tudta sosem megfogalmazni, de szerette azt az �rz�st. Mert volt benne valami, viszont most… csak az �ress�g maradt.
Gondolataib�l is csak az z�kkentette ki, hogy fej�n egyre t�bb es� csepp koppant. Lomh�n felpillantott az �gre, �s csup�n s�t�t felh�ket l�tott. M�r esteledett, az es� pedig egyre jobban megeredt. De nem igaz�n �rdekelte.
Kez�t maga el� emelte, majd ujjai k�zt egy v�r�s r�zsa jelent meg.
Mostanra s�t�t �riszeivel m�regette azt egy ideig, majd a sz�ke s�rj�ra dobta, a t�bbi feh�r k�z�.
Ezut�n sarkon fordult, �s otthagyta a temet�t. Nem volt itt m�r semmi keresni val�ja.
Csak s�t�lt. El�re, a semmibe… az kihalt utc�kon, parkokban. V�g�l azon kapta mag�t, hogy a sz�ke h�za el�tt �ll. Eml�kezett arra, mikor els�nek j�rt itt.

Nem sokkal azut�n, hogy negyedikes kor�ban visszat�rt a pokolba, hamar vissza is j�tt a f�ldre, hiszen lent unatkozott, akkor m�g nem volt semmi hatalma, nem �lvezte azt, hogy csak n�zheti m�sok szenved�s�t.
Persze, a f�ld sem volt �rdekesebb sz�m�ra… nem tudta kihez menjen. Azt�n esz�be jutott �. Az angol fi� ki kedves volt vele, � m�gis b�ntotta. De nem b�nta meg. Soha. M�gis akkor egyb�l Pip h�z�ba suhant. �rnyk�nt jelent meg, az egyik sarokban, s�t�t f�st k�s�ret�ben. Mikor a sz�ke �szrevette, egy pillanatra lezsibbadt a f�lelemt�l.
- Jaj istenk�m! – sikkantott fel, ahogy a kez�ben tartott tiszta ruh�kat is elejtette.
- M�g mindig nem vagyok vele j�ban… - morogta a fekete, ahogy elh�zta sz�j�t, majd f�lren�zett. Agy�ban csak az j�rt: „Minek j�ttem ide?”
- Damien? Te vagy az? Oh, m�r azt hittem valaki m�s…
- Ki m�s j�rna itt a pokolb�l?! – csattant fel. – Senkit nem �rdekel egy kereszt�ny gyerek!
- Tudom!  
Megh�kkent. Minden reakci�ra sz�m�tott csak erre nem.
- M�g mindig… bonyolult vagy. – morogta orra al�, m�gis arc�n nem l�tszott ez az �rzelem.
- Mi emberek, ilyenek vagyunk. – kuncogta, ahogy leguggolva, szedte �ssze ruh�it, majd ment azokkal a szekr�nyhez, �s kezdte bepakolni.
- Az emberek unalmasak!
- Nem �rdekesek? Hiszen nem �rted �ket…
- Te… - sziszegte, majd r�gt�n m�g�tte termett. L�tta ahogy a sz�ke megremeg, �s hallotta ahogy l�gz�se egy pillanatra elakad, de csak ennyi volt… nem ijedt meg t�le igaz�n.
- Nem �gy van? – pillantott h�tra, egyenesen a fekete �riszekbe.  V�lasz nem j�tt, Damien csup�n komoran n�zte egy sz� n�lk�l. B�rmikor, mikor �gy n�zett egy emberre, az �ltal�ban �v�ltve rohant el… hiszen az � szemeiben nem volt semmi. Csak feketes�g. �res �r… Pip viszont, k�v�ncsian f�rk�szte ezt a tekintetet. Neki tetszett, �s ennek hangot is adott.
- Olyan sz�pek a szemeid…
- Tess�k?!
- Sz�pek… olyan… feket�k, de m�gis… - a sz�ke megfordult, �s k�zelebb hajolva a s�t�n fi�hoz, m�regette. Az persze nem hajolt h�tr�bb p�r sem sz�k�tt arc�ra, nem adta jel�t, de val�j�ban, �j, �s furcsa volt sz�m�ra ez az eg�sz.

- Csak sima fekete… - morogta, ennek ellen�re Pip tov�bb pislogott r�, majd m�g k�zelebb is hajolt, mit viszont kicsit sem sz�vlelt.
Egyik pillanatr�l a m�sikra termett m�terekkel h�tr�bb, �s hely�n egy nagyobb f�stfelh� kavargott.
- Oh… - Pip kiss� k�h�cselve hessegette el. – Eln�z�st, nem akartalak zavarba hozni… - pillantott fel a feket�re ki d�h�sen morrant fel.
- NEM HOZT�L ZAVARBA!!! – ord�tott r�, majd dobbantott egyet, teste fell�ngolt, �s el is t�nt.
Pip csak nagyokat pislogott ut�na, majd csup�n kuncogva intett p�rat h�lt hely�nek.
- Viszl�t Damien…

Arc�ra l�gy mosoly k�szott, ahogy az eml�ken merengett. Persze ezek ut�n sokszor megl�togatta, de sosem besz�ltek sokat, hiszen Pipnek mindig siker�lt valami olyasmit mondania, amivel elriasztotta mag�t�l Damien-t, vagy �pp, tett olyat.
A fekete mosolya csak m�g l�gyabb lett, ahogy ezek az eml�kek is felj�ttek sz�m�ra, �m ez a mosoly is tovasz�llt, ahogy a fi� ablak�ra pillantott.
Eddig, minden este, vil�g�tott ott a l�mpa… most m�r nem. Hiszen elment… v�gleg.
Halk morran�s, majd sarkon fordulva, s�t�lt el onnan. A z�por mostanra szinte vihar lett, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna, egy nagyobb sz�l is �tj�ra kelt, �gy mozgatva a f�kat.
Damien m�r a parkban s�t�lt, nem hi�ba. Egyenesen egy pad el� l�pkedett, majd len�zett arra. F�b�l volt, m�gis z�ldre festett�k le. Ut�lta ezt a sz�nt, f�leg ezt az �rnyalat�t… eg�szen addig a napig.

- Nem szereted a f�kat? – hangja vid�man csengett, megszokott sz�nes ruh�it viselte, ellent�tben a mellette halad�val, ki ism�t csak feket�be burkol�zott. V�lasz nem j�tt, csup�n egy halk morran�s.
- Oh… nem? Milyen k�r… pedig! A f�k maguk az… �let! Igen! Hey! – a sz�ke megragadva Damien kez�t, h�zta oda az egyikhez, majd b�k�tt fel r�. – N�zd, mennyi sz�p vir�ga van… �s azt ott! Az a mad�r �pp a f�szk�t teszi r�…
- Nagyon �rdekes… - morogta unottan Damien, oda sem n�zve.
- Na, legal�bb vess r� egy pillant�st! – l�pett jobban mell� Pip, majd l�gyan megszor�totta kez�t. – K�rlek…!
A fekete fels�hajtott, majd felpillantott a f�ra. Persze, azon r�zsasz�n vir�gok bimb�ztak, ny�ltak, �s t�nyleg t�bb �nekes mad�r is f�szket rakott. Arc�ra egy grimasz �lt ki, nem igaz�n hozt�k l�zba az ilyenek… ellent�tben vele.
- Jaj de v�rom hogy toj�st rakjanak, kikeljenek �s n�zhessem a fi�k�kat! Minden �vben lefot�zom �ket! – halk h�mm�g�s, csup�n ennyivel jelezte Damien hogy figyel a m�sikra, mert figyelt. – Van egy albumom, csak madaraknak… egy csak a vir�goknak… �s egy, a k�l�nleges dolgoknak… - Pip arc�ra hatalmas mosoly k�szott, majd �gy pillantott a m�sikra. – Abba t�ged is bele tettelek! – Damien visszapillantott r�, szemeiben v�r�ses f�ny csillant… ez nem tetszett neki. Halkan felmorrant, majd ell�pve a sz�k�t�l, �lt le a legk�zelebbi padra.
- Hey v�rj! Lehet hogy itt van! – sietett ut�na a sz�ke, majd le�lve mell�, vette �l�be t�sk�j�t. Sok�ig kutatott, halkan motyogta maga el� a t�rgyak nev�t, miket f�lret�rt, majd egy diadalittas mosollyal r�ntott ki egy barna mapp�t, minek gerince fekete volt. Haboz�s n�lk�l csapta fel, majd gyorsan lapozni kezdett. Damien oldalra sand�tva, figyelte a lapokat. Mindenr�l volt ott k�p. Vid�mparkr�l, szobrokr�l, szalv�t�r�l, tollakr�l, v�z�kr�l… �s m�g sok m�sr�l. V�g�l a mappa v�ge fel�n�l �llt meg, majd b�k�tt egy k�pre.
- L�tod! Itt va… - szava elakadt, mikor az �res f�nyk�pet n�zte. Nem, persze, nem volt teljesen �res, voltak rajta f�k, n�v�nyek, de a szem�ly, kit lefot�zott, nem. – Nem �rtem… eml�kszem, lefot�ztalak… �s hogy az egy nagyon j� k�p lett… akkor mi�rt? – vette ki a fot�t, m�g a fekete felszusszanva, n�zett el�re. Szemei pedig ism�t, felvett�k a fekete sz�nt.
- Nem lehetnek eml�keid r�lam.
- Tess�k? – pillantott r�.
- Nem lehetnek eml�keid r�lam. – ism�telte.
- De mi�rt?... Szeretn�k! – csusszant hozz� k�zelebb, majd karolt bel�. – Csak egy k�pet, r�lad! A… legjobb bar�tomr�l!
A fekete felkapta fej�t a sz� hallat�n, majd felpattanva kezdett gyors l�ptekkel elsietni, persze Pip is egyb�l felkelt, �s sietett is m�r ut�na.
- Hey v�rj! Damien! – hi�ba sz�lt ut�na, a k�vetkez� l�p�s�n�l, elnyelte a s�t�n fi�t a fekete f�st, �s el is t�nt. A sz�ke s�hajtva n�zett ut�na, majd visszahuppant a padra.
- Majd legk�zelebb… - motyogta.

Az eml�k tiszt�n j�tsz�dott le fej�ben, ahogy a padot n�zte. �jra �s �jra… v�g�l sok id� ut�n, suttogta maga el�.
- M�r nem lesz legk�zelebb… - zsebre dugta kezeit, majd otthagyta a helyet. Nem akarta ism�t l�tni fej�ben ezt. Csak egyre jobban n�velte benne az �ress�get.
Persze nem mindig voltak b�k�s percei a f�ld�n. Egy nap, m�g az iskol�ban is volt galiba, hab�r akkor Pip m�r gimnazista volt.

- Hey, te �lszent! – Christoph, gy�l�lte a sz�k�t. Egy�rtelm�en, hisz � maga volt az anti Krisztus kett�,  �s minden kereszt�nyt ut�lt, k�zt�k Pipet is.
- Tess�k? – fordult h�tra mosolyogva a fi�, sosem vette mag�ra a gy�l�letet. Sajn�lta a barn�t, �s tal�n, ez�rt is gy�l�lte �t Christoph mindenn�l jobban.
- Ha olyan nagy kereszt�ny vagy, minek pacsizol azzal az �ll anti Krisztussal? – b�k�tt Damienre, hisz az ilyenkor mindenhova k�s�rte a fi�t, ahova csak tudta.
- Mi?... �, dehogy, f�lre �rted a helyzetet… - legyintett Pip nevetg�lve.
- Szerintem nem! – j�tt a hirtelen v�lasz, �s ekkor… Damienbe elpattant valami.
Szemei v�r�sen izzottak fel, test�b�l sziv�rogni kezdett a fekete f�st, �s m�r el is indult a fi� fel�, ki t�tott sz�jjal �pp led�bben�s�t pr�b�lta lek�zdeni.
Igen, Pip mellett, nem b�ntott senkit, �s mivel szinte mindig vele volt… sosem volt alkalma ki�lni a val�di �nj�t. – Ne, hagyd! – �s persze most sem… hiszen a sz�ke egyb�l vissza h�zta. – Ne hagyd, hogy elvegye a hited…
- HIT?! MIF�LE, HIT?! – ord�tott r�, gy�l�lte ezt a sz�t, mint az �sszes t�bbit, minek Istenhez volt k�ze. Teste remegett a d�ht�l �s az eddig elfojtott er�szakt�l… m�gis. Mikor l�tta a sz�ke r�m�lt arc�t, a k�nnyeket a szem�ben… ezek az �rz�sek elsz�lltak, �s hely�t az a m�sik vette �t. Az, amit ut�lt m�gis m�r f�gg�tt t�le.
- Sajn�lom… tudom hogy nem szereted… azt a sz�t…
Csend… hosszas percekig csak n�zt�k egym�st, persze ek�zben, Christoph m�r messze j�rt. V�g�l, Damien csak ennyit mondott:
- Megbocs�tom.
�s ism�t minden a megszokott lett.

- Hi�nyzik… - morogta maga el�. L�p�sei egyre gyorsabbak lettek, majd d�h�sen ord�tott fel. Test�t ellept�k a l�ngok, �s m�ris a pokolban termett.
�riszei fell�ngoltak, a feket�t felv�ltotta a v�rv�r�s �s �gy n�zett k�rbe-k�rbe. Nem tudta mit keres, nem is �rdekelte. Ment a feje ut�n, majd mikor el�rt egy barlangot, tele emberekkel… odal�pett az egyikhez.
Az lomh�n pillantott fel r�, fogai aligha voltak haja k�cos volt, m�g a k�z�pkorban hunyhatott el.
- B�n�s. – suttogta Damien, majd kez�t a f�rfi homlok�hoz �rintette. Hangos �v�lt�s has�tott �t a helyen, a t�bbi ott l�v� azonnal menek�lni akart, �m egy hatalmas k�rben l�ngok csaptak fel. Damien felkacagott, majd az el�tte l�v�vel kezdte.
Azt�n sz�p lassan, mindenkivel v�gzett… a v�g�re lihegve �llt a kisebb hulladombon. Test�t �ldozatai v�re bor�totta, kiket apr� darabokra t�pett, kezeivel. Arc�ra el�gedett vigyor k�szott ahogy teste meg-meg remegett… majd v�rt. V�rt, hogy az �ress�g �rz�se elt�nj�n… de nem. Csak m�g jobban �rezte… hi�ba. Hi�ba tette azt, amire sz�letett, ami annak idej�n �ltette… a sz�k�t nem p�tolhattta.
- Ezt… nem vagyok hajland� elviselni. – jelentette ki, �s a k�vetkez� pillanatban, m�r ism�t a f�ld�n volt. Tiszta ruh�ban, a temet�ben �llt, Pip s�rja el�tt.
V�gign�zett a m�rv�nylapon, majd tekintete elkomorult. A k� ekkor kett�repedt, majd a darabok messzire sz�lltak. A kopors� lassan kiemelkedett, a fa reccsent, �s ezek is elrep�ltek. Lassan odal�pdelve, vette ki saj�t kez�leg a sz�ke test�t. Kifejez�stelen arccal m�rte v�gig, hideg volt, m�gis hib�tlan, hiszen nem r�g hunyt el.
Damien vett egy nagy leveg�t, majd test�t ism�t l�ngok lept�k el. Kiv�telesen nem a pokolban k�t�tt ki, hanem a v�rost�l messzebb, egy dombon. A domb tetej�n egy szikla volt, sz�l�n k�l�nf�le �r�sokkal, firk�kkal… a g�tok csin�lt�k annak idej�n, de sosem haszn�lt�k. � most be�rte ezzel. A k�re tette Pip-et, majd felpillantott az �gre. Pillanatokkal k�s�bb, az es� lassan el�llt, majd a viharfelh�k is eloszlottak. Az �g megny�lt �s feh�r f�ny vil�g�totta meg a dombot. Damien arc�ra akaratlanul is fintor k�szott, m�gsem foglalkozott most ezzel. Tudta mit kell adnia a sz�ke �let��rt, egyben nem volt biztos, hogy az �r t�nyleg visszaadja e neki.
Tudta hogy �nz�s�g onnan visszahozni… de nem b�rta n�lk�le.
Keze lassan mellkas�ra siklott, majd lehunyta szemeit. Ujjait saj�t b�r�be m�lyesztette, egyre jobban �s jobban, v�g�l megmarkolva sz�v�t, t�pte ki azt.
Fel�v�lt�tt az �rz�st�l, teste megremegett, m�gis csak meredten Pip-et n�zte. K�zelebb l�pve a k�h�z, tette szerv�t a sz�ke mellkas�ra, pont oda, hol annak sz�ve volt.
- Add �t vissza… gy�l�llek… most m�gis… k�rlek. Add vissza. – Komor tekintettel n�zte a f�nysug�rt, �s v�rt… v�rt b�rmif�le jelre… �s az persze meg is �rkezett. Sz�v�b�l fekete cs�v�k kezdtek el�t�rni, majd az �gb�l, egy nagyobb feh�rcs�va csapott le ennek k�zep�be, er�s f�ny, majd egy robban�s. A cs�v�k lassan elt�ntek, majd apr� szemekben hullottak le a f�ldre. A percek teltek, �s egyszer csak, megemelkedett a sz�ke mellkasa. Halkan t�bbsz�r is felszusszant, �s v�g�l pill�it is felnyitotta. Fel�lve, n�zett k�rbe, majd n�zett fel a k� mellett �ll� feket�re.
- Damien…! – hangja boldogan csengett, �m mikor megl�tta a m�sik mellkas�t, elsz�rnyedt. – J�zusom mi t�rt�nt veled?! – sz�ja el� kapta kez�t, tekintete remegett, �m a s�t�n fia csak halv�nyan elmosolyodott.
- Remek… - suttogta, m�gis teste halv�nyodni kezdett.
- Mi…? Micsoda? Hogy hogy ism�t �lek? Mi�rt… halv�nyodsz?! – hangja egyre k�ts�gbe esettebb lett, majd kez�vel a fekete fel� ny�lt, ki viszont h�tr�bb l�pett.
- Neked adtam a sz�vem. Haszn�ld… eg�szs�ggel…
- Damien… - szem�be k�nnyek gy�ltek, majd felkelve kapott volna ism�t �rte, �m ekkor teste elt�nt.
Meredten b�multa az �res helyet, k�nnyei pedig egyre jobban folytak. Csak s�rt �s s�rt, a m�sik nev�t ny�sz�gve, t�rdre rogyva, de hi�ba. Nem volt ott senki, rajta k�v�l…

Gyors l�ptekkel, s�t�lt a parkban. Kez�ben egy f�nyk�pez� g�pet szorongatott, majd mikor el�rte azt a f�t, egyb�l lefot�zta az �sszes madarat, �s vir�got rajta.
L�gy mosollyal arc�n n�zte vissza a k�peket.
- Sosem szoksz le r�la, ugye? – felkapva fej�t, n�zett fel az el�tte �ll�ra. Keze lassan leereszkedett, ahogy ajkai d�bbenet�t�l sz�tv�ltak.
- Te… �lsz?... – hangja elcsuklott, m�gis, boldog volt, �s ez kezdett arc�ra is ki�lni.
- Persze. Mit hitt�l?
- A sz�ved…
- A s�t�n fia vagyok. Az ilyenek nekem… nem nagy dolgok. Csak kellett p�r nap am�g visszan�…

 

S�g� 2 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2012.07.09. 10:29 Evee-chan Nem tudom elmondani. v�gig azt v�rtam mikor lesz v�ge �s adja fel... Hisz � m�r nem lehet az �v� �s m�gis... Gy�ny�r� komolyan... TwT a fordulat �s az a t�m�ny �rzelem. Hogy v�ltoztathat meg valakit ennyire egy ember? Brav� Dr�ga~ alig v�rom a reg�nyt <3 V�lasz: Awwwww TwT t�led ezt olyan j� hallani T.T  A reg�ny nagyon m�s lesz, �s m�g agyalok p�r dolgon, azt biztos meg�rom :D  Viszont a t�bbit lehet nemfolytatom, mi �rtelme oAo Mindegy~ �r�l�k hogy tetszett neked is TwT

2012.07.06. 18:28 ChibiHitomi Kyaaa~! Annyira, de annyira tetszett, hogy nem is tudom rendesen kifejezni. R�ad�sul happy end lett. El�sz�r azt hittem nem az lesz, �s m�gis... Micsoda kellemes meglepet�s. ^.^ Annyira cukik egy�tt. Alig v�rom m�r a reg�nyt. V�lasz: Yaayyy �r�l�k hogy tetszik, f�leg mert els�sorban neked sz�ntam :3  V�gig happy end-et akartam, de a kis csavar nem maradhatott el xP