Stan a tegnap estéről csak foszlányokra emlékezett, így hát nem is foglalkozott vele. A városban járőrözött, mindenki azt kapta feladatba, ha meglát egy Rhyth tagot végezzen vele. Ő ügyelt a város északi részéért, egy sötét kék pulcsit viselt, és mellé egy fekete farmert, még sapkájától is megvált, így próbált minél jobban elvegyülni a tömegben. Hátán ismét ott volt gitártokja, miben gitárján kívül még volt nem egy dolog, ha esetleg rátámadna valakire. Ekkor tűntek fel. A vörös fiú a Rhyth-ból nagyon magyarázott valamit a mellette állónak, aki lassan bólintgatott néha. Szőke haja kissé csapzott volt ám ezt a fekete sapka jól takarta. A ruhái is mint sötét színekben pompáztak. Fekete farmer és hozzá sötét fölső. Oldalán egy kis pisztoly lógott, még csak elrejteni sem volt hajlandó. Komoran nézet előre és arca rezzenés mentesen bámulta a tömeget.
- Érthető? - hallatszott Kyle hangja mikor már közelebb értek a fiúhoz - Szerintem nem annyira nehéz. Megtudod csinálni. - A srác hümmögött valamit, ahogy ismét körbenézet. Stan fején a zene bömbölt, és így lépegetett lassan az utcán, ám mikor kiszúrta a vöröst, és a mellette álló szőkét, akit eddig nem látott, besurranva egy sikátorba, simult a falnak, majd már szedte is elő a pillangó kését, ahogy kikukucskált rájuk. Ekkor váltak szét. Kyle ment egyenesen tovább míg a szőke lefordulva ment be egy nagyobb kocsma félébe. Stannek több se kellett, mikor a vörös elment mellette, pillangókését zsebébe rejtve, ment be ugyan oda, ahova a szőke. A hangulat a tetőfokára hágott odabent. A zenegépből valami hetvenes évekbeli pop díva énekelt, és a már tajt részeg emberek vígan ropták egymás mellet. Kis és kellemes társaság, ám a fiú kikerülve őket sietett be a wc-be. Ahova Stan rögtön követte, míg zsebéből előhúzta a pillangókést, és így lépett be. A csap előtt állva mosta kezeit, és nem is pillantott fel, mikor az ajtó ismét kinyílt. Stan ezt kihasználva, lépett mögé, majd lefogva kezeit, a kést egyenesen torkának szegezte. A fiú meg sem rezdült, ahogy a tükörből a kék szempárba nézett. Ki elkövette ugyan ezt a hibát. Belenézve a másik szemeibe, keze nem mozdult tovább, egyszerűen lefagyott.
- Dolgom van, elengednél? - kérdezte komolyan, ám ő maga nem tett semmit a szabadulásáért. Stan észbe kapva szorította a pengét a másik bőrének, ám ügyelt arra hogy az ne vágja meg, maga se értette miért.
- Komolyan... nincs időm a játékokra. Engedj el - ismételte meg, ahogy le sem vette a szemét a fiúról. Stan felmorranva vezette a kést az arcára, majd nyomta neki, így a vér egyből kibuggyant a másik bőréből. Aki felsóhajtott, majd megragadva a fiú kezét egyszerűen kicsavarta, ahogy ő meg hátra lépett. Stan meglepetten pillantott előre. Biztos volt, a fiú nem kezdő, hiszen nem szerelte le eddig még senki le csak...
- Nincs kedvem most szórakozni Stan, szóval menj a dolgodra - morogta, ahogy a másik kezével kiszedte a kis kést, majd eldobva az egyik ajtófélfába állt. Stan kissé felszisszenve pördült ki a másik szorításából, majd térdelte gyomorszájon a fiút, majd odalépve a késhez, tépte ki az ajtófélfából. A szőke kissé felköhögött, majd felállva nézet a feketére. Elmosolyodott, majd felnevetett. Hát persze...
- Meg akarsz ölni? - Stan válaszképpen felé dobta a kés, mi ívesen repült, ám csak a fiú vállát súrolta, így felvágva annak ruháját.
- Ilyen nincs... - morogta, majd felgyűrve a pulcsiját nézet az órájára - elfogok miattad késni...
- Az szar ügy. - morogta, majd mikor ismét a másik szemeibe nézett, ingerülten morrant fel és lépett hátrébb. - De mi a franc... - sziszegte maga elé. - Craig...? - nézett rá ellenségesen.
- Szophatok majd miattad és oda az információ is szóval engedj át - lépdelt előre, nem is foglalkozva a másikkal. Ki meglepetten pislogott rá, de végül csak ellépve sétált el pillangó késéig, és vette fel.
- Komolyan... olyan egy idióta vagy. Kicsiként még cuki és aranyos, na meg amikor alszol, de ilyenkor játszod a nagymenőt - morogta, ahogy megállt az ajtófélfánál és hátra nézet rá, ki felmorranva dobta oda a kést, mi pontosan a fiú feje mellett állt bele az ajtóba.
- Takarodj... - sziszegte.
- Hogyne - legyintett, majd morogva lépet ki ahol már egy szőke lány kuncogott, majd mikor meglátta a fiút elmosolyodott.
- Lukas~ - ment oda hozzá, majd Craig a legszebb mosolyát elővéve karolta át.
- Bebe drága~ - vigyorgott, ahogy átölelte.

Stan felmorranva vette ki a kést, ám mikor meglátta a szőke lányt, a fal mögé bújva lesett ki, majd már küldve is egy smst, egyenesen a lányra és a fiúra koncentrált.
- Alig vártam, hogy találkozunk. Úgy hiányoztál - motyogta, ahogy közelebb bújt hozzá, ahogy felemelte a fejét.
- Te is nekem édes~ - lehajolva csókolta meg a lányt, aki felkuncogva viszonozta. Stan arca megrándult, és inkább visszahajolt, ahogy az egyik vécére pillantott, és kezét szája elé tette.
- Mehetünk? - kérdezte a fiú, mire a lány bele karolt és így léptek ki.

Nagyban a virágárus előtt beszélt egy lánnyal, ám mikor meglátta a  kilépőket, egyből tudta mi a dolga, és tekintetével figyelte őket. A kis pár végigsétált majdnem az egész városon. Hülyeségekről beszélgettek és inkább a lány mondott mindig mindent, ám mikor elértek egy nagyobb házat Bebe megragadta a karját és felhúzta.
- Feljössz?
- Kár lenne visszautasítani - az ajtó zárja kinyílt, ahogy felkuncogott, a fiún, majd bemenve csukta is be. - Franc, most mehetek be. - morogta a fiú, majd felkapva egy női parókát, nyomott be mellkasához már egy előre kitömött melltartót.
- Mi a fasz... - nézett rá Stan egyre zöldelő fejjel.
- Így tuti nem ismernek fel... - rendezgette magán a vörös parókát, majd kifújva a levegőt, varázsolt arcára egy aranyos bájos mosolyt, és az egy kis sráchoz, ki éppen bement hozzá csatlakozva szökött be ő is, míg Stan inkább a szomszéd házba szökött be.

Egyenesen egy szobában kötöttek ki, amiben csupán egy nagyobb francia ágy és néhány szerte szét dobált ruhán kívül nagyon nem volt benne semmi.
- Bocsi a kupiért. Wendy itt járt és kifosztott, jobban mondva költözöm, majd járhatsz oda~
- Na mi ez a gyors váltás? - ledobva a pulcsiját ült le az ágyra, míg a szőke bezárta az ajtót.
- Nagy dobásra készülünk és nem akarok túl korán kelni így addig átmegyek hozzá aludni. - Stan már a másik lépcsőházban csörtetett, egy olyan helyre, ahonnan nyugodtan figyelheti őket távcsővel, ugyanis parókás barátja azt is kiderítette a fiútól, hol van a lány szobája.
- Nagy dobás? Ezek a bandázások igaz? Amúgy örülök, hogy tanácsoltad a pisztolyt - megpakolta, majd ismét felnézet - Nem nagyon kapnak el.
- Na ugye~ Amúgy igen. Tudod mostanság, a Red Altrean nagyon bekeményített és a Rhyth is furcsán viselkedik. De legalább az a megtévesztő bombás bevált - nevetett fel, így nem is vette észre, hogy Craig kissé össze rezzen - sokan megsérültek és ráadásul valaki meg is halt.
- Micsoda öröm...
- Az az, de a mostani még nagyobb és váratlanabb lesz! - lassan szedte le magáról a fölsőt, majd végül egy melltartóban ült a srác ölébe.
- Félnem kell?
- Ohh igen. Jobb ha kimaradsz belőle.
- Mikor és hol lesz? Akkor nem arra sétálok majd - nézet a sárgás szemekbe, mire Bebe közelebb hajolva hozzá súgott a fülébe. Hosszan érzékien, majd mikor Craig megkapta az infót elővéve egy tűt szúrta bele a lányba aki felnyögött és szinte rögtön ájultan eset össze.
- Hogy utálom a munkám... - morogta, és a golyó épp ekkor suhant el a srác előtt, mikor a lány feje már nem volt ott. A vadászpuska tölténye így lyukat ütött a falba.
- Franc! - szisszent fel Stan, majd kirohant a házból, mire az öreg néni akihez betört tovább sápítozott.  Egyből felhívta Kennyt, ki rögtön felkapta.
- Nem jött össze, tűnjünk el! - morogta a telefonba, ahogy már a lépcsőkön trappolt.
- Rendben. - vágta az rá, majd leütve a mellette sétáló fiút, futott ki ő is a házból, majd felpattanva motorjára várta Stant, ahogy a töméseket kiszedve pólója alól, süllyesztette táskájába. Craig lerakva a lányt nézet ki az ablakon és rögtön megpillantotta a fiút a motoron.
- Mázlid van, te picsa - szólt hátra, majd ellépve az ablakból fektette be gyorsan és meztelenül a lányt majd már futott is lefele és szinte kicsapta az ajtót. Kenny meglepetten nézett rá, majd előhúzva Magnumját, kezdett tüzelni a fiúra. Stan is kicsapta az ajtót, és nem is törődve Craiggel, futott a motor felé. Az lelapulva kerülte ki a golyókat, majd lapult is meg. Nem tüzelhetett vissza. A fegyver csupán a kis töltényű és nem használhatja el.
- Én legalább tudom azt amit ők nem - vigyorgott. Stan felpattant mögé, mire kicsit felszisszent, mire Kenny egyből beindította a motort, és a fegyvert Stan kezébe nyomta, ki egyenesen oda kezdett el tüzelni, ahol a fiú lapulhatott, ám ahogy elindult a motor, és egyre jobban távolodtak, egyre jobban mellé lőtt, végül pedig abba is hagyta a tüzelést, ahogy eltűntek. Mikor már nem tüzeltek, felpattanva kezdett el futni az ellenkező irányba.

~*~

Craig a tegnapi után vígan sétált az utcán. Szabadnapja volt és örült is neki. A tegnapi tökéletes volt a kisebb baki ellenére is. Ám a szerencse nem neki kedvezett. Stan mellé lépett, rá sem nézett, és egyszerűen oldalra lépve lökte be a fiút a sikátorba, majd ment tovább. Ekkor Kenny kapta el, más volt mint Stan, egyből hátrabilincselte a másik kezeit, majd egy tűt nyomott a nyakába, miből az átlátszó anyag került a testébe. Craig felnyikkant és már szabadulni akart volna, ha teste nem kezdett volna folyamatosan lassulni és nehezedni. Ekkor Stan lépett elé mosolyogva, mellette pedig Mole állt, unalmas kifejezéssel arcán, ahogy cigijét hanyagul köpte oldalra.
- Majd én viszem... - mondta  a barna, ahogy már oda is lépett Craig-hez, és vállára dobta, ki pedig lassan lehunyta a szemét, majd átadta magát a sötétségnek.

A Red Altrean ezúttal nem volt kíméletes. Craig nem volt olyan szerencsés mint Kyle, nem egy olyan szobában végezte. A szobában egy körtéből pislogott a fény, teljesen homály volt, középen egy asztal, a fiút pedig a falnál egy székhez kötözték ki, jó erősen, vastag kötelekkel. A mögötte lévő beton falon nem egy odaszáradt vérfolt volt, ahogy a padlón is. Ketten voltak, Stan az asztalon ülve bütykölte fegyverét, míg Kenny szemeivel a fiú arcát vizslatta, és csupán arra várt, hogy az felkeljen. Nem kellet sokat várni, hisz lassacskán magához is tért. Tipikusan ismerte az altatókat, így pár percig csukva tartotta még a szemét, majd mikor kinyitotta nem nézet körül csupán előre.
- Hello... - motyogta, még kicsit kábán - elrontották a szabad napom...

A szőke ezzel nem is foglalkozott, egyszerűen felállt, majd kisétált, míg Stan továbbra sem nézett a fiúra. Craig miután már teljesen jól érezte magát nézet körbe és magában elkönyvelte nem valami biztató a helyzete. Stan felkapta fejét, amikor a folyosóról már lehetett hallani a magas sarkú kopogását, és inkább eltette fegyverét tokjába. A lány pillanatok múlva berúgta az ajtót, majd így sétált a fiú elé. Hosszú sötétbarna kabátja alatt ezúttal is egy szoknya, és egy elegáns blúz volt mellé. Dühös tekintettel sétált a fekete elé, majd nézett le rá. Kenny csukta be az ajtót, ahogy leült Stan mellé.
- Tucker... beszélgessünk egy kicsit... - mondta komoran a lány.
- Oké... úgy sincs jobb dolgom - rántotta meg a vállait.
- Milyen információt szereztél meg attól a lánytól? - kérdezte csípőre tett kézzel.
- Semmi lényegeset - nézet oldalra, majd meggondolva magát inkább ismét a lányra - akár azt is mondhatnám érdemtelen volt.
- Persze. - mosolyodott el. - Ezért voltál olyan ingerült, mikor az én fasz kisöcsém feltartott?
- Hogyne! Tudod te hogy utálja ha kések? Akkor nekem eset volna és rögtön ott mindenki előtt levetkőzik és nekem meg felkell csinálnom. Azért ilyen mélyre nem süllyedek - sziszegte dühösen, ahogy csak bele gondolt - undorító...
- Ha így undorodsz ettől, csak is kényszerből találkozhattál vele. - mondta nyugodtan, ám arcára egy vigyor kúszott.
- Természetesen. A pici infó is infó. De titeket nem érint csak engem - vont ismét vállat, majd kissé megmozgatta a csuklóját, ám szabadulás nulla volt.
- Nekünk minden infó kell a Mundukótól. MINDEN! - mondta kicsit ingerültebben.
- Ohh, ez nem onnan volt. Mondom, ez olyan dolog ami sem titeket sem a Rhyth-emet nem érinti - ismételte meg, ahogy most ő mosolyodott el.
- Persze. - morogta, majd már lábát emelte, hogy tökön rúgja a fiút, ám Stan odasuhanva kapta el bokáját, mire a lány öcsét rúgta el. - Amíg nem nyögöd ki, átadlak Kenny kezeibe. - mosolygott, majd sarkon fordulva ment ki. A fiú feltekintett a szőkére, majd átsuhant a fején a Kyle-al való beszélgetése. Csak neki mondta el, de sejtette vele nem lesz olyan kedves. Nem is tévedett. Kenny sóhajtva lökte el magát az asztalról, míg Stan ült arra vissza, és most egy másik fegyvert vett kezébe. A fekete elé sétálva nézett le rá.
- Kíméljük egymást. Gyűlöllek azért amit a barátommal tettél, de semmi kedvem ehhez, szóval kinyögnéd, vagy muszáj szenvednem veled is? - kérdezte, ahogy zsebéből egy fecskendőt szedett elő.
- Nos, minden okod meg van rá - forgatta meg a szemeit - gondolom nem leszünk haverok ezek után, de mindegy. egyel kevesebb vagy több. Amúgy csak tessék~ - Kenny vállat vonva döfte bele a nyakába a tűt majd engedte bele a sárgás anyagot. Durva mozdulattal húzta ki, majd a tűt a fecskendőt a kukába dobva, sétált kifelé.
- Stan szólj, mikor hatni kezdett. - azzal ki is ment, míg a fekete tovább ült ott, ahogy komor arccal bütykölte a fegyvert. Craig felszisszent a nem kellemes érzéstől.
- Nagyon utálhat - mondta szinte csak magának. A fém halk kattanásai, ahogy Stan a vasakat illesztette össze, majd mikor kész volt, megforgatta kezében a  fegyvert, majd célzott is vele a falra, majd kezében dobálta, ezzel nézve súlyát. Némán vártak és ahogy Craig sejtette a szer hamar kezdett hatni. Nem is kellemesen. Az, hogy émelygett és szédült, az egy dolog volt, de hogy gyomra szinte kiakart szakadni a testéből az már más. Beharapva alsó ajkát hajtotta le a fejét és próbált nem a fájdalomra koncentrálni,de ez nem volt olyan könnyű, mint persze néhány műsorban. Stan felpillantott rá, majd előkapva telefonját csörgette meg a másikat, így jelezve. Kenny pár pillanat múlva benyitott, majd becsukva maga mögött az ajtót, sétált a fiú elé.
- Nos? Kérsz még, vagy dalolsz nekem? - kérdezte nyugodtan, ahogy zsebéből még párat előhúzott. Mindegyiken fólia csomagolás, és mindegyiken más más színű pötty volt. Craig ezúttal meg sem szólalt. Semmi gúnyos megjegyzés csupán lehajtotta a fejét és fel sem tekintett rájuk.
- Hajajj... melyik legyen.... és először is... melyik melyik? - fordult Stan felé, ki vissza pillantott rá, majd tarkóját kezdte vakargatni.
- Ő... hát... múlt hétire emlékszem csak. - mondta Stan, mire Kenny felsóhajtott, majd vállat vonva hasra ütve szedte le a zöld pöttyös fóliását, majd adta be ezt is Craig-nek. Ismét felnyikkant, majd egy idő után teste remegni kezdett, de még mindig nem szólalt meg. Bátran tűrt, ahogy csak bírt.
- Kövi. - mondta nyugodtan Kenny, mindegyikből volt neki. Kidobta ezt is, majd most egy sárgát nyomott bele.
- Csak négyet adhatsz be neki, vagy megdöglik. - mondta nyugodtan Stan. - És annak még nincs itt az ideje...
- Igaz. - mondta Kenny, ahogy a fekete pöttyöst forgatta kezében, és várta hogy a sárga kifejtse hatását.
- Basszus... - sziszegte, ahogy egyre jobban elfogta  a hányinger és az émelygés. Teste most zsibbadni kezdett, ahogy még jobban remegett. Kenny ekkor érzelemmentes arccal adta be a feketét, majd dobta azt is ki. Ezután hátrébb lépett, várva a hatást... ahogy, Stan is érdeklődve pillantott oda. A tökéletes képnek gondolta magában, ugyanis sejtette nem fogja megúszni a nélkül és tény várt rá mégis teste nem úgy fogadta mint kellet volna. Az összes tünetével együtt szinte rosszul lett. Forgott vele a szoba, ahogy teste szinte kályhaként melegítette és érezte odalent sem lesz minden tökéletes. Kenny szemei kikerekedtek, ő egyből látta a fiún, amit Stan nem.
- Mi az? Mit adtál be neki? - kérdezte kétségbe esetten Stan, mire Kenny egyszerűen sarkon fordult, és kifelé kezdett menni.
- Én nem ezt akartam... én... nem... izé, te vigyázol rá! - mondta az ajtóban állva, majd egyszerűen becsapta maga mögött, ahogy szó szerint elviharzott.
- MI?! KENNY! - ordított utána Stan dühödten, ám mikor az ajtóhoz lépett, azt a szőke kulccsal csukta be maga után, mire Stan szemei kikerekedtek.
- Mi a... - motyogta, majd Craigre pillantott.

Szemei ködösek voltak, ahogy felpillantott, de rögtön becsukta a szemét mikor a kép szinte forgott vele. Stan visszasétált az asztalhoz, majd fegyvereire tekintett, és folytatta tovább annak ellenőrzéseit, ahogy most hűn szeretett vadászát vette elő, és azt kezdte szétszerelni.
- Nem... valami kedves... - mondta, ahogy már szinte nem is volt magánál. Szemei ködösek voltak a vágytól és a fájdalomtól - legalább te itt vagy... - Stan felállva vett elő az asztal alól egy fém üres kukát, majd egyenesen a fiú elé tette.
- Ha hánynod kell. - tette hozzá, ahogy elkezdett visszasétálni az asztalhoz.
- Utálsz még...? Mert én... nem utállak... - motyogta, ahogy próbálta rajta tartani a szemét, ám feje folyton lebicsaklott - hülye döntés volt... bocs... - Stan nem szólt semmit, csupán tovább illesztgette fegyvere darabjait. Tudta hogy a fiú milyen állapotban van, és arra is számított, talán valaki másnak nézi.
- Ha jóvá tehetem... elmondhatod... mit szeretnél... - felnevetett, majd előre bicsaklott ismét a feje - rosszul vagyok...
- Próbáld eltalálni a vödröt... - mondta, ahogy félre tette a vadászt.
- Stan... - nyögött fel, ahogy ismét felpillantott - a videók... édesek voltak... - Stan szemei kikerekedtek, ahogy a fiúra pillantott.
- Mikor láttad?! - állt fel helyéről, és egyenesen a fiú elé trappolt.
- Tiszta aranyos voltál - mosolygott, majd kissé elszomorodott - barátok voltunk... kár, hogy így alakult... - felnyögött ahogy ismét bele állt a fájdalom, majd lehajtva fejét hányt bele a vödörbe.

Stan hátrasétált az asztalhoz, majd most egy vizes vödröt vett alóla ki, aminek szélén egy rongy volt, és azt belemártotta a jéghideg vízbe. Craig még felköhögött párszor, ahogy testét ismét kirázta a hideg így kicsit összébb húzódva nyögött fel. Stan elé sétálva, nyúlt álla alá, majd feltolva a fejét, törölte le a másik száját a ronggyal.
- Nyögd ki, mit tudtál meg attól a csajtól, és vége lesz... - suttogta.
- Milyen csaj? - kérdezte, ahogy ködös szemekkel nézet a feketére.
- Az a szőke, kivel tegnap voltál. - mondta, ahogy a rongyot elvette, de állánál fogva tovább tartotta.
- A ribanc...? Nem mondott semmit... - ismét megrázkódott, majd fel is szisszent, ahogy gyomra ismét ugrott egyet. Stan elengedve állát, lépett hátrébb.
- Nem hiszek neked. - mondta nyugodtan.
- Nem mondott semmit... annyit súgott a fülembe... hogy annyira kíván... - motyogta - undorító volt így belédöftem a tűt... - Stan sarkon fordulva sétált vissza az asztalhoz, majd eltette a vizes vödröt, és vissza ült az asztalára.
- Nem fogtok elengedni... - felnézet, majd alsó ajkába mart - heh... kár... így legalább többen halnak meg... sokak... ártatlanok... akik meg sem érdem - feje hirtelen bukott előre, ahogy elvesztette az eszméletét.

Stan felé sandított, majd előkapva telefonját, kezdett pötyögni. Nem sokkal később bejöttek ketten, majd kikötözve Craiget vitték el máshova, egy ridegebb helyre. Mikor magához tért, feje lüktetett és szinte a hányinger fogta el ám hamar visszanyelte a gombócot. Rácsok vették körül, a mellette lévő tömlöcök üresek voltak, csak a vele szembe lévőben volt egy lány, szakadt ruhája, szőke haja piszkos volt, és a sarokba bújva mormogott valamit. Középen megint egy asztal volt, rajta egy fekete terítővel, az asztalon Stan ült, és most kardját élezte. Craig pislogott párat, majd elhúzva a száját sóhajtott fel.
- Miért van az, hogy te mindig ott vagy ha felkelek? - kérdezte, rekedtesen.
- Mivel fáj a seggem, így én vigyázok minden rabra. És egyedül te vagy itt rab. - mondta nyugodtan.
- Elengedtek ha elmondom? - morogta, ahogy le sem vette a szemét a feketééről.
- Igen. - élezte az tovább kardját.
- Milyen nap van és hány óra? - felnyögött ahogy ismét bukfencezett egyet a nyomra.
- Szombat, este 9. - mondta, majd felkapta fejét. - Tényleg, szombat van... - mondta, majd a lányra sandított, végül vállat vonva tért vissza kardjához.
- Holnap reggel 5-kor felrobbantanak egy kapitányságot - hangja rekedtes volt ám igen komoly - nem érint egyikünket sem, csak a zsarukat akarják kinyírni. Ezt nem mondtam el... most pedig engedjetek el, hagy segítsek a többieknek...
- Többieknek, mi... - morogta, ahogy már előkapta telefonját, és pötyögni kezdett rajta.

Nyelve egyet ismét lehajtotta a fejét. Átkozta magát, hogy nem evett semmit a reggel, akkor talán most nem lenne ennyire szarul. Végül megjelent Kenny, majd egy selyem szalagot dobott Stannek, és egy pár bilincset. Stan kinyitva a fekete celláját, sétált elé.
- Állj fel... - mondta neki.

Engedelmesen felkelt, majd Stan-re nézet. Szemei semmit mondóak voltak. Stan megfogva kezeit, tette kezére a bilincset, majd azoknál fogva kezdte lágyan húzni, a csörtetésre a lány felkapta fejét, majd felnézett, és végig meredten Stant bámulta, ahogy most hangosabban kezdett suttogni.
- A picit Stanley... de rég láttam... de rég volt... a picit Stanley... - kezdte szüntelenül kántálni, mire Kenny felmorranva inkább kiment, ám ennek ellenére Stan nyugodtan lépkedett tovább. A fekete a lányra lesett, majd előre a fiúra.
- Jól van? - nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen rá.
- Nem. - mondta Stan nyugodtan, ahogy az asztalhoz értek, majd az oldalán lévő tokba tette az Uziját, majd arra felvéve kabátját, kardját is hátára tette, és így kezdte újra húzni Craig-et, ki ismét a lányra nézet, majd sóhajtva fordította el a tekintetét. Stan végül kihúzta a fiút, majd becsukva a cella ajtaját kulcsra, kezdte gyorsabban húzni a rideg beton folyosókon.
- Elmehetek? - kérdezte, ahogy próbálta tartani a lépést.
- Először elviszlek a bázis közeléből, utána oda mész, ahova csak akarsz. - mondta nyugodtan, mégis, valamire nagyon kíváncsi volt, és kapott az alkalmon. - Honnan tudsz a videókról?... - nem nézett hátra.
- Azokról a cukikról? Elég egyértelmű. Láttam őket.
- De mikor, és hogyan? - kérdezte morogva.
- Láttam őket és kész. Törődj bele és inkább siess... - vont vállat.

Erre Stan arca megrándult, ahogy nagyot rántva Craig-en, kezdte gyorsabban húzni, ki pedig ezután nem szólalt meg csupán azt várta mikor mehet már. Mikor elértek az előtérbe, és kinyitotta a nagy vaskaput, Craig felé fordult, zsebéből kihúzta a fekete selyem kendőt, majd bekötötte vele a fiú szemét. Ezután megint húzni kezdte, és mikor kint voltak, kinyitva egy kocsi hátsó ülését, lökte be rajta, majd csapta ré az ajtót, ahogy ő előre ült be.
- Ha láttam a videókat, nem logikus, hogy tudom hol van a bázisotok? - kérdezte, komolyan.
- Most már mindegy. - indította be a motort, majd indult el.
- Amit lent mondtam komolyan gondoltam - mondta egy idő után.
- Melyikre gondolsz? - kérdezte vissza.
- A videón barátok voltunk és szerintem ez nem veszett el - mondta komolyan, ahogy kissé előre hajolt - én még mindig annak tartalak.

Stan nem válaszolt, csupán erősebben megmarkolta a kormányt.
- Sajnálom a  barátodat. - mondta. - remélem jobban van. - kerülte ki a témát.
- Nem beszéltem másról, csak rólad.
- Tudom... - suttogta. Felvonta a szemöldökét.
- Akkor miről beszélsz? - Nem válaszolt, csupán meredten nézett előre. Nem akart a fiúval erről beszélni, még nem... amíg a seggfájása el nem múlik.
- Rendben - biccentett, majd ismét hátradőlt. Stan a visszapillantóban egy pillanatra a fiúra lesett, majd újra előre figyelt. Craig pedig unalmasan dobolt a lábaival és mivel kifele nem tudott nézni, hála a kendőnek, így csupán dúdolgatott valamit magában. Az autó egyre lassabban ment, és végül egy park mellett állt meg Stan. Lomhán szállt ki az autóból, majd nyitotta ki a hátsó ajtót.
- Na? Leveszed a kendőt meg a bilincseket végre? - kérdezte kissé ellenségesen.

Szó nélkül kapta le róla a bilincseket, majd szép lassan a kendőt is leszedte fejéről, és azt is az anyós ülésre dobta. Mikor végre látta hol van és a kezei is szabadok voltak kipattant a kocsiból, majd Stan-re nézet. KI becsukva a hátsó ajtót, fordult felé, majd nézett rá.
- Kösz a fuvart - mondta hidegen, majd megfordulva nézet ismét körül és tanakodva, hogy menjen haza indult el.
- Craig. - szólt utána, ahogy kinyitotta a kocsi ajtót, de még mindig a fiút nézte, ki megállt, majd megfordulva nézet rá, ám most nem éppen kedves arckifejezéssel. Ő sem nézett rá sokkal kedvesebben mégis, hangja lágy volt.
- Szerintem... sincs veszve. - mondta, majd beszállva az autóba, már el is hajtott. Komoran nézte a kocsit ameddig el nem tűnt a következő kanyarban, majd sóhajtva kezdett el futni a Rhyth-em bázis felé.

~*~

A város déli részében volt. Még alig mozgott valami, amikor 5 ember halkan lopózott a rendőrőrshöz.
- Megint kiütöttem magam. Olyan jó vele~ - Bebe halkan suttogta Wendy-nek aki mosolyogva intett a három fiúnak akik már elkezdték felszerelni az első bombát az épület falára.
- Szuper és mikor találkoztok legközelebb~?
- Fel kéne hívni, de majd.
- Helyes~
- Tudom köcsög vagyok... de akkor is imádom ezt a szakmát.
- Ugyan... én is szeretem, nincs ebben semmi rossz. - társalgott a két fiú, kik az épület tetején voltak. Vadász fegyvereikkel már messziről elkezdték bemérni a célpontokat. A szőke hajú lány nem sérülhetett meg... információval szolgált Craig-nek, ők pedig bármikor kifaggathatták. Viszont a fekete hajú lányt már régóta el akarták tenni láb alól, így Stan célozta be Wendy-t, míg a mellette lévő Kevin az egyik bombát szerelő fiút vette célba. Mögöttük Kenny figyelte a kis csapatot egy távcsővel. Ám az események hamar elszabadultak már az elején. A hirtelen lövés amit egy másik házról adtak le pontosan találta el a bombát, ami szinte azonnal felrobbant a srác kezei közt és a másik négyet pedig arrébb repítette. A lányoknak úgy tűnt kutya bajuk sincs, ellenben a másik két sráccal akik kissé megégtek. Aki fogta a bombát annak a kezei súlyosan és arcáról is a vér folyt.
- Francba... - sziszegte a fekete, ahogy körül nézet és rögtön kiszúrta a kis bagázst a tetőn - Tűnés! - kiabálta mire mind futni kezdtek ám ekkor újabb tagok vették körbe őket. A Rhyth-em nem viccelt. Körbe állták a kis bagázst és Linda vigyorogva tartotta kezében a puskát, míg mellette Craig szegezett rájuk két kisebb fegyvert.
- Sakk matt~ - vigyorgott, ám ekkor Bebe egy nagyobb füstbombát dobot középre melytől a füst szinte rögtön felszállt így megakadályozva a távoli harcot.
- Lefelé! - mondta Kenny, majd ő maga egyből lerohant a tetőről, és átugorva több-több lépcsőfokot is száguldott lefelé, míg Kevin és Stan próbálta ugyan ilyen tempóban követni. A szőke sokkal előbb leért mint a másik kettő, és kinyitva az ajtót, nézett a füstfelhőre. Ahol már nagyban mentek a lövöldözések és egyben a verekedések is. Csak körvonalak látszódtak, majd hirtelen Bebe futott ki egyenesen neki a szőkének. Ki felszisszenve lépett vissza házba, majd csukta be az ajtót, és a szembe lévő járaton ment ki. Kevin és Stan látta ezt, és egyből követték. A lány elfutott ám többen még bent voltak és harcoltak a négy másik ellen.
- Tudod Linda, én a helyedben leborotválnám a fejem~ jobban áll~ - Wendy görcsösen markolta ki kését, ahogy ismét támadott ám a lány ügyesen kikerülte.
- Pont akartam javasolni~ - sziszegte, majd egy hangos üvöltés hangzott fel - ohh nocsak, már csak négyen vagytok~
- Stan, lődd le azt a fekete ribancot. - mondta Kenny, mire Stan felszisszent, de végül felhúzva Magnumját, ment be a tömegbe, keresve a fekete lányt, míg Kenny és Kevin is beléptek a tömegbe, fedezve a feketét. A két lány egymásnak esve verekedett. Régről ismerték egymást és egyikük sem akart távozni a másik holteste nélkül. Pedig Munduko vesztésre állt. Nagyon is. Két srác már hallottan feküdt a füstben és Bebe pedig elspurizott a többi robbanó anyaggal. Ketten voltak. Nem lehetett tudni, hogy az a srác hol volt, de Wendy egyedül maradt, míg Linda emberei továbbra is a közelben lehetek. Stan mikor kiszúrta őket, máris a fekete lányra célzott, ám mivel verekedtek, kockázatos lett volna lőni, nem akarta a vörös lányt is megsebesíteni.
- Franc ez így nem fog menni... - morogta. Wendy egy nagyobb ütést vitt be, amitől Linda kissé hátrébb tántorodott.
- Szemét cafka... - sziszegte, ahogy előkapta a kisgolyósát ám azt valaki rögtön kilőtte a kezéből, így fájdalmasan szisszent fel - franc, FRANC! - kezéből a vér csöpögött, ahogy futni kezdett ám a másik fiúba szinte rögtön belebotlott.
- Dan?! - rivallt rá, ám az megrázta a fejét.
- Meghaltak. Bebe jutott ki, de legalább én is leszedtem egyet - vigyorgott elismerően - az a kis fekete már nem zavar több vizet~ - Wendy a fájdalom ellenére ugyancsak elvigyorodott, majd hátra fordult és mikor látta, hogy a vörös tápászkodik fel inkább ismét futni kezdett a fiúval együtt, így vesztek bele a füstbe. Stan követte őket, ám telefonja megcsörrent, és egyből felkapta.
- Majd mi követjük őket, nézd át a környéket. - mondta Kenny, mire Stan egyből lecsapta a telefont, majd a füstben kezdett bóklászni. Linda gyorsan futott el a fiú mellet nem is vette szinte észre. Ki meglepetten pislogott utána, majd végül vállat vonva ment tovább, bele is botlott egy hullába, leguggolva vette ki tárcáját, majd nézte meg adatait, és felírta nevét. A másik aki a robbanásban is megszenvedet kissé arrébb feküdt ám, ahogy a füst oszlott úgy volt látható, hogy egy harmadik alak is közvetlen a fal mellet terült el. Vállából dőlt a vér és lábánál is látszott, hogy oda is kapott egy golyót. Feje le volt hajtva, ám teste remeget, ami azt jelezte, hogy még magánál van és él. Stan hümmögve nézett arra, majd mikor felfogta ki is az, szíve hevesen kezdett verni, és teste magától mozdult, ahogy odarohant elé, és egyből térdre rogyva emelte fel fejét állánál fogva. Tekintette kába volt, ahogy a kép összemosódott körülötte. A vállát próbálta szorítani ám annyi energiája sem maradt csupán ott tartotta kezét.
- S-stan... - suttogta rekedtesen, ahogy ismét felszisszent, mikor egy újabb fájdalom hullám söpört végig rajta. Stan alsóajkába harapott, majd gondolkozás nélkül kapta ölébe a másikat, és arra kezdett rohanni, ahol az autóval parkolt le.
- Bírd ki még egy kicsit! - mondta, ahogy lenézett a másikra, ki szólni akart valamit, ám erre sem volt képes csupán behunyva szemeit adta át magát a sötétségnek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés