Stan Marsh motorjával száguldott az úton. Újabb feladat, miszerint érkezett egy nagy adag lőszer szállítmány a városba, persze a rendőrség részére. Ezt kellett elhoznia, mielőtt még a rendőrség érte ment volna. Egy lepukkant régi raktár épületbe vitték, azt remélve, hogy ott senki nem fogja keresni... mekkora tévedés. Stan egy hangos farolással állt meg a raktár előtt, majd levéve sisakját, indult el befelé. Az ajtó már résnyire nyitva volt és bentről apró neszek szűrődtek ki. Összeszűkült szemekkel nézett az ajtóra, majd elővéve Uzi-ját lépett az ajtóhoz és lesett be. Egy fiú bent a dobozokat nézegette és imitt amott amit látott, hol megkocogtatta, hol pedig megrúgta. 
- Már megint ő? - morogta kelletlenül Stan, ahogy felhúzta a fegyvert. 
- Hangos - közölte, ahogy megfordult, majd a kezében levő füstbombát egyszerűen dobta a földre. 
- Ez meg hatástalan! - morogta, ahogy fegyverét vissza téve tokjába, futott be a füstbe. Hátán mint mindig, most is volt kardhüvelye, így kivéve belőle az eszközt, próbált hangtalanul suhanni a füstben. 
- Mégis jobb mintha lelőnél nem? - hangzott a füstből a hang - Csak azt nem értem, miért mindig te kerülsz az utamba. Valami végzet féle nem?
- Ezt én is kérdezhetném... - morogta kelletlenül, ahogy suhanva a füstben próbálta megtalálni a másikat. Ám hirtelen mögé lépet, majd megkocogtatva a vállát egy jobb egyenessel támadott. Hiába próbálta kikerülni, az ütés eltalálta, így nyikkanva tántorodott hátrébb, majd gyorsan kapcsolva, vágta gyomorszájon a másikat kardja hüvelyével. Craig pedig felnyögött, de hátrébb ugorva állt be támadó pozícióba.
- Gondolom eszedbe sem jutott olyan, hogy elfelezzük - nézet rá, semmitmondóan. 
- Persze hogy nem. - vágta rá, ahogy ő is támadó pozícióba állva nézett ellenségesen a másikra. 
- Akkor viszont nincs választásom, elviszem mindent - ellökve magát a földtől szaladt felé, ahogy ütéshez készülődött. Stan felmorranva hátrált, majd nemes egyszerűséggel futott el, a dobozok irányába. Craig követte, de mikor épp befordulhatott volna megtorpant és csendben vissza lopózott az eredeti helyéhez. Stan mivel már észrevette, hogy a másiknak elég jó a hallása, csendben húzta elő fegyverét, és tette el kardját, majd halkan kezdett arra lopózni, amerre a fiú ment. Craig ismételten a dobozokat kezdte rugdosni a füstben, de fülelt, hátha meghallja a fiút, ám mikor az egyik láda hangosan zörrent elmosolyodott.
- Bingó~ 
- Kösz, hogy megkerested helyettem. - mondta nyugodtan Stan, ahogy a fiú mögött állva, szegezte rá a fegyvert. Craig lomhán pillantott hátra, majd egy gyors mozdulattal ragadta meg a fekete karját, majd kicsavarva a fegyvert a kezéből fordította a dobozok felé és végül nyomta oda a testével, mire Stan felnyikkant, majd egyből mocorogni kezdett.
- Franc... - morogta. 
- Nyugi Robin Hood - mondta, ahogy a másik kezét is elkapta és azt is hátra feszítette. 
- Mi az hogy Robin H... - ám felnyikkant, amikor a másik kezét is hátrafeszítette a fiú. 
- A nevedet nem tudom, így választottam neked egyet, de ha akarod kaphatsz mást - oldalra nézve agyalt el - Idegtépő Herold? Agyatlan Luke? Esetleg valami más? 
- Ne találj ki nekem neveket... - morogta kelletlenül. 
- Akkor, hogy szólítsalak? - hátsó zsebéből egy fekete selyemszalagot húzott elő, majd azzal kötözte be a kezeit. Alaposan, hogy kibújni se tudjon belőle, melytől Stan még idegesebb lett.
- Stan... - mondta halkan. 
- Nos Stan, szükségünk van erre a szállítmányra. Sajnálatosan a Munduko vezére támadást indított múltkor és a készletünk kissé megcsappant - mikor végzet elengedve vette ki a kardot a hüvelyéből, majd eldobva fordította maga felé a fiút és kezdte átkutatni. A mellkasát kezdte taperolni bármit keresve. Persze Stan mérgesen nézett a másikra, remélte hogy nem veszi észre belső zsebében a pillangókést, de amit jobban féltett az a személyije volt. Ám nem volt mázlija. Craig tovább haladt és elvette a fiú telefonját, tárcáját és a féltve őrzött pillangókést is, majd mikor a nadrághoz ért felsóhajtott.
- Bocs ez lehet kellemetlen lesz - kezét a férfiasságához simította és ott is tapogatni kezdte. 
- Nem tettem oda semmit! - nyikkant fel zaklatottan, ahogy megpróbált arrébb menni. 
- Nyugodj már le - fogta le, ahogy most már a belső combjainál tartott, majd mikor érezte ott nincs semmi a fenekét fogdosta meg. Mindkét hátsózsebében lehetett érezni valamit. Az egyik egy fekete borítékú levél volt, míg a másik egy kis fekete doboz. Mind a kettőt kivette, majd azokat is a többi holmijához pakolta ezután pedig lejjebb haladt, majd mikor már Stan cipőjét is ellenőrizte felsóhajtott. 
- Oké ennyi volt remélhetőleg - a kupac halomra nézet, majd nem törődve velük ismét a feketére, ki morogva nézett vissza rá. 
- Túszként nem vihetlek vissza, ugyanis van már egy útitársam szóval itt maradsz - mondta, majd kitekintett az ajtón - motorod van? 
- Nincs. - vágta rá, bár tudta értelmetlen... túl hangosan érkezett meg, de nem akarta elveszteni hűn szeretett motorját. 
- Úgy volt jönnek értem, de akár vissza is mondhatom. Nekem is volt, de egy hülye szőke fogta és felrobbantotta - vonta meg a vállait, ahogy odalépve a dobozhoz nyitotta fel, melyben ott volt egy kisebb abban pedig minden féle rendőrségi kellé, de egy kis dobozban ott lapultak a töltények is, amiket ki is vett. Stan elszántan mozgatta kezeit, szabadulni próbált, de csak annyit ért el hogy kezét még jobban kidörzsölte a szalag. 
- Amilyen felelőtlen vagy tuti, hogy benne hagytad a kulcsot is - rakta le a töltényeket, majd odasétálva Stan elé nézet a szemeibe. 
- Honnan veszed hogy az vagyok?... - morogta, ahogy tartotta a szemkontaktust. Craig még elidőzött a szemeivel rajta, majd kissé megvakarta a fejét.
- Nem tudom... olyan érzésem volt - mondta komolyan, ahogy még mindig Stan-t nézte, ki felhúzta egyik szemöldökét, de nem szólt semmit... ahányszor belenézett a másik szemeibe, mindig elfogta az az érzés, hogy ismeri valahonnan... régről. 
- Nem ismerlek én valahonnan? - kérdezte, kíváncsian. 
- Nem igazán tudom de... elég ismerős vagy nekem. - mondta őszintén, mire Craig hümmögött valamit, majd felkelve rázta meg a fejét és tekintett ismét ki, majd Stan cuccaira.
- Minek hordasz magaddal ennyi vackot? 
- Sok mindent kell ma szállítanom... - morogta. 
- Szóval szállító is vagy? Nem csak kém? - húzta fel a szemöldökét. 
- Elég sok minden vagyok... - mondta nyugodtan. 
- Sok minden? Ohh~ akkor túlteszel rajtam is - mosolygott, ahogy megnézte a kis kést, majd visszatéve Stan tárcáját emelte fel. Stan arca megrándult, ahogy dühösen nézett rá.
- Ne nyisd ki... - morogta. Unalmasan nézet a feketére.
- Miért? 
- Mert semmi közöd hozzá... - morogta, ahogy ellökte magát a dobozoktól, amiknek eddig támaszkodott, nem akarta hogy a másik tudja teljes nevét. Persze Craig-nek feltűnt a másik idegeskedése így hagyta, hogy az eldőljön.
- Ugyan? Mi lehet benne ami annyira érdekes? 
- Semmi. - morogta, ahogy félre nézett. 
- Ahha azért nem akarod, hogy bele nézzek mi? - mosolygott, majd letéve fogta meg a fekete vállait és ismét a dobozoknak támasztotta, mire amaz felmorrant, és szemöldök felhúzva nézett rá. Kintről dudaszó hallatszott, majd kinézve látta, ahogy egy kocsi befarol.
- Örültem Stan. Remélem össze futunk - mondta, ahogy a pillangó kést a fiú ölébe ejtette, majd megborzolva a haját ragadta meg a dobozt és sietett ki. Az ajtó csattant, majd a kocsi felmordulva már ott sem volt. 
- Franc... Shelly kifog nyírni... - morogta kelletlenül, ahogy a késsel hamar leszedte magáról a selyemszalagot, majd magához véve azt, és a többi cuccát ment ő is ki. Mikor kint volt, felpattanva motorjára zúgott el ő is.

~*~

Ahogy rátaposott a gázra Craig abban a pillanatban sóhajtott fel.
- Ez a gyerek a sírba fog vinni... - morogta, míg a barna aki őrült módjára száguldott az úton mosolyogva nézet rá.
- Láttam a mociját. Elkellet volna venned! Tudod te milyen menő lett volna?! Azzal roboghatnál most és nem kéne nekem meg Mónikának fuvarozni! - A fekete hangosan nevetett fel, ahogy ránézet barátjára.
- Komolyan mondom. Egy fekete telepjárónak nem adhatsz női nevet. Főleg nem Mónikát nem.
- A francokat nem. Igazi Vadmacska!
- Az nem fekete.
- Faszom akkor gepárd, az sem? Na akkor leopárd. Mit izgat, a lényeg úgy dorombol mint egy kiscica -. vigyorgott, majd mikor a motor hangosan pöffentett egyet Craig lustán dőlt hátra.
- Mint egy anya koca - közölte, mire Clyde éleset befékezet, amit azzal hárított, hogy lábait felrakta a műszerfalra.
- Csak, hogy tisztázzuk - fordult felé, ahogy fenyegetően mutogatott - ez nem koca, malac vagy egyéb disznóféle. Macska. Igazi tigris!
- Leopárd.
- Akkor az bazd meg! Leszarom - morogta, ahogy ismét megnyomta a gázt, ám mikor beértek a városba kissé lelassított - amúgy simán ment minden?
Craig unalmasan biccentett, ahogy a járókelőket figyelte ám fejében még mindig a fiú arca és szemei jártak.
- Hallod?!
- Nem - mondta nyugodtan, ahogy ismét Clyde-ra nézet aki megállva a pirosnál könyökölt a kormányra.
- Szarban vagyunk még mindig. Linda szerint még mindig igen kevés a lőszer és Kyle múltkori akciója, hogy jobbakat kreáljon meghiúsult, ugyanis állítólag valaki felrobbantotta azt a raktárt. Ma még visszament asszem Butters-el megnézni mi menthető, de nem sok esélyt jósolt. Jól elintézték - mondta komoran, majd mikor zöld lett ismét elindultak - kell még szereznünk, különben mi is eltűnünk annak pedig mind a ketten tudjuk mi lesz a vége.
Ohh hogy ne tudták volna. Amióta elkezdődtek a harcok aki tudta pártatlan maradt, ám akit magába szívott ez az egész, annak az élete mindig egy hajszálon függ. Itt nincs tétovázás se semmi. Ha olyan van ölnöd is kell az életedért. Ha pedig elkapják őket és már nincs mivel ölniük, hát ők hallnak meg, vagy rosszabb esetben elkapják őket és kényszermunkát kell végezniük, ami ezerszer rosszabb volt minden másnál. Munduko Domination-nak ez volt a specialitása. A rabokat rabszolgaságba taszították, majd ha nem kelletek esetleg legyengültek akkor vagy megölték őket, vagy egyszerűen kidobták őket a semmibe. Állatok voltak... 
A Rhyth harcolt, de továbbra sem voltak olyan állatok mint a többiek. Ha lehetett soha nem bántottak senkit, de ha ezt követelte a helyzet nem féltek megtenni. Vagy ők vagy mi. A csapatszabály.
- Tudom - morogta, majd mikor a dzsip befarolt egy nagyobb járdára, a barna megnyomta háromszor a dudát, melytől a vaskapuk kinyíltak és így ő simán be tudott gurulni.
- Szóval azért mondtam, hogy ne csodálkozz, ha megint kapsz valamit. Manapság már nem lehet tudni. Amúgy képzeld, a Red Altrean-től van egy fekete hajú gyerek. Tök jópofa! Múltkor láttam és egy lézerkard is volt nála. Tiszta beszarás! - nevetett ahogy kiszállt, majd elvéve a lőszereket indult be, ahogy tovább mesélt, fel sem tűnve neki, hogy Craig még csak ki sem szállt a kocsiból helyette semmit mondóan bámulta lábbeliét, ami még mindig a műszerfalon pihent.
- Hol a fenébe láttam már azt a rohadt kék szemeket - tűnődött el.

~*~

A motor süvített, és ő maga egy régi, lepukkant ház előtt lassított csak. Leszállva a motorról kezdte azt tolni. Egészen a hátsókertig, hol kinyitva a pince ajtaját tolta le, majd csukta be maga mögött a fa ajtót. Ezután nem egy kulccsal nyitotta ki a következő vas ajtót, majd ezt jó alaposan becsukva maga után, tolta motorját a többi közé. Nem egy volt ott, mindegyik más, más színű, de a csapatuk jele rajta volt feketével. A kis tér után egy szűk folyosón lépett be. Mindkét oldala a folyosónak tele volt ajtókkal, majd a folyosó végén egy nagyobb vas ajtó volt, amin most nem voltak rajta a lakatok, így kinyitva lépett be. Shelly Marsh, a vezér, egy tábla előtt állt, mire különböző papírok voltak aggatva meg térképek. A terem közepén egy hatalmas kerek asztal volt, mégis kevesen ültek ott.
- Stan végre hogy... - fordult felé a barna hajú lány, de mikor látta hogy a másiknál nincs doboz, dühösen morrant fel. - HOL VAN A CSOMAG?! - ordította dühösen, ahogy az asztalára csapott, majd leült. Stan nyugodtan sóhajtott, majd ő is elült, egyenesen a lánnyal szemben.
- Elvitte előlem egy Rhyth tag. – mondta nyugodtan.
- ÉS TE CSAK ÚGY HAGYTAD?! – ordított tovább, senki nem ijedt meg tőle, hiszen megszokott dolog volt a dühkitörése. 
- Megkötözött! – hivatkozott.
- És az mégis, hogy sikerült neki?! Eddig senki nem tudott téged megkötözni! – sziszegte a lány ingerülten. – Ezzel most az egész terv mehet a picsába! – morrant fel.
- Ugyan miért? – kérdezte Kenny, kinek lábai az asztalon pihentek, és egy PSP-n játszott. 
- Mert mi is meggyengültünk! A Ryhth pont most kellett volna megtámadnunk, hogy ők is meg gyengültek! 
- Van még lőszerünk. – mondta Kenny.
- Nem elég… - morogta egy barna hajú fiú, szájában egy cigaretta éget, és épp egy kést élezett. 
- Jézusom így mi lesz! – nyüszögte Tweek Tweak, ki egy fehér köpenyt viselt, ami tele volt kávé foltokkal, és most is egy bögrét szorongatott kezében. 
- Lépjünk szövetségre velük! – ajánlotta fel egy szintén fehérköpenyes fiú, ki fején ódivatú sapkát viselt, szőke haja válláig ért, és nyakában egy rózsa fűzér lógott.
- Persze, még mit nem… - morogta a barna hajú srác. 
- Úgy sem lépnének velünk szövetségre… - jegyezte meg Kevin, ki unottan lökdöste az asztalon heverő lézerkardot.
- Pip, elhoztad? – szólt oda Shelly a szőkének, ki mosolyogva adott neki oda egy mappát. A lány hümmögve vette ki, majd vizsgálgatta. Egyéb ötletek is felmerültek az asztalnál, de úgy sem volt döntési joguk. Mindenről a lány döntött, max meggyőzni lehetett, mégis, egyiküknek sem volt baja ezzel a rendszerrel.
- Ezen a héten még 5 lőszer szállítmány fog jönni. – mondta a lány, ahogy visszatéve a papírokat a mappába, csúsztatta Stan elé, ki lomhán vette fel. – Ajánlom Stan hogy minimum 4-et megszerezz az 5-ből, VAGY ELVISZLEK MUNDUKO BÁZISA ELÉ, ÉS MAJD OTT HÜLYÉSKEDHETSZA HÜLYE KARDODDAL! – morogva és egyben pufogva ment ki a lány a teremből.
- Megjött neki. – vont vállat Kenny, mire páran felkuncogtak.
- Hey! Ne mondj ilyeneket. – szólt rá Pip, mire a Kenny csak még jobban elvigyorodott. Stan felkelve helyéről indult el kifelé, ahogy a lapokat nézegette és ahogy ő kilépett, szép lassan a többiek is elszállingóztak, és lassan a bázisra csend telepedett.

~*~

A páncél autóból, már pakolták ki a cuccokat, amiket egyesével vittek be a raktárba. Négyen figyeltek. Kettő cipelt és kettő őrként állt. Mostanság ez volt az eljárás minden ilyen szállítmánynál. Bilincsek, rabláncok, gumibotok és végül ami mindenkinek kellet az-az egy doboz töltény.
Craig a raktár mögött lapult, ahol bár nem látta a futárokat mégis jól hallotta, hogy még pakolásznak. Az egyik bokorban bujkált és várta a megfelelő alkalmat. 
Stan messzebb parkolt le, még az erdőben egy földúton. A kulcsot most magával vitte, majd így suhant a fák között, majd mikor elérte a raktárt, egy fa mögött bújt meg. Ahonnan állt, jól látta a kocsit, és csak arra várt hogy elmenjenek onnan. Mikor halotta, hogy az emberek röhögcsélnek kissé közelebb merészkedett a fák és a bokrok közt, hogy megtudja mi történt, ám csalódására, azok csak hülyültek egy kicsit. Stan telefonja pedig halk dallammal csörrent meg, mit azonnal felkapott, mielőtt beleszólhatott volna, a túl oldalról megelőzték.
- Nem, még most pakolnak... - erre ordítozást lehetett hallani, mire Stan sóhajtva tartotta el fülétől a telefont, majd mikor ez abba maradt, sóhajtva szólalt bele. - Rendben. - ezután zsebébe süllyesztette a telefont. Szokásához híven egy fekete ruhát viselt, és kardja most is ott pihent hátán. Craig felkapta a fejét és sóhajtva csapot rá a homlokára.
- Ilyen nincs... - morogta, ahogy hátrált, majd felkapaszkodva a fára leset ki a lombok közül. Kis hamar meg is pillantotta a fiút. Ki a fának dőlve várta, hogy az őrök végezzenek a pakolással, ahogy szemeit le sem vette a pakolókról. Craig pedig elvigyorodott és hátizsákjából előhúzott egy játékfegyvert, majd célra tartva találta el a kis sárga golyóval Stan fejét, ezután vissza lapult a lombok mögé. 
- Mi a...! - kapott fejéhez, majd körbekémlelt, mivel lent nem látott senkit, a lombokat kezdte fixírozni. Kiszúrta a fiú sapkáját. Mérgesen morrant fel, mivel neki semmiféle fegyvere nem volt. Shelly megvonta tőle a bénázás miatt, és amúgy is raktároztak. Craig mikor látta, hogy őt nézi vigyorogva integetett neki, ahogy ismét tüzelt. Stan morogva slisszolt el onnan, majd rejtőzött el egy bokorba, és előre nézett, egyenesen a kis sárga lövedékre.
- Ez szórakozik velem...! - morogta. 
Craig leengedte fegyverét. Imádta ugyanis ez tökéletes volt figyelem elterelésre vagy éppen valaki idegesítésére és 5$-értékeben simán kapott hozzá egy játék boltban töltényt is. Stan viszont nem játszott. Előkapva pillangó kését, hajtotta ki, majd elakarta dobni de.... habozott. Maga se tudta miért, de nem akarta eldobni... végül megrázva fejét, hajolt ki a bokorból, majd dobta egyenesen a lomb felé, ahol azt remélte Craig van. A célzás jó volt és egy szisszenést lehetett hallani, majd egy nagy puffanást, amire már a szállítok is felkapták a fejüket. Stan gyomra összeszorult, nem hitte volna hogy eltalálja a másikat, sőt biztos volt benne hogy nem. Sok embert megölt már de... most valahogy más volt neki. Észrevétlenül suhant ki a bokorból, egyenesen a fa alá. Craig a fának dőlt és balkezét a jobb karján tartotta. Beharapta alsó ajkát, majd mikor kihúzta a kiskést némán ordított fel. Ő sem hitte volna, hogy ilyen mélyre áll a karjába, vagy, hogy Stan ilyen jól dob. Mikor kint volt maga mellé hajította, majd kezét a sebre tette ezzel leszorítva, hogy az ne vérezzen annyira. Észre sem vette a közeledőt. Elvolt foglalva és így még a jó hallása is kikapcsolt. 
- Hogy a francba találhattalak el?! - mondta kicsit ingerülten, ahogy elvéve onnan a kést, tette el. Persze, tudta hogy jól dob, de nem akarta eltalálni... végül belső zsebéből előhúzva egy kis gézt, hajította oda a másiknak. 
- Ohh, hogy te itt vagy? - nézet fel, majd le a gézre - Nos aranyos tőled, hogy ezt így idebaszod a lábam elé, de hogy őszinte legyek, ha elengedem a sebem spriccel itt, majd a vér minden fele és azt meg főleg nem akarom, mert akkor a vérnyomásom is lemegy és így is elég nehezen gyártok magamnak vörösvértesteket. 
- Biológiából hú de acél vagyok fejű... - morogta kelletlenül Stan, ahogy leguggolva a másik elől, vette el a gézt, majd nézett fel a másikra. - Na jó, még sose kötöztem, egy ilyet hogy kell? - kérdezte. 
- A táskámban van egy kis láda. Abban találsz egy kis vattátát és kocka alakú gézt. Vedd ki őket, majd a kék üvegcséből önts rá egy kicsit. Ha ezzel megvagy mondom a többit - nézet rá komolyan, bár arca néha kissé megrándult a fájdalomtól. Stan bólintva húzta oda magához a másik táskáját, majd elővéve a megfelelő dolgokat, öntött a kék üvegből a vattára, majd nézett a másikra. 
- Szuper, na most ha elengedem a kezemmel nyomd rá légy szíves jó erősen és tarts is ott - mondta, majd körül nézve pillantott meg egy vastagabb ágat - azt ott, pedig add a számba. - Stan bólintott, majd magához véve a nagy fát, nézett a fiúra.
- Nyisd ki a szád... - Craig elnézve nyitotta ki, majd harapott rá a botra. Stan ezután figyelve a másikat várta, hogy az elvegye a kezét. A fekete a sebre nézet, majd magában elszámolt háromig és elvette a kezét és azt a combjára rakta. Stan egyből a sebre nyomta a vattát. A fekete lehunyta szemeit és egy hatalmasat nyüszített fel, ahogy a nadrágjába is mart. Mikor az érzés kezdett enyhülni kiköpte a botot és kissé lihegve nézet rá ismét Stan-re.
- Remek... most már bekötheted. Csak tekerd rá a gézt, aztán kösd meg. 
Stan ott tartva a vattát, kötözte be a másik kezét, ügyelt arra, hogy ne legyen túl szoros, majd végül határozottan megkötötte, nem is egyszer. 
- Remek. Egész jó - mondta, ahogy fáradtan dőlt neki a fának, majd fülelve még halotta a szállítok épp pakolnak. Morgott egyet ugyanis biztos volt, hogy így még a dobozt sem tudja felemelni, nem hogy legyőzni a kis hülyét. Stan felállva előle, sétált oda, ahonnan látta a szállítókat, majd így figyelte őket. Craig a táskájához hajolva írta valamit telefonján, majd rajta is el.
- Stan - szólt a fiúnak, majd mikor az figyelt rá intett neki, hogy jöjjön oda. Lomha léptekkel sétált elé, megtartva az 1 méter távolságot nézett rá. Craig pedig simán emelte fel a kis játék pisztolyt, majd ismét lőtt egyenesen Stan homlokára, akiről lepattant a kis golyó.
- Ezt azért mert eltaláltál. 
- Aú... - kapott oda, majd kezdte hevesen dörzsölgetni. 
Lerakva a pisztolyt, hallgatott, majd mikor a kocsi felmordult elmosolyodott.
- Mehetsz zsenikém - mondta, ahogy előhalászott a táskájából egy kis gézt, majd össze kötve rakta nyakába,majd bele a kezét is így azt felkötve, majd kifele kezdett igyekezni az útra. Stan viszont loholni kezdett a raktárhoz, hamar elérte, majd még gyorsabban találta meg a dobozt amibe a töltény volt. Elmosolyodva kapta fel, majd rohant onnan is ki, majd átvágott az erdőn egyenesen a motorjához. Ezután már csak a motor hangos morajlását lehetett hallani, ahogy elsüvített. Craig mikor kiért a kocsihoz beszállt és barátjára nézet aki nagyban valami vacak tetrisen játszott, ám mikor felpillantott szinte eldobta, ami pedig kiesve az ablakon landolt a járdán.
- Basszus a karod! - kiabálta, majd kilesve az összetört gépre nézet - BASSZA MEG! Judy-nak is annyi... - szipogta.
- Te komolyan minden vackodat elnevezed? - kérdezte, ahogy megrázta a fejét - Szedd fel. Hátha Kyle megtudja javítani - Clyde morgott valamit, majd miután vissza szerezte "Judy-t" beindítva a motort indultak el.
- Hogy francba találhattak el? - kérdezte kissé ingerülten. Nem nagyon tetszet neki, hogy legjobb barátja megsérült, ám nagy bánatára Craig-nek esze ágában nem volt kedve elmesélni mi is történt. Mert gáz volt. Mert kivételesen az ő hibája volt. Mintha csak valami felugrott volna az elméjében. Egy emlékfoszlány vagy valami olyasmi, ám mikor elkalandozhatott volna rajta már a kés bele is állt a karjába ő pedig leeset a fáról.

~*~

A másik rablásnál Stan süvítve motorjával az utcán, haladta a raktár felé. Azt egésznap védték, így csak este 10-kor, mikor az emberek már elmentek, mert odamerészkedni. Egy órája volt, hogy feltűnés mentesen eltűnjön, mielőtt jön a váltás. Stan ezúttal halkan parkolt le a raktár mellett, majd indult el a bejárat felé. Bent csöndes volt minden. A dobozok egymásra voltak pakolva így kissé nehézkesen kellet megtalálni a keresetet. Stan halk léptekkel sétált a dobozokhoz, majd kezdte őket lökdösni, rugdosni, figyelve a hangokat. Így nem is hallhatta, hogy a háttérben újratöltve a fegyverét lőtt egyenesen egy kisebb nyilat Stan nyakához, ami talált is. Stan nyikkanva kapott nyakához, majd megfordult. Craig mosolyogva ugrott le a dobozokról, majd egészen Stan elé sétált.
- Ne keresd elvittem~ még ma hajnalban. Ohh amúgy ez egy kis bénító szóval, ha hirtelen nem nagyon tudnál mozogni és a tested is elernyed ne lepődj meg. 
- Mi?! - akadt ki, majd a kis nyilat kihúzva nyakából szisszent fel. 
- Na így már tuti lesz - mondta, ahogy türelmesen várt, hogy hasson a szer. 
- Franc...! - morogta, majd tovább akart pufogni, ám ekkor lábai megremegtek, és a földre rogyott. - A lábam... - nyögte. 
- Tökéletes - bólintott, ahogy felkapta a fiút, majd a vállára véve cipelte ki és takarásban az egyik fának döntötte - mindjárt jövök - azzal el is szaladt. 
- MI a fasz... ez... nem... lehet... igaz... - nyöszögte, ahogy érezte lábai egyre jobban zsibbadnak, és már ujjai végén is érezte ugyanezt. Craig mikor vissza ért, maga mellet tolta Stan motorját, amit kitámasztott.
- Ha talán elnyúlna a kis találkozásunk, nehogy elvigyék. 
- Mégis mit akarsz csinálni?... - nyöszögte, ahogy lehajtva fejét harapott alsóajkába. Utálta ha tehetetlen volt, és most az volt. 
- Szerinted? Két napig nem tudtam semmit csinálni a karom miatt. Elég kellemetlen volt mikor a haverom etetett meg, mert a balkezemből kieset a kanál - morogta, ahogy nemes egyszerűséggel húzott elő egy könyvet a táskájából. 
- Szar lehetett... - morogta. 
- Ja az ezért gondoltam, mi lenne ha te is kicsit tehetetlen lennél - mondta, majd nemes egyszerűséggel ült az ölébe és maga elé tartva a könyvet kezdett olvasni. Stan felkapta fejét, majd mocorogni kezdett, már amennyire tudott.
- De én nem ültem az öledbe! - nyöszögte ingerülten. 
- Nehezen tudok így olvasni - mondta ahogy kényelmesen kezdte mozgatni a fenekét, hogy jól üljön. Stan arca mély vörös lett, hiszen mér érezte a másik mozgolódását, így félrenézve harapott alsóajkába. Craig lassan olvasott és egyáltalán nem zavarta a helyzet. Néha pozíciót váltott, majd már kényelmesen dőlt Stan mellkasának, ahogy a könyv a hasán volt. Stan teste már teljesen zsibbadt, arca még mindig vörös volt, mégis, lehunyva szemeit vette halkan a levegőt félig nyitott száján. 
- Ez a telefonod ami nyom vagy a farkad? - kérdezte, ahogy felkelt róla. 
- A telefonom... - mondta nyugodtan, majd dühösen kapta fel fejét. - Nem is érzem a farkam! 
- Ohh bocs. Remélhetőleg elmúlik egyszer a hatása - ismét bele ült az ölébe ám most szemben vele, így arcuk elég közel volt a másikhoz. 
- Mi az hogy remélhetőleg? - morogta ingerülten. 
- Lehet kell egy anyag ami feloldja ezt - mondta unalmasan, ahogy megrántotta a vállát, majd megpöckölte Stan orrát. Ki morogva fordította el fejét.
- Fasza... - morogta. Craig kíváncsian fürkészte a másik arcát.
- Általánosságba nem teszek fel hülye kérdéseket, de ez az ötödik alkalom, hogy össze futunk. Téged egyáltalán nem érdekel ki is van előtted? 
- Egyszer úgyis megöllek, nem mindegy? - kérdezte nyugodtan, ahogy ismét ránézett. Craig kissé felhúzta a szemöldökét.
- Két napja kiakadtál, mert eltaláltál és segítettél bekötözni a karom, sőt szó nélkül ajánlottad fel a gézedet - kék szemekbe meredt és nem kapta el a pillantását - nem. Nem hinném, hogy megölnél. Úgy biztos nem, hogy látod, hogy téged nézlek. - Stan megszólalni sem bírt. Kinyitotta száját, ám hang azon nem jött ki. Végül remegve zárta össze ajkait, majd nyelve egyet, tartotta a szemkontaktust.
- Igaz... nem hiszem, hogy meg tudnálak ölni... 
- Nos... azt hiszem akkor ebben egyezünk - mondta, ahogy végig simított Stan arcán. Elgondolkodtatóan nézet a kék szemekbe - hol a fenébe láttam már ezt a szempárt.? - Stan fejét kicsit félre döntve, nézett rá szemöldök felhúzva.
- Tessék?... - Craig megrázta a fejét, ahogy elkapta a kezét is.
- Semmi. Lényegtelen - legyintett, míg Stan vállat vont volna, de most már testét sem tudta megmozdítani, mire feszülten morrant fel. Craig mellé ülve kezdett ismét olvasni, ahogy Stan-nek dőlt. Stan alsóajkába harapva hajtotta le fejét, egyre jobban próbált mozogni, de nem ment neki, teste meg sem mozdult, csupán nyöszörgését lehetett hallani. 
- Nehéz így olvasni - mondta, ahogy lapozott egyet, de Stan nem is foglalkozva vele, nyöszögött tovább, ám mikor telefonja dallamos hangon megszólalt, félve pillantott le zsebére. 
- Hmm? - nézet ő is oda, majd egyszerűen benyúlva érte mutatta fel a feketének - Megölni nem tudlak, de a herédet kivágom ha kell. Szóval erről most egy szót se - mondta komolyan, ahogy megnyomva akis zöld gombot tartotta oda Stan füléhez. 
- Stan? Hol vagy már? Nem sokára letelik az egy óra! - lehetett hallani egy ismerős hangot.
- Öhm én... én... - nézett félre Stan. - Bementem egy didibárba! - vágta rá kissé elvörösödve.
- Ó, igen? Köcsög mázlista, hogy van időd ilyenekre! - lehetett hallani a morgós szőke hangját. - Csomag megvan?...
- Elvitte... - mondta nyugodtan.
- Gratulálok... mi a picsa...! - morrant fel a szőke, majd egy ember visítását, és puffanást lehetett hallani, a fekete meg sem rezzent. - Majd a bázison, most van egy kis dolgom. - azzal lecsapta a telefont, és csak halk búgást lehetett hallani. Craig ugyancsak kinyomta a telót, majd azt vissza rakta oda ahonnan kivette.
- Didibár? 
- Csak ezzel terelhettem el a figyelmét... - mondta nyugodtan, ahogy pírja kezdett alább hagyni. 
- Figyelemre méltó - mondta ahogy az órájára nézet - lassan mennem kell.. 
- Nem tudok mozogni... - nyögte Stan kétségbe esetten, ahogy a másikra nézett. 
- Mindenem itt van? - nézet körül, ahogy a könyvet vissza rakta a táskába nem is figyelve Stan-re. Ki alsóajkába harapva hajtotta le fejét. Csak remélni tudta, hogy a szer hatása elmúlik. Mikor kész volt, megfordulva nézet rá Stan-re.
- Remélem elfoglalod magad. Reggel 9-ig ne nagyon ülj rá a motorodra. - Fel sem nézve rá, morrant fel. Craig elmosolyodva guggolt le ismét elé.
- Nem vagyok köcsög - mondta, ahogy zsebéből elő húzott egy tűt és a karjába döfte, majd bel nyomta ami benne volt. Felnyikkant a nem várt tűtől, majd inkább nem nézett oda. Mikor vette zsebre rakva nézet az órájára.
- Fél óra max és tudsz mozogni de egy óra mire vezetni is - mondta komolyan, ahogy ismét ránézet - szóval? Jó ez így ugye? 
- Igen... - suttogta, még mindig lehajtott fejjel, nehéznek érezte még testét. 
- Remek - mondta, majd felállva nyújtózott egyet - amúgy ha már érdekel, hogy ki vagyok kérdez rá. - mondta, majd intve egyet szaladt be a sötétébe. 
- Így mégis hogy?... - morogta, ahogy utána nézett, de végül csak lehunyva szemeit, szuszogott halkan.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés