Stan másnap reggel mosolyogva ért be az elsők között, majd leült asztalához még mindig örömittasan. Kenny fel sem nézett rá, tovább körmölt, ám Tweek egyből elárasztotta a munkával a feketét, ám mondhatni szerencséjére valaki kirángatta e közegekből.
- Stan~  - Butters kedvesen veregette meg a vállát, majd ismételten egy nagy borítékot nyújtott felé, ám mikor már a fiú kezét súrolták, elengedte és Kenny mellé ugrált - Találjátok ki, kivel lesz Kyle-nak interjúja~
- Kivel? - nézett fel rá a szőke, ahogy a fekete is felé fordult.
- Egy híres modellel~ tegnap mondta nekem Skype-on, hogy ma csak beugrik a papírokért és már megy is - ujjongott, ahogy átölelte boldogságában a szőkét.
- Miféle modellt... - hümmögött a fekete, míg Kenny a rajta csüngő közelségét élvezte.
- Azt nem mondta meg, csak hogy ma vele meg az asszisztensével találkozik. Állítólag a legszexisebb pasi~ lehet még esélye is lesz nála - magyarázta tovább - tudjátok. Soha nem volt szerencsés a lányoknál, de olyan... szerintem értitek szóval, ha bejönne neki~ jaj az olyan jó lenne~ - Stan a szőkére sandított.

Fejében a vörös tegnapi szavai visszhangoztak, de végül leülve asztalához kezdett dolgozni ő is. Ekkor sietett be a téma személye. Olyan gyorsan robogott, hogy szinte csak a körvonalát, ha látták majd kifordulva már ment is ám előtte a feketére sandított.
- Marsh, ha kész vagy 2 perc alatt és van nálad kávé, velem jöhetsz! A hallban várlak! 2 perc! - és már futott is tovább.

Stan azonnal összekapta cuccait, munkáját, avagy pár mappát Tweek asztalára hajított, ki nyöszögve kezdett bele egyből. A fekete berontva a kis konyhába készített el röpke 1 perc alatt egy kávét egy műanyag pohárba, majd így sietett le a hallba. A vörös épp az órájára pillantott, majd mikor meglátta Stan-t kikapta a kávét a kezéből és indult is tovább.
- Köszi...
- Hová is megyünk? - kérdezte, ahogy követte.
- A plázához. Ott lesz egy divatbemutató - közölte, ahogy leintett egy taxit és beszállt. A fekete egyből beszállt mellé.
- Valami modellel lesz interjúd nem?
- Igen, de gondolom Butters már, elmondta az egészet - nézet előre, ahogy intett a sofőrnek, hogy a plázához vigyék.
- Nagyjából... - sóhajtva nézett ki az ablakon.
- Akkor meg nincs kérdés - közölte közömbösen és Stan arcára egy félmosoly kúszott, majd sóhajtva tüntette el azt, és fordult a vörös felé.
- És, veled minden rendben?
- Munka Marsh - emelte fel a kezét - amit tegnap megbeszéltük az a között a négy fal között maradt. Ha nem a munkával kapcsolatos a kérdésed, vagy a közleményed, akkor nem érdekel, és inkább nyeld vissza. - A fekete visszafordult az ablak felé, ahogy agya újra járni kezdett.

Az autó lassan parkolt, majd miután megálltak Kyle fizetve kezdett befele sétálni. Stan pedig szó nélkül követte. Bent szinte állt a bál. A show már javában folyt jobban mondván a próba felvételek. Az össze modell riszálva a seggét lépkedett fel, majd ment végig a kifutón.
- Nos itt lennénk - mondta mosolyogva, majd végig nézve a modelleken húzta el a száját - idióták... ész sincs bennük csak sima próbababák, amik mozognak - legyintett - örülök, hogy velük nem kell szóba állnom.
- Az is modell, akivel az interjút fogod csinálni... - lomhán rápillantott. - Vagy ő talán más lenne?
- Nem Marsh. Azt az interjút te fogod megcsinálni - mosolygott rá, majd hirtelen oldalra nézet, amikor valaki megkopogtatta a vállát. A srác magas volt. Egy fekete farmert viselt és egy kék pulcsit, ami bár kiment a divatból mégis rajta kitűnően állt. A sapka is ódivatú volt és amennyi tű lógott ki belőle nagyon emlékeztette őt inkább egy tűpárnára. Nyakában mérőszalag lógott és sötétkék szemeivel szinte lyukat ütött volna mindenben.
- Craig Tucker a mostani ruhák tervezője. Önök kérték ugye az interjút igaz? - nézet rajtuk végig.
- Kyle Broflovski és igen. Az asszisztensem Stan Marsh és ő pedig majd modelleket faggatná ki - rázott kezet a koromfekete hajúval, míg Stan magában jó messzire elküldte Kyle-t, amiért rásózta a sok hisztis lányt.
- Örvendek. - köszönt a fekete is, majd a kifutópálya felé pillantott. - Nos akkor, hol is beszélhetnék velük? - nézett ismét Craig-re, ahogy előkapta jegyzetfüzetét.
- A színfalak mögött, de... - végignézet rajta, majd elmosolyodott - ne essen bele egyikbe sem. Ezek üres bábuk.
- Egyet értek Mr. Tucker - bólintott Kyle, ahogy már húzni is kezdte a feketét, aki csak leintve kezdett is bele. Stan utánuk pillantott, majd a színfalak mögé lépve, szemelt ki magának egy fiatalabbat, és kezdte kérdésekkel bombázni.

Stan boldogan lépett ki a színfalak mögül, mikor végzett az interjúkkal. Igen is büszke volt magára, amiért eltudta ezeket a lányokat viselni, majd sóhajtva indult el a színpad felé, ahol Craig és Kyle igen vígan csevegtek. A fekete mosolyogva bólogatott és Kyle százas vigyorral magyarázott. Mégis ez nem az az állszent mosoly volt, amit felszokott magára rakni. Az a kedves baráti.
- Igen és akkor egyszerűen vége lett~ - nevetett, mire Craig előre hajolt és bele túrva a vörös tincsek közé simogatta meg.
- Ugyan! Soha nincs semminek vége~ tuti tudnék neked olyan ruhát tervezni, aminek kicsit több a leforgási ideje - mondta komolyan, mire a vörös felkuncogva bólintott.
- Na arra kíváncsi vagyok~ - Stan meglepetten pillantott főnőkére, főleg, hogy az ilyen jókedvű volt. Végül eltéve füzetét, lépett oda hozzá.
- Mr. Broflovski, megvolnék. - mondta, ahogy tollát is táskájába csúsztatta.
Kyle felnézet majd mosolyogva bólintott.
- Köszi az interjút Craig - nyújtotta ki a kezét mire a fiú csak bele csapva, rázta meg.
- Máskor is. Ha meg van kedved itt lakom. Elmehetünk akár hova - kacsintott, majd intve egyet már ment is be a színpad mögé.
- Vissza az irodába, vagy itt még van dolgunk? - pityegett telefonján a fekete.
- Nem nincs. Ha akarsz haza is mehetsz, csak add ide kérlek az interjúkat - nézet rá Stan-re ki vállat vonva csapta le telefonja fedelét, és átnyújtotta a jegyzeteket a vörösnek, majd azt zsebre vágva indult el kifelé a plázából, és csupán intett főnőkének.

Másnap mindenki sürget forgott az irodában és kivételes alkalom volt, ugyanis Butters saját kis íróasztalánál - vagyis félig meddig Kenny-én lébecolva - válogatta saját képeit. Amint a fekete beért, szőke barátját elhúzta helyéről, kinek csak később tűnt fel a helyszínváltozás, ugyanis túlságosan elvolt merülve a szőke látványában.
- Te meg hova?... - ám ekkor a kis konyha ajtaja csapódott, ahova a fekete bezárta magukat. - Stan mi van már? - lepődött meg.
- Beszélned kell Butter-sel. - jelentette ki a fekete. - Kérd meg megint egy olyan négyes összejövetelre...! - nézett félre.
- Miért? Ennyire Kyle mellett akarsz lenni? - pislogott.
- Dehogy! Csak úgy te össze tudnál jönni Butter-sel meg minden....! - legyintett, de nem nézett a másik szemébe, mire a szőke sóhajtott.
- Oké. - azzal kilépve a konyhából ment vissza helyére, a fekete is követte pár pillanat múlva.

Kenny Butters-re pillantott, majd elmosolyodott.
- Hey Butters~
- Hmm~? - nézet fel rögtön mosolyogva.
- Volna kedved megint egy olyan négyes összejövetelre?~ - mondta negédes hangon.
- Mármint, hívjam meg Kyle-t? - kérdezte pislogva, majd Stan-re nézet - Meg Stan-t is? Ketten is elmehetünk, ha akarod. Vagy... velem nem érzed jól magad? - Meglepetten pillantott rá, majd felpattanva helyéről ölelte magához, majd suttogta, hogy csak a szőke hallja.
- Ugyan~ Legszívesebben csak veled mennék, de akkor ki fogja őket összeboronálni?...~ - pillantott a feketére, ki épp morogva keresett egy mappát. Butters elpirulva ölelte át nyugodtan a szőkét, majd felkuncogott.
- Oké, megpróbálom, de akkor most te hívod el őt~ - bökött a feketére.
- Rendben~ - mosolygott, majd egy gyors puszit lehelve Butters arcára, támadta le a feketét, ki persze rábólintott a dologra, míg a kisebbik meg berohant a vörös irodájába szinte fejvesztve, majd magukra is zárta az ajtót.
- Amiért ilyen kedves voltam, a héten te mosogatsz. - vigyorgott Kenny.
- Ne már! - akadt ki Stan de egy kisebb vita után, végül beleegyezett sorsába.
Negyed óra múlva tért vissza a kis szőkeség és furcsa módon nem mosolygott, csupán kérdően és egyben igen meglepetten nézet maga elé, ahogy súlyos léptekkel egyenesen Stan elé sétált.
- Ki az a Craig?! - Stan felkapta fejét, ám nem szólt.
- Ki az a Craig? - kérdezte a szőke ismét felhúzott szemöldökkel. - Azt mondta Kyle, hogy még nem tudja jön e, ugyanis megbeszélték Craig-el, hogy elmennek inni, majd valamikor - akadt ki teljesen - nekem meg nem is szólt!
- Inni?! - állt fel helyéről olyan helyéről erővel, hogy még a szék is felborult. - Biztos nem! - jelentette ki, majd a szőkére mutatott. - Te is mész velük, és nem engeded, hogy csak egy korty alkoholt is igyon! - mondta ingerülten.
- Miért? - pislogott rá nagyokat - Nem ismerem Craig-et, és ő sem engem. így pedig gázos..., bár ha akarod kérhetek dupla randit és akkor elviszem magammal Kenny-t.
- Oké! - a szőke felé fordult, ki akaratlanul is védekezően emelte maga elé kezeit, a másik éles és egyben gyilkos pillantásától. - Elmész vele!
- Oké... - nyögte, majd mikor eljutott tudatáig mibe egyezett bele, felcsillanó szemekkel nézett Butters-re. Az ajtó mögöttük kinyílt és Kyle lépdelt oda a szőkéhez.
- Oké~ ma este ráérek - mondta mosolyogva - kikkel megyünk? - kérdezte, de mikor észre vette a kis társaságot, jobban mondva Stan-t sóhajtva fordult meg és sétált vissza az irodájába. Stan arca megrándult a dühtől, majd szó nélkül viharzott el. Kenny meglepetten pislantott barátja után, majd a vörös felé, végül, pedig Butters-re.
- Ezekbe meg mi ütött?
- Adok nekik egy hetet. Ha addig nem lesz köztük valami, összezárom őket egy nagy üveg whiskyvel és csak másnap nyitok ajtót - közölte mosolyogva. Kenny egy pillanat termett a másik mögött, és ölelte át hátulról.
- Velünk nem akarsz ilyet csinálni?~ - vigyorgott pajzánul.
- Nekem van a raktárhoz kulcsom~ - vigyorgott bájosan, ahogy hátra vetve fejét nézet a kék szemekbe.
- Raktár...~ nem hangzik rosszul...~ - nyalta meg a másik ajkait.
- Tudod, ott tartok néhány fontos holmimat~ - kacsintott.

Kenny ismét szólni akart, ám a kiskonyha ajtaja kicsapódott, mire felkapta fejét. Stan kezében egy csészével trappolt be egy szó nélkül a vörös irodájába, majd ugyan így ment asztalához, ám a csészét egy lágy, kecses mozdulattal tette le az asztalra.
- Feszültségoldó. Neked csak jót fog tenni. - mondta érzelem mentesen, majd ahogy jött, úgy távozott is, és visszaülve helyére dolgozott tovább. Ezúttal semmit nem kevert bele, egyszerű kávé volt pont úgy, ahogy a vörös szereti. Kyle utána nézet, majd elmosolyodva kortyolt bele a feketébe.
- Nem is rossz~ - mondta, ahogy már vissza is tért a munkához.
- Szóval~ Meg mutathatnád a fontos holmiijaidat~ - mosolygott Kenny Butters-re.
- Máskor~ dolgom van - mosolygott, ahogy kibújt a szőke karjai közül, majd még vissza lépve hozzá nyomot egy gyors csókot a szájára, majd Stan-hez sétált és elkapva a karját kezdte kihúzni a konyhába - csinálsz nekem is~?
- Persze. - pislogott. - Te szereted a kávét?
- Igen~ - ahogy beértek bezárta az ajtót - nem. Utálom és mégis mi van közted meg Kyle között? - Meglepetten pillantott rá.
- Semmi, mi lenne? Csak a titkára vagyok. - mondta, majd a pulthoz lépve kezdett kávét csinálni.
- De hát pont ez a baj! Messziről is látom, mennyire jól éreztétek magatokat azon a két napon! - mondta, ahogy levetette magát a székre - Bár fogadok jól leitattad így ő semmire nem emlékszik.
- Magától vedelt. - morogta, ahogy letette a fiú elé a csészét.
- Téves~ soha nem issza holt részegre magát csak úgy. Vagy társaságban, vagy ha piát kap - nézet rá komolyan. Ő csak vállat vont, ahogy visszalépett a pulthoz, és a fiókban kezdett matatni.
- Nem itattam le. És nem csináltam vele semmit. - Butters felpislantott, majd vállat vonva kortyolt bele a feketébe.
- Oké~ akkor gondolom, ha nem is érdekel ne mondjak el róla semmit, hogy miket szeret, mi jön be neki meg ilyesmi. - ez hatott. Egy pillanat alatt termett a másikkal szemben lévő helyen, előtte egy kis füzet volt, kezében pedig egy jól megviselt toll.
- Dehogyisnem érdekel. Hallgatlak. - mondta komolyan.
- Akkor előbb én~ ugye nem fogod hagyni, hogy azé a Craig-é legyen, vagy kié? - nézet rá komolyan - Oh! És az igazat is teríts ki! Igazam volt az előbb?
- Talán adtam neki egy kis alkoholt, de csak, hogy aludjon és hagyjon békén. - legyintett.
- Úgy hallom Kenny hív - kelt fel.
- Jó, adtam neki egy üveg whiskyt. - vallotta be.
- Igen~ - tapsolt, majd vissza is ült - tudnom kellet. Mostanság járok egy kurzusra, amiből a testbeszédből olvasok. Tiszta jó~ - Stan csupán ezen kissé kuncogva elmosolyodott, de utána ismét érzelem mentességet varázsolt arcára.
- Nos akkor, kezdheted is. - kapta fel ismét a tollat.
- Hmm, nos ha le akarod itatni, akkor a whisky felejtős. Édes borokat imádja és azoktól mindig aranyosabb lesz. Olyan bújós - mondta komolyan - ha meg le akarod róla venni ezt a hülye főnökös külsőt és előhozni belőle a saját énjét, akkor ital nélkül is meglehet csinálni. Vidd el őt sétálni vagy egyszerűen kocsikázni. Imádja a természetet. - Stan keze gyorsan járt, ahogy körmölt.
- Amíg az irodában van, nehezen tudom környezet közelébe juttatni. - nézett fel.
- Miért nem segítesz neki a cikkben. Ne várd, hogy ő adja a feladatot. Nem láttad, mert duzzog fejeddel leültél, de mosolygott mikor belekortyolt a kávédba! Ami meg kell, hogy jegyezzem finom - nyalta meg az ajkait. Stan elgondolkodóan hümmögött.
- De én ehhez nem értek. Titkár vagyok, seggnyalásra lettem volna kiképzésre, meg szopásra, de persze egyik se megy! - magyarázta egy lemondó sóhajjal.
- Neked is vannak ötleteid, és ha meg akarod hódítani akkor hajrá~ itt a ma este! Ne szúrd el és este hétre legyetek a bárban! Na most rohanok~ - intett neki, majd kivágódva rohant be a vöröshöz, majd se szó se beszéd egy kézzel rángatta ki az irodából és tűntek is el. Stan zsebre vágva a kis papírt, elpakolta cuccait, majd távozott ő is.

Stan és Kenny ezúttal két külön motoron száguldottak, hamar odaértek a bárhoz, mi előtt leparkolva mentek be. Kenny szinte rögtön kiszúrta Butters-t, majd a feketét is abba az irányba kezdte húzni. Butters-ék vígan iszogattak, majd mikor megpillantották a közeledőket intettek nekik. Kenny egyből levetődött Butters mellé, majd már csevegni is kezdett vele, míg Stan sóhajtva ült le.
- Ki mit kér? - vette elő tárcáját.
- Én vodka narancsot - mondta Kyle, míg Butters meglengette fehér turmix-át.
- Koktélozom~ - Stan mosolyogva állt fel, majd ment a pulthoz. Nem sokkal később, hozta is az italokat. A vörös elé letette a vodka narancsot, míg Kenny elé kedvenc koktélját lökte, ő maga pedig ismét kólát ivott. Nagyban iszogattak és a téma persze az aktuális hülyeségek voltak. Kyle nevetve és kissé felszabadultabban mesélt, míg Butters a maga módján nem hagyott senkit szóhoz jutni. Míg Kenny nagy érdeklődéssel figyelte a szőke történeteit, Stan inkább a vöröst figyelte. Kyle ezt észre is vette, majd rámosolygott az illetőre. Volt már benne némi alkohol és jól is érezte magát, hogy érdekelje bármi.

- Még egy vodka narancsot, vagy inkább valami mást? - kérdezte, ahogy magához vette a szőke poharát is.
- Sima narancsot. Holnap találkám van és nem akarok részeg lenni - legyintett. Bólintott csupán, majd újra a pulthoz ment. Kenny-nek whiskyt kért, szíve szerint felöntötte volna vele a vörös narancslevét, de inkább tisztán hagyva vitte oda a vörösnek, majd adta át szőke barátjának is az alkoholt, ahogy most ő maga is azt ivott. Kyle mosolyogva ivott bele a narancsba, míg Butters történetét hallgatták ám mikor az egy idő után kissé koszán dőlt a szőke vállára már inkább motyogott mint beszél. Ki mosolyogva karolta át, már 3. italát itta. A fekete is kezdett kicsit kába lenni, tekintve, hogy erős alkoholt ivott.
- Talán lassan menni kéne... - ajánlotta a vörös, ahogy barátjára nézet, aki csak úgy bújt a szőkéhez.
- Igen egyet értek...! - morogta Stan, ahogy Kyle-ra nézett, és szemei furán csillantak meg.
- De én jól vagyok~ - motyogta Butters - még belém fér egy kör~
- Gyere velem~ - vigyorgott Kenny, ahogy magával húzta Butters-t, és egyenesen a pult felé mentek.
- Te... - bökött Stan Kyle-ra. - Nem kéne hagyni, hogy ők... menjenek... - nézett utánuk kótyagosan.
- Kenny megvédi és amúgy is fülig szerelmes belé - rántotta meg a vállát - te hogy vagy? Vigyelek vagy megy egyedül?
- Megy...! - fordult felé, majd kissé felnevetett, maga sem tudván min. - Biztos menni fog~
- Akkor én is megyek. Holnap találkozunk - kelt fel, ahogy szétnézve az asztalon hajtotta fel a maradék narancslevet. Stan ekkor dőlt ki, ekkor már Kenny-iék is vissza értek, és kiröhögve barátját, nézett Kyle-ra.
- Vidd már haza lécci~ - nevetgélt, ahogy egy kulcscsomót dobott felé. Egy lakás kulcs, na meg a motor slusszkulcsa, és persze egy biléta, mibe a ház címe is bevolt vésve.
- Oh... oké - mondta, ahogy a csimpaszkodó Butters-t figyelte - te meg vigyázz rá.
- Ezer örömmel~ - magához ölelve Butters-t, ült le. Stan ekkor feltornázta magát, majd az előtte lévő pohárból a maradékot is kiitta, majd a mellette lévő üres helyre nézett.
- Kyle?... Jaj, bocsánat, Broflovski...! - javította ki magát, ahogy fejére csapott. A vörös sóhajtott, majd megfogta Stan kezét.
- Gyere már... - mondta, ahogy próbálta kifejteni az ülésből. Az pedig rögtön nyakába ugrott.
- Mindjárt hozom a kávét, jó?! - morogta, ahogy ránézett. - De leszopni nem foglak, hiába tanácsolják ezt az előléptetés érdekében...! - mutatta fel mutató ujját.
- Ha én is ilyen vagyok részegen, többet nem iszok - morogta, ahogy valahogy kifele kezdtek vánszorogni.

A fekete felnevetett.
- Te kurva édes vagy részegen, tudtad? - nézett rá nevetgélve, majd szájához kapta kezét. - Várj! Ezt nem szabad megtudnia Mr. Broflovskinak...! - nézett körbe.
- Marsh nyugodj már le egy kicsit legfeljebb amíg kiérünk, fogunk egy taxit, felviszlek a lakásodba. Na utána tőlem mondhatsz bármit - morogta.
- Semmit nem szabad mondanom... - morogta maga elé. - Első lecke, 1-es pont... - morogta elgondolkodóan, ahogy hagyta, hogy a másik vonszolja. Amikor végre kiértek Kyle nagy nehezen leintett egy taxit, majd beszállva adta meg a címet. Ahogy a taxi elindult, Stan kissé nyöszögve nézett körül.
- Mi ez a kis hely? Utálom a kis helyeket... - dőlt neki Kyle-nak.
- Akkor ezek szerint a lakásod jó nagy - mondta, ahogy nem zavartatva magát nézet le a részeg kollégájára.
Aki felnevetett.
- Ja, de Kenny-vel együtt lakunk benne... ketten... - mutatott hármat ujjaival. Visszahajtotta az egyik fölös ujjat.
- Így már kettő - mosolygott, mire Stan pislogott párat ujjaira, majd újra kinyújtotta 3. ujját.
- Nem várj... van még valaki... de rá nem emlékszem... ki is volt az... ki... - fogta fejét.
- Meglátjuk, úgy is itt vagyunk - nézet ki.

Egy nagyobb lakóház előtt álltak. A helyet egy fémkerítés vette körbe, rendezett udvar, látszott hogy nem egy veterán lakik itt kik unalmas óráikban a közös kertet rendezgették. Stan lomhán pillantott ki.
- Jé, itt vagyunk...
- Váó. - lépet ki a taxiból mikor már kifizette - na gyerünk. Melyik a kapu kulcsotok? - Stan elvette a kulcscsomót, majd eltámolygott a kapuhoz, ám abba megkapaszkodott. Egy ideig nézte a kulcsokat, majd a nagyobb darabot megfogta, és próbálta a kulcslyukba tenni.
- Ez miért mozog... - morogta.

Kyle mellé lépve fogta meg Stan kezét és így segített neki, mire amaz nevetgélve mosolygott rá, majd elfordította a zárban a kulcsot, és így lépett be, majd esett is fel.
- Á... - kelt is fel, majd jobban kitárta a kaput. - Fáradj csak be... - nézett kábán a vörösre.
- Köszönöm, de mi lenne ha együtt mennénk? - kérdezte, ahogy átfogta Stan derekát, hogy az ne essen el többet.
- Oké csak... csak... várj... bezárom... várj! - csukta be a kaput, majd most rutinosan tette be egyből a zárba a kulcsot, és fordította el, ám a kulcsot benne hagyva indult el a bejárat felé. - Nem kell sokat lépcsőzni, de mehetünk lifttel is...! - motyogta.
- Liftetek is van? - lepődött meg, ahogy együtt mentek a ház felé - ti aztán jól éltek.
- Hm? Hol a kulcs?... - Stan visszatámolyogva a kapuhoz vetet ki a kulcsot, majd indult el újra, és ezúttal a nagy bejárati ajtóval kezdett küszködni. - Lift is van... Kenny akart ilyen házat mert... hogy liftben dugni... olyan jó... ugye? - nézett hátra a vörösre, majd utána visszafordulva ismét a megpróbált a kulcsot a zárba tenni, végül sikerült is neki, és ezt az ajtót is kinyitotta. Belül szép márványlap terítette be a padlót, és egy íves lépcső vezetett fel felé, az emlegetett lift pedig a lépcső mellett helyezkedett el. Kyle bámulva sétált körül. Ő is jól élt és nem panaszkodhatott ám a lakását nem használta. De ez még neki is bejött.
- Hol a szobád? - kérdezte.
- Fent... a... harmadikon 69-es ajtó... - felnevetett, ahogy megnyomta a hívó gombot. - Amúgy csak 21-es lenne, de Kenny kicseréltette. - legyintett, majd beszállt a liftbe. Kyle ugyancsak bár kezdte furcsállni.
- Mégis honnan van ez a lakás? Ráadásul Kenny meg mióta ilyen perverz? Úgy tudtam, te tartasz pucér nős újságokat az asztalodon?
- Mondtam hogy... - megkellett kapaszkodnia a korlátban. - Nem az enyémek... csak már... őt se érdekli és át tette hozzám... - morogta.
- Hogyne, hogyne~ - legyintett, ahogy a lift egy csilingelő hanggal jelezte, hogy felértek.

Stan ezután kitámolygott belőle, majd megállt ajtajuk előtt, ami közvetlen a lift mellett volt. Ténylegesen is a 69-es szám állt rajra, míg a többi ajtón 20-tól felfelé voltak számok. Morogva nyitotta ki az ajtót.
- Az a szemét megint rám fog ugrani... de most nem hagyom magam... - morogta, majd kinyitotta az ajtót, várva a véget, ami közeledett is. A család 3. tagja lihegve és nyáladzva ugrott rá a feketére.
- Köcsög Réno! Szállj le rólam! - próbálta magáról letuszkolni a Golden Retriver-t a fekete, ki csak ugatott. Kyle viszont nevetve nézte.
- Jaj de édes~ - mondta, ugyanis imádta a kutyákat és ez a fajta is csaholva futott oda hozzá, majd kezdte barátságosan szagolgatni a lábát.
- Csak rám ugrasz mi...! - tolta fel magát kezeivel a fekete, mire a kutya ismét fellökte, majd berohant a házba. Stan morogva kelt fel, majd ment utána. - Jössz vissza!
- Remek~ - mondta mosolyogva, majd miután látta, hogy Stan elégé jól van magában is ezt könyvelte el, így távozni akart - én megyek Stan. Ne igyál többet. - Ám ekkor a kutyus újra kiszaladt, míg bentről csörömpölés hallatszódott. Réno egyenesen Kyle elé futott, és ismét szaglászni kezdte.
- Hey~ - simogatta meg a fejét, ahogy leguggolt, mire a kutya egyből leült, jól beidomított volt ez már látszott, ám egy újabb csörömpölést hallva, kapta fel fejét, majd az ajtó felé rohant, majd vissza Kyle-hoz, tengelye fordult párat, ahogy újra az ajtó felé lépegetett, ugatva, ezzel jelezve a vörösnek, hogy jöjjön.
- Mi van már...? - kérdezte, ahogy követte a kutyust, majd benézet a csörömpölés okozójára. Stan fejét fogva ült a földön, majd a vörösre pillantott.
- Kyle...! Hogy kerülsz ide? - állt fel, majd esett vissza, tenyere lekerült fejéről min egy kisebb vérző seb lett látható. A kutya befutott egy kis helyiségbe, majd annak ajtajából ugatott a vörös felé aki kicsit elbambult, majd végül kapcsolva futott oda Stan-hez.
- Mégis mi a francot csináltál Marsh! - kiabált rá, ahogy segített neki felállni és a legközelebbi székhez vitte. A kutya még mindig ugatott a vörös felé, míg Stan a kezét nézte.
- Paradicsom?... - megnyalta. - Fúj! Vér.... - kezdte fekete pólójába törölgetni. Kyle felmorrant, majd megfogta Stan mindkét kezét és remélve, hogy így majd rá fog figyelni.
- Elsősegélyládád van? - Stan pont arra mutatott, ahol Réno állt, ki be ki rohangált a helyiségből, még mindig ugatva. Kyle felé pillantott, majd remélve, hogy a kutya tudja hol van ment oda, ám ellőtte még Stan-re nézet.
- Marsh maradj itt és ne mozdulj, kérlek. - Stan csupán hátradőlt a székbe, eleget téve a vörös kérésének. A kutya abbahagyta a csaholást, mikor a vörös már elindult felé, majd mikor ott volt, bement ismét a helyiségben. A fürdőszoba tipikusan férfi fürdőszoba volt, kábé minden kék. A csap két felé volt osztva, csupán a fogkrém volt középen. Réno orrával a csap alatti szekrényt kezdte bökdösni. Odasétálva nyitotta ki és örömittasan konferálta, hogy ott volt a kereset láda.
- Okos kutya vagy Réno - simogatta meg a fülét, majd megfogva sétált vissza Stan-hez. A kutya persze követte. Stan még mindig ott ül, csupán kábán nézett ide-oda. Elé húzott egy másik széket, majd kissé megpaskolta Stan arcát.
- Minden oké? - Stan elmosolyodott.
- De jó, hogy itt vagy. - nevetgélte.
- Nem ez volt a kérdés. Koncentrálj legalább egy kicsit - mondta komolyan, ahogy egy vattát nyomkodott a fekete fejéhez, hogy leitassa a vért.
- Csikizz... valami... - motyogta.
- Ez meg csípni fog - közölte mikor a fertőtlenítős vattát nyomta hozzá, mire Stan felszisszent kissé.
- Ismerős érzés.... - kábán nézett a vörösre.
- Mindjárt kész vagyok - ígérte, ahogy rá nézet. Csak most tűnt fel neki, hogy a másiknak milyen szép kék szemei voltak. Szinte elveszet bennük egy pillanatig, majd észbe kapva rakott egy kis gézt, majd kötötte be a sebet ahogy elpillantott - így. Réno hol van a gazdád ágya? - A kutya a két fekete ajtó közül azt lökte be mellső lábaival, amin 69-es matricák voltak, és pár graffitis matrica. Így tökéletes rálátás nyílt a nagyrészt narancssárgában pompázó szobára.
- Kenny kutyája... - motyogta Stan, míg Kyle felkuncogott, majd átkarolva Stan-t állította talpra.
- Kinyitnád ennek az idiótának is a szobáját? - nézet a kutyára, ahogy lassan haladtak a másik ajtó felé. A kutya persze áttrappolt ahhoz, amin csak egy nagy stop tábla díszelgett. Azt is belökte, a másik szobája kevésbé volt színesebb, sötétkék és fekete színekben játszott, egy-két helyen tűnt fel pár bordó folt.
- Jó kutya - mondta, ahogy beléptek a küszöbön, majd végül az ágyára fektette a fiút, ki felnevetett, mikor a puha ágyra érkezett.
- De puha... - simított végig az ágyneműn.
- Igen, de aludni is kéne - tanácsolta, ahogy leült ő is a szélére.
- Utálok egyedül aludni! - megfogva a másik kezét húzta le magához. - Aludj velem~~ - Felnyikkant, ahogy mellé ért és hirtelen olyan Déjà vu érzés keringett benne.
- Csak próbálj meg aludni.
- Nem maradsz itt?~ - mosolygott, ahogy magához ölelte, mitől arca vörös lett, ahogy próbált kiszabadulni.
- Itt maradok, de mit szólnál ha én az ágy végében lennék te meg itt?
- Az olyan... - mintha egyedül aludnék... - hunyta le szemeit, de nem eresztette a másikat, ki pedig nem válaszolt. Remélte, hogyha a fekete elalszik szabadulhat.
- Olyan ritkán van vendégem... úgy örülök... hogy itt vagy... - nevetgélt. - És pont te~ - dörgölőzött hozzá.
- A főnököd vagyok. Marsh... szállj már le... - morogta, ám az kuncogva ölelgette tovább.
- Miért vagy velem mindig ilyen morcos... - szontyolodott el hangja. - Bezzeg azzal a Tucker-rel...! - morogta. - Olyan féltékeny vagyok... - nyitotta fel pilláit.

Szinte beléfolytatta a szót.
- Féltékeny?! Hisz csak a munkatársam vagy!
- Tudod milyen rossz? - morogta. - Jó tudom, nem nyalom a segged, de őt csak 5 perce ismerted és máris olyan kedves voltál vele...! Engem meg utálsz. - nézett félre.
- Én nem utállak és őt sem öt perce ismertem - mondta vádlón - kedvesebb volt velem és felajánlotta, hogy menjünk el majd valahova. Ha érdekelnélek, te is megtetted volna ezt és nem lennél olyan begyöpesedett kis seggnyaló, mint ami lenned kéne - közölte komoran, ahogy egy határozott lökéssel taszította el magától, míg Stan csak kábán nézett rá, nem is értve mi történt. A vörös viszont dühös lett. Ő maga sem tudta miért, de felpattan, majd leoltva a lámpát csukta be Stan ajtaját remélve, hogy elalszik ő, pedig kifele kezdett menni. Réno viszont ekkor felpattanva helyéről, sietett oda a vöröshöz, majd baktatott mellette. Kyle lenézet a kutyusra, majd lehajolva simogatta meg a fülét.
- Miért ilyen hülyék mind...? - kérdezte, majd felállva ismét elindult, míg az csupán vakkantott egyet, ám ekkor Stan ajtaja kivágódott, majd megkapaszkodott a falban.
- Kyle...! - szólt utána. - Ne menj...! - nyújtotta felé kissé kezét, majd még motyogott valamit halkan. A vörösnek viszont esze ágában sem volt maradni. Nem is foglalkozva vele ment tovább ám a kutyára pillantva suttogott felé.
- Vigyázz rá. - Az leülve bólintott. Stan lerogyott a földre, mire a kutya felkapva a fejét ment oda hozzá. Hátra sandított és bár nagy volt a kísértés, hogy visszamenjen végül kinyitva az ajtót nem tette. Réno még az ajtót is becsukta a vörös után mellső lábaival, majd visszabaktatott a feketéhez, kit behúzott annak szobájába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés