A kétszólamú kánon

  2018.04.21. 20:21

Az iskolaajtó hangosan csapódott be a kisétáló négy fiú után,távolabb sodorván az élettelen faleveleket amiket még nem lepett be a hó. A lépcsőre fagyott csapadék ropogása kísérte csizmáikat lefelé az úton. 
A fekete tincsek alól felnézve Stan Kyle arcát figyelte. Imádta ahogy nagyobb kilégzésekkor becsukta a szemét és ahogy hagyta hogy a füstté majd köddé váló levegője az arcát simogassa. A kéksapkás csak mosolyogva gyönyörködött a ,,legjobb barátjában".  
Kyle észrevette a rajta legelésző tekintetet és a fejét jobbra hajtva elpirult. Próbált nem mosolyogni de Stannek nehéz ellenállni. Visszafordult majd odanyújtotta a kezét a barátjának.
-Ugye tudod hogy egyujjas kesztyű van rajtad?-kuncogta halkan az alacsonyabbik.
-Oh,fel sem tűnt- vigyorodott el zavarában a másik.
Az előttük cammogó terebélyes gyerek nagy levegőt vett és a lehető legunottabb arckifejezéssel hátrafordult hozzájuk.
-Jaj nehogymár az utca kurva kellős közepén jöjjön rátok a buzulhatnék! Egymás golyóit nyalni otthon is lehet..
Stan látta hogy Kyle tekintetéből kiszivárog az a bizonyos rózsaszín köd és valami lüktető düh veszi át a helyet,ahogy azok a szép borostyán szemei Cartman felé fordultak. 
-Hagyd,igaza van.
Kyle döbbenten nézett Stanre.
-T-tessék..?
Stan egy nagy vigyorral a képén megvonogatta a szemöldökét.
-Mi is majd otthon fogjuk,nem?
A vörhenyes eltakarta az arcát és Kennyvel együtt felvihogott.
Cartman csak az orrnyergét masszírozta.
-Úgy. Utállak. Benneteket.
*****
A Marsh lakás nagy fenyőfa-ajtaján kattant a zár. Mindkét fiú átlépte a küszöböt és vállaikról levették a táskáikat. Kyle már úgy ideszokott, saját helye is volt a fogason a kabátjának-pont Stané mellett.  Átázott csizmáikat a bejárat melletti radiátor alá helyezték.
-A kabátját,uram?- kérdezte félig nevetve Stan. Barátja szélesen elmosolyodott és odaadta narancssárga kabátját. Stanley lábujjhegyre állva elérte a fogast és felakasztotta a belűről átmelegedett ruhadabot az övé mellé. 
-HAHOO! MEGJÖTTÜNK!- kiabálta a Marsh fiú a visszhangzó folyosóba,miközben táskáját maga után húzta a földön. 
Semmi válasz.
-HALLO?
Megint egy hang se. 
A fiúk a konyhába érve elengedték a már padlótörlőnek használt hátizsákokat.
-Úgy tűnik nincsenek itthon- mondta Kyle nagy levegővel és megtámaszkodott egy székben.
-Jajj baszki tényleg!- csapott a homlokára Stan- anya és apa már megint egy Broadway előadásra mentek! Shellynek meg ugye 8 órája van...
-Te is arra gondolsz amire én?- kérdezte a zsidó fiú kaján mosollyal.
-Ha evésre gondolsz akkor igen. 
És azzal a lendülettel feltépte a hűtőajtót.
-Öhm.. pirostészta* (*olyan mint a milánói makaróni csak egybe van keverve a tészta a szósszal és nincs benne hús) van itthon. Jó lesz?-rakta ki azt a bazi nagy lábast a konyhapultra a házigazda.
-Ah persze. Sőt akár ide is hozhatod és eszünk lábasból. Én is majd' megdöglök éhen.
-Így hidegen?
-Úgy hidegen.
*****
Kyle le sem vette a szemét evés közben Stanről,aki csak a twitterét pörgette és középen elhajlítgatott villájával lapátolta az ebédet a szájába. Olyan természetes volt így,de még mindig látszott rajta hogy mennyire izgul választottja látogatása miatt.
-Mondtam már hogy aranyos vagy így?-Kérdezte Kyle az előbbi vigyorhoz hasonlóval.
A kéksapkás félrenyelte a tésztát. Köhögött párat majd meglepetten nézett a barátjára.
-Nem...n-nem mondtad..
A zsidó fiú lassú mozdulatokkal lecsusszant a székéről és Stan elé guggolt. Jobb kezét rárakta a legjobb barátja combjára, picit megszorítva azt elkezdte simogatni.
-Oh,pedig kellett volna. Ellenállhatatlan vagy~
A naív kis Stannek csak most esett le mit is akart Kyle az előbb. Telefonját képernyővel lefelé az asztalra rakta, villáját pedig közvetlen az edény mellé.
Felállt a helyéről,kezeinél fogva felhúzta a vörhenyest és derekát átkarolva szájoncsókolta. Kyle gondolkodás nélkül viszonozta de olyan szenvedélyesen, Stan levegőt sem kapott. 
-Fel... Menjünk fel..-motyogta a kisebbik magas hangon két heves csók között. 
Megpróbálta társát a kezébe venni de mint tudjuk- Kyle-ot magassága és csondozata miatt nehéz felemelni.

Stan feladta volna? Dehogy. Minden erejét bevetve megragadta a vöröset a hátánál és fenekénél és felemelte a földről. Az első lépcsőfok volt a legnehezebb,utána lassan haladva (és még mindig egymást falva) felértek az emeletre. Az alacsony srác jobb lábával berúgta a szobaajtót,ami közvetlen a korlát mellett volt. Amint belépett az ajtón,Kyle leugrott a derekából és nekilökte Stant a falnak. Erősen nekifeszült a kéksapkásnak és hagyta hogy hófehér,szeplős kezei benyúljanak Stan pólója alá és végigtapogassák a felsőtestét. 
A falnak préselt fiú kezei Kyle göndör fürtjeibe túrtak és megint ajkait az övéinek húzták.
*****
Oh,az az ágy. Kis fakeretes,egyszemélyes. Stan mennyiszer álmodozott itt arról hogy ,,legjobb barátja" mélyen az ő testében van vagy esetleg fordítva. Olyan nedves álmai is voltak ezen az ágyon amikben csak a két érzékeny pontjuk szorosan egymásnak dörzsölődött,vagy a kettejük még szűz lyukai egy játékon végigcsúszva találkoznak. 
-Vedd le- lihegte Kyle miközben Stan gatyáját próbálta remegő kacsóival kigombolni. Neki aztán mondani sem kellett- 5 másodperc múlva a sötét ,kifordítva lerúgott farmer a parkettán landolt. A vörhenyes sem marad le,de ő csak térdig tolta le a zöld nadrágját.
Stan kicsit elnevette magát a látványon, majd belökte társát az előbb említett ágyba. Ő is rátenyerelt mindkét kezével a matracra ahogy leereszkedett barátja szintjére aztán teljesen rámászott. Ott aztán végre átérezhették a kettejük testének forróságát és nem utolsó sorban a két,kő kemény,nedves erekciót. 
-Lehe...AH!- harapta félbe Kyle a kérdését ahogy egy súrlódás érte a makkját.
- Lehetek én felül?
-Úristen Kyle,légyszíves.. Igen,legyél..!- Mormolta egyszerűen ellenállhatatlan hanglejtésével Stan. A zsidó fiú beleharapott az alsó ajkába. Benyúlt a társa alsónadrágába a bejáratot keresve. Hamar meg lett.
-Stan,te miért vagy ilyen...te már nem vagy..?
-Mi?...Öhm... Még mindig szűz vagyok ha erre gondolsz...csak...tudod hogy mindig is szerettelek... Valamivel pótolni kellett a hiányod...
Stan céklavörös lett a vallomásától. 
-Ahww, hahaha,nincs ezen semmi szégyellnivaló előttem. Igazából ez meg is könnyíti a dolgom~ 
Kyle egy lágy csókot nyomott Stanley homlokára,amitől a maradék vér is a fiú fejébe ment.
-Oké..csináld,készen állok... Síkosítót a jobb kezednél lévő szekrényben találsz..
*****
Felpattant a rózsaszín kupak és két szeplős ujj Stanbe hatolt. Lassan,gyengéden ki és be. A világoskék lepedő összegyűrődöt a hirtelen megremegő kis marokban. 
-hah..kicsit..beljebb...-irányította barátja karját.
-Valahogy..errefele..?-nézett rá aggódó szemekkel Kyle ahogy ujjaival óvatosan picit távolabb próbálta keresni azt az édes pontot. 
Válaszként egy hangos, élvezetteli nyögést kapott. 
-...várj..-lihegte. -de...téged is szeretnélek látni... 
-hát..legyen..-motyogta Kyle rozsdabarna szeplői alatt megint elpirulva,és Stan jobb keze már kúszott is fel a combján. Mutatóujjával megemelte a boxer átnedvesedett szegélyét és egyre forróbb területekre tapogatott be.
A fekete hajú csak kaján mosollyal figyelte barátja néma élvezetét,aki csak hagyta hogy kemény tagja végén járkáljanak Stan ujjbegyei. 
Kyle csak egész halkan de gyorsan lihegett,mikor a gyenge pontját piszkáló kezek munkája abbamaradt.
-valami gond van? 
Stan csak meredt a vörhenyesre. Pislogás nélkül. Combközépig letolt alsója pontosan láttatta vele a pirosan lüktető tagját. Nagyon akarta már. 
-Kyle~ -suttogta bájosan -Gyerünk. Csináljuk. Akarom látni az arcod miközben mélyen bennem vagy~ hadd halljam azt a gyönyörű kiáltást amit élvezéskor szoktál hallatni~ 
A zsidó srác nagyot nyelt. Hagyta hogy még mindig Stan legyen aki egy kicsit végre irányíthat,amúgy is ő még a fiú előző szavainak sokkjában volt. 
A fekete hajú letornászta az alsógatyáját, utána Kyle törzse fölött akcióra készen elhelyezkedett.
-M-mehet..?~ kérdezte szerény mosollyal. Barátja megint beleharapott az ajkába. Pupillái akkorák voltak,majd' elfedték azt a szép, ritka színű íriszét. Ő is akarta. Nagyon is.
*****
-Ah-..Aw te jó Isten!!- tágultak ki az uke szemei,amint behatolt a legjobb barátja.

Mindketten teljes testükben remegtek.
Nagy lihegés közepedte Kyle átölelte Stant és megint elkezdte csókolgatni. Ajkaitól végig az arcán,nyakán,vállán. Lassan kezdte lökéseit,nem akarta hogy barátjának fájjon vagy bármi baja essen. Stan erre csak halkan nyöszörgött miközben ugyanúgy átkarolta Kyle-t és nekiállt a fülét puszilgatni és harapdálni. Nem kellett túl sok idő hogy a seme a következő és következő sebességekbe váltson. Stan nem volt valami halk, sőt,kifejezetten hangos volt. Kyle is legalább ilyen hangerővel nyögte Stanley nevét minden behatolásnál. A feketete hajú a barátja jobb vállát harapdálta,kissebb foltokat hagyva. Egyik keze lecsúszott a társa fenekéhez,erősen belemarkolva, hogy minden lökésnél mégjobban magába húzza. 
Az egész szoba légköre forrott. Lépcső alá is lehallható hangosodó kiáltások,ahogy egymást a neveiken szólítják. A mostanra már kemény lökések arrébb-arrébb húzták az ágy lábait,mígnem a fejnél lévő deszka gyorsabban és gyorsabban csapódott a falnak. 
-Aztakurva...AH!! Sta-AN! Én már nem.. Bírom.. Soká-ig!!
-Hah...még..egy..kicsit!..még!..Kyle ~
Pár hangos és gyors lökés után mindketőjük száját egy-egy teli torkos,magas kiáltás hagyta el. Kyle jó mélyen belement Stanbe, Stan pedig kettejük közé élvezett egy nagy remegés kíséretében. 
Csak kimerülten lihegtek. Úgy néztek ki mint akik most futottak le egy maratont- és legalább annyira el is fáradtak. Még így egy jó szex utáni hőségben közelebb bújtak egymáshoz és betakaróztak. Jobb kezeiket egymáséra kulcsolták.
-Ez..isteni volt,Kyle..köszönöm.
-Inkább én köszönöm... 
-De ha Cartman kérdezi,még nem volt meg,oké? Akkor lenne rajtunk fogópontja.
-Igazad van,ez maradjon a mi titkunk~
-És Kenny?
-Jó,Kennynek elmondhatjuk,ő normális. Oh! Majd elfelejtettem! Shellynek írnom kéne hogy fedezzen anyáék előtt.
-De ti nem vagytok rosszban?
-Régen utáltuk egymást de rájöttünk idővel hogy értelmetlen az egész cirkusz amit csináltunk. Szóval mostmár jó testvérek vagyunk.
*****
Kyle szemei kinyíltak az előző ,,szundi" után ami a beszélgetést követően 2 és fél órásra nyúlt. Már épp ment le a nap. A mellette lévő szekrényen volt egy kis sárga cédula.
,,Stan,legközelebb ha Kyle itt alszik,ne legyél ilyen lusta! Teríts neki is ágyat!" és egy aláírás: ,,anya".  Elmosolyodott- Shelly tényleg falazott. Visszatette a kis papírkát ahol találta majd megint behúzta magát a meleg takaró alá-pont hogy az alvó Stant is lássa. 

 

Súgó Még nincs hozzászólás.