A m�snap reggel, nem volt t�l kellemes a fi� sz�m�ra, ahogy azt a l�ny el�re megmondta. Az �breszt� �les csipog�sa kellette fel, fej�t hasogatta a f�jdalom, �s ahogy fel�lt n�mi h�nyinger is meg�t�tte. H�t persze, a m�snaposs�g… egyetlen rossz oldala volt a pi�l�snak, ennyi id� ut�n pedig, m�g Stan maga is elszokott m�r ett�l.
- Argh… h�ny �ra. – tincsei k�z� t�rva n�zett az �r�ra, szerencs�j�re m�g nem k�sett el, �gy m�r kelt is volna fel hogy bevonszolja mag�t a munka hely�re, viszont, csak ekkor vette �szre. Wendy karba tett kezekkel �llt m�r el�tte. Tekintet�b�l s�t�tt a d�h, a fi� pedig egy halk s�hajjal t�maszkodott meg az �gyon. El�re tudta ez sok�ig fog tartani, �s nem is t�vedett. A l�ny ism�t belekezdett.
- Most hogy v�gre nem vagy TELJESEN r�szeg, elmondom neked m�g egyszer…. �gy akarsz munk�ba menni? Csak n�zz magadra! Milyen teljes�tm�nyt fogsz �gy ny�jtani arr�l nem is besz�lve… - a feket�nek pedig itt haltak el a szavak. K�b�n n�zte bar�tn�j�t, agyban m�gis, teljesen m�shol j�rt. Tudat�ig m�r el sem jutott a l�ny mir�l besz�l, ink�bb arra pr�b�lt vissza eml�kezni, miket is csin�lt tegnap este.
- Figyelsz te r�m Stan…? – sziszegte Wendy kiss� idegesen, hiszen l�tta, �s tudta j�l hogy a v�lasz nem.
- Igen persze csak… l�tod �gy is elaludtam, sietnem kell ha beakarok �rni. – v�gta ki viszont mag�t, ahogy felkelve kiker�lve a l�nyt sietett be a f�rd�be. Az csak ekkor s�hajtott fel lemond�an, legal�bb n�mi motiv�ci�t l�tott bar�tj�ban most, �m mikor hallotta az kidobja a taccsot az ajt� m�g�tt, arca megr�ndult �s idegesen hagyta ott a h�l�t, �s az eg�sz lak�st is. D�h�s volt…hisz sok�ig dolgozott hogy Stan t�k�letes papucs legyen neki otthonra… a t�k�letes kutya aki ugrik a legels� sz�ra. Most m�gis, csak �gy a semmib�l elromlott… biztos volt benne hogy valami csaj van az �gyben, hisz ki m�s�rt hagyn� �t ott vas�rnap este?
A l�ny viszont, nagyon t�volj�rt az igazs�gt�l. Hisz bar�tj�t kor�nt sem egy m�sik l�ny vitte bele az �letbe, �pp ez�rt, Stan �szre sem vette mi t�rt�nik vele val�j�ban. Miut�n kiadott mag�b�l mindent, �s siker�lt mag�t rendbe szednie, lassan de biztosan elindult dolgozni. Odabent le�lve sz�k�hez, egy m�ly s�hajjal d�lt h�tra majd kezdtet bele kom�tosan a pap�r munk�ba. Van, ami sohasem v�ltozik, gondolta �, m�gis nem sokkal k�s�bb zseb�ben megrezd�lt telefonja. Ahogy kivette azt, kiss� meglepetten pislogott az sms-re amit Craigt�l kapott…  a pillanatnyi d�bbenet ut�n viszont, hamar vissza �rt. Jobb dolga �gysem volt a munk�t pedig el is felejtve, �rogatott a fi�nak eg�szen addig m�g f�n�kre r� nem n�zett. Csak akkor elt�ve a k�sz�l�ket, t�rt vissza a pap�rokhoz. Arc�ra viszont lassan egy halv�ny mosoly sz�k�tt. Hisz igen, feje majd sz�tszakadt a h�nyinger pedig m�g mindig ker�lgette…m�gis ez volt a legboldogabb napja munkahely�n. Hisz v�gre valamit csin�lhatott is h�tv�g�n miel�tt bej�tt ide v�gig szenvedni a h�tk�znapokat.
A nap, �s a h�t, viszont, sokkal lassabban telt ezek ut�n mint el�tte. Ezt az egyet b�nta az izgalomban, hogy m�r m�sra sem tudott gondolni m�r ut�na, csak v�rni �jra azt a pillanatot. Sokszor elbambult a h�t folyam�n, �s el is feledkezett azokr�l amiket megkellett volna csin�lnia bar�tn�je sz�m�ra. Wendy pedig csak egyre jobban forrt a d�ht�l, �s m�r most alig b�rta elviselni.
Cs�t�rt�k volt, k�s� este, mikor a l�ny eld�nt�tte nem fogja ezt tov�bb t�rni t�le. Stan m�r nagyban aludt, az alkalmat pedig kihaszn�lva, vette el a fi� telefonj�t, majd n�zte �t annak h�v�sait �s sms-eit. �rgus szemekkel g�rgette az �zeneteket…�m hi�ba. Rajta k�v�l t�nyleg egy l�ny neve sem volt be�rva, bar�tn�in k�v�l persze,  de m�g azokkal sem besz�lgetett soha, nem hogy m�ssal.
- Huh… Ez…fura. – h�mm�gte maga el� Wendy, �s csak ekkor kezdte igaz�n �rdekelni ez az eg�sz. Eddig �gy volt vele, ha a l�nyt lekoptatja minden rendbe lesz de �gy… m�gis mit tehetne? �gy m�r ok�t se tudta viszont…csak egyre jobban kiakarta der�teni.
M�snap reggel mikor Stan felkelt, bar�tn�je m�r otthon sem volt. Ezen meglep�d�tt, hisz a l�ny hab�r mindig hamar t�vozott, azt mindig megv�rta am�g csin�l neki reggelit, hisz azon is sokat sp�roltak �ll�t�sa szerint. Ahogy kis�t�lt a konyh�ba viszont, egy cetli igazolta, a l�ny t�nyleg kiv�telese m�don elment m�r  otthonr�l. Stan v�g�l csak v�llat vont, �r�lt hogy v�gre volt egy nap mikor nem kell m�r reggel a kaj�val sz�rakoznia, �s a l�ny morg�s�t �s kioktat�s�t hallgatnia. Ritka, alkalom volt ez, mit kikellett �lvezni. Mag�nak �sszedobva egy egyszer�, gyors reggelit, ment el munkahely�re t�l�lni egy �jabb napot. Az id� pedig csak m�g jobban lelassult. P�ntek volt, a h�t alatt pedig m�r le is besz�lt egy �jabb tal�lkoz�t Craigel ma d�lut�nra. �rgus szemekkel figyelte a falon l�v� �r�t, majd mikor az eg�szet �t�tt, r�gt�n felkelve, mindent egyszer�en otthagyva sietett ki. A �jdons�lt bar�tja kocsija m�r az �p�let el�tt v�rta, � maga nem sz�llt ki, az ajt�t viszont kinyitva a kisebbnek mosolygott fel�.
- Hey. – Stan arca egyb�l felder�lt, �s szinte oda rohanva, dobta is be h�tulra kab�tj�t �s t�sk�j�t.
- Hey! V�gre p�ntek… - s�hajtotta a fi� ahogy besz�llva mell�, d�lt h�tra a k�nyelmes �l�sben.
- Ilyen lass� volt a h�t? – k�rdezte a fekete, ahogy m�r el is hajtott onnan a fi�val, vissza sem n�zve arra az egyszer� sz�rke �p�letre.
- Enyh�n sz�lva… nincs a vil�gon unalmasabb mel� enn�l. – hunyta le pill�it a kisebb, halkan kif�jva az eg�sz heti fesz�lts�get, mit bar�tn�je tett r� �j paranoi�s megjegyz�seivel. Hisz ha m�g maga az agy�l� munka nem lett volna el�g, mi�ta Wendy nem tudta az ok�t annak Stan mi�rt v�ltozott meg, csak m�g t�bbet zaklatta, m�r ezzel is. Craig csup�n halkan, h�mm�g�tt fel, nem tudott m�g annyit fi�r�l amennyit akart volna, �m azt tudta j�l, m�g b�ven lesz ideje megismerni. A mai nap sem szolg�lt m�sra, m�g ha Stannek err�l nem is sz�lt kifejezetten. Nem kellett tudnia, hisz �gy volt mellette igaz�n �nmaga.
- Itt is vagyunk. – parkolt le v�g�l egy nagyobb diszk� el�tt. Az �p�leten m�r kintr�l l�tszott, puccos hely, olyan ahova csak a tehet�sebbek j�rnak, Stan pedig nagyokat pislogva m�rte mindezt v�gig miel�tt kisz�llt.
- Wow…
- M�r voltunk itt. – mondta viszont Craig ahogy mell� l�pve tolta fel a fi� leesett �ll�t, �gy becsukva annak sz�j�t. Stan egy kisebb p�rral az arc�n, n�zett r�.
- Igen? Nem is eml�kszem…
- H�t, el�g r�szeg volt�l m�r. – vigyorodott el Craig, ahogy el is indult befel�, m�g a kisebb m�g v�r�sebb arccal k�vette.
- Az megmagyar�zza… - mormogta m�g maga el� halkan. Fogalma sem volt, mi�rt hozta ide a m�sik ilyen kor�n, hisz sejthet� volt ilyenkor m�g alig vannak odabent, m�gis szinte vakon k�vetve ment ut�na, majd �lt le az asztalhoz amit kiv�lasztott nekik a m�sik. B�rmennyire is pr�b�lt vissza eml�kezni, kicsit sem derengett neki semmi.
- Most viszont, nem t�ncolni, hanem az �zlet miatt hoztalak ide. – Craig h�tra d�lve sz�k�ben, vett el� zak�j�nak bels� zseb�b�l egy s�t�tk�k noteszt, �s egy r�vid tollat.
- Oh t�nyleg… el is felejtettem. – h�mm�gte a fekete hisz t�ny, a partiz�s mellett b�rmilyen f�le mel�, kiment a fej�b�l… f�leg az, hogy lehet a m�sik csak ez�rt l�gott vele. Sz�vesen elh�zta volna m�g egy darabig… hisz hi�ba, ennyi id� ut�n j� �rz�s volt �jra kimozdulni, valaki olyannal akivel szeret is dolgokat csin�lni, �s nem csak a v�s�rl�s l�tezik neki.
- Azt mondtad, h�tv�genk�nt szabad vagy, igaz? – pillantott fel r�, ahogy kipattintotta tolla hegy�t.
- Igen… kiv�ve szombat este… akkor van az a pletyk�s vacsora… de az el�g k�s�n van. – b�lintott r� Stan, ahogy k�zbe lopva v�gig m�rte a helyet, ism�t.
- Hm… rendben. Akkor holnap? – k�rdezett r� mire a kisebb odakapta fej�t.
- M�ris? Meg lesz�nk est�re? – hajolt el�r�bb, a nagyobb viszont, m�r r� is b�lintott.
- H�t persze. Addigra b�ven v�gz�nk, �s mehetsz is haza a kis vacsor�dra. – s�hajtotta a nagyobb, m�gis v�gig a kisebb arc�t figyelte, hisz ahogy sz�m�tott r�, m�r csak att�l hogy felhozta az esem�nyt, Stan arc�ra ki�lt az unalom.
- Jah… Akkor… akkor mehet. Benne vagyok. – b�lintott r� ism�t, majd egy szusszan�ssal, d�lt h�tra. Hi�ba, egyre jobban b�nta, hogy iylen hamar v�ge lett ennek az eg�sznek, hisz alig egy h�t volt csak.
 - B�r rem�lem elh�z�dik… �s lek�ss�k a francba.  – tette hozz� halkan, mire Craig elmosolyodva, intett a pinc�rnek, az pedig m�r el is indult hogy hozza nekik ugyan azt, mint a m�ltkor. Tucker szinte m�r t�rzsvend�g volt itt, �s t�ny hab�r nappal aligha voltak, ugyan olyan eleg�ns volt mint este, �s a hangos zene n�lk�l t�k�letes megbesz�l� helyet ny�jtott sz�m�ra.
- Sz�val te sem szereted azokat az est�ket… - kezdett bele Craig, de ahogy v�rta, a kisebb m�r folytatta is helyette.
- Atya�g az enyhe kifejez�s! – v�gta r� ahogy lopva k�r�ln�zett, hisz kin�zte bar�tn�j�b�l, hogy figyelteti, vagy ak�r ide is k�vette, m�gis egy halk szusszan�s ut�n folyatta is. – Ki nem �llhatom! Ut�lom ahh… r�ad�sul nekem kell csin�lni mindent! F�zni, rendet rakni el�tte, ut�na, megter�teni, minden szart! � max a mosogat�t pakolja be, azt�n elv�rja hogy m�g meg is dics�rjem milyen t�k�letes est�t csin�lt…  persze… - a fekete halkan c�hintve, karba tett k�zzel pillantott f�lre, min Craig csup�n halkan, kiss� el�gedetten kuncogott fel. Hisz hi�ba… t�ny volt. Wendy ellen akarta hangolni a fi�t lassan �s biztosan, �s l�tva hogy ez�rt tennie se nagyon kell, kifejezetten el�gedetts�ggel t�lt�tte el.
- Wow… - suttogta, Stan pedig csak ekkor j�tt r�, lehet t�l sokat mondott. Arca hirtelen lett v�r�s kez�t pedig homlok�hoz kapva pillantott f�lre.
- M�rmint… �m… - Craig viszont megr�zva fej�t, sz�lesen mosolyodott el.
- �gy �rzem, ez el�g r�g benned volt… itt volt az ideje kiadni. – ahogy a kisebb meghallotta ezt, egy halv�ny mosollyal, engedte is le kez�t. A m�sik k�nnyed hozz� �ll�sa, egyszer�en r� is �tj�tt minden alkalommal.
- Jah… tudod, szeretem Kylet, de � el�g elfoglalt �s rajta k�v�l… nem igaz�n tudok kivel besz�lni ilyenekr�l... – s�hajtotta �m kiss� meglep�d�tt, mikor a pinc�r a semmib�l letette el� kedvenc ital�t, majd k�rd�en pillantott fel a m�sikra, ki saj�t kedvenc�be kortyolva, n�zett r� k�rd�en vissza.
- Ezt meg honnan? – k�rdezte Stan �m ahogy ism�t lepillantott, ajk�ba harapva megfogva a sz�v�sz�lat, ivott is bele nem b�rva kiv�rni m�g a v�laszt sem.
- A m�ltkor is mes�lt�l m�r… p�r dolgot. Gondolom nem eml�kszel r�juk. – h�mm�gte a fekete ahogy megt�maszkodva az asztalon kezdte a kisebbet, �s legink�bb annak sz�j�t figyelni. Oh igen, sok dolog volt amit aznap este kiny�g�tt Stan, sok mindenr�l.. Craig pedig csak �r�lt, hogy m�g nem j�tt r�, mennyi mindent el�rult mag�r�l eddig is. Nem akarta hogy vissza fogja �nmag�t el�tte… s�t. Azt akarta csak neki mutassa meg az igazi �nj�t, azt a Stan Marshot.
- H�t nem, nem igaz�n… az elej�re m�g eml�kszem, de hogy azt�n mit csin�ltunk, vagy mondtam volna…  – egy lemond� s�hajjal cs�v�lta meg fej�t, majd k�rd�en pillantott fel. – Ugye… nem mondtam semmi t�l… fur�t? – tette hozz� hisz b�rmennyire is pr�b�lt, egy�ltal�n nem eml�kezett, semmire.
- Nem igaz�n. Csak a szok�sos dolgokr�l besz�lt�nk. – vont v�llat Craig, k�nnyed hazugs�g. – Mik a kedvenceid… ilyenek. - b�k�tt ital�ra, mire Stan lepillantva egy el�gedett s�hajjal, csak jobban r�cuppant a sz�v�sz�lra.
- Ahh �gy m�r �rtem… k�r hogy �n nem eml�kszem miket mondt�l… - morogta kiss�, hisz �t is �rdekelte a m�sik, nem is kicsit. V�gre volt valaki akit bar�tj�nak h�vhatott, �s hab�r m�g mindig �gy volt vele a m�sik csak a munka miatt l�gott vele, valahogy… t�bbet akart tudni r�la, sokkal t�bbet. H�la pedig az alkoholnak, arca halv�nyan kipirult �s csillog� tekintete nagyban el�rulta a fi� t�nyleg mennyire k�v�ncsi. A nagyobb mindezt l�tva, sz�lesen mosolyodott el, hisz oly k�nny� volt, Stanb�l kihozni a val�di �nj�t… csak egy kis alkohol kellett hozz�.
- Ne agg�dj… majd bep�toljuk. – suttogta.
- T�nyleg?! Akkor mes�lhetsz is! – v�gta r� a fi�, m�gis, az megr�zta fej�t.
- Ink�bb… azt mond meg. Meg�rte feladni az �sszes �lmodtad, �rte? -  a hirtelen j�tt k�rd�s sokkal s�lyosabb volt, mint amire Stan sz�m�tott. Hirtelen megsz�lalni se b�rt, arc�ra viszont most is t�k�letesen ki�lt a v�lasz. Az a keser�s�g, �s csal�dotts�g… hogy ha �jra d�ntenie k�ne �ssze se j�nne a l�nnyal… �m nem mondta ki. Nem tehette. Egy m�ly s�hajjal t�rt tincsei k�z� ahogy fej�t kiss� leszegve, b�k�tt ital�ra.
- K�rhetek m�g…? – pohar�ban m�g mindig volt, �m ezut�n a k�rd�s ut�n az ital csak m�g gyorsabban fogyott. Craig ennek ellen�re elmosolyodott halv�nyan. Hisz ha a fi� nem is mondta ki… azzal az arccal megkapta a v�laszt, �gy egy b�lint�ssal, d�lt h�tra ahogy kez�vel intett a pinc�rnek ism�t.
- A vend�gem vagy.
- K�ssz. – mosolygott fel r� a fekete. – K�vetkez�nek �n h�vlak meg. – nevetg�lt fel, majd csak jobban elterelte a t�m�t err�l az eg�szr�l. Nem szeretett Wendyre gondolni ilyenkor. Ez volt az id� mikor v�gre kikapcsolhatott �s elfelejthette a l�nyt… Craig pedig, ezt kor�nt sem b�nta, hisz pontosan ezt akarta. Ha megeml�tette is a l�nyt, hagyta hogy a kisebb elterelje a t�m�t �jra �s �jra. Akarta  hogy az folyamatosan szinte tagadja m�r egy�tt l�t�ket, vagy azt hogy mennyire t�k�letesek egy�tt.  Wendy szerette ezt terjeszteni, b�rmennyire is egy hazugs�g volt. �m ez az eg�sz sz�p lassan egyre jobban darabokra hullott, h�la annak hogy Stan egyre jobban �lvezte a Craigel t�lt�tt id�t, �s ahogy a m�ltkor sem, most se nagyon akart hazamenni.
- J�het a k�vetkez�! – csapott kiss� az asztalra, �m m�r szinte fekve azon, sz�rcs�lte ki a marad�k kokt�lt pohar�b�l.
- Ahogy eln�zem, el�g lesz. – h�mm�gte viszont Craig. – Ink�bb hazaviszlek. – jelentette ki.
- Jaj… ne m�r! Nem akarok… - hajtotta a fej�t az asztalra teljesen, a nagyobb pedig r�gt�n odany�lva, kapva az alkalmon t�rt a fekete tincsei k�z� minek h�la egy el�gedett szusszan�st kapott.
- Musz�j, holnap fot�zunk is. Nem akarom hogy t�l szakadt legy�l…csak amennyire kell. – l�gy f�lmosoly, Stan viszont feltolva mag�t, b�lintott r� komolyan v�ve a m�sik szavait.
- Igazad van… �gyse akarok eg�sz nap otthon �lni! – ahogy felkelt az asztalt�l �gy d�l�ng�lt meg, m�g mag�n�l volt, �m a j�r�s el�g neh�z volt Craig pedig odal�pve, karolta �t a kisebb derek�t �gy megtartva azt.
- M�r j�rni sem b�rsz… - s�hajtotta �s hab�r hangja lemond� volt szemeiben n�mi �lvezet csillant fel. Nem hi�ba itatta le szinte minden egyes alkalommal. Stan �lvezte, � pedig csak m�g jobban mikor karjaiban kellett cipelnie.
- Ohh dehogynem…! N�zd milyen egyenesen �llok! – nevetg�lt fel Stan saj�t k�t�rtelm� mondat�n, ahogy Craig mellkas�nak d�lve, kapaszkodott meg a fi�ba. – L�tod megy ez… - mormogta m�g maga el�, m�g a nagyobb csup�n egy szemforgat�ssal, megr�zva fej�t, l�pdelt ki vele sz�p lassan. Odakint h�vva egy taxit bar�tj�nak, v�rta azt meg vele, addig is biztosan tartva, hogyne essen fel. Hi�ba �lvezte ahogy a k�bult fi� minden f�le h�lyes�gr�l mes�lt neki �s nevetg�lt, mikor pedig meg�rkezett a taxi kiss� csal�dottan szusszant fel. �vatosan be�ltetve a h�ts� �l�sre, m�rte v�gig majd igaz�totta meg egy k�t helyen ruh�j�t.
- Ha lehet ne h�nyd el magad. – mondta a fi�nak ki hab�r k�b�n, de r�b�lintott.
- M�r �gy is… sokkal l�gok neked… - cs�v�lta meg fej�t a kisebb, m�gis Craig ezen csup�n elmosolyodva, hajolt le. Egy pillanat volt csup�n, Stan pedig nem volt benne biztos, hogy megt�rt�nt vagy csak bek�pzelte, m�gis mintha egy pillanatra puha ajkakat �rzett volna arc�n.
- Holnap. – mondott m�r csak ennyit a nagyobb, miel�tt m�g v�gig sim�tva arc�n, felhajolt volna, majd becsapta a kocsi ajtaj�t.  A sof�rrel m�g v�ltva p�r sz�t, adta meg neki a c�met, �s fizette ki az oda val� utat. Majd ahogy ell�pett a j�rm�t�l, �s intett neki, a taxis m�r el is indult. Stan lassan  h�tra d�lve az �l�sen, egy m�ly szusszan�ssal pislogott maga el� k�b�n. Pr�b�lta kital�lni, hogy t�nyleg megt�rt�nt e vagy csak k�pzelte volt… azaz apr� puszi, szinte semmis�g, �s m�gis… valahogy azt akarta b�rcsak igazi lett volna, b�rcsak megt�rt�nt volna! �m mire haza�rt, a dolgok csak m�g hom�lyosabbak lettek. Ennyi kokt�l m�g neki is sok volt, ak�rcsak a m�ltkor. A kocsib�l kiszenvedve mag�t, pedig csak m�g nehezebb volt. Alig engedte el azt, szinte �gy kellett a sof�rnek kiraknia, hisz �gy r�szegen m�g kev�sb� akart hazamenni. M�gis, k�nytelen volt… elh�zva sz�j�t pillantott v�gig az �p�leten, majd tekintette megakadt az emelten amelyiken �k laktak. A villany �gett… pedig ki tudta h�ny �ra van. � biztos nem, �m azt is tudta amilyen korom s�t�t van m�r r�g az �jszak�ban lehettek. M�ly s�haj, majd kab�tj�t jobban �sszeh�zva, s�t�lt fel sz�p lassan. Nem kapkodta el, �s persze ha akart volna sem lett volna k�pes sokkal gyorsabban haladni.  Az ajt� halkan ny�lt, � maga pedig n�mi haboz�s ut�n bel�pve, n�zett k�rbe. Ahogy v�rta, Wendy a kanap�n �lve, te�zott �pp, mindig �gy v�rta, ha t�lk�s�n �rt haza. Mikor a fekete v�gre meg�rkezett, �s ezt a l�ny is meghallotta, kikapcsolva a t�v�t, egy s�hajjal kelt fel, majd fordult fel�. Stan m�r fel sem pillantva, b�multa a padl�t, elh�zott sz�jjal figyelte azt. V�rta a szok�sos leszid�st, �s mi egyebet, amit annyira ut�lt m�r, a l�ny m�gis hallgatva, figyelve v�g�l csup�n egy k�rd�st tett fel.
- J�l �rezted magad? – a szavak szinte has�tott�k a fesz�lts�get, a k�rd�st�l pedig Stan gyomra g�rcsbe r�ndult… majdnem elh�nyta mag�t m�r ennyit�l is, �s hatalmas er� kellett hogy ne tegye azt.
- Nem… - felelte f�radtan, ahogy kab�tj�t, �s sapk�j�t nagy nehezen az akaszt�ra t�ve, gyomr�t fogva indult el v�g�l a h�l� fel�. Hazudni m�g �gy is k�pes volt, r�szegen is… azok az alkalmak Craigel t�l sokat �rtek hogy a l�ny azokat is bemocskolja, vagy negat�v p�ld�nak hozza fel. Ezt akarta volna a legkev�sb�, �pp ez�rt jobb ha tudta ha lehet�s�get sem ad r�, �s addig nem �rulja el neki merre j�rk�l ilyenkor am�g csak lehet.
- Ahhoz k�pest… sok�ig volt�l. – a fi� egy sz�t sem sz�lva, ment be a h�l�ba majd csukta be maga ut�n az ajt�t. Wendy most nem ment ut�na. Most hogy tudta, hogy nem egy l�ny �ll az eg�sz �gyben, minden teljesen m�s lett. F�lt�kenys�ge teljesen �s form�t �lt�tt, �m valahogy…  valami nem stimmelt, m�g ekkor sem. V�g�l p�r perc ut�n, meggondolva mag�t ment be ut�na, �m ahogy sejtette, Stan eldob�lva t�bbi ruh�j�t m�r m�lyen aludt. Csak a hangos szuszog�st  lehetett hallani.
- H�t persze… - c�hintette m�g halkan, majd becsukva az ajt�t, temette mag�t n�mi munk�ba. Hisz igen, tudta � is j�l, amit csin�l, szinte m�r nem eg�szs�ges… karrierista volt,ezek mellett pedig rettent�en f�lt�keny. Alig ha t�lt�tt n�mi id�t a fi�val m�gis k�nnyed szerrel elv�rta hogy annak csak � l�tezzen… m�g neki csak az el� l�ptet�s sz�m�tott igaz�n. Szerencs�j�re viszont, soha senki nem tett negat�v megjegyz�st saj�t k�ros hobbij�ra. Hisz f�n�kei �r�ltek hogy ennyit teper, bar�tait pedig kor�nt sem �rdekelte annyira hogy belesz�ljanak ebbe, ha pedig m�gis volt olyan, az ink�bb nem mert. Wendynek m�gis tetszettek a dolgok �gy ahogy voltak… neki nagyon is t�k�letes volt eddig minden t�nyleg, m�g ha Stan nem is l�tta ezt �gy, �s t�ny… annyira nem is �rdekelte a fi� mit gondol. Csak �jra azt a t�k�letes papucsot akart bel�le csin�lni, min�l el�bb.
 

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2018.06.10. 11:42 ChibiHitomi El�sz�r is, nagyon j� lett, v�rom a folytat�st min�l hamarabb. Kell a f�ny ebben a rohadt vizsgaid�szakban, sz�val hajr�. �n tuti elolvasom a k�vetkez� fejezetet is.  M�sodszor. Staaaan! Hogy lehet ilyen nyomi? Hagyja ott azt a ribit, �s �lje az �let�t ahogyan akarja! Tudom, hogy neh�z, de semmi gond, hisz Craig seg�teni fog neki. �s lehet, hogy Craig (is) egy manipulat�v szem�tl�da, de legal�bb �t t�nyleg �rdekli. (Btw im�dom, hogy Craig egy manipulat�v szem�tl�da  ) Alig v�rom m�r a fot�z�st, k�v�ncsi vagyok mit tervez Craig. �s rem�lem Wendy belefullad a munk�ba.   V�lasz: Ohh Hitomi, ha tudn�d mennyire �r�l�k neki hogy �gy tetszik ez a sztori! :) El�rulom nemsok�ra j�n a k�vi fejezet, de addig is sok sikert, ham�g esetleg nem lenn�l t�l minden vizsg�n ;3 �S h�t... igen! Itt el�g nyomi Stan, de majd Craig mellett � maga is sokat v�ltozik! �s �r�l�k hogy �gy tetszik annak ellen�re hogy t�nyleg egy manipulat�v d�g � is! X'D <3 Lesznek m�g �rdekes dolgok az biztos :3