Megint csak vele foglalkozik… Csak úgy cseverésznek, mint a szerelmesek! Felháborító! Mit képzelnek?! Ráadásul előttem! Nem is tagadják, hogy járnak! És rajtam kívül senki nem szapulja őket! Mekkora egy balfasz társaság! Kylenak ezennel megvan a 4. strigulája! Zsidó, Vörhenyes, Jerseyei, és ráadásul buzi is! Ez már tűrhetetlen! Mindjárt oda megyek, és szétverem Stant, Kylet pedig elrabolom és…
Valójában, azért zavar ez az egész, mert Kyle az én szerelmem. Én már régebben is szerelmes voltam belé! Erre az a pöcs lenyúlja előlem! Megbocsájthatatlan!
- Szia Eric! – Jajj már megint ő… - Mi újság?
- Semmi Butters, húzz el.
- De biztos bánt valami, nekem elmondhatod!
- Semmi közöd hozzá jó? Húzz már innen!
- De Eriiic! Te is, és én is egyedül vagyunk, lóghatnánk együtt!
- Lógj a buzi Stannel, és Kyleal!
- De ők most szerelmeskednek, ilyenkor nem illik zavarni őket!
- Akkor ott van Kenny!
- Ő meg nem tudom hol van! Naaaa – Belém csimpaszkodik, és hiába próbálom lerázni magamról nem enged.
- Butters, haza akarok menni, elengednél?
- Nem! ~
- A kurva anyádat… - morgom magam elé, és leszarva azt, hogy rajtam csüng elindulok haza.

Már az ajtón is bementem, és még mindig nem engedett el.
- Ó szia bucikám!
- Anya, már 16 éves vagyok ne bucikázz!
- Jó angyalbögyörőm!
- Anya!
- Ó, elhoztad a kis barátodat is?
- Csókolóm Mrs.Cartman! – köszön mézes mázosan… mindjárt megfojtom…
- Szerbusz! Viszont most mennem kell!
- Mégis hova?! – borulok ki, nem hagyhat itt ezzel a...!
- Van egy kis dolgom… este jövök! Sziasztok! – És kiviharzott az ajtón. Fasza! Itt hagyott ezzel a retardálttal! Felmegyek a szobámba, és leülök a gép elé. Butters még mindig mint egy rongybaba csüng rajtam.
- Mit csinálsz Eric? – Nem válaszolok neki, csak felmegyek facebookra. És rákeresek Stanre. Kinyomtatom az egyik képét. A nyomtató pár másodperc múlva ki is másolta, elégedetten veszem el a képet, és teszem be a fiókomba. Butters magyaráz valamilyen oldalról, hogy azt is megnézhetnénk. Valahogy le kell ráznom.
- Butters, te tudod mi az a pornó?
- Pornó? Nem az, amikor egy néni, és egy bácsi azt csinálják? – Néni meg bácsi? Ő az, aki semmit nem változott 8 éves kora óta.
- De, pontosan az! – megnyitok egy pornó videót, és az ölembe ültetve kényszerítem arra, hogy nézze.
- Wááá Eric ne! Én nem akarom ezt nézni! – visítja, mint egy kislány.
- Már pedig addig ezt kell nézned, amíg el nem engeded a karom. – jelentem ki határozottan, mire mocorogni kezd. Ez így nem lesz jó.
- Eric neeehmár! – próbálja elfordítani a fejét, de határozottan megragadom az állát, és a monitor felé fordítom. Nem sokáig bírja, és eldől. Elterelő hadművelet, én ennek nem dőlök be!
- Butters, ezzel engem nem ha… - De elakad a szavam, mikor meglátom arcát. Teljesen kipirult, tekintete homályos volt. Ha nem látnám a szőke haját, simán azt hinném Kyle az. Érzem, ahogy a szorítása gyengül, ezért most én fogom meg őt, és elvonszolom a szekrényemhez. Egy régi zöld sapkát húzok ki az egyik fiókból. Van rajta egy-két kisebb lyuk, bár nem csoda.
Amikor meg mentettem Kylet a nagy sznob viharból akkor vettem le róla. Ennyit igazán megérdemlek, azok után, hogy megmentettem, nem igaz? Butters fejére teszem, aki most teljesen be van kábulva. Viszont nemsokára mozgás képes lesz, azt pedig nem hagyhatom. Visszavonszolom az asztalhoz, és újra beindítom a videót, megint az ölembe ültetem, és arra kényszerítem, majd egy pillanatra magam felé fordítom. Ugyan olyan zöldek a szemei, mint neki. Ajj Kyle… Miközben Butters a pornó nézésével ’küzd’, én elengedem a karját, és a csípőjére teszem a kezem, észre se veszi. Úgy tűnik elkezdte érdekelni, mit is csinálnak ’azok ketten’ a videóba.
- Jujj Eric, ez nem fáj a lánynak?
- Nem Butters, jól esik neki.
- Miért?
- Mert ez így természetes…
- Amúgy miért tetted ezt a sapkát a fejemre?
- Jól áll.
- Igen?? Húú akkor nem veszem le! – nem is hagynám… - De Eric, miért van az, hogy amióta ezt nézem egyre keményebb lett a pipilőm? – PIPILŐM?? Istenem, látszik, hogy a szülei úgy bánnak vele, mintha még mindig 8 éves lenne.
- Akarod, hogy újra puhává tegyem?
- Igen, mivel már alig fér el a nadrágomba! – kikapcsolom a monitort, és Buttersel az ágy felé tartok. – Most mit csinálsz?
- Puhává teszem neked újra.
- És ahhoz miért kell az ágyhoz menni?
- Csönd Butters. – lelököm az ágyra, persze ő csak felnyög. Fölé mászok, és belenézek a szemeibe.
Kyle…
Az ágyam melletti kis asztal fiókjából egy tubus síkosítót, és egy gumit veszek ki. Letolom a gatyámat, és már az eléggé ágaskodó tagomra felhelyezem a kondomot. Butters kerek szemekkel nézi, mit csinálok.
- Eric mit csinálsz?
- Csönd Kyle.
- De én Butters vagyok! – mintha nem szarnám le…
- Nem, most Kyle leszel.
- De miért? – Mert én azt mondtam…
- Azt akarod, hogy puhává tegyem?
- Igen… - feleli félénken.
- Akkor az a minimum, hogy ha én azt mondom, hogy Kyle vagy, akkor az vagy!
- De Eric…!
- Nincs de! – rivallok rá, és lehúzom róla a nadrágját, mire fülig pirulva teszi alsógatyája elé a kezét. Persze feleslegesen, azt is leszedem róla. Látom, ahogy beszédre nyitja a száját, és mivel nekem ez nem tetszik, elállom a szavak útját, saját ajkaimmal. Megragadom férfiasságát, és lassan húzogatni kezdem rajta a bőrt. Felnyög, és egész testével megfeszül. Gyorsitok a tempón, miközben nyelvemmel a szájába hatolok.
Nem ellenkezik, helyes. Mikor érzem, hogy még jobban megfeszül, megállok. Még nem élvezhet el, ki kell használnom az alkalmat. Hasára fordítom, és bekenem a ’kis Cartmanemet’ síkosítóval.
- Erich… Mohst… Mith csinálszh? – Nem válaszoltam, csak szépen a fenekéhez raktam kemény férfiasságom, és az elejét beletoltam. Fájdalmasan nyög fel, de nem foglalkozok vele. – Húzd, ki kérlek! Nagyon fáj! – rám néz, könnyektől csillogó szemeivel.
Jajj Kyle… sajnálom. Kihúzom belőle, viszont az egyik ujjammal egyből elkezdem tágítani. Most élvezettel teli hangon nyög fel, nem mondom, hamar kitágul. Lehet nem is szűz. Bár ez engem most kurvára nem érdekel. Két ujjal hatolok belé, ezt nem élvezi eleinte, de miután már a csípőjét is mozgatja, felbátorodva megint oda teszem tagom.
- Most már betehetem, Kyle?... – suttogom fülébe.
- Ühüm… - Nem is kell több, lassan bele tolom a már lüktető férfiasságom. – Ahhhn! – nyög fel hangosan, még jó hogy nincs itthon anyám. Tövig benne vagyok, de még várok egy kicsit, hogy szokja a helyzetet. Az egész teste remeg, rádőlök, és kezemet férfiasságára teszem. Újból felnyög, ezért elkezdem rajta mozgatni a kezem. Kis idő múlva már ő mozgatja csípőjét. Felbátorodva kezdek el mozogni, először lassan aztán egyre gyorsabban. Hangosabban, és hangosabban nyög, már szinte visít. Tagját továbbra is kényeztetem, egyre gyorsabban húzogatom rajta a kezem. Cuppogós hangok, és nyögések tömege telíti meg a szobát. Alig bírom magam tartani, így újra rádőlök Kylera.
- Ahhn Eric!
- Ahh… Kyle… - Kyle egy nagyot nyögve élvez el, aminek hatására persze még jobban összehúzódnak az izmai, és én is elélvezek. Kihúzódok belőle, és mellé dőlök. Rá nézek, ő rám. Megcsókolom, visszacsókol.
- Na, látod Kyle, most már nem kemény.
- Igen… de még mindig Butters vagyok.
- Pszt… Kyle. –  Rá teszem egyik ujjam a szájára.
A plafont nézve érzem, elfáradtam. Hah, kész Einstein vagyok. Aludni kéne, de nem lenne túl jó, ha valaki ránk nyitna. Bár leszarom. Lehúzva magamról a használt gumit, a nem messze lévő kukába dobom, felhúzóm a gatyám, és betakarózok. Érzem, ahogy Kyle mellém bújik, egyik lábát és karját rám rakja, úgy néz a szemembe.
Kyle… szeretlek.
- Szeretlek Eric. – mondja, és egy puszit nyom az arcomra.
- Én is Kyle. – Ő csak elmosolyodik, de ez nem olyan mosoly, amit vártam. Ez nem boldog mosoly, ez egy keserű mosoly, egy fájdalommal teli. Inkább lehunyom a szemeimet, hogy ne kelljen látnom, nem bírom a látványt, azokat a szomorúan csillogó zöld szemeket. Vállamra teszi fejét, pár perc múlva már hangosan szuszog, elaludt. Még egy ideig bámulom a plafont viszont én is elfáradtam, úgy hogy jobbnak vélem, ha egy kicsit én is alszok.

Felkelek. Már sötét van. Az órára nézek, fél nyolc. Kyle még mindig itt alszik mellettem. Felkelek, ő ezt nem is érzékeli. Jól bealudt baszki! Viszont nem maradhat itt. Holnap suli. Jobb lesz, ha hazaviszem. Hál’ istennek felöltözött mielőtt elaludt. A sapka kicsit ferdén, de még mindig rajta van. Megigazítom úgy, hogy egy szőke tincse se látszódjon ki. Alá nyúlok, és úgy indulok meg a kijárati ajtó felé. Anyám a kanapén ül, és persze egyből észrevesz.
- Ó bucikám, hát mit csináltatok eddig?
- Tanultunk. – Hazudom, nemes egyszerűséggel.
- És hogy-hogy alszik?
- Elfáradt, úgy hogy hazaviszem. – megragadom az ajtó kilincset, de mielőtt kinyitnám, még utánam szól.
- Ne segítsek? Elvihetnélek titeket kocsival.
- Nem kell anya, megoldom. -  kilépek, a hideg egyből megcsapja a testem, de most valahogy nem érdekel. Határozottan indulok el a Stotch ház felé, és bár az eszem tudja, hogy ő Butters, mégis szívesebben vinném el a Broflovski házhoz. Mellék utcákon megyek, nem hiányzik az, hogy pletyka induljon arról hogy Butterst hurcolászom este nyolc felé. Mikor a házuk elé érek, becsöngetek, Linda nyit ajtót.
- Ó szia Eric. Jézusom, mi történt Buttersel?! – Kell valami jó kifogás.
- Semmi különös, csak eléggé elálmosodott, miközben engem korrepetált Irodalomból. – Ez a tantárgy jól megy Buttersnek.
- Értem, hát nem is tudom, hogy megbüntessem-e azért, mert nem szólt. De, mivel neked segített ezért nem látom szükségesnek. Mégis mi az a sapka a fején? – Ez a nő, kezd az idegeimre menni.
- Csak ráadtam, hogy ne fázzon, amíg haza hozom. – Az apja is odajön az ajtóba.
- Linda, mégis mi történt Buttersel?
- Ó, csak segített a kis Ericnek Irodalomból! Csak annyira elálmosodott, hogy a kis barátjának kellet haza hoznia.
- Látszik, hogy a mi fiúnk! Ezért ma nem kap büntetést! Na, add ide nyugodtan Eric, majd én felviszem. – bólintok, és bár nehezemre esik, átadom apjának. – Nah, köszönjük, viszlát. – És már be is csapták előttem az ajtót. Gyökerek…
- Viszlát Kyle. – suttogom még magam elé, és elindulok haza.
Hazaérve, - persze anyám már megint sehol. – Leülök az asztalomhoz, és bekapcsolom a monitort. A videó még mindig meg van nyitva, persze, hogy is tűnt volna el?... Kilépek belőle, és felmegyek Facebookra. Kyle adatlapját nézem.
’Családi állapot: Kapcsolatban.’
Hülye Zsidó… Bárcsak tudnálak utálni. Bárcsak… Előveszem a délután kinyomtatott képet, amin Stan van.
- Egyszer… úgyis enyém lesz Kyle! – mondom a képnek, de persze a rajta szereplő Stan ugyan úgy mosolyog tovább. – Ne mosolyogj. – parancsolok rá, mintha nem tudnám, hogy ez csak egy kép, és hiába mondok, neki bármit ugyan olyan marad. – Ne mosolyogj! – Üvöltök rá, de az önelégült, és boldog mosoly nem tűnik el arcáról. Mintha csak azt mondaná: Te is tudod, hogy ez úgyse fog bekövetkezni.
Mellkasomba egy fájdalom hasít, mert én is jól tudom, igaza van. Fejemet az asztalra teszem, és megfeledkezve magamról hagyom, hogy könnyeim utat törjenek maguknak.

Nem tudom mi történt, de mikor felkeltem már reggel hat volt. Összekaptam magam, és elmentem az iskolába. Butterst nem láttam az nap. Hamar eltelt az a hét óra, és mint minden délután, egy régi játszótérre mentem. Mindenki oda szokott menni, bagóznak, kosaraznak, vagy isznak. Persze a szerelmesek meg turbékolnak. Köztük Stan és Kyle. De már nem is csodálkozok azon, hogy senki nem b*sztatja őket. Hiszen Craig is folyton Tweeket molesztálja, ahogy Pipet Daimen… A lányok meg csak a nyálukat csorgatják. Szánalmas!
Megint azon a hintán ülök, mint tegnap. Kenny kosarazik a többiekkel így mivel nincs jobb elfoglaltságom csak nézem őket. Fogadást kéne szerveznem, hogy melyik csapat nyer. Én persze előre tudom, hogy Kennyéké. Ő a legmagasabb köztünk, bár csak pár centivel nagyobb, mint mi, de az is valami. Tőlem nem messze egy padon, pedig MEGINT… Stan Kylet tapizza. Rohadék, azt csak nekem szabadna… Hirtelen valaki hátulról megbökdösi a vállamat. Elképzelésem sincs, hogy ki lehet, és kedvem sincs megnézni, de valami az súgja meg kell. Hátra fordulok Butters az. Hogy-hogy még a közelembe jön a tegnapiak után?
- Szia, Eric
- Csá Butters.
- Mi újság? – leül a mellettem lévő hintára.
- Semmi… hogy-hogy nem voltál suliba? – kérdezem tőle, de nem nézek rá. Csak Kylet és Stant figyelem.
- A tegnapi után annyira fáradt voltam, hogy csak egykor tudtak felkelteni a szüleim. – A táskájába kezd el kotorászni, legalábbis azt hiszem, mivel csak hallom tekintetem még mindig Kyleon és Stanen van. – Ezt rajtam felejtetted. – A zöld sapkát nyújtja felém. Csak most nézek rá. Semmi félelmet, vagy haragot nem látok az arcán, mintha a tegnapi meg se történt volna.
- Nekem nem kell, tartsd meg. – Ha néha felvennéd, annak viszont nagyon örülnék… Na, ezt inkább nem mondom neki. Megint Stanre és Kylera nézek. Stan lassan végig simít az oldalán, aztán belemarkol a fenekébe Kyle elpirul, és innen is letudom olvasni a szájáról, hogy azt mondja: Ne itt!... Erősen markolom meg a hinta láncát, és fogcsikorgatva tűrőm, ahogy az a szemét most a nyakát puszilgatja.
- Hát, ha neked nem kell, - szólal meg Butters. – majd használom én! – ránézek, fején megint ott a sapka, rám néz, mosolyog. Baszódj meg Butters… Így… túlságosan… hasonlítasz Kylera! Ugyan olyan zöld szemek… nem bírom, inkább a földet kezdem el nézni. – Ma is átmehetek hozzád Eric? – meghökkenek, ezek szavak hallatán, ennyire tetszett volna neki, ami tegnap történt? Szerelmes belém Butters? Na ez még engem is meglepett. De ezek szerint igen. Vajon mióta? Mindegy… nem érdekel. Ő nem is Butters hanem…
- Ha ragaszkodsz hozzá, Kyle. – mondom komoran, még mindig a földet bámulva.
- Ragaszkodom. – mosolyog. Látom a szemem sarkából, bár ne látnám. Felállok, és elindulok hazafelé. Utánam jön, és mellettem sétálva kérdezi meg:
- És mikor fogsz a nevemen szólítani?
- Még én sem tudom… de remélem minél előbb. – ránézek, ő rám néz, elmosolyodok, ő is. Egy puszit nyomok a szájára, majd gyorsítva a tempón hagyom le.
- Hé, várj meg! – fut utánam, mire én újra elmosolyodok.
- Várlak… Butters.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés